Erdélyi Híradó, 1834. július- december (második félév, 1-53. szám)

1834-10-14 / 31. szám

247 — Szőllőhegyeinken a’ hét kezdete óta dere­­kasan foly a’ szüret ’s átaljában gazdagon fizet. Az idő is különösen kedvező reá: hűvös ugyan, de száraz és derűűt. Mutatkoznak néha felhők, de több hetek óta csupán egyszer a’ múlt va­sárnap, nyertünk kevés esőt; a’ honnan kör­nyékünkben minden gnalompatakok ’s árkok ki­száradtak. Maga a’ Duna is oly csekély , hogy a’ gőzhajó Pestről már hozzánk nem jöhetvén rajta, az ide 5 órányira fekvő Vajkánál hen­tesén megállapodni, hová az innen lefelé szán­dékozó utazóknak apró csónakokon kell vitetniek. October­idikén, felséges uralkodó Feje­delmünk dicső névnapján , valamint a’ biroda­lom minden helyeinek, úgy Pest és Buda szabad kir. városok hív lakosai is buzgó imád­kozásokat bocsátottak a’ mindenek Urához a’ jól lévő életével és szelíd uralkodásával annyi milliókat szerencséltető monarcha további bol­dog megmaradásáért. Budán ez nap fényes ka­tonai pompa vala szemlélhető. A’ megelőzött estve mind Budán a’ magyar, mind Pesten a’ német játékszín ki volt világosítva. Budán a’ „fejedelmi nagyság“ adatott. Csanádi püspök Lo­no­vics József úr ő nagysága fényes pompa közt foglalá­ el püspö­ki székét Temesváron , sept. 24dikén. Lőcse sept. 26kán. Sept. 24dikére vira­­dott éjjel, Szepes vmegyében fekvő Vagend­­riszel bányaváros, a’ Máriássy nemzetség tulaj­dona , hamuvá égett. A’ dühösködő szélvész le­hetetlenné ten minden segítséget, annyira hogy az egész, legnagyobb részint faépű­letekből ál­­ló városnak, csupán két csűre ’s 10 zsellérhá­za maradt épen. Mind a’ két templom ’s papi­lak (kath. és ágostai vallásu ) a’ lángok marta­lékává lett, a’ harangok elolvadtak, az evang. szentegyház belül is kiégett. Három ezer szor­galmas, és eddig magát jól birta lakás, fedél, élelem , ruházat és takarmány nélkül ’s így min­denben szűkölködik, mert öt óra negyed alatt az egész hely lángba borult, ’s a’lakosok több­nyire mesztelen, csupán életjeket mentheték­­meg. Egynek 15 ezer forintja kész­pénzben is elégett, melyet más­nap egy szomszéd urada­lomnak fáért kellett volna fizetnie. Tiz ember életét is veszté. A’ szomszéd I­g­­­ó és S­ved­­ler városok polgárjai siettek ugyan a’károsul­taknak némi élelmi segítséget nyújtani, de még is kimondhatatlan az Ínség ’s minden érző szí­vet részvétre szól k­t. (H. T.) OROSZORSZÁG. . Egy pétersburgi újság következő esmérte­­tését adja a’ Sándor oszlopának: ez egy doh­ai rendű gránit oszlop ugyan azon anya­gú grádicsos talpzaton. Az oszlop tetején egy kis fél golyóbison egy bronzból öntött angyal áll, mely jobbjával az égre mutat baljában lé­vő kereszttel pedig egy kígyót nyom agyon. A’ talpzat négy oldalain diadaljelekkel körül­véve a’ N i e m e n és W i s t u r­a, a’ dicsőséges béke, az igazság és kegyelem, bölcseség és bő­ség képes előadásai látszanak. E’ képek közt három oldalon 1812, 1815 és 1814 évszámo­kat olvashatni a’ téli palota felé pedig e’ felí­rást : Első Sándornak a’ hál­a­datos Rus­szi­a. A’ talp maga sokkal nagyobb azon sziklánál, melyen a’ nagy Péter emléke áll ’s valóban óriási. Az oszlop magassága földszin­­től a’ kereszt hegyéig 145 láb, az oszlop de­reka átmérőjében 12, hoszában 84 angol lábá­nyi egyetlenegy kő darabból faragva. E’ kő darab legnagyobb minden eddigelő esmeretes egyes kődarabok közt, mert a’ Pantheon oszlopa Romában 46, az Izsák egyházá­é Pétersburgban 56; a’ Kleopátra obeliskus­­sa 65; a’ Pompejus oszlopáé Alexan­­driában 68, a’ Péter szentegyháza e­­lőtti obeliskus Romában 78 láb. Az e­­gész emlék építőmestere Mont Fer­rant; az angyalt öntet­te Orlowsky; —z az oszlop követ Finnlandban kivágatta s által szállít­tatta Jak­a­w le­m idevaló kereskedő; a’ czif­­rasások Berd által öntettek. A’ pétersburgi újság következő czikkelyt közöl: Már darab időtől fogva több külföldi újságoknak tetszett hamis híreket terjeszteni Oroszország financziai állapotáról, de az ily

Next