Erdélyi Híradó, 1841. július- december (második félév, 1-53. szám)

1841-11-30 / 44. szám

1 70 fiták. a kir. tókol­mányt, hogy a»4 «г országos közpénztárból fi­zettesse ki.—■ Indítványoztatott , ’s közegyetértéssel elhatároztatott továbbá, hogy mivel az 1857-ki országgyűlésről az irományok egy része kinyomatlan maradott , az is az akkori Irománykönyv kie­­gészitéséü­l nyomassék ki. — Ezutm az Erzsébet­városi követek a’ múlt napi határozat következé­ben az egyesületi hitet letették.— V­égre folytattak a névsorbeli sérelmek orvoslata feletti tanácsko­zások , de az idő eltelte miatt viszont félben maradtak. — E’ tárgy foglalá e! a’ 27-ki országos ülést is. Részletesebben róla jövő szá­munkban. Magyarhoni döf цок. A’ „Pesti Hírlap“ befejezi „viszo­­n­ozásának“ második czikkét még pedig mint mondja „ked­vetlen k­é­n­y­t­e­l e­n­s­é­g­b­ő­l“ és annyi tartózkodással mennyit XV . záporként fulladozó felhívásai csakugyan nem érdemelnek, ki ha így folytatja a’ „Világ“ kormányzását óhajtjuk, hogy a’ „Pesti flirlaj­“ azon lacticát kövesse ezentúl mit ama’ lap nominális sz­er­r­kesztője ellen használt, és drága idejét illy csatára ne vesztegesse, hírlapja hasábait tanuságosabb olvasmánytól ne vonja el. Úgy is a „V­ilág“ minden fordulatok, írói cserék ’s egyed-frissitések daczá­ra is egy­ben — de csak is ez egyben — következetes, s meg­­tartá híven az „indignatio és gyanúsítás“ typusát;— modorában sem változott, sőt a’ megkezdett ösvényen még halad, mióta a nominalis szerkesztő háttérbe vonult. A’„Pesti flirlap“ tisztelt szer­kesztőjéről lsedig föl nem teszszük , hogy Ind­icaját csak azért vál­toztassa , mivel ugyan azon pánczélt és dárdát XYZ vette kezeibe. Legi­nkább sajnálandó, hogy a’közönség a’ „Világ“ Jablanczy-ótai fordulatát és ezen irányok keletkezését, a’ „Kelet Népjének“ tu­lajdoni­­­ja. Azt vará XVX beavatkozásától, hogy legalább a’ Pesti Hírlapban annyira kárhoztatott „modor“ körül lát vi j­ra­i vala­mi különbözőt. Ebben ugyan nem csalatkoztunk, különböző mo­dort találtunk , mert olly kifejezésekkel tömve az új „Világ“, mi­nők a Pesti (Jk­laj­ban nem voltak találhatók; ’s minőket mi, kik a puszták lakóihoz csak ugyan közelebb állunk a’ polgári társa­ságban, mint XV­I, tolok soha eltanulni kéjyesek nem valánk. A ,,V i l á­g“ miután a’ conservatio eszméjével megismertete bennünket, most már az „opsíosilio“ fogalmát taglalja, és ha ki megtanít abból bennünket, mi az oppositio ? mesterünknek fogjuk örömest vallani. Az ossimsilio fogalmáról ugyan­is ez mondalik az érintett czikkben : „Az oppositio nálunk a’ létező törvényes jogok elsajátítása „ellen­szegülés, ’s a’ reclamation A’ conservatio, az oj oppositiotól „abban különbözik , hogy­ midőn törvény hiány lesz pótlandó, mi­­­dőn principialis vagy reális concessiókról, midőn haladásról lé­­­szen szó, akkor a' conservatio közelebb fog állani a’ „s­e­m m­i“~ „hez ; mialatt az oppositio magát csupán a’ szabadelmü „minden „ellen szegzendi.“— Hát nem mindegy: pjojpositio és szabad­el­­eműiseg ? Valóban nem. Az oppositio minden jogsajátitás ellen ki­­k kel, a’ szabadehmiség jogokat akar sajátít­ni. E szer­int az opj­o­­­sitio a’ szabadehmiség ellen lesz, ha a szabadelmiség az ország „vagy osztályzatok jogait akarandná csorbítani.