Erdélyi Híradó, 1841. július- december (második félév, 1-53. szám)
1841-07-13 / 4. szám
g i dén kimondja : „hogy nem illetvén a hitnek 's vallásnak fundamentumában s articulusiban való dolgokat, az egyházi igazgatás s külső szertártásokban teendő változásokat csak e’ két hatalom egyetértésével s elfogadásával lehet béhozni ,a biztosítást nyujta e’törvény még azért is, mivel eldődeink érezve a’vallásnak emberi sziveket megrázó hatalmát e’ törvényezikk sértői ellen minden törvény hozások közti a legkeményebb büntetést szabták. És így a’ vallási egyetértés fölzavarását, a’ közbátorság, a’polgári rend és csend fölbontásával egyenlő bűnnek nyilatkoztatván erősen hittük, miképp hazánkban a’ római hitű papság irtózni fog nemzet és fejdelem láttára a’ hittelenség nagy bűnét elkövetni, és visszaretten törvényeinkben kimondott élet ’s vagyon vesztés szigorú büntetésétől. Fájdalmasan riasztott fel azonban bennünket ennyi törvények oltalmában nyugvókat egy részről szomszédos Küküllő megye e’ tárgybani lelkesen fölszólító levele, másfelől a’ köztudomásúnkra jutott egyes esetek, mellyekből megszomorodva láttuk, hogy e’ közszerencsétlenség hazánkba is eljutott, nevelte aggodalmunkat még ama’ körülmény is, mellyel ezen újítás nem nyílt körlevél közfigyelmet nem kerülhető ösvényén, de némelly lelkészek lelkiismeretében lappangó egyes esetek példáiban czéloztatik búcsúztatni, hogy így kikerülve a’ nemzet figyelmét, előbb életbe léphessen, míg erőteljesen felszólalhatnánk. E kettős bánatunkban mélyen éreztük: mi nagy csapás éri hazánkat, midőn cs. kir. Felséged törvény iránti szeretetétől az országgyülés mielőbbi megnyitását, ’s e’nemzeti közohajlás sikerét várva látnunk kell, miként épp ezen elhatározó perezben ellenséges kéz a’ béke ’s egyetértés áldásitól fosztani indul egy nemzetet, elrabolni tőlünk annyi véráldozatokkal vásárolt vallásszabadság ’s egyenlőség drága gyümölcseit, ’s azon egyedüli dicsőségünket, mire parányiságunkban büszkén tekinthetünk a’ világtörténet évkönyveibe, elvenni azt, mi egykor Európának nevezetessé tévé e’ hon polgárait, el nemzetünk egyedüli kedves emlékét, és mind ezeket épp azon időpontban, midőn meghonosulva hittük már hazánkban a’ béke angyalát s testvérileg egyesülve közös erővel indulánk eszközölni a’ haza közjavát ’s kipótolni viharos századok naponként nyomasztóbb mulasztásait. — És hogy aggodalmaink mértéke csordultig megteljen , azt valánk kéntelenek látni, miként e kérdés még ama’ szerencsétlenséget is hordozd kiséretében, mellyel az másutt vallási ügynek tekintetvén a’ vallási felekezetesség átkait indult szórni a’békében nyugovó polgárok társas életére, fölzavarni a’házi csendesség legszentebb kötelékeit. Távol e’ vészhozó csalódástól, mi a’ római hitű papság e’ testében polgári alaptörvényeink megsértését fájlaljuk ’s keblünkbe rejtve külön vallásaink kölcsönösen tisztelt szent érzelmeit elengedhellen polgári — de csak is polgári —• kötelességünknek tekintjük cs. kir. Felségednek törvényeink sérelmét fölfejteni ugyan is: ^ Megsértve látjuk a’ socialis élet amaz elengedhetlen alapelvét, miszerint mindenki, ki a’ polgári társaságban egyesül, köteles magát a’ társulati törvénynek alája vetni, mellynek jutalmául vállalja át a’ társaság közös hatalma, minden polgárnak személy ’s vagyoni védelmét, már pedig a’ rom. hitű papság, melly nem csak e’ minden polgárokkal közös bátorságban osztozik, de a mellett anynyi jótéteményekkel halmozva él e’ hazában, világosan felülemelkedik e’ teltével a’ törvényeken, midőn vallási szertartás ürügye alatt ollyakat rendel, mik alaptörvényeinkkel homlokegyenest ellenkeznek, ’s ez által tettlegesen fölállitni kiván honunkban egy hatalmat, melly törvényeink szabályain mik fejedelmet ’s nemzetet egy iránt kötelezők kis emelkedhetik. Megsértve látjuk továbbá a’ vallás egyenlőség elvét ’s annyi törvények ’s békekötések által szerzett ama’ biztosítékot, miszerint a’ polgárok házassági egyesülésének vallási tekintetből semmi nemű akadály léteim nem fog. Mert valójában ezen biztosíték vala az, mitől annyi küzdések ’s vérontások után leginkább valának eleink jogosítva várni, hogy a’ szétszaggatott ellenséges felekezetek a’ házassági élet kötelékeivel egybelánczolva, e’ szent frigyben feledni fogják a felekezeti gyűlöletet, a’ múlt idők szenvedései enyészni fognak, ’s ez által összeomlik egy leghatalmasabb közfal, amelly hosszú időkig embert embernek ördögévé tön, melly testvérnek testvér, apának fia ellen tort ada kezébe, melly csöndes polgárok kényelmes lakásait rablók tanyájává, virágzó tartományokat kietlen sivataggá