Erdélyi Híradó, 1841. július- december (második félév, 1-53. szám)

1841-08-17 / 14. szám

szése szerint mint nyelven kivánand értekezni, hogy e’ végre a’ szükséges rendelések előre meglétezhessenek. Oda terjed még vé­­gül h­ivatalos kérelmünk: méltoztassanak tisztelt természet vizsgáló és orvoslásaink mennél nagyobb számmal megjelenni, ’s a’ terje­delmes természettudományok mezején fáradhatsan munkásság ’s ki­sérletek által szerzett mennél több gyümölcseiket a’ haza oltárára telelni; de részünkről nem is kételkedünk, hogy haladó nemze­tünk tudományos fiai minden igyekezeteiket arra forditandják , hogy zsenge csemeténk erős gyökereket vervén a’ haza javára állandóan virágozhassák és gyümölcsözhessék is. Mi, bennünket illető fő kö­telességünknek tartandjuk a megjelenendő nagy érdemű orvos­­természet vizsgálói közönségnek mind a’ tudomány, mind a’kénye­lem és mulatság tekintetében erőnkhöz ’s tehetségünkhöz képest segédkezeket nyújtani. Pesten aug. 4-kén 1841. Kubinyi Ágoston alelnök. Flór Ferencz titoknok. J­r. Székesfehérváron áll és üdvösen indult hatni a’ mérté­k­le­tess­égi és káromkodás elleni egyesület ezen czim a­­latt: a’ józan ’s okosak nem káromkodnak. Összeállóit már igen számosan a’ fehérvári jobb keresztények közül. Egyesü­letünk tagja mindenki lehet, ki lekötelezi magát, hogy az említett két bűnről le mond és nem­esítene másokat is, meggy­őzve őket czélszerű intésekkel. Fehér megye Rendet értesítetvén az egyesület szép irá-­­­nyáról , Salamon Lajos t.biró indítványára egyhangulag buzgó !' lelkesüléssel választmányt bíztak meg olly terv kidolgozására, mi­nél fogva nem csak ezen megyében , de az egész haza minden me­­gyéjében, hol ezen bűn uralkodik, üdvös erénynyel működhetni. A’ tervet Fehérmegye közlendi minden megyével. Városi tanácsunk és katonai parancsnok szinte megteendik a’ káromkodás gátlására a’ szükséges lépéseket. Városunk lelkipásztorai pedig már úgy is fáradhatlanul hatnak e’ bűn elfojtására, mit vagy azért sem kelle­ne említenem, hogy az egyesületei is nekik köszönhetni. Egyh. T. (Tarlózatok a’ választások köréből.) Corkban O’Connell győ­zött. A’ szabadelvűek ezen nevezetes nap emlékére nagy vendég­séget adtak; háromszáz személy volt jelen , a' legbefolyásosabb em­berek. Miután a’ királynét ,,Izland remény-csillagát“ és angliátoli külön szakadás nagy eszméjét tett serleggel köszönték; föl áll a’ hatalmas izgató, ’s következő lélek-rázó szónoklatot tartja: “Van— e köztünk olly ember, ki a’ britt zsarnokok aczél—igáját hordani gyáva? Lehetetlen; mit keresne ő itt? Társaságunkban a’ nyomo­rult nem lélekzelhetne. Egybegyülénk , hogy honi ügyeinkről gon­dolkozzunk, mert aggodalmas fordulat szélén áll Izland. Készüljön mindenki, a’ veszély közelget. Van néhány pont, miről nézetemet közleni kívánnám, tehát először is kérdem: tűrt-e mióta az em­beriség történeteit följegyzék ország országtól annyi igazságtalan­ságot el mint Izland Anglia kegyetlen és jogtalan szeszélyei által, ám két tartomány, kölcsönös érdek és haszon kapcsaival egymás­hoz csatolva; ez, mindig kész hajlandósága és hű függése bebizo­­nyitására, ’s az, visszapótlásul szörnyeteg