Erdélyi Híradó, 1831. január - június (1-52. szám)

1831-02-05 / 11. szám

Erdélyi Híradó^ 2 Szombaton , — (Februarius* 5-dikén) 1831 romomé Brasilia—Északom.Eggy. Stát.—Nagybritannia—Frantziaország—Belgaország—Svájtz—Németország Burkusország—Lengyelország—Cholera nyavaja—Nzti- Társalkodó 6-dik Szám. BRASILIA A’ brasiliai tudósítások, nov. 11-dikéig terjednek az ánglus Journalokban. A’ frantzia revolutio’ híre oly’ nagy érzést indított a’ brasiliai liberálisokban , kivált’ St. Paul-ban, hogy sokan házokat kivilágosították , az útszakon vivas-okkal jártak fel’s-alá , egy szóval , egész nyilatkozással hozták napfényre hajlandóságjokat. Még a’ feafona-musikát is akarták erőltetni patriótás nóták’ fúvására ; úgyhogy a Felsőbbségnek kellett magát a’dologba elegyíteni; de a’ mi mérséklettel esett meg, a’nélkül hogy rossz következése lett volna. ÉSZsIKJM. EGGY. STÁT. Ezen Státus Elölülőjének, Jackson Generálnak szenetében a’ Congesshez, mely beszédét a’ haza igazi virágzásán kezdette, nevezetes volt tovább ez: “Ezen jótétemények’ közepette, úgymond, tanúi valánk mostanában más nemzetek’ fekvése’ változásainak , mellyek az ő’ következéseikben a’ legnagyobb vigyázatot, maga-meggondolást és eggyetértést Tanárunkban, és minden mérsékletét és hazaszeretetét népünknek, megkívánhatják. Az országlás’ fontos változásai, mellyeket a’ frantzia nép oly’ nagy bátorsággal és értelemmel hajtott végre, szerentsés előjellel kinálnak bennünket az ő’jövendő ösvénnyéről, és felserkentették, természettel, a’mi’ nemzetünk’barátságos érzékenységei mellett, a’ helybehagyásnak amaz önkéntes és mindennel koz örömét, melyben Ti részt vettetek. Midőn én Nektek, polgártársaim , egy, az emberiség’ legdrágább haszonérdeklésének oly’ örvendetes történeténél fogva szerentsét kívánok , tsupán-tsak a’ hazám’ szíve’ gondolattjára felelek én, a’nélkül hogy a’ híres Washington’ jól tévő maximáját által hágnám , mely más nemzetek’ minden belső ügyökbajokba avatkozás’ elkerülését ajánlja. Egy ollyan néptől, mely a’ magát-kormányozás’ jussával a’legszabadabb módon bír, és a’ mely büszke maga eszmélődésében és az ég’ legbaráttságosabb oltalma alatt, magát oly’szemcsésnek érzi; egy ollyan néptől, mely diadalommal mutat az ő’ szabad intézeteire, és egybehasonlításra hívhat ki azon gyimöltsökkel, mellyeket terem, és azon mérsékléssel , által-látással és erővel, a mint azok kormányoztatnak — egy olylyan néptől lehetett a’ legszívesebb részvételt várni a’ szabadság’ szent princípiumáért lett tusakodásban, mely egy, a’ dologhoz minden tekintetben méltó hajlandósággal folytattatott és megkoronáztatott hérési mérséklettel, mely a’ revolutziót az ő’ irtóztatóságaiból lefegyver-