-------Az oj)r)osilio „a’ magyarországi nemesség tömegét zászlója alatt egyesíti: ’sa’t.“ Szeretnek látni az ember fiát ki véges elmével a’következet­lenség ’s ellenmondások ezen halmazában eligazodna az ojvtvositio eszméje fölött, kivált ha nagy­obb figyelemmel táral­va olvasni mind a’ két czikkel a’ „polgári osztályzatok“ felől mint azok irva vol­tak, és visszaemlékezik, hogy az elsőben a’ „jogsaját“ eszméje tökéletesen ki van fejtve ’s ott az „úrbéri kedvezések a’ nemesi jogok csipkedéseinek“, nevezvék. Lássuk hát már mi az opijosilio a világi c/.ikk szer­int az önmaga által idézett ur­­bei­­ kedvezések példájában ? leidet: :« világezikk szerint az is ojo­­posilio a ki semmit sem ad a jobbágynak sőt minden nemesi jog— saját csorbításának egész erővel ellenáll; az is ojijaositio a ki ad a jobbagynak csak nem „mindent“ indt ez már szabadelmü és nem oppositio. — Azt mondja ugyanis a világczikk: midőn conces­­siokiúl pninek főleg az úrbéri kedvezések) van szó, akkor az oja­­positio csiijian a szabiulelmü „minden“ ellen szegzendi magát, az­az ha magyarul értünk, az oppositio azt fogja vitatni, ne adjunk oda neki mindent, de könny­ítsünk rajta, adjuk oda a’ bárány déz­fiát, lyukat, tojást sa­t. Ezek szerint az osmosilio csupán a* „min­den“ ellen szegül. Más felöl­e­t­e •­D azt mondja: az „oppositio m­in­de­n jogsajátitás ellen kikel ’c c I­I­I •• ' I en lesz, ha az osill.yzatok jogai. а­к­а г а и­­1 n á csor- tu l­a n­i; ma.­ pedig minden úrbéri kedvezés, szerinte „a’ neme­si jogok csipkedése“ azaz elsajátítása \li hát az oppositio . De hogy ez eszm­ékzavara még szembeszökőbb legyen, alkal­mazzuk a’ conservatio és oppositio kifejtett eszméit egy szőnye­gen forgó tárgyra „a’ status terheinek viselése“ kérdésére; emlé­kezzünk vissza a’ „Kelet népjében“ a’ „Pesti Hírlapban“ a V­ilág­­ban XVI által kifejtett elvekre a’ „házi adó“ tárgyában azt kell a Világ szerint állítanunk, hogy ama’veszedelmes, XV . által any­­nyira kárhoztatott ’s üldözött szabadelmű­ség képviselője: gróf Szé­­chenyi István, orspositio : Kossuth Lajos, a’ conservatio embere gr. Dessewfy Aurél. Gr. Széchényi ugyan­is a’ „Kelet népében“ kimondja miképp „minden“ terhekben részesülni akar, és így a" szabadelmü „minden“ mellett nyilatkozik. Kossuth Lajos jelen­leg csurján a házi adó terhében akar osztozni az adózókkal s így nem „mindent“ de valamit pártol. Végre gr. Desewfy Aurél a’ „megyék állása“ feletti czikkében nem csak „semmit“ mond, de még azokra is kik a’ valamit pártolják a’ „Pesti Hírlapra“ ’s tá­­borára­„rabból“ kiált. Ig­en is gr. Desewfy Aurél saját visszavon­­hatlan szavai szerint egy felől conservativ, a’ „semmi“ embere, más felől „tisztelettel vonja le, áj­tat­osan emeli fe­ve­g­e­t az ojisjositio előtt, m­e­r­t az oppositio meze­je a legszebb mező, m­e­rt­­ t­i­s­z­t­a t­e­l­v­ű embernek juthat, ki polgári hivatásához kétszeres r­é­s­z­e­c­két von a­z isteni szikrából, mi az emberben, ész nevet visel.