Erdélyi Híradó, 1841. július- december (második félév, 1-53. szám)
1841-11-30 / 44. szám
1 70 fiták. a kir. tókolmányt, hogy a»4 «г országos közpénztárból fizettesse ki.—■ Indítványoztatott , ’s közegyetértéssel elhatároztatott továbbá, hogy mivel az 1857-ki országgyűlésről az irományok egy része kinyomatlan maradott , az is az akkori Irománykönyv kiegészitéséül nyomassék ki. — Ezutm az Erzsébetvárosi követek a’ múlt napi határozat következében az egyesületi hitet letették.— Végre folytattak a névsorbeli sérelmek orvoslata feletti tanácskozások , de az idő eltelte miatt viszont félben maradtak. — E’ tárgy foglalá e! a’ 27-ki országos ülést is. Részletesebben róla jövő számunkban. Magyarhoni döf цок. A’ „Pesti Hírlap“ befejezi „viszonozásának“ második czikkét még pedig mint mondja „kedvetlen kénytel enségből“ és annyi tartózkodással mennyit XV . záporként fulladozó felhívásai csakugyan nem érdemelnek, ki ha így folytatja a’ „Világ“ kormányzását óhajtjuk, hogy a’ „Pesti flirlaj“ azon lacticát kövesse ezentúl mit ama’ lap nominális szerrkesztője ellen használt, és drága idejét illy csatára ne vesztegesse, hírlapja hasábait tanuságosabb olvasmánytól ne vonja el. Úgy is a „Világ“ minden fordulatok, írói cserék ’s egyed-frissitések daczára is egyben — de csak is ez egyben — következetes, s megtartá híven az „indignatio és gyanúsítás“ typusát;— modorában sem változott, sőt a’ megkezdett ösvényen még halad, mióta a nominalis szerkesztő háttérbe vonult. A’„Pesti flirlap“ tisztelt szerkesztőjéről lsedig föl nem teszszük , hogy Indicaját csak azért változtassa , mivel ugyan azon pánczélt és dárdát XYZ vette kezeibe. Leginkább sajnálandó, hogy a’közönség a’ „Világ“ Jablanczy-ótai fordulatát és ezen irányok keletkezését, a’ „Kelet Népjének“ tulajdonija. Azt vará XVX beavatkozásától, hogy legalább a’ Pesti Hírlapban annyira kárhoztatott „modor“ körül lát vi jrai valami különbözőt. Ebben ugyan nem csalatkoztunk, különböző modort találtunk , mert olly kifejezésekkel tömve az új „Világ“, minők a Pesti (Jklajban nem voltak találhatók; ’s minőket mi, kik a puszták lakóihoz csak ugyan közelebb állunk a’ polgári társaságban, mint XVI, tolok soha eltanulni kéjyesek nem valánk. A ,,V i l ág“ miután a’ conservatio eszméjével megismertete bennünket, most már az „opsíosilio“ fogalmát taglalja, és ha ki megtanít abból bennünket, mi az oppositio ? mesterünknek fogjuk örömest vallani. Az ossimsilio fogalmáról ugyanis ez mondalik az érintett czikkben : „Az oppositio nálunk a’ létező törvényes jogok elsajátítása „ellenszegülés, ’s a’ reclamation A’ conservatio, az oj oppositiotól „abban különbözik , hogy midőn törvény hiány lesz pótlandó, midőn principialis vagy reális concessiókról, midőn haladásról lészen szó, akkor a' conservatio közelebb fog állani a’ „sem mi“~ „hez ; mialatt az oppositio magát csupán a’ szabadelmü „minden „ellen szegzendi.“— Hát nem mindegy: pjojpositio és szabadeleműiseg ? Valóban nem. Az oppositio minden jogsajátitás ellen kik kel, a’ szabadehmiség jogokat akar sajátítni. E szerint az opjositio a’ szabadehmiség ellen lesz, ha a szabadelmiség az ország „vagy osztályzatok jogait akarandná csorbítani.-------Az oj)r)osilio „a’ magyarországi nemesség tömegét zászlója alatt egyesíti: ’sa’t.“ Szeretnek látni az ember fiát ki véges elmével a’következetlenség ’s ellenmondások ezen halmazában eligazodna az ojvtvositio eszméje fölött, kivált ha nagyobb figyelemmel táralva olvasni mind a’ két czikkel a’ „polgári osztályzatok“ felől mint azok irva voltak, és visszaemlékezik, hogy az elsőben a’ „jogsaját“ eszméje tökéletesen ki van fejtve ’s ott az „úrbéri kedvezések a’ nemesi jogok csipkedéseinek“, nevezvék. Lássuk hát már mi az opijosilio a világi c/.ikk szerint az önmaga által idézett urbei kedvezések példájában ? leidet: :« világezikk szerint az is ojoposilio a ki semmit sem ad a jobbágynak sőt minden nemesi jog— saját csorbításának egész erővel ellenáll; az is ojijaositio a ki ad a jobbagynak csak nem „mindent“ indt ez már szabadelmü és nem oppositio. — Azt mondja ugyanis a világczikk: midőn concessiokiúl pninek főleg az úrbéri kedvezések) van szó, akkor az ojapositio csiijian a szabiulelmü „minden“ ellen szegzendi magát, azaz ha magyarul értünk, az oppositio azt fogja vitatni, ne adjunk oda neki mindent, de könnyítsünk rajta, adjuk oda a’ bárány dézfiát, lyukat, tojást sat. Ezek szerint az osmosilio csupán a* „minden“ ellen szegül. Más felölete •D azt mondja: az „oppositio minden jogsajátitás ellen kikel ’c c III •• ' I en lesz, ha az osill.yzatok