Erdélyi Híradó, 1841. január-június (első félév, 1-52. szám)
1841-06-08 / 46. szám
is-г esetben, valamint a '' illéseit nyíltaknak od ’, de legalább tanácskoznál ---- ... na, ne rekesztessék ki. Ezen javaslat — úgy mond—eddigi illaltványozásaink’ számát úgy jöhet, megharmadolja, megdödöli talán , de annál igazabb próbán eretet nyújt a’ hazának, melly Franczia, Angolhonban, ’s Német föld’ több részeiben avítt ugyan , de idves az egész világon, idves most és örök időkre, mig véges marad az emberi elme, gyarló az emberi redős szív. (Vegyes házassági ítélet.) A’ véges házasságok’ meg nem áldásáért megyei határozat következtében indított lisztügyészi perek közül egy már lefolyt. Indítva volt ez temesvári esperest Groszek Gáspár ellen f. évi mart. 16-kán. A’ törvényszék’ f. évi apr. 26-kán Temesvárit hozott ítéletének végszavai ezek: „Miután az 1647 évi 14. czikk rövid eljárást rendel, a dolog’ igaz volta pedig, úgymint: ágostai vallása Kosztolányi Andornak római calhoi. Ilit a Kaizershaimb Szerafinával, papi áldás, egyházi öltöny nélkül, s nem az illető egyházban, hanem magányos lakban, következőleg az alperesnek nemleges felsegélésével ’s a’ szokott szertartások’ mellőzésévek egybeadatása, nevezett Kosztolányi Andor’ I. alatti folyamodásán kivűl , illető tisztviselőnek E. alatti hivatalos jelentése által is minden kétségen kivül tétetvén, minthogy az alperesnek ezen intézkedése, Kálmán király’ II. könyve 15—dik fejezetének, a’ házassági egybekelés szertartásait kitűző rendeletével világosan ellenkezik, és a’ vegyes házasságoknál gyakorlatban volt szertartások’ változtatásával 50 évi folytonos szokás által is szentelt eljárást tellleg megsemmisíti, ezen féllül piedig ünnepélyes rosszalását jelenti ki a’ polgári törvények és különösen 1791 évi 26-dik törvény által pártolt, következőleg jónak ismert vegyes házasságoknak ’s a’ calhoi vallásu férjnek vegyes házasságtan eladására vagyon irányozva, úgy a’ műveltség’ alsóbb fokozatán álló és mindenkor gyöngédebb felfogású nőnemi osztályt leginkább képes a’ vegyes házasságra lépéstől visszatartóztatni, világosan a’ leghatálosb erkölcsi akadályt gördíti a’ vegyes házasságok ellen, következőleg az 1791 évi 26. törvény’ azon rendeletével, mi szerint a’ vegyes házasságoknak bármi Szán alattukulalmy okat tenni tilalmaztatik , minden kétségen feljül összeütközik : az akadályok’ tételét tiltó törvények rendelete ellen a’ vallási dolgokban hozott országos határozatokat sértő alsieres, az 1647 évi 14 törvényczikk’ erejénél fogva, a’ C. alatti idéző levél’ tartalmához képest, a’ felperes’ követelésében, úgymint hatszáz forintokban elmarasztaltatik, s ezen itéletnek az érintett törvény’ útmutatása szerinti végrehajtására, ide adandó jelentés mellett, törvényszéki bírák Vukovics Szabbás szolgabiró és Csíki Emánuel esküit urak kiküldetnek. (Kassai hirek.) Az Abaujból közelebbi számunkban közlöttekhez után pótoljuk: Erdélyből szükséges néhány menlevevesre Vitéz György és Tisza Károly ülnökök bizalván meg, kiküldettek.