“ Magyarázza meg nekünk ezt a’gróf, különben ha magunkra hegy , mi egyébre e’ beszédet nem vagyunk képesek magyarázni mint: video meliora proboque, deteriora sequor, mi sok publicistáinkra rá illik. Azonban mi helyet foglal XYZ a’ polgári osztályzatok színe­zetében, arra kevés gondunk, azt rég tudtuk, midőn 1825-ben atyja széke mögött láttuk a’ szabadelmü ifjút, és láttuk 1859 ben saját székén a’ felházban, de az a’ magyar hazára nézve nem is olly elhatározó jelentőségű. Fontosabb tudni mellyik színezethez tartozik a’magyar törvényhozó tömeg, a’nemesség többsége, mert ez a’ jövendő tükre. E’ kérdést nem mellőzve a’ világezikk, meg­felel reá, de e’ feleletből is világos, mennyire nincs tisztában a’ felett mire másokat tanitni akar, t. i. mi a’conservatio, or­positio, szabadelmű­ség ? a’ conservatio feletti czikkében ugyan is igyekszik megmutatni ’s azt állítja: mikértj'» Maagyarországban a ne­mes és pórtömeg, az az a’ nemzeti testnek legna­gyobb része conservativ, mert a’ folytatásban ezt mond­ja: az a j)­positio a’ magyarországi nemesség töme­gét zászlója alatt egyesíti“ a’magyar nemesség legnagyobb része tehát conservativ, az oppositio zászlója alatt! Éppen ennyit tud a’ szabadelmüségről is a’ világczikk, mert a’ szabadelmü szerinte jogokat akar sajátitni. A’ „megyék állása“ feletti czikkben éles kikelés foglaltatik a’ szabadelmű­ség és azon szabad­­elmük ellen, kik a’ házi adóban osztozni akarnak a’ szegény nép­pel, ezen szabadelmük pedig egytől egyig mind adómentes nemes emberek, kik midőn azt mondják: én is fizetek mint a’ szegény adózó, akkor ha jogot akar elsajátitni, méltán kérdhet­nek: valljon kitől !’ejtse meg a’ gróf! — Végezetre az éljenező ifjúságnak magyarázza mikint kellessen ezentúl az élj­ent oszto­gatni, és hogy nem a’ szónok ! forgatja köpenyegét a szél után, de az ifjuság nincs tisztában az olaj­osil­o fogalma körül; történik úgymond, hogy az egy' szónoknak majd éljenezni, majd morogni volt kénytelen. Itt a’ diaelalis magyar ifjúságról van szó. Mi azt hiszszü­k azon ifjúság sokkal jobban érti a’ politicai színezetek osz­tályait, mint az, ki midőn ojiiposilioról van szó, minden eszmét összetéveszt és az ojipositio kifejtésében személyeket helyez egy­más mellé ,példáúl, kik gyakran szemközt állottak egymás ellené­ben. Azon ifjuság lata Deákot, látta Kölcseyt kormány mellett és ellen, s lelkéből éljenezte, mindkét esetben; h­azon ifjuság elragadtatva tapsolt Nagy Pálnak sok kérdésekben, úgy Prónaynak is, más kérdésekben némán vagy fájdal­mas sóhajjal hallgatta, és igen könnyű volna, e viseletét olly elvekre vezetni vissza, mellyből aztán kiviláglana hogy Önmagával tisztában volt; hogy­ hosszak ne legyünk csak az országos munká­latok sorozatának nagyszerű kérdésére emlékezünk vissza az 1852- ki országgyűlésen. Ott Deák, Kölcsey a’ kormány nézeteinek­ leg­melegebb stártolói valának, és ez ostjiositio ? Nagy Pál, minden néi­ kérdésben az, kit egykor Berzsenyi méltán megénekelt, és így feudális instillusok ellenében ojtpositio a’ szó legnemesebb értelmé­ben,— más részről a’ kormánynyal szemközt közjogi kérdésekben

Next