jogai. ака г а и1 n á csor- tu la ni; ma. pedig minden úrbéri kedvezés, szerinte „a’ nemesi jogok csipkedése“ azaz elsajátítása \li hát az oppositio . De hogy ez eszmékzavara még szembeszökőbb legyen, alkalmazzuk a’ conservatio és oppositio kifejtett eszméit egy szőnyegen forgó tárgyra „a’ status terheinek viselése“ kérdésére; emlékezzünk vissza a’ „Kelet népjében“ a’ „Pesti Hírlapban“ a Világban XVI által kifejtett elvekre a’ „házi adó“ tárgyában azt kell a Világ szerint állítanunk, hogy ama’veszedelmes, XV . által anynyira kárhoztatott ’s üldözött szabadelműség képviselője: gróf Széchenyi István, orspositio : Kossuth Lajos, a’ conservatio embere gr. Dessewfy Aurél. Gr. Széchényi ugyanis a’ „Kelet népében“ kimondja miképp „minden“ terhekben részesülni akar, és így a" szabadelmü „minden“ mellett nyilatkozik. Kossuth Lajos jelenleg csurján a házi adó terhében akar osztozni az adózókkal s így nem „mindent“ de valamit pártol. Végre gr. Desewfy Aurél a’ „megyék állása“ feletti czikkében nem csak „semmit“ mond, de még azokra is kik a’ valamit pártolják a’ „Pesti Hírlapra“ ’s táborára„rabból“ kiált. Igen is gr. Desewfy Aurél saját visszavonhatlan szavai szerint egy felől conservativ, a’ „semmi“ embere, más felől „tisztelettel vonja le, ájtatosan emeli feveget az ojisjositio előtt, mert az oppositio mezeje a legszebb mező, mert tiszta telvű embernek juthat, ki polgári hivatásához kétszeres részeckét von az isteni szikrából, mi az emberben, ész nevet visel.“ Magyarázza meg nekünk ezt a’gróf, különben ha magunkra hegy , mi egyébre e’ beszédet nem vagyunk képesek magyarázni mint: video meliora proboque, deteriora sequor, mi sok publicistáinkra rá illik. Azonban mi helyet foglal XYZ a’ polgári osztályzatok színezetében, arra kevés gondunk, azt rég tudtuk, midőn 1825-ben atyja széke mögött láttuk a’ szabadelmü ifjút, és láttuk 1859 ben saját székén a’ felházban, de az a’ magyar hazára nézve nem is olly elhatározó jelentőségű. Fontosabb tudni mellyik színezethez tartozik a’magyar törvényhozó tömeg, a’nemesség többsége, mert ez a’ jövendő tükre. E’ kérdést nem mellőzve a’ világezikk, megfelel reá, de e’ feleletből is világos, mennyire nincs tisztában a’ felett mire másokat tanitni akar, t. i. mi a’conservatio, orpositio, szabadelműség ? a’ conservatio feletti czikkében ugyan is igyekszik megmutatni ’s azt állítja: mikértj'» Maagyarországban a nemes és pórtömeg, az az a’ nemzeti testnek legnagyobb része conservativ, mert a’ folytatásban ezt mondja: az a j)positio a’ magyarországi nemesség tömegét zászlója alatt egyesíti“ a’magyar nemesség legnagyobb része tehát conservativ, az oppositio zászlója alatt! Éppen ennyit tud a’ szabadelmüségről is a’ világczikk, mert a’ szabadelmü szerinte jogokat akar sajátitni. A’ „megyék állása“ feletti czikkben éles kikelés foglaltatik a’ szabadelműség és azon szabadelmük ellen, kik a’ házi adóban osztozni akarnak a’ szegény néppel, ezen szabadelmük pedig egytől egyig mind adómentes nemes emberek, kik midőn azt mondják: én is fizetek mint a’ szegény adózó, akkor ha jogot akar elsajátitni, méltán kérdhetnek: valljon kitől !’ejtse meg a’ gróf! — Végezetre az éljenező ifjúságnak magyarázza mikint kellessen ezentúl az éljent osztogatni, és hogy nem a’ szónok ! forgatja köpenyegét a szél után, de az ifjuság nincs tisztában az olajosilo fogalma körül; történik úgymond, hogy az egy' szónoknak majd éljenezni, majd morogni volt kénytelen. Itt a’ diaelalis magyar ifjúságról van szó. Mi azt hiszszük azon ifjúság sokkal jobban érti a’ politicai színezetek osztályait, mint az, ki midőn ojiiposilioról van szó, minden eszmét összetéveszt és az ojipositio kifejtésében személyeket helyez egymás mellé ,példáúl, kik gyakran szemközt állottak egymás ellenében. Azon ifjuság lata Deákot, látta Kölcseyt kormány mellett és ellen, s lelkéből éljenezte, mindkét esetben; hazon ifjuság elragadtatva tapsolt Nagy Pálnak sok kérdésekben, úgy Prónaynak is, más kérdésekben némán vagy fájdalmas sóhajjal hallgatta, és igen könnyű volna, e viseletét olly elvekre vezetni vissza, mellyből aztán kiviláglana hogy Önmagával tisztában volt; hogy hosszak ne legyünk csak az országos munkálatok sorozatának nagyszerű kérdésére emlékezünk vissza az 1852- ki országgyűlésen. Ott Deák, Kölcsey a’ kormány nézeteinek legmelegebb stártolói valának, és ez ostjiositio ? Nagy Pál, minden néi kérdésben az, kit egykor Berzsenyi méltán megénekelt, és így feudális instillusok ellenében ojtpositio a’ szó legnemesebb értelmében,— más részről a’ kormánynyal szemközt közjogi kérdésekben