Erdélyi Híradó, 1843. január-június (1-52. szám)

1843-01-17 / 5. szám

Kolozsvárit, liedcl Jan. 17.1 и Megjelenik, az Erdélyi Híradó és Nemzeti Társalkodó hetenként kétszer: kedden és pénteken. A’ Vasárnapi Újság minden kedden. Ara félévre mind a’ háromnak együtt helyben 4 f. 48 kr. postán 5 f. 32 kr. külön a’ két első helyben 3 f. 36 kr. postán 4 f. A’ Vasárnapi Újság magában 1­0. 30 kr. mindenütt. Mindenféle hirdetmények fölvétetnek és pontosan közzé tétetnek. — Fóti falat. E­r­de­­­y. Országgyűlési bonyolódás vé­ge. ttarcz és háború országgyűlésünkön. Országgyű­lés. Kolozsvári napló. Udvarhelyi rablások , tiszti el­járás. Belsőszol­nok közgyűlése. 'TYI agyarhon. Ugodiai közgyűlés. Külföld. Amerika. Frank­­born Anglia. Elegy. N. '1’á r s a 1­0 . d ó. Brassai Sa­mu czáfolata F. ellen. (Vége) Hirdetések. Országos Ülés jan. 16kán. Jegyző­könyv k­iteltetése után elnök ő nmlga kijelen­ti, hogy Hatszeg városa, lél­i­k törvényja­vaslatok , és az országos alapítványok iránti felirat ’s törvén­y czikkek fölküldése lévén na­pirenden, felszólítja az illetőket, hogy pecsé­teket adják elő. Erre Szebenszék követe előlép s a’ pecsétet első előadja , kinyilatkoz­tatván, hogy azt csak a’ két elsőbb iromány lepecsételésére tette le az itélőmester hű kezei­be ; a’ harmadik megpecsételése ellen ün­nepélyes óvást és ellenmondást emelt de ki­mondja miszerint a’ constatus szónak sem­mi jogsértő értelmet tulajdonitni nem kiván.­­—Az országos Btk. kifejezék, hogy ezen el­lenmondásnak törvényes értelme nincs ’s a’ megpecsételést elhatározták; egyszersmind az ellenvéleményt, nehogy a’múzeum ügyét más kérdések szőnyegre kerülésével fenn is akadá­lyozza, elfogadák még most utójára, a’ szász követeket jövendőre illyszerű kifejezéstől ó­­vakodásra azon végzéssel intvén, hogy ezen­túl soha többé a­ constatus szólitás el nem fogadtatik. IS­O г c z és h á b­é r u országos teremünkben. Midőn annyi remények sirjánál, mikkel ez országgyűlés hajnala a’ nemzetre felderü­lt, napjaink eseményeire vetjük szemeinket; és midőn határainkon kívül mindenfelé sebesen rohanó fejlődések közepette itt lenyűgözve lá­tunk minden erőt, minden lépés ellenében át­­hághatlan gátakat tornyosulni, naponkint mé­ly­ed­ni a’beszakadást, a’ leghiggadtabb kedélye­ket fölrázva, minden szenvedélyt lázas indu­latban, belbonyolodásainkat folytonosan növe­kedve;— erős hitnek kell élni keblünkben, hogy a’ jövendő jobb napjait várjuk e’ sze­gény honra. Ez évtizedben a’ Testvérben két ország­­gyűlés áldásait számítja fel. Gazdag vala siker­ben, gazdagabb’ még a’ jövendőben, minek a­­lapját veté meg, mindkét törvényhozási szak. Ez időben nálunk, három országgyűlés feszí­­tő erejét, siker nélküli volt mindenik, de a­­lapos reményeket csak ez látott eltiporva. A­­zonban ki emelne panasz szót országgyűléseink ellen? Mert ha szabad volt, sőt kötelesség, az indulásban kétkedőkhöz komolyan szólani, fel­mutatni a’ gyászjövendőt, mit veszteglés a’ ha­zának készit,; most, midőn némi eredmény van letéve mint alap, miután néhány fontos lépés mögött áll a’ nemzet, vádolni a’törvényhozást több volna, mint bűn. — Nincs osztály a’ ha­zában , mellynek érdekei közül rendezőleg nem lépett volna a’ munkásság terére, ’s találkoz­zék bár a’ megoldatlan kérdések, meghiúsult remények keserű érzetével mindenütt, lélek­­nyugalommal lépend minden igaz bíró elébe : a’ siker túlhaladó hatalmát. E’ komor állásban egy vala reményünk. Hi­­vök, mikép tiszta törekvés az emberiség ma­gas!) czélai felé, hatályos néhány lépés jogta­lan polgártársaink érdekében, a testvérhori eseményeken okult óvatos föllépés nemzetisé­günk ügyében, méltányosság, türelem és mér­séklet, megóvandja el­hont ellenséges elemek támadásaitól, szorosabbra füzendi saját kebe­lünkbe a’ szövetséget mire inkább szükségünk volt most mint valaha. Ez utoló reményt ti­porták el a’ közelebbi napok szomorú esemé­nyei végképen. Törvényhozási teremünk színhelye jön legszomoritóbb jeleneteknek, hol két nemze­tiség minden tagjában fölzaklatva éles elkülön­­zésben állott szemközt ; hol nehéz fölhívások ellenében megtört a’ legcsillapultabb kedély angyaltürelme; hol alkotmánysértés, li­tt i­s f­e­­­b­o­m­­­á­s került szóba; hol a’ remé­nyekben csüggedő kedélyeket önkebelünkben támadott vihar meglejtő rohanása zaklatá fel. Ne várja senki, hogy csirtős gúnyt szór­junk elleneinkre. A’ dolog komolyabb , hogy­­sem tanácsos lenne a’ köz elkeseredést üröm­­cser­jvel nevelni. Nem