Erdélyi Híradó, 1832. január-június (első félév, 1-52. szám)
1832-05-05 / 36. szám
mindent elkövetnek, a’ mit csak lehet, a’ fenyegetéseket és ígéreteket pazérolva szórják, hogy a’ lengyel katonákat a’ Császár szolgálatjába lépésre bírják. A’ híres 4-ik linearegement tisztjei előre mind Tobolskba, Libéria fővárossába, küldetnek ; további sorsok még nem tudatik. Kurskban és Woronczban sok nemes Lengyel van, ezek 1826-ban gyanúsoknak hírdettetvén , csupán előre vigyázásból hurczoltattak ide. Ilyen Kurskban Oberster Tarnowski, Karwizki, ’s Lenkiewicz Kapitányok, és Gróf Ossolinski Victor , Woronczban Römer wilnai Marsal, patikárius Wagner, Zawisza, Bizliewicz, Butbaryn, Oskierko urak, és mások sokan.— Wasil, kis város Nisnejnowogrod gouvernementban. Itt a’ volhyniai insurgenseknek 15 tisztjeivel találkozom ; mind a’ Generalis Dwernizki hadtestéhez tartoztak. Nyomorúságok leírhatatlan , mégis hazájokat siratják inkább mint önnön sorsokat, és bíznak az Isten igasságosságában. — Tа г к n mellett negyven fiatal tanulóval a’ wilnai akadémiából, kik között a’legkorosabbak 15 esztendősök valának. Oly czéllal vivék őket Libériába , hogy ott bányákban dolgozzanak. Azok , kik bányabeli munkákra vannak ítélve , mindnyájon el vesztik vezeték, és mellék neveket. A’ vigyázok csak azon számokról esmerik őket, melyekkel meg vannak jegyezve , ’s ezen számoknál fogva szóllitják. — Drakzow. Itt egy sereg 10 — 12 esztendős gyermekkel, csecsszopó magzatjaikat karjaikon vivő aszszonyokkal, és elaggott öregekkel találkozom ; mind Libériába hajtották őket. Tovább még több ilyen , 100 és számos személyekből álló osztályokkal találkozom öszsze. Ezek ama’ szerencsétlen famíliák, melyek a’litvániai, volhoniiki, ’s podoliai erdőkben magoknak menedéket keresvén, kozák kézbeestek, és most mint hadi foglyok vitetnek. — Mohilew gouvernementtől kezdve minden station megerősített, és támadtatástól óvatott, ostrog nevű házak találtatnak. Ezen piszkos , dögleletes és setét kalyibák, melyekbe a’ Libériába kárhoztatott vétkeseket szokták az oda vitetéskor beszállítani, nyüsögnek most a’ felzendülés minden kor, minden rang ,’s minden nembeli áldozatitól, ’s szivet szaggat a rájok tekintés. — Kaluga. E’ város ostrogjában sohajtoz az ifjú Sobanski Gotthárd , karjai ’s lábszárai lánczokkal vannak megrakva, minekutánna öt esztendeig senyvedt ezen utálatos rabházban , Libériába fog vitetni, hogy ott egész éltében bányákban dolgozzék. — Lipnow, falu, Wladimir gouvernementban. Távolról oly különös és irtózatos zúgást hallánk, mintha földgyomrából jöne az. 150 lánczokkal megterhelt, mezítláb Sibériába lépdelő nemes Litvánus lánczósörgése volt. A’ reájok kimondott ítélet az, hogy mint köz katonák a’ Caucasus, Orenburg, és Sibéria regementjeibe osztassanak fel. Szívrepesztő látványt hintete szemünkbe a’két fiatal Gróf Tyszkiewicz, még csak gyermekek. Minden lépten öszszerogyának nehéz lánczaik terhe alatt,’s alamisnát koldulgatának a’ mellettek menőktől, hogy abból könnyebb lánczokat vásároljanak , miket tőlök szánakozást nem esmerő őrjeik megtagadtak. — Similiew, Smolensk gouvernementban. Itt látok Generalis Prowdzynskit, azt, ki Varsó siralmas capitulatiojában alkudozó vala, egy meglehetős szekérben hölgyével utazót. — Krupka, falu Mohilew gouvernementban. Mintegy száz karját vesztett fogoly katona, szenvedésektől elcsigáztatva , mankókon hurczoltatik Libériába.— Chorbacewicze. Nehány, 50 — 60 katonákból álló osztály vitetik lánczok-