alakított. Ezért társas életünk legszentebb viszonyait, az netüzet figyelmét hivjik fel e kérdés fejlődései Európa minden népei közti leginkább, mert itt ’s a' Némethonban létezik a’vallás felekezetek ama’ vegyűlete, mellynél fogva az egyház a rom. hitű polgárok társas életére béfolyást gyakorolhat, megnyugovást felénk azonban azon erős hitben, miképp mind a’ két hazánk, alaptörvényeinél fogva annak béfogadására nem szolgálhat termékeny földül ’s ez ártalmas idegen növény nálunk, nem honosulhat. De menynyire megdöbbenénk azon szomorú hírre, midőn 1859-dik év első felében a’ n. váradi püspök hazánk egy részére is kiterjedő pásztori leveléből azt láttuk, hogy a’ szomszéd testvérhon törvényei oltalmában lelt nyugalmából fölzavartatik, ’s éppen azon időben fenyegeti veszély a vallási egyetértés szent kötelékeit, midőn a’ nemzet lelkes felszólalása után közeledni láttuk a’ boldog időt, amellyben honfi vérrel közösen fizetett vallás szabadságban velünk osztozva , vallási sérelmeik orvoslásával valahára biztosítva látandják a’ kölcsönös szeretet és egyetértés áldásait. E’ fájdalmunkban, mellyet a’ szomszéd haza nyugalmának fölzavarásán testvéri részvéttel érezénk , csak az nyújthatott némi vigasztalást, mi szerint törvényeinkbe tekintve olly lényeges különbséget látunk a’ két testvérhon vallási biztosítékaiban, mellyeknek oltalmában a’ szerencsétlenségtől , melly testvérhonunkat látogatá, tartanunk legkevésbbé sem lehete, mert mellőzve hogy annyi fejedelmek hittel pecsételt feltételei, jelesen az Ajipr. Const. I. г. I. czim 2, II. rész I. czim 1. 2. 5. 4. 5. 6. 7., az III. г. I. ez.lső czikke, úgy a’ Comp. Const. II. г. I. ez. I. 4. 5. czikke nemkülönben a’ Leopoldi hitlevél 2 pontja és az 1791. 1. czikk 1-ső pont a’ négy bévelt vallások egy iránt való szabados gyakorlatát, sőt az 1,91 55. czikk a’ négy vallásnak jog és szabadság szerinti teljes egyenlőségét elmagyarázhatlan szavakkal kimondják, mellőzve, hogy hazánkban az átmenetet semmi törvénynyel korlátolva, a vegyes házasságok összeadása mint a’ testvérhonban a’ római hitű lelkésznek fenntartva nincs, e’ felett hiányzik még a’ római egyház papjainak e’ leltére felhozott alap is, mi szerint a’ reversalisok eltörlése által a’ római egyház azon tárnájától lenne megfosztva, melly mellett eddig elé a vegyes házasságokat elnézhető, mert hazánkban a’ reversalisok már az 1791 57. czikk által örökre eltöröltetvén, a’ felhozott ok e’ veszélyes újításban mentségül sem szolgálhat vala. Megnyugtatott továbbá a’ felhivott 1791. I. 57. czikk azért is, mivel abban a’ vegyes házasságokból születendő gyermekek vallása tökélletesen meghatározva, azt hiteté el velünk, hogy a’római egyház szolgál a’ vegyes házasságok akadályozásából nyereséget, mint másutt, nem várhatva, annyival kevésbbé honositandják meg a’veszélyt hazánkban, mivel érezni fogják, hogy élpp a’ felhivott törvény szerint a’ vegyes házasságokban a’ fiú gyermekek az apjok a’ leányok az anyjok vallásában neveltetvén a’ fölzavarás esetei sokszorozva fognának hazánk nyugalmára nehézkedni , és mig a’szomszéd testvér honban az áldás csak az egyik esetben tagadtatik meg midőn l. i. római hitű leány párosul protestáns férfival, nálunk az áldás megtagadás esetei többszörözve fognának előfordulni. Mindezen és ennyi törvények oltalmában keresve menedéket, biztosítást nyújtott vala hazánknak különösen még az Approb. Const. I. г. 1. czimének 5. czikke mind azért mivel ezen törvényezikk világosan azt rendeli, hogy azon ,, ecclesiai rítusokban (minek az áldás a római hitű papság által nyilatkoztatik) mellyek a’ hallgatókkal és külső rendekkel köz, vagy a z о kг a is nézendő dolgokban pedig, nem különben s 7. a bados reformalmsok vagy variani ок , hane tu a 7. ок ка is köz értelemből, u. m. к i ×i magok religoban lévő fő magistratusok nак és patronusok nак egyenlö tetszésокből; továbbá : ,,//a mikor és miben valakik a ccelesiák épületire nézendő tetszéseket communiccilni akar/ák így' engedtetik meg, hogy a közönséges egyházi gyülekezet!', ti tartoznak proponálni s annak censurája álés submittedit , melyet vallásokon lévő külső fő 's utána lévő magis- trat n sol (..) s patronusokkal communicálván , ha mind hasznosna' mis: piáig szít kságesnek ítéltetik közönséges megegyezett vég -rsz, renus, ■■sasba is 5 f:$ ekképpen in externis ritibus bl.esseu in i mafia avagy variatio , ellenben pedig a dolog nem tartatván afféle opiniok interdictumban le— megdlt mádon kívül semmi rendeki magokat .oa e/egj itseké' Szorosan meghatározza továbbá el.uk mind az egyházi, mind polgári hatalom korlátait mi