Erdélyi Híradó, 1843. január-június (1-52. szám)
1843-01-17 / 5. szám
Kolozsvárit, liedcl Jan. 17.1 и Megjelenik, az Erdélyi Híradó és Nemzeti Társalkodó hetenként kétszer: kedden és pénteken. A’ Vasárnapi Újság minden kedden. Ara félévre mind a’ háromnak együtt helyben 4 f. 48 kr. postán 5 f. 32 kr. külön a’ két első helyben 3 f. 36 kr. postán 4 f. A’ Vasárnapi Újság magában 10. 30 kr. mindenütt. Mindenféle hirdetmények fölvétetnek és pontosan közzé tétetnek. — Fóti falat. Erdey. Országgyűlési bonyolódás vége. ttarcz és háború országgyűlésünkön. Országgyűlés. Kolozsvári napló. Udvarhelyi rablások , tiszti eljárás. Belsőszolnok közgyűlése. 'TYI agyarhon. Ugodiai közgyűlés. Külföld. Amerika. Frankborn Anglia. Elegy. N. '1’á r s a 10 . d ó. Brassai Samu czáfolata F. ellen. (Vége) Hirdetések. Országos Ülés jan. 16kán. Jegyzőkönyv kiteltetése után elnök ő nmlga kijelenti, hogy Hatszeg városa, lélik törvényjavaslatok , és az országos alapítványok iránti felirat ’s törvény czikkek fölküldése lévén napirenden, felszólítja az illetőket, hogy pecséteket adják elő. Erre Szebenszék követe előlép s a’ pecsétet első előadja , kinyilatkoztatván, hogy azt csak a’ két elsőbb iromány lepecsételésére tette le az itélőmester hű kezeibe ; a’ harmadik megpecsételése ellen ünnepélyes óvást és ellenmondást emelt de kimondja miszerint a’ constatus szónak semmi jogsértő értelmet tulajdonitni nem kiván.—Az országos Btk. kifejezék, hogy ezen ellenmondásnak törvényes értelme nincs ’s a’ megpecsételést elhatározták; egyszersmind az ellenvéleményt, nehogy a’múzeum ügyét más kérdések szőnyegre kerülésével fenn is akadályozza, elfogadák még most utójára, a’ szász követeket jövendőre illyszerű kifejezéstől óvakodásra azon végzéssel intvén, hogy ezentúl soha többé a constatus szólitás el nem fogadtatik. ISO г c z és h á bé r u országos teremünkben. Midőn annyi remények sirjánál, mikkel ez országgyűlés hajnala a’ nemzetre felderült, napjaink eseményeire vetjük szemeinket; és midőn határainkon kívül mindenfelé sebesen rohanó fejlődések közepette itt lenyűgözve látunk minden erőt, minden lépés ellenében áthághatlan gátakat tornyosulni, naponkint mélyedni a’beszakadást, a’ leghiggadtabb kedélyeket fölrázva, minden szenvedélyt lázas indulatban, belbonyolodásainkat folytonosan növekedve;— erős hitnek kell élni keblünkben, hogy a’ jövendő jobb napjait várjuk e’ szegény honra. Ez évtizedben a’ Testvérben két országgyűlés áldásait számítja fel. Gazdag vala sikerben, gazdagabb’ még a’ jövendőben, minek alapját veté meg, mindkét törvényhozási szak. Ez időben nálunk, három országgyűlés feszítő erejét, siker nélküli volt mindenik, de alapos reményeket csak ez látott eltiporva. Azonban ki emelne panasz szót országgyűléseink ellen? Mert ha szabad volt, sőt kötelesség, az indulásban kétkedőkhöz komolyan szólani, felmutatni a’ gyászjövendőt, mit veszteglés a’ hazának készit,; most, midőn némi eredmény van letéve mint alap, miután néhány fontos lépés mögött áll a’ nemzet, vádolni a’törvényhozást több volna, mint bűn. — Nincs osztály a’ hazában , mellynek érdekei közül rendezőleg nem lépett volna a’ munkásság terére, ’s találkozzék bár a’ megoldatlan kérdések, meghiúsult remények keserű érzetével mindenütt, léleknyugalommal lépend minden igaz bíró elébe : a’ siker túlhaladó hatalmát. E’ komor állásban egy vala reményünk. Hivök, mikép tiszta törekvés az emberiség magas!) czélai felé, hatályos néhány lépés jogtalan polgártársaink érdekében, a testvérhori eseményeken okult óvatos föllépés nemzetiségünk ügyében, méltányosság, türelem és mérséklet, megóvandja elhont ellenséges elemek támadásaitól, szorosabbra füzendi saját kebelünkbe a’ szövetséget mire inkább szükségünk volt most mint valaha. Ez utoló reményt tiporták el a’ közelebbi napok szomorú eseményei végképen. Törvényhozási teremünk színhelye jön legszomoritóbb jeleneteknek, hol két nemzetiség minden tagjában fölzaklatva éles elkülönzésben állott szemközt ; hol nehéz fölhívások ellenében megtört a’ legcsillapultabb kedély angyaltürelme; hol alkotmánysértés, litt is febomás került szóba; hol a’ reményekben csüggedő kedélyeket önkebelünkben támadott vihar meglejtő rohanása zaklatá fel. Ne várja senki, hogy csirtős gúnyt szórjunk elleneinkre. A’ dolog komolyabb , hogysem tanácsos lenne a’ köz elkeseredést ürömcserjvel nevelni. Nem