Erdélyi Híradó, 1834. január-június (első félév, 1-51. szám)

1834-05-17 / 39. szám

— 312 szelleméhez intézett? . . . ( A’ következő sza­vaknál oly süketltő volt a’ helybehagyó kiál­tás, hogy több beszédrészek a’ gallerián csak félig voltak érthetők). A’ Grattan Henrik szavaival végzem : „Utolsó tanácsom, ne tö­rekedjék az izlandi nép soha a’ népfelségi kor­mányra. Nem neki való.­ Ezen szavai után Spring Slice az O’C­onnel által kívánt biz­­tosság helyett, azt javasolta, hogy a’ király­hoz felírás tétessék ’s abban innepélyesen pro­testáljanak felbontása ellen az uniónak, mely eddig oly jóltévő volt, ’s tegyék hozzá, hogy a’ ház minden figyelmét arra fordítja, hogy minden igazságos panaszt Izlandban eltávoztas­­son ’s annak jóllétét minden lehető módon e­­lőmozditja. Mire a’ szónok, a’ többség szaka­datlan tetszése között, ismét helyére ült. Tu­dományos beszédje mellett csudáltatott külö­nösen azért, mivel a’ 7 óráig folyvást tartó be­szédje alatt nem hogy lassanként kifáradott és ellankadt volna, de még hová tovább eleve­nebb és erősebbnek látszott. Molyen hosszú volt beszéde, képzelhetni onnan, hogy a’ Times­­ben (egy sing hosszú iv ) 12 colossalis hasá­bot foglal­ el. A’ beszéd végével minden felől hangzott az elhalasztás, mely éjszaka fél egy­re meg is határoztatott. SPANYOLORSZÁG. Angol hírlapok egy bilbaói, mártius 28ról kért levél után következő karaktert festő a­­necdotát közölnek: Közelebbről egy carlista az önkéntesek kezébe esvén, ezek csak azon feltétel alatt ígérték, hogy életét meghagyják , ha éljen a’ királyné! kiáltja. A’ makacs han­gosan kezdé kiáltani: éljen dón Carlos! Er­re egy önkéntes keményen megszúrta őt lán­­csával ’s újra kényszerűé kiáltaná: éljen a’ki­rályné ! De ez ekkor is éljen don Carlos! kiáltá,’s felgombolván köntössét mezítelen me­lyét tartotta ellenségei dárdái elébe ’s így szál­lott: döfjétek ide ha férfiak vagytok, én nem félek a’ haláltól, dón Carlos az én királyom, és soha sem fogom Isabellát annak ismer­­ni! A’ megátalkodott 20 sebek alatt rogyott­ s le ’s utolsó lélekzetével: Éljen don Carlos! dadogta. A Galignani Messengere egy madridi ápr. J­ókai levél után írja, hogy a­ carlista gueril­­lák nagy vakmerőséggel kószálnak az ország­ban; április 10kén mintegy 200 an la Granja királyi mulató kastélyt látogattak­ meg; Ilkán pedig Pardoba mentek, mely Madridtól csak két órányira fekszik , sőt oly vakmerőségre is vetemedtek, hogy a’ Bueti Relirotól csak egy órányira eső korcsmába 40 lovast küldöttek , hol ezek kész pénzén bort és eleimet vásároltak. Azt írják Madridból, hogy több érsekek, püspökök és más főméltóságu spanyol papok , szám szerént 55man máris protestáltak a’cor­­tesi gyűlésre meghivattatások ellen, mint a’ mely gyűlést a’ spanyol papság sem elveire sem formájára nézve el nem fogadhat. A’ Gaceta de Madrid egy pótlékában á­­prilis 13kéről következő hivatalos czikkelyt közöl: „Ő Felsége kormánya már rég óta e­­lőre vigyázó gondossággal kisérte a’ törvényes thronus ellenségei alattomos mesterkedéseit, kik az északi lázzadók munkálatait öszve kap­csolni törekvének azokkal, melyeket némely spanyol szökevények Portugálban készítettek. Ezek t. i. azon csalfa reménnyel bíztatták ma­gokat, hogy egyszerre több tartományokat fel­­zenditve a’ kormányt gyenge hadserge mellett szorongásba ejtik , a’ határszély őrizetére ren­delt sergeket elcsalják őrpontjaikról ’s így az elámított herczegnek, ki a’ királyság törvé­nyei ’s a’ nemzet nyilvános akaratja ellenére is a’koronát magához ragadni akarja, Spanyol­­országba léptét megkönnyítik. Ezen herczeg a’ spanyol sergek közelítésére nem sokkal ezelőtt kéntelenittetett Miranda ’s Bracanzából a’leg­­nagyobb sietséggel Villareálba futni. A’ czél­­ba vett terv kivitelére nehány szökevényekből hadierőt akartak egybe állitni, hogy az or­szág határszélveit fegyver és más segéd eszkö­zök által, melyek a’ tengerről Minho tarto­mányon keresztül hozattak­ bé, fellázzasszák. U­­gyan­akkor Galicia, Asturia, Castilia, Rioja,­ ­

Next