Erdélyi Híradó, 1836. január-június (első félév, 1-52. szám)
1836-01-12 / 4. szám
26 sen fogadtatnak — Kolozsvártt, az Erd. Orvosi Egyesület decembr. Sírk. 1855 tartott gyűléséből.— Doctor Pataky, orv. egyes. jegyzője. A’ szebeni cs. kir. kamarai főfizető hivatalnál eddigelé volt cassae officialis Rendi Imre ugyan ottan liquidatornak neveztetett ki. Debreczen : Három évtizeden keresztül rongálá a’ különben is hatalmas idő meg hamvaiban is igen tisztelt hazánkffjának Csokonay Vitéz Mihálynak, a’ minden miveltebbek és jobbak által közösen elismert láng eszü költőnek , csak egy rothadékony darab fából ’s erre szegzett deszkából készült sírja mutató jelét. — De vége már ezen jelnek is; ’s nehogy e’ kicsiny és talán kevesek előtt tudva lévő hely mely a’ feledhetetlen honfit fedi, bizonytalanná ’s kétessé legyen, Debreczen városának érdemeket becsülni ’s tisztelni tudó polgárai közös költségen felállítandó emlék által akarták már rég óta bizonyossá s maradandóvá tenni. — Teljesülni látjuk ezen óhajtást most, midőn közös kérésre megnyitó a’ n. városi polgárságnak jelenleg népszószóllója. Vécsey József úr az emlék felállítására szükséges költségeket kiállítandó aláírást, mely úton csak eddig is több ajánlatok ide számitása szerént szinte három ezer forint gyűlt, ’s biztosított reménynél fogva még sokkal többre gyűrendő. Nem mellőzhetjük ezúttal közönségesen tudatni azt is, hogy a’ helybeli ref. collegiumbeli nemes ifjuság kitűnő lelkesedéssel kiván ezen terv kivitelében részt venni. Felszóllittatván ugyan is derék ’s lelkes tanitójok t. Péczely József úr áltak e’ szókkal: „ Városunk némely lelkes,ájai hallhatatlan költőnknek — kit Debreczen urának , iskolánk nevendékének dicsekedve nevez — a’ korán elhunyt Csokonainak elpusztult sirja romjain, mi előtt ezeket is ismerhetetlenekké tenné az idő és feledékenység, egy hozzá méltó emléket emelni szándékozván ’s a’ teendő ajánlatokra várasunknak érdemeket becsülni tudó polgárai már fel is lévén szóllittatva, sietek e’ dicséretes szándékról tudósítani a’ nemes ifjuságot, ’s mindent, kinek tehetsége engedi — mert készségéről valakinek csak kételkedni is hántásnak tartanám erejéhez mérsékleti ’s legfeljebb egy váltó forinton fellül nem hágandó részvétre, melyben inkább csak az indulat’s készség , mint maga az adomány fog tekintetni, szokott birodalommal felszóllitani. A’ gyűlendő pénz , melyet senior úr szíves lesz elfogadni, nálam fog letéve maradni, mig a’ szándék sikereséséről bizonyos tudósítást veendünk , ’s hogy ha nem sikerülne, azon nem várt esetben, kinek kinek s visszaadatni. Debreczen november 2-án 1855. § — Utóbb magam részéről ezen nemes czélra ajánlok 25 forintot. Péczely József mk.“ — — S nem a’ meghatározott egy váltó forintnál állapodtak meg, hanem szinte mindnyája ezen felűl jól adott. Azonban midőn mindennek részvéte is egy iránt buzgott a’terv sikeríthetésére , óhajt- ra várván a’ fjerczenetet, melyben a’ tisztelt hazafi költő sorai felett láthassa emelkedni az I érdemlétt oszlopot,—említett tanító úr távul- i létében egy kellemetlen környülmény kényszerj iite ugyan a’ collegium seniora ’s a’ költészet közönséges tanítója által beszedett pénzt minden adakozónk visszaadni; de Péczely úr, viszszajötte utána, ismét mozgásba hozá az ügyet is nehány közre bocsátott sorai következésében, melyeknek végszavai ezek : „minden kedvetlen összeütközések----------kímélése tekintetéből kívántam tudatni a’ nemes ifjúsággal, hogy szándékommal fel nem hagytam, hanem ezentúl magam'------fogom--------—- előbbeni felszóllitásomhoz ragaszkodva az ajánlatokat és a’pénzt mind azoktól elfogadni, kik a’nemes ifjuság közül e’ nemes, minden szépre és jóra érzékeny keblektől rég óhajtotta vállalatot részvétükkel elősegélni szívesek lesznek. Debr. nov. 20-án 1855. Péczely József la.k. “ — mi által a’ collegiumbeli fiuságnak részvéte kimutathatására óljabb utat nyira. — Felálland tehát Csokonay emlékoszlopa; ’s ha a’köz kivonat teljesűlene, nem csak a’ távollévő temetői magányban mutatandja hideg márvány a’ tisztelt költő porainak sírját az őt meleg kebellel keresőnek, hanem a’ s