Erdélyi Híradó, 1834. január-június (első félév, 1-51. szám)
1834-05-17 / 39. szám
— 312 szelleméhez intézett? . . . ( A’ következő szavaknál oly süketltő volt a’ helybehagyó kiáltás, hogy több beszédrészek a’ gallerián csak félig voltak érthetők). A’ Grattan Henrik szavaival végzem : „Utolsó tanácsom, ne törekedjék az izlandi nép soha a’ népfelségi kormányra. Nem neki való. Ezen szavai után Spring Slice az O’Connel által kívánt biztosság helyett, azt javasolta, hogy a’ királyhoz felírás tétessék ’s abban innepélyesen protestáljanak felbontása ellen az uniónak, mely eddig oly jóltévő volt, ’s tegyék hozzá, hogy a’ ház minden figyelmét arra fordítja, hogy minden igazságos panaszt Izlandban eltávoztasson ’s annak jóllétét minden lehető módon előmozditja. Mire a’ szónok, a’ többség szakadatlan tetszése között, ismét helyére ült. Tudományos beszédje mellett csudáltatott különösen azért, mivel a’ 7 óráig folyvást tartó beszédje alatt nem hogy lassanként kifáradott és ellankadt volna, de még hová tovább elevenebb és erősebbnek látszott. Molyen hosszú volt beszéde, képzelhetni onnan, hogy a’ Timesben (egy sing hosszú iv ) 12 colossalis hasábot foglal el. A’ beszéd végével minden felől hangzott az elhalasztás, mely éjszaka fél egyre meg is határoztatott. SPANYOLORSZÁG. Angol hírlapok egy bilbaói, mártius 28ról kért levél után következő karaktert festő anecdotát közölnek: Közelebbről egy carlista az önkéntesek kezébe esvén, ezek csak azon feltétel alatt ígérték, hogy életét meghagyják , ha éljen a’ királyné! kiáltja. A’ makacs hangosan kezdé kiáltani: éljen dón Carlos! Erre egy önkéntes keményen megszúrta őt láncsával ’s újra kényszerűé kiáltaná: éljen a’királyné ! De ez ekkor is éljen don Carlos! kiáltá,’s felgombolván köntössét mezítelen melyét tartotta ellenségei dárdái elébe ’s így szállott: döfjétek ide ha férfiak vagytok, én nem félek a’ haláltól, dón Carlos az én királyom, és soha sem fogom Isabellát annak ismerni! A’ megátalkodott 20 sebek alatt rogyott s le ’s utolsó lélekzetével: Éljen don Carlos! dadogta. A Galignani Messengere egy madridi ápr. Jókai levél után írja, hogy a carlista guerillák nagy vakmerőséggel kószálnak az országban; április 10kén mintegy 200 an la Granja királyi mulató kastélyt látogattak meg; Ilkán pedig Pardoba mentek, mely Madridtól csak két órányira fekszik , sőt oly vakmerőségre is vetemedtek, hogy a’ Bueti Relirotól csak egy órányira eső korcsmába 40 lovast küldöttek , hol ezek kész pénzén bort és eleimet vásároltak. Azt írják Madridból, hogy több érsekek, püspökök és más főméltóságu spanyol papok , szám szerént 55man máris protestáltak a’cortesi gyűlésre meghivattatások ellen, mint a’ mely gyűlést a’ spanyol papság sem elveire sem formájára nézve el nem fogadhat. A’ Gaceta de Madrid egy pótlékában április 13kéről következő hivatalos czikkelyt közöl: „Ő Felsége kormánya már rég óta előre vigyázó gondossággal kisérte a’ törvényes thronus ellenségei alattomos mesterkedéseit, kik az északi lázzadók munkálatait öszve kapcsolni törekvének azokkal, melyeket némely spanyol szökevények Portugálban készítettek. Ezek t. i. azon csalfa reménnyel bíztatták magokat, hogy egyszerre több tartományokat felzenditve a’ kormányt gyenge hadserge mellett szorongásba ejtik , a’ határszély őrizetére rendelt sergeket elcsalják őrpontjaikról ’s így az elámított herczegnek, ki a’ királyság törvényei ’s a’ nemzet nyilvános akaratja ellenére is a’koronát magához ragadni akarja, Spanyolországba léptét megkönnyítik. Ezen herczeg a’ spanyol sergek közelítésére nem sokkal ezelőtt kéntelenittetett Miranda ’s Bracanzából a’legnagyobb sietséggel Villareálba futni. A’ czélba vett terv kivitelére nehány szökevényekből hadierőt akartak egybe állitni, hogy az ország határszélveit fegyver és más segéd eszközök által, melyek a’ tengerről Minho tartományon keresztül hozattak bé, fellázzasszák. Ugyanakkor Galicia, Asturia, Castilia, Rioja,