— Bulller gr. ludoviceumi alapítványából e’ megyére eső négyszáz pengő sor. kamatja mennyiben erre 21 esedező volt, hogy a’ jótéteményben annál többen részesülhessenek , 8 részre oszlatván, ugyanannyi derék, de szegény szülők’ jeles fiainak fel kiállási választás után adatott. Mult napokban megérkezett Kassa városához a’ Helytartó tanácsból az engedelem, zsidóknak azon város’ kebelében letelepül hetésére ; azonban a vár. tan. e’tárgyban újólag felírást tett, és nevezetesen Adler Józs. ékszerárus, ki különösen engedelmet kapott boltnyithatásra, ennek tételétől a’ vár. tan. által kiküldött biztossági hozzájárultával el is látott. Ha ez így megyen, minek vannak és hozatnak törvények? ha hozatnak, azoknak mindenki kivétel nélkül, betűről betűre engedelmeskedni köteles, különben a legszigorúbb büntetésre érdemes; remélljük is, hogyha ezen törvénytelen ellenszegülés a felsőségnek tudtára jó, azonnal törvény parancsolta módokon a tanácst illető tagjai bűntetteim és a törvénynek engedésre erősen szoríttatni fognak. J r. (Í Nógrádi papi gyűlés.) Í Nógrádból maj. 14kén. A’nógrádi ág. hitv. espereszség I. h. 12kén B. Gyarmaton tartá Kubinyi Ágoston ügyelő elölülése alatt egyházi, érdekes eredményű közgyűlését. A haza minden lelkes, hia’ ajkiról lezengő varázs-szozatok: ’elcsúljünk, nemzetisedjünk se’ két szellemi hatalom’ vérse alatt haladjunk!S valanak azon irányok, mellyek e kiskörű gyülekezet’ tanácskozásit vezérlők, határozatit jellemzik. Egyesüljünk!4 szóla az ág. hitv. testület’ hókeblü kormányzója, Zay Károly gróf, és bátor szózata virgoncz életet adott a’ jó keblek’ mélyeiben titkon óhajtott, de nyílványosan kimondani alig mert eszmének, melly azóta már él s éppen azért, mivel a korszellem uralma alatt él, előbbutóbb dús következményekben fog és kell nyilatkoznia. Íme a nógrádi esperestség — jóllehet tudja, hogy a’ magyarhoni két protestáns felekezet, hitágazatokat illetőleg, már is bensőleg egyesűlt, legalább a’ még fenlévő parányi különbség csupán halvány színezetnek tekinthető, de a’ néptömeg külső egygyéfurradása csak azon szellemi akadályok’ leküzdése után reménythető, mellyeket a’ jelszavunkká vált népnevelés háritand el idővel —• a’ jövő kerületi s egyetemes egyházi gyűlésekre küldött követeinek utasításképp annak kieszközlését meghagyá, hogy az ág. hitv. testület a’ helv.hitv. rokon felekkel előbbutóbb megtörténendő egyházi egyesülése’ megpendlelt eszméjéhez őszinte vonszódást ünnepélyesen nyilvánitsanak.— ,Nemzetisedjünk volt a’ második irány, melly jellemzi a’ nógrádi esperesség’ e közgyűlését, egyházi tagjai is felfogták egész nagyszerűségében a haza’ nemzetisedési törekvését, egész szivvel osztozva a’ páratlan hazafi’ szavaiban: „Elnémulva a’nemzeti nyelv, csak gyászfiszt terem a’ hon, melly a’ voltakért szomorúan eregeti földre csüggeteg lombjait.