kínokkal űzet, minek kigondolásába egy őrjöngő ördög is belefáradna. Kérdem magokat az angolokat, kérdem a’ francziákat, kérdem a’ németeket, kér­dem a’ most életbe lépő spanyolokat, Amerikát, a’ föld minden népét kérdem, ’s hallja az egész világ meg:vo­l-e olly hosszas so­ra a’ bűnnek, mellyel nemzet nemzeten garázdálkodott, mint a’ mekkorával Anglia hazám ellen föllépett? Ismételjétek e’ szavakat mindig mig mély és maradó bényomást tesznek; mig hangjaitok­ba a’ gyermekek kiabálása is vegyül; mig az ifjú küszöbén a’ Férf­fikornak bosszankodástól lángol és forr; mig a’férfi midőn ágság­­ra hajlik, polgári kötelességül ajánlja az izgatást, megfontoltan, de szilárd elhatározottsággal. Talán mondanák némellyek : Anglia sze­lídülni fog, ’s önmérséklése a’ jövendőre szebb kilátást tár. Ugyan ámithatjuk-e magunkat illy ábrándokkal? A’ parlamentben ellensé­geink barátainkhoz mérten olly viszonyban állanak, mint 157 a’ 22hez. Nem korszerű fenyegetés, mi ezen többség ajkán zeng. Ők titeket, Izland népét, „hitetlen söpredéknek“ czimeznek , pn fajai to­­­kat „szent mezű gazfajnak“ gúnyoljak. Követénk-e gonoszságot el, hogy­ e’ neveket megérdemeljük ? Nem — soha olly hajlók nem voltunk régi bántalmakat feledni, s tisztelni a’ törvényeket, mint az utóbbi években. Ha idegen ellenség fenyegette volna Angliát, oroszlányszökelléssel rohant volna fegyver után Izland, a’ Britz­­trón függetlenségét vérével kivívandó. Díjunk még is gúny ’s bán­­talom. Válasszunk tehát új jelszót. Legyen az ég irántok irgalmas, kik Izlandból parlamentbe mennek, annélkü­l, hogy repealek vol­nának! Midőn a’ múlt alkalommal hozzátok szólok, mondottam, miként harczolnom kell a’ felház ellenségeskedésével; most minden más alakot váltott, a’ közök háza sokkal veszedelmesebb!) mint a’ lordoké; benne személyesül meg az angol nép minden rész szen­vedélye és előítélete. Az emberi természetet meglátogatni szokott kínok között legirtoztatóbb az, melly a’ szenvedőnek reményét is elrabolja. Ellenségeink e’ csigázatot találták számunkra ki; ők E­­rinre azon gyalázó iratot bélyegzék „ide remény soha sem térbe,a minek csak a’ pokol kapuján kell állani. Vádoltátok egykor rosz törvény hozással zsarnokaitokat, most nyerétek még . . . mit? . . rósz törvénymagyarázatot. Ki leend birátok ? Tory-pártfél. A’tör­vényszéken olly osztályú emberek fognak ülni, kik vakbuzgók, kik fehér hermelinbe öltözve, szelíd barátságos arcczal rabolják vagyo­­notokat el, gyilkolnak meg. Mindent eltűrni tudok, csak az olly birát nem, ki akaszt mert gyűlöl, foszt mert vakhitű. De talán el­lenszert lelünk a’ shenífekben ? Egy uraság kérdé egykor Tippera­ry környékén bizonyos szegény haszonbérlőtől: ,,Kié a’ szép ház amott?“ „Foole ezredesé, sir“— „Miilyen ember az az úr?“ — „hosszabb mint a’ gonosz lélek!“— „Hát im itt e’ csinos lak kié?“ „Pepper ezredesé , sir ! “— „Miilyen ember az a’ Pepper ezredes ?“ — ,,E’ már rosszabb mint Foote ezredes !