Erdélyi Híradó, 1841. január-június (első félév, 1-52. szám)

1841-04-16 / 31. szám

ERDÉLY­ Kolozsvárit, 1841. Péntekést, april. 1­6-án. Foglalat. (Erdély fis Magyarország, (kinevezés; szabadalmazott kártyások; Sajó völgyi vizár; n. szebeni magyar olvasó egyesület; budapesti láncz­­­,új részvények; komáromi közgyűlés; Pesten felállítandó ref. főiskoláról, ’sat.) Törökország: (Alexandriában volt török biztos’ tudósí­tása.) Németország. Francziaország: (Párizs’ megerősítése feletti pak­kamarai v­iták ; írói tulajdont védő törv. czikkek.) Anglia: (londoni conferentzia’ munkálatai.) Spanyolország: (lázzadás’ jelei Valenciában.) Újabb tudósítások: (Párizs’ n megerősítése’ tárgyában a’ patikama­­lában is a’ kormány győzött; a’ spanyol cortes Arguellest választotta elnökévé.) Hirdetések: ■ ■ J-'J■. . ' --——'--------: Erdély és Magyarország. A cs. apost. kir’, felsége a’ pesti kir. tud. egyletemnél a’geo­metria practica’ és hydrotechnia’ üres tanitószékét Peczeli Jó­zsef főhadnagynak méltóztatott legkegyelmesebben adni. (l­­k.) (Szabadalmazott kártyások.) Nemes Ar­u’osszékben, ’s részint azon széki Tisztség’ megtalálása’ következtében Kolozs­­várit nem régen egy 12 tagból álló társaság fogatott el , kik a’kár­tyázást és koczkázást mesterség gyanánt űzték, ’s vásárról vásárra járva , kit a’ szegény ügyefogyott népből játékukba bévonhattak u­­tolsó filléréig kizsebelték; sokakat nem kis mennyiségig megká­rosítottak. Közülök 6 kolozsvári, 1 udvarhelyszéki, 1 kükü­llő-, 1 pozson-, 1 bihar-, 1 zemplénmegyei, 1 nagyváradi születésű; na­­gyobbára zsidók és újparasztok. Szelid vallomásukban azzal men­tették magokat, hogy a’ vásárokban az illető udvari tisztek­tő­l ’s elöljáróktól díjfizetés mellett engedelmet nyertek a’ játszásra. Az e’ tárgyban kert kinyomozás a’ felséges kir. főkormány ebbe fújhat­ván, onnan — mint értesíltettűnk —, kegyelmesen rendelet téte­tett, kinyomozni: mennyiben igaz e’ feladásuk? ’s ha valónak ta­láltatnék, az illy szín alatt felvett piénzt visszafizettetni, és kibú­jókhoz késpest, különösen a’ hivatalbelieket szigorúan megbüntet­­tetni. — Csaknem lehetetlennek hiszszük azoktól , kiktől már sze­rencsésebb helyzetűknél fogva miveltebb érzést, ’s emberibb jel­lemet kellene várnunk, miilyenek az udvari lisztek, ’s főként a hi­vatalviselők, az illy aljasságra vetemedhetést, hogy polgári és hiva­talos kötelességekről, Intőkről megfelejtkezve kereskedést űzzenek nyomorult embertársaik’ véres verejtékkel szerzett vagyonával, házi békéjével, mellyeknek biztosítása éppen rajok van bizva. Figyelem­mel fogjuk kisérni ezen esetet, ’s ha a’ kinyomozásból úgy jő ki, h­ogy­ ezen vad csak azon eláradolt csalók koholmánya , azt tudat­ni el nem mulatjuk, nehogy bárki méltatlanul legyen gyanúsítva, ellenesetben a’ hibát méltó színben a’ közvélemény’ büntető ítéle­te ek­be terjesztendjük. (Sajó völgyi vízár.) A’ martiusi szél­­napok csendesen vonák el mezeink’ zordleplét, a’ r­egfordult jéglapok kártétel nél­kül úsztak el a’ Sajó folyam’ szinén, ’s már kecsegtető örömmel várta a’ szegény gazda tavaszi munkája’ folytathatását, midőn az április’ 6- zik napjain szünet nélkül tartó esőzés reményeit meg­semmisítő. A’ Sajó és kisebb folyók kiáradtak, ’s terünket­­ Ily özönnel boríték el, miilyenre legidősebb lakosink sem emlékeznek. A’ fagytól jól ki sem engedett oldalok bésuhadoztak ; némelly he­lyek’ régi alakját a’ mély árkolások egészen megváltoztaták. E’ sors éré az ízléssel, szorgalommal elrendelt ’ er­lés­i s­z­é­p kertet. A’ regényes oldal’ nagy része 2000nél több különböző fáival, bok­raival lesüllyedt sziklaalapjáról, ’s az alsó kert’ lapjai­t pakkal, gyö­kerekkel, egymásra sorladt földdel borítá el. Ez a’ fáradhatatlan művésznek jutalma 56 évi szorgalmáért! A’ szép virágos táblák, a’ zuhanyok’ csatornái földdel, kövekkel két­elvek — próbára teszik az agg kertész’ türelmét. A’ malmok egész Sajó’ völgyén vagy egé­szen elpusztultak, vagy sok időre haszonvehetetlenekké lettek; a’ kerlésiek az előbbiek közé tartoznak. Az ár még nem tért med­rébe. — B. L. X (N. szebeni magyar olvasó e­g­y e­sti I e t.) N. Sze­­ben, apr. 8kán. A’ nemzetisedésnek, különösen anyanyelvűnk’ha­ladásának , ’s a’ magyar irodalom iránti buzgó részvétnek nem cse­kély örömére szolgál, hogy városunkban alakult, ’s már a’­adik évet is megért, magyar olvasó egyesület’ tagjai évről évre szapo­rodnak, mit nagy részben az egyesületi elnök’ buzgó fáradozásinak köszönhetni, ki m­ig szives lesz ezen elnökséget megtartani, addig e’ különnyelvű városban a’ magyar olvasó egyesület bizton nézhet egy még szebb virágzása jövendő elibe. — Az egyesület’ helybéli ’s. vidéki tagjainak száma ez évben a’ százat meghaladó. Rövid ’s egyszerű szabályok ezek: 1. tagja lehet mindenki, ’s évenkénti két pengő ft. fizetés mellett. 