“ Ők már 1828 ban rendelkeztek, hogy mennyire iskoláink’ szomorú állapotja engedi, terjeszszék és sajátjukká is tegyék a’ hazai nyelvet ’s azóta czélszerű végzéseket hozni meg nem szűntek. E’ gyűlésben is , egyet kivéve, valamennyien magyarul szólaltak fel. Nem lehetett-e tehát méltán várni, hogy ez alkalommal is pár lépéssel előbbre fognak menni a’ magyarodás’ szent ügyében? Igen is, esperesiségünk azt most is téve, mert hogy mindent röviden kimondjunk, körén belül minden hivatalos irománynak magyarul szerkesztését elhatározá. Jelesül pedig az esperesiségi pecsét-körirat’ megmagyaritását elfogadá , az egyházaknak pedig ugyanazt újólag ajánlá , a’ papi meghívó levélnek ’s iskolaügyelői táblázatoknak, mellyek eddig latin nyelven voltak kinyomulva, megmagyaritását ’s kinyomatását elrendeld; az anyakönyveknek 1842. kezdetével, az egyetemes egyházi gyűlés által kiadott táblázati minták szerint csupán magyarul íratását megparancsolá; a’ kerületi s egyetemes egyházi gyűlések’ jegyzőkönyveinek, mellyek eddig az azt kívánó esperesiségek és superintendentiáknak latin fordításban is kiadattak, a’fordítás’ megszüntetésivel csupán magyarul szerkesztését annak idejében ’s helyén követei által sürgetendőnek ’s hódolva a’ nemzeti közakaratnak, melylyet a’ hazai kormány már is megérteltetni siet, szorgalmazandónak rendelé, hogy főbb iskoláinkban minden tudomány, kivált azon tanitók által, kik 1850 óta léptek hivatalaikba, magyarul taníttassák. Hogy pedig saját keblében az iskolatanítókat magyar nyelvtanításra annál inkább serkentse az esperesiség több iskolalanitól a’ magyar nyelvtanításban kitüntetett buzgalmakért, csupán e’ czélra 1828. óta gyűjtött alaptőkéje’ kamatiból megjutalmaza, másokat r megdicsére.— illy előzvények után feltehetnie, hogy az úgynevezett pánszláv fondorlatokra is ki ne terjesztette volna figyelmét az essierestség ? Hatalmas felekezet által nyomatva, csak szomoritó kilátása lehetne a némellyek előtt gyanúba hozatott ág. hitv. testületnek, ha tartania kellene, hogy néhány vakbuzgó tagja’ botor tetteit az egészneknek rovandja fel vélkül ama’ nemzet, mellyre függesztvék szemei, melly érette is annyi sokat tenni kész. Ezen , önállását őrző nemzettel egyesülten, mint annak tagja, az ág. hit. testület is gondosan kívánja őrizni a’ pirotestantismus’ világit, mellyek nem a zsarnokkény hervasztó karjai közli, hanem csak a’ szabadság’ éltető mezején képesek üdvhozólag diszleni. ’S ésipen azért, mivel a’ transzlavismusnak , mellyel néhány vakbuzgó egyedijük terjeszteni törekszik , politicain kivül egyéb értelmes czélzata nem is lehet, helyesen lévé az esperesiség, hogy a’ főbb iskoláinkban létező tót társaságokat, mint a’ nyelv’, mellyen papoknak népoktatáskor most még mellőzhetlenül szólalnok kell , tanulásának szükséges eszközeit fennállhatóknak vélte ugyan, de követői által a kerület- ’s egyetemes egyházi gyűléseken szorgalmazandónak rendelé, hogy ugyancsak e’tót társaságok legyenek, miknek lenniök kell, ho mi fitikai gyakorlatok ’s tagjaik népszerű nyelven irt egyházi beszédek’ bírálásával ’s elmondásával tanulói felügyelés alatt foglalkozzanak; más, kivált politicai tárgyú munkácskák írásától, külföldi hasonló társaságokkal, mindennemű összeköttetéstől szigorúan eltiltatva. S mivel eléggé fontos ok annak nyomába vezeté az esperesiséget, hogy némelly főbb iskolánkban a tanítók Ilob-Telekianum stipendium elnyerésére többnyire a’szlávelemekhez szító ifjakat ajánlják , a’ magyar szelleműek’ kérelemleveleit pedig néha fel sem terjesztik, maga helyén kieszközlendőnek tarjá az esperesiség, hogy a’ roth-teleki féle alapítványból csu-