Erdélyi Híradó, 1834. január-június (első félév, 1-51. szám)
1834-04-08 / 28. szám
224 pocizni, hogy így a’ genfi katonasággal való egybe csapást kikerüljék. Én mindjárt parancsolatot adtam ki a’ különböző commandánsoknak, hogy a’ kezeik alatt lévő csapatokkal fegyverben álljanak—ki; az egész öszvesenlő főből állott! A’ lengyelek újra jelentik elmenő szándékjokat. Azon hadlábról, melynek megjelenésében vetettük minden reményünket , hosszasabb várakozásunk után is semmit sem halhattunk. Ily szorongató környülmények közt hadi tanácsot gyűjtöttem. Legelsőkben is Mazzinit hivattam magamhoz, hogy ötet ezen környülményekről tudósítsam. Mazzini, ki egy fejér lepedőbe burkozva fekütt, azt szente: betegsége miatt nem jöhet. Erre az első savoyai biztos ügyvéd R. . . után küldtem, de ez már az előtt való estve elébb állott. “ Eddig terjed a’ Ramorini 'tudósítása. Könnyen képzelhetni, hogy a’ generál sietett egy ily armadát eloszlatni, miigenn könnyen is megtörtént. Félre tévén a’ személyes vádakat, melyeket a’ párt fők egymásra kiabálni meg nem szűnnek , mi tetszik ki ezen nyomorult expeditioból ? Az hogy ezen egész oktalan lázzadási szándék csak nehány nyughatatlan főknek volt szüleménye a’ nélkül hogy a’ nép legkisebb részt vett volna benne. NAGYÉRIT ANNIA. O’ He n ner úr az alsóház tagjai vallásos esküjük eltörlése felett tartott beszédében a’ többek közt ezeket mondá: Midőn a’ vallásos különbségek megszűntek, illő hogy a’ vallásos esküvések is eltöröltessenek. Az 1829diki év nevezetes változtatást hozott be; azon törvénynél fogva, mely akkor által ment, a’ catholikusok más esküvést tesznek le, a’ protestánsok esküjéből pedig a’ mise ’s a’ szentek segítségül hívása elleni innepélyes nyilatkoztatás kihagyatott. Mindezek mellett is ezen esküvésekben még most is sok különösség van. Különösen van ennek egy oly része, mellyel lehetetlen , hogy magam meggyaláztatni engedjem, és ez a’ következendő: „kijelentem továbbá, hogy hitemnek semmi czikkelye nem is tartja ’s nem vagyok azon vélekedésben, hogy a’ pápától, vagy a’ római széknek akár mely névvel nevezendő tisztségétől kiátkoztatott fejedelmeket jobbágyaiknak vagy másoknak letenni vagy megölni szabad lenne, a’ minthogy ezt ezennel tagadom, megvetem ’s ellene mondok.“ Ezt ugyan én természetesen jólelki esmérettel elmondhatom, de miért akar engem a’ ház ennyire meggyalázni egy ilyeskítvésre kényszerítéssel. A’ ki oly kevés erkölcsi érzéssel birna, hogy egy embernek megölését csak azért, hogy ez egyházi átok alá vettetett, törvényesen szabadnak tartaná, valójában az olyannak nem lehetne hinni, hogy egy puszta esküvés által magát lekötelezve gondolná. Egy ily elnézet ellenkezik minden emberi érzéssel, mire nézve egy biztosságot kérek kineveztetni ezen esküvés bővebb megfontolására. A’ mi továbbá a’ supremátiai esküt illeti, egy protes-stans jólelki ismerettel megeskühetik, hogy ezen királyságban semmi idegen papi vagy egyházi felsőséget nem ismer; de mi catholikusok miként tagadhatjuk azt, mit közülünk mindenki elismer, annyival is inkább, mivel maga a’ parlament a’ status költségén egy collegiumot ’s egy tudós papságot tart, melyek a’ romai pápa sanctioja ’s fő papi hatalma alatt állnak? Azt mondták: a’ catholikusok, ha ezen házba bebocsáttatnak, egy kézre fognának dolgozni ’s mint egyesült test szózatolni, mi felette veszélyes lenne; de ők, úgy hiszem, még soha in corpore nem szózatoltak, kivévén egyszer, tudnillik a’zsidók emancipatiojok mellett (halljuk ! ) Mind e’ mellett is indítványát oly kevesen pártolák, hogy ő végre kénytelen volt azt minden szózatolás nélkül visszavenni. Leghevesebben szegezték ellene magokat sir Robert Peel és Stanley urak. Azonban O’ Сanner úr kijelenté , hogy indítványát más alkalommal viszont meg fogja újítani. Ezután sir A. Agnew kért engedelmet három bili behozatalára, melyek közül az egyik a’ vasárnap szorosabb megtartását, a’másik a’ vasárnap megünnepléséröl Szsziá-