— Nem másként áll a’ dolog a’ sheriffekkel is. De, van még egy védetek: talán a’jury ? Iszonyú tévedés, jusson eszetökbe, Melbourne izlandi kormány­zása ellen vádul azt hozá a’ jury fel, hogy a’ kikötőkben dolgozó nyomorult kézműveseknek igazságot szolgáltat ki. Miben bízzunk hát? Talán a’ diadalmas párt vezetői nem fognak olly annyira i­­gazságtalanok lenni? Botránkoztató csalódás! Mintha Peel, kit mi több versen buktatánk meg, kinek gőgjét megtörök tudna feledni és bosszút nem állani! Peel, az orangisták társa sőt feje, czim­­borája azoknak, kik nagyba gyilkoltak; ő ki a’ vérfürdő után, az alházba fellépve, kinyilatkoztató: miként (ezek saját szavai) az o­­rangistáknak hibája csak az , hogy igen engedékenyek és törvény­­szerűk.... De jöjjön mi jöhet, mi nyolcz millión vagyunk! Han­gozzék fölkiáltásunk Connemerától a’ howtti dombokig és Giants- Causewaytól Clear-fokig: kiáltsuk „Repeal.“ Sok izgalmat látok ez országban; hasonlót a’ mostani izgalomhoz soha sem láttam; férfi, ifjú, gyermek, leány kitört, és az ifjú vér sebesen forr. Nem lehetséges olly lázzadás, melly egy vércseppet megérdemel­jen, de ez arra nem ok, hogy férfiak magukat ne védelmezzék. Azonban eszetekben tartsátok, miként ellenségeink áhitva várnak olly mozgalmakat, mellyek az alkotmány határain túl ragadjanak. Kerüljetek azért minden viszályt és egybeü­tközést, mert zsarno­kaink erősek. Durate et vosmes rebus servate secundis ! Semmi tit­kos társaság, törvénytelen eskü vagy erőszakoskodás. Ki ne tör­jetek a’ jogszerű tárgyalás határain. Készüljetek és gyűjtsetek erő­teket. A’ toryk minden hatalmukat ellenünk fogják zuditni, de én megvetem őket. Senki azon csalóka ábrándba ne ringassa magát hogy e’ mostani szabadelvű igazgatás hivatalában megmaradhat. Hat hét nem telend el, és a’ministerek visszalépnek; csak Izland tart­hatja őket fen, ha egy hanggal „repeall“ kiált. A’ mit mondok té­nyek, nem szavak. Tisztán festém állástokat, a’ harczat, melly el­kezdendő. Ha hátráltok lábbal fognak tapodni, és méltán. Föl E­­rin gyermekei! Kiáltsa velem minden megye, egyben fekszik Iz­­landnak reménye ’s ez — a’ repeal.“ (Morning Chronicle.) Most, miután a’ választások bévégez­­ve vannak, és az új közök házában a’ pártok viszonyát előre fel­számítani lehet, a’ tömeg figyelme azon politikai egyezmények fe­lé fordul, mellyek rövid időn elkövetkezők. Wellington és Peel­­ről, kikre nehezülene valószínűleg az ország kormányzása , föl sem tesszük azon hirtelenkedést, hogy ügyök kényes állását a’ ministe­ Vi lajstrom idő előtti kihirdetése által is nevelnék. Mig a’ toryk az ellenzéket alkotják, nem bajos összetartást eszközölni az egyének köztt; de küzdelem után növelkednek a’bajok ; vetély , hivatal fe­letti verseny, ’s ezer követelések lépnek életbe. Ezen igényleteket öszhangoztatni, mától az ülések kinyitásáig az első minister terhes feladata. Izland, helytartója Fortescue lord Somerville ladyvel juli 26- kán lépett házassági szövetségre. Londonban igen elterjedt azon vélemény , hogy a’ parlament csak October elején fog egybegyűlni. Bath városa követe Reobuck hirtelen megbetegedvén , a’ sza­badelvű párt Hamet szólította fel, szükség esetében a’ képviselet elvállalására. Izland állapota aggodalmas. Ulsterben , hol O’Connell párthí­vei és az orangisták , vagy más szóval catholicusok és protestánsok kö-

Next