2. е­ a kötet könyvet 14 napig tarthatni magánál. 3. az elvesztett, vagy bemocskolt könyvet a’kártevő meg­fizeti. 4. az egyesület’ könyvét nem részvényesnek kölcsönözni ti­los. 5. a könyvtár az állandósított egyesület’ örökös tulajdona. Ezen egyesületet, örökösnek mondhatni, mivel már alapításakor meg volt állítva, hogy ha az évenként 2 flot béfizetők’ száma, csak kettő­re olvadna is, az egyesületnek nézetik, ’s birja a’ könyvtárt, k­ét — három fizető tag pedig, mig a’ város fennáll mindig találkozik. Az egyesület’ több pártfogói t. i. Jankovics Miklós, Beringer Ignácz , Méderus Sámuel, Kenderesi Ferencz, H­erszény­ Sámuel, Dobák Antal, és Incze József urak az egyesületi könyvtárt valamint az első, úgy a’ második évben több kötet könyvekkel szíveskedtek megajándékozni, kiknek ezennel szives köszönet mondatik; egy­szersmind nyilvánít­tatik, hogy ezen olvasó egyesületnek ezutánra is nem csak helybéliek, hanem vidékiek, sőt ezen hazafiul jó czél előmozdítása’ tekintetéből távolabb lakó hazánkfiai is szívesen fo­gadott tagjai lehetnek, ’s minden könyvbéli ajándék haladásos kö­szönettel vételik.—­A’könyvek’ szá­a jelenleg a 400at jóval feljut haladja, szépen fénylenek azok közti a’ magyar tudós társaság ál­tal kiadott majd minden munkák, a’ díszes zsebköny­vek, nyelv, philosofphiút , vallási, nevelési, jog, történet, természet, gazdaság és orvosi tudományt tárgy­azok , úgy szintén utazások , költészetek, színművek, regények és novellák Most már nem mondhatja töb­­bé -—­ mint eddig kelle hallanunk — a’ magyar nyelv’, ’s iroda­lom ellensége, hogy magyarul nincs mit olvasnunk, vagy hogy éppen nem is olvasunk. Ezután mindenki önmagának, ’s anya nyel­vünk iránti egykedvűségének tulajdonítsa nyelvünkbéli ösmeretlen­­ségét, annak nem értését, ’s az ebből született baliteletét. Adja is­ten , hogy ezen egyesület is, s ennek tagjaiban az eddigi buzgó­­ság, s nemzeti érzelem soha meg ne szűnjék, gondolatjok a’nem­zeti nyelv’ megalapulásán függjön , ’s egyenként barátilag kezet fogva állnak gyarapodásán , terjesztésén egyesült erővel dolgozzék ! Pest, mart. 29-én. Színházunk’ elsőrendű tagjai tegna­selőtt szerződtek az alválasztmánynyal, még ez egy évre mindnyájan ré­gi fizetéseikre.­­ ( B­u­d­a­­j e s t­i lánczhíd részvények.) A’ folyó évi ja­­nuarius’ 25-kán közhírré tett jelentés szerint kinevezve volt választ­mány a’ budapesti lánczhídrészvények’ azon öszvegére, melly az országos szerződéshez képest Magyarország’ ’s különösen Buda’ ’s Pest’ lakosai’ számára vala rendelve, beérkezett aláírási levele­ket felbontván , megvizsgálván és az elosztást véghez vivén , ezen­nel jelenti, hogy a’ beérkezett aláírási levelek’ száma 2525, az a­­zokban feljegyzett részvények’ összes száma pedig 17,798 darabot tesz , mellyekre az említett országos szerződés 7-dik szakához ké­­spest Magyarország ’s különösen Buda’ ’s Pest’ lakosai’számára ren­delt 3534 darab részvény osztatott el.—Az e’ tárgyat illető iro­mányok ’s jegyzőkönyvek az aláírt választmány által hitelesen el­készítetvén ’s aláíratván , minden t. ez. részesített külön levél ál­tal fog a’ történt elosztás’ közelebbi módjáról értesítetni. Pest, apr. 5. napján 1841. — A’ budapesti lánczhídrészvények’ eloszlására ki­nevezett választmány’ részéről gróf Keglevich Gábor m. k., m­. kir. udv. kamarai elölülő, mint a’ választmány’ elnöke. Szathmaárból mart. 24-kén azt írják, hogy ott napfény és zápor tapk­ón olvasztván fel a temérdek havat, a’ Tisza, Sza­mos, Kraszna, Túr, szóval minden folyam kiöntött, ’s régen nem volt Szathmár’ vidékén olly nagy árvíz, mint az idén. Szathmár- Németibe egy egész hétig egy oldalról sem lehetett menni, csak ladikon. Szathmár városnak egy része úszott , a nagy h­idulczóban

Next