nemzetiség egyedül; al­kotmányos állásunk, a’ törvényhozás hatósága, a’ többség elve ’s benne minden társulati rend alapja jön megtámadva együtt ’s egyszerre, és váratlanul. Magyarhon ismer pánszláv mozgalmakat. A’ magyar nyelv jogos ’s méltányos követe­lése , hogy Magyarhonban a’ minden nemze­teknek egyiránt idegen latin helyét foglalja el, felkelté a’ vakbuzgók féltékenységét vagy részakaratúak ármánykodásait. Mennyire ter­jednek legtúlzóbb követeléseik? A’cserét meg­akadályozni. Nálunk a’ szászok nem nyelvük és nemzetiségük igényeivel lépnek fel, mert hisz ez veszélyben nem forog, de mint n­e­m­­z­e­t egy testben állnak a’ két más nemzetek ellenében követelni jogokat, miknek törvény­ben semmi nyoma, elméletben paradox, kö­vetkezményeiben nehéz ’s minden rendet fel­bont, a’nemzetek ingerültségét hívja föl s sok időre eltiporhatja az összesimulás gondosan á­­polt reményeit. Muzeum, színház és országos terem va­jának országgyűlési szőnyegen. A’ középponti bizottmány első munkálatában a’ múzeum ü­­gye éles ellenzésre talált a’ szászok részéről. A’ magyarok, helyes tapintattal, óvakodtak a’ serdülő intézetet egy nemzet ellenszegülé­sével látni életbe lépni, ’s mert megtanultunk irtózni az akadályok szaporodásától, javaslat­ba hozák, hogy a’részvéttől a’múzeumra néz­ve mentessenek fel a’ szászok. Elfogadó ezt az országgyűlés. Ez után kívánta kikerülni egy­ nemzet felh­ató ellenszegülését, reményivé hogy köz nemzeti buzgó óhajtás gyönge kilátások közepette is meghozandja a sikert, legalább lelketlenné teszi a’ megtagadást. Magában ér­tetődik , hogy a’ nemzeti színház ügyében, melly tisztán magyar nemzetiség eszköze, a’ szászok részvétét igényelni Senkinek eszébe nem jutott. Olly országban, hol közterhek nem lé­teznek , de vannak osztályoknak külön vált terhei, melly­eket vagy állandóan vagy időn­ként egyes felekezetek hordoznak, aggodalom nélkül lehete et cselekvéshez nyúlni; mert ab­ból , hogy a’ szászok részvéte mellőztetik a' múzeumra nézve, épen olly kevéssé lehet e tá­volabbi következéseket vonni a szász nemzet­nek , mint az adózó népnek, mellynek rész­véte szinte mellőztetett. A’ szászok azonban törvényhozásunk részesei ’s mint ollyak a’ tör­vényhozás léteményeiben osztályosak. Meghí­vók őket azért testvérileg résztvenni a’ vá­lasztásokban, ’s a’ múzeumi választmány tag­jai közé közegyetértéssel szász polgárt is so­roztak. Ez vala viselete a’ magyar nemzetnek szászok ellenében. Felhozatik a’ megkészült törvényczikk ’, az indítás perczében, midőn ennyi méltányos­ság által lecsillapulva hittünk minden aggodal­mat, lép elő a’szász követi kar ellenvélemény­nyel ’s váratlanul lepi meg az országgyűlést. Kérdezné valaki önkénytelen, mit hozó­nak okul fel az ellen hogy a’ magyarok saját zsebökre múzeumot alapítsanak, színházukat gyámolitsák? Vagy tán ott hol semmi részvé­tük, gatlil vetni magokat, ez a’ nemzeti szö­vetség értelme? Vagy a’ magyarokkali testvé­ri unio a’ magyarság minden szellemi e­­melkedését tilalmazza ? Ők e’ puszta akadályozó ellenvélemény­nél nem maradtak meg. Benyújtott okiratukban mint szász nemzet lépnek fel ’s az ország R­endelt R­e­n­d­t­á­r­s­a­i­­­n­a­k, magokat szász nemzet képviselőinek bélyegzik. Természetes vala, hogy a' veszélyes czélzat mi e’ föllépés­ből kiállókig szól, szilárd ellenintézkedést pa­rancsolt. A’ tanácskozások heve nőttön nőtt; mert a kitételeket miket egyik szebenszéki kö­vet igényteleneknek követelt, megmagyarázó a másik midőn nyilván tagadó, hogy az or­szágos Rendek többségének joga lenne vagy hatósága a’ szász nemzet kebelbeli ügyeiben intézkedéseket tenni. — E‘ magyarázat eloszlata — ha léte­zett volna is minden kétségét a’ komoly czél­­zás felől ’s perczenkint erősbtik­ a’ meggyőző­­dés mikép azon okirat illy a­lakba­ni elfo­gadása , nemzeti önfeledés, mi meghozhatja gazdagon a’ kárhozatot. Az okirat visszautasitaték ’s a’ szász kö­vetek a’ törvényes formák megtartására szó­lhatnak. Mindh­iában. Másnap újra benyujtatik az okirat változott aláírással, hol csak mint szász hatóságok követei jelennek meg, de mint külön Rend szólva az országgyűléshez. Az iromány újra visszautasitatik, mire Szebenszék követe kijelenti, hogy szász nemzeti ízlések meghagyásából kéntelen a’ felküldendő tör­­vényczikkek lepecsételésére a’ szász nemzet részéről a’ szokott pecsétet az országos Rest­­dektől megtagadni. Legyen e’számunkban elég az események száraz eléadása. Többet jövő számunkban. "

Next