Erdélyi Híradó, 1834. január-június (első félév, 1-51. szám)
1834-04-08 / 28. szám
mi által sok oly környülmények jöttek világosságra , melyek ezen patriótákról, kik saját Journaljaik szerént arra rendeltettek, hogy Európát fegyvereik ’s patriotismussok által fellázzasszák, nagyon különös képzetet adnak. General Ramorinon a’ Savoya elleni expeditio szerencsétlen kiütése után az történt, mi rendszerént minden népvezetőben történni szokott, ha munkáikban nem boldogulnak t. i. tulajdon pártja csúfolásainak tárgya lett, mely rá minden kigondolható rosszul kiált, árulónak , ügyetlennek, tolvajnak ’sat. elnevezi. Hogy olvasóinknak ezen expeditioról némi képzetek légyen, ide teszünk némely e’ tárgyat illető levelezéseket. Mazzini egyik a’ Giovine Italia nevű társaság leghevesebb tagjai közül, januar. 50-án igy írt Ramorinohoz: Mi tehát meghatároztuk szombatról vasárnapra viradó éjjel megindulni. Carraugaból ’s a’ savoyai környékből 300 emberünk van, Géniben 60 lengyel ’s a’ waadti cantonban 130 várakozik ránk, itt vagy Nyonban 100 olasz, ’s mintegy 150 vagy 200 német és helvetus áll készen intésünkre. Mindez a’ legalsó számban van előadva, mert én hogy ne csaljak,inkább kevesebbet mint többet mondok. Naponként 10 vagy 12 katona jelenti magát nálunk, hogy által szökni ’s hozzánk kapcsolódni akar, ’s ez az egész országban szinte mindenütt igy van. Generalis úr! én ’s mi mindnyájan becsületünket kötjük le ezen előadott környülmények igazsága mellett, minél fogva kérjük uraságodat, fogjon történt a’munkához. S*** és E*** generálok éppen ezen hangon írtak, mi által Ramorino elszédittetvén jó reménységgel expeditioja szerencsés kiütése felől, megindul. Tremblieresben (igy adja elő Ramorino) legyőzzük a’ vámőröket, kiknek makacs ellentállások arra mutatott, hogy a’ savoyai patrioták által nem voltak előre felkészítve ’s megnyerve, mivel a’ szabadság kiáltására nem akartak halgatni. Utunkat tovább folytattuk egész Annemasseig, hol 15 vámőrt fegyverkeztettünk le, kik közül egy sem akart hozzánk által állni. Anemasseban, az előre tett ígéretek ’s reményeink ellenére senkit sem tudtunk pártunk- ra hóditni, ’s három órát kellet késnünk míg a’ fegyver ’s hadi szerek tovább szállíttására szükséges szereket ’s lovakat felhajthattuk. Ezen idő köz alatt az ideigleni kormány elszélesztette a’ nép közt proclamatioját, a’ nép látta olvasta és hallotta azokat, de senki sem jelentette magát, ’s az egész három órai ott maradásunk alatt egy patriota sem jött hozzánk Bonnevilléből, Rocheból és Cheneből. Ily sok rendbeli megcsalódások után nem építhettem többé a’ biztosok ígéretein. Seryem is nagyon nyomorult állapotban volt, öszvesen csak 200 főből állott, kik közt 50 olasz,’s kik soha sem szolgáltak , ’s a’ puskával annyira nem tudtak bánni, hogy tulajdon magokat megsebesítették vele, 80 vagy 90 Savoyard, kiknek nagyobb részesüket volt a’ katonai fenyítékre, ’s korcsmákon dorbézolt, ’s végre mintegy 60 lengyel, kiknek alig szolgált két harmad része. Minden bizodalmam tehát csak a’ németekből ’s schweiczerekből álló hadlábba vetettem, de a’ melynek számát soha sem tudhattam meg. Hogy ezt bévárjuk Barraban megállapodtunk. Éjfélkor nehány puska lövést hallottunk / melyek hihetőleg a’ falusiaktól vagy elő őreinktől süttettek el nem tudhatni mi okból. Az egész tábor felzudult, ’s én használtam ezen esetet, hogy embereimet megszoktassam akármely pillantatban készen állni. Megparancsoltam hogy minnyájan egészen felkészülve és fegyverkezve álljanak ki; de mi történik? 12 puskának nem akad ura. Hol vannak a’ legények, kiké ezen puskák? Elhagyták sorainkat. A’ kiküldött patrók visszatértek, ’s tudósításaik után a’ fegyvereket újra lerakattam, ’s a’ legénység visszatért előbbi helyére. Fél két órakor azon hirt kapom, hogy nehány lengyel tisztek eltűntek ’s útjokat Genf felé vették. Midőn éppen e’felett folytak a’ viták, jelentetik nekem Oberster Antonini által a’ lengyelek, miszerint ők elmenni,’s mellék útakon akarnak észrevehetetlenül Genfbe le-