nemzetiség egyedül; alkotmányos állásunk, a’ törvényhozás hatósága, a’ többség elve ’s benne minden társulati rend alapja jön megtámadva együtt ’s egyszerre, és váratlanul. Magyarhon ismer pánszláv mozgalmakat. A’ magyar nyelv jogos ’s méltányos követelése , hogy Magyarhonban a’ minden nemzeteknek egyiránt idegen latin helyét foglalja el, felkelté a’ vakbuzgók féltékenységét vagy részakaratúak ármánykodásait. Mennyire terjednek legtúlzóbb követeléseik? A’cserét megakadályozni. Nálunk a’ szászok nem nyelvük és nemzetiségük igényeivel lépnek fel, mert hisz ez veszélyben nem forog, de mint nemzet egy testben állnak a’ két más nemzetek ellenében követelni jogokat, miknek törvényben semmi nyoma, elméletben paradox, következményeiben nehéz ’s minden rendet felbont, a’nemzetek ingerültségét hívja föl s sok időre eltiporhatja az összesimulás gondosan ápolt reményeit. Muzeum, színház és országos terem vajának országgyűlési szőnyegen. A’ középponti bizottmány első munkálatában a’ múzeum ügye éles ellenzésre talált a’ szászok részéről. A’ magyarok, helyes tapintattal, óvakodtak a’ serdülő intézetet egy nemzet ellenszegülésével látni életbe lépni, ’s mert megtanultunk irtózni az akadályok szaporodásától, javaslatba hozák, hogy a’részvéttől a’múzeumra nézve mentessenek fel a’ szászok. Elfogadó ezt az országgyűlés. Ez után kívánta kikerülni egy nemzet felható ellenszegülését, reményivé hogy köz nemzeti buzgó óhajtás gyönge kilátások közepette is meghozandja a sikert, legalább lelketlenné teszi a’ megtagadást. Magában értetődik , hogy a’ nemzeti színház ügyében, melly tisztán magyar nemzetiség eszköze, a’ szászok részvétét igényelni Senkinek eszébe nem jutott. Olly országban, hol közterhek nem léteznek , de vannak osztályoknak külön vált terhei, mellyeket vagy állandóan vagy időnként egyes felekezetek hordoznak, aggodalom nélkül lehete et cselekvéshez nyúlni; mert abból , hogy a’ szászok részvéte mellőztetik a' múzeumra nézve, épen olly kevéssé lehet e távolabbi következéseket vonni a szász nemzetnek , mint az adózó népnek, mellynek részvéte szinte mellőztetett. A’ szászok azonban törvényhozásunk részesei ’s mint ollyak a’ törvényhozás léteményeiben osztályosak. Meghívók őket azért testvérileg résztvenni a’ választásokban, ’s a’ múzeumi választmány tagjai közé közegyetértéssel szász polgárt is soroztak. Ez vala viselete a’ magyar nemzetnek szászok ellenében. Felhozatik a’ megkészült törvényczikk ’, az indítás perczében, midőn ennyi méltányosság által lecsillapulva hittünk minden aggodalmat, lép elő a’szász követi kar ellenvéleménynyel ’s váratlanul lepi meg az országgyűlést. Kérdezné valaki önkénytelen, mit hozónak okul fel az ellen hogy a’ magyarok saját zsebökre múzeumot alapítsanak, színházukat gyámolitsák? Vagy tán ott hol semmi részvétük, gatlil vetni magokat, ez a’ nemzeti szövetség értelme? Vagy a’ magyarokkali testvéri unio a’ magyarság minden szellemi emelkedését tilalmazza ? Ők e’ puszta akadályozó ellenvéleménynél nem maradtak meg. Benyújtott okiratukban mint szász nemzet lépnek fel ’s az ország Rendelt Rendtársainak, magokat szász nemzet képviselőinek bélyegzik. Természetes vala, hogy a' veszélyes czélzat mi e’ föllépésből kiállókig szól, szilárd ellenintézkedést parancsolt. A’ tanácskozások heve nőttön nőtt; mert a kitételeket miket egyik szebenszéki követ igényteleneknek követelt, megmagyarázó a másik midőn nyilván tagadó, hogy az országos Rendek többségének joga lenne vagy hatósága a’ szász nemzet kebelbeli ügyeiben intézkedéseket tenni. — E‘ magyarázat eloszlata — ha létezett volna is minden kétségét a’ komoly czélzás felől ’s perczenkint erősbtik a’ meggyőződés mikép azon okirat illy alakbani elfogadása , nemzeti önfeledés, mi meghozhatja gazdagon a’ kárhozatot. Az okirat visszautasitaték ’s a’ szász követek a’ törvényes formák megtartására szólhatnak. Mindhiában. Másnap újra benyujtatik az okirat változott aláírással, hol csak mint szász hatóságok követei jelennek meg, de mint külön Rend szólva az országgyűléshez. Az iromány újra visszautasitatik, mire Szebenszék követe kijelenti, hogy szász nemzeti ízlések meghagyásából kéntelen a’ felküldendő törvényczikkek lepecsételésére a’ szász nemzet részéről a’ szokott pecsétet az országos Restdektől megtagadni. Legyen e’számunkban elég az események száraz eléadása. Többet jövő számunkban. "