Erdélyi Híradó, 1843. július-december (53-104. szám)

1843-10-27 / 86. szám

4. Elválás: Erdélyben a’ vallások e­­gyenlőségi jogából kiindulva, azon juris axio­ma szerént actor sequatur forum rei a’ váló perek régebben az alperes törvény­székén folytak. De hogy egyik egyház is a’ más vallásnak való perei elitélését törvé­nyesen magának nem tulajdoníthatja, kitetszik a’ fennebb idézett Approb. I. г. V. t. 4. törv. czikkjéből, melly is azt tartja „egyik religion levő pap is más religion levő személyeket di­­vortialni ne merészeljen.“ Ezen törvény semmi más törvény által nem módosíttatott, hanem az újabb időkben kelt felsőbb rendeletek kö­vetkeztében az illy vegyes házasságokat illető váló pereknek a’ r. katholikusok egyházi tör­vényszékén kellett elitéltetni.—Az 184­3­1 or­­szággyű­lés abban állapodott meg, hogy az illy váló perek mind két vallásuak egyházi tör­vényszékén folyjanak, ’s mindenik fél saját val­lása elvei szerént ítéltessék meg. Slogy ezen elv igazságos , ’s Erdélynek a’négy bevett val­lások egyenlőségéről szóló alapos törvényeivel egyhangulatu, tagadni nem lehet; de hogy e­­zen elméletileg igazságos határozat tettleges végrehajtásának, — ha az a’ fejedelemtől meg is erőssih­etnék, a minő akadékokkal kellene küzdeni, annak fejtegetésébe ereszkedve jelen értekezés illő határain túl terjednék. (Vége közelebbről. ) Méhes Sámuel. Felső-fej­éri közgyűlésről IIÖ/JVH fiulósi­lás (vége.) Tudni fog­ják érdemes olvasóim, hogy Szebenben egy igen jeles könyv- és kép­gyű­jtemény léte­zik néhai báró Bruckenthal Sámuel ál­tal alapítva; ennek megnézése végett, köz­gyűlésről hazatértünkkel időnk lévén, folyó hó 14én Szebenbe rándulánk, de a’ nehéz útban nem elébb mint pontban T1 órakor érkezhe­­ténk meg, ’s legottan sieténk a’ Bruckenthal házhoz. A’ könyvtárnokot professor N -­­ n urat még ott találtuk ’s kértük kegyes,­kednék nekünk azon jeles gyűjteményeket megmutatni, de keresünk kiáltó szóként hang­zók el a’ pusztában, mert professor úr mint mondá 12-kor enni szokott ’s elluis levese; kértünk hát délutánra időt, mellyben bár fu­tólagos pillanatot vethessünk az általa olly hí­ven és olly nagy fizetés mellett őrzött szen­tek szentébe, de a’ professor úr hajthatatlan maradt, mert mint mondá délután egyéb fog­lalatossága van s akkor egyátalában ezen te­­remeket kinyitni nem is szokás , hanem ha lát­ni kívánjuk, jelenjünk meg 16-an azaz: hét­főn pontba 10 órakor, mert akkor — ámbár az sem a’ kinyitásnak szabott ideje — különös kedvezésből megmutatja. A’ professor úr ezen kegyességét azonban nem lehetünk szerencsé­sek használni, mert Szebenben hosszason nem mulathatánk, az újbóli visszautazásra pedig a’ professor úr kegyéből újabb költséget tenig nem von kedvünk. Engedjen meg azonban a­ tisztelt professor úr, ha batrok vagyunk két­kedni a’­ felől, hogy egy gymnasiális professor egy egész hosszú délután egy órát becsü­letes nézni kívánók számára ne szakaszthat­­na. Aha, most jut eszünkbe, hogy köztünk egy gyermek is volt és a professor úr azt méltóztatott nyilatkoztatni: e’ gyűjtemények nem gyermeknek, csak műértőknek valók, gyermek képet könyvárus boltokban s a pi­aczi képárusoknál eleget láthat; de e részben bátorkodunk a professor úrral nem egy véle­ményben lenni, midőn azt hisszük, hogy a MAGYARHONI DOLGOK. O­rszág­gyűlés. LXXV. kerületi ülés (vége.) Minthogy egy követ úr okát kérdé a’ kir. városok idegenségének a’ zsidók ellen, egy vá­rosi követ abban kérése azt, mert az 1­840-ei zsidó-törvény rögtönzött törvény volt, a’vá­rosok főérdeke ugyan is a’ kereskedés és mes­terségek, mellyeket a zsidók minden egyéb qualificatio nélkűl űzhetnek, holott a’ keresz­tyének kénytelenek a’ czéh-rendszernél fogva költeni, remeket csinálni ’stb. ’s igy a* con­­currentiát a’ zsidókkal ki nem állhatják, így nö­vekedett a’ zsidók elleni előítélet, mellyet csu­dáini éppen nem lehet a’ városoknál akkor, midőn a’megyék még nem-nemes magyar hon­fitársaikat sem akarják a’ birhalási jogban ré­szeltetni , mellyből nem törvénynél, hanem egy szerencsétlen curiale praejudiciumnál fog­va zárattak ki. Egy szónok emlité azon okoskodás fur­csaságát, hogy azon néposztály, mellynek né­­melly tagjai uzsorát gyakorolnak, és igy egyes ember azért, mert uzsorát gyakorolhat, ne bírjon p­olgári jogokkal. Emlité szónok, hogy magas állású férfiakat ismer a’ keresztyének közt, kik nem pirulnak uzsoráskodás végett zsidókkal társaságba állni — s ezek m­ég is a’ jogokból kirekesztve nincsenek— holott a’zsi­dók jobbjai is megvetik elvetemedett hitsorso­­saikat. Emlité a’ zsidók erényeit ’s érdemeit; j­. o. hogy a’ nemzet egy néposztályában sincs a’ könyörnek olly kijelölt érzelme, ’s előhozá ennek bizonyságára, példánykép szolgálható kórházaikat.— Leirá a’ zsidók jelen állapotát, mint hibáik forrását, m­ellybe őket az ország helyzi, élénken ’s érzékenyen feslé a’ világba kilaszitolt, neveletlen, a’ durva népnek gú­nyul s bábul vetett szegény zsidó gyermek helyzetét, ki minden egyéb életmódból kire­kesztve, kénytelen magát kis kereskedésre ad­ni , ’s kényszerítve van igazságtalan útón ke­resni kenyerét, mellyet más módon nem ke­reshet, melly helyzetben valóban csoda, ha akad egy két becsületes; festé továbbá a’gaz­dag és nevelt zsidó helyzetét is, ki művelten lépvén embertársai sorába, de mindenütt érez­vén a’ keserű gúnyt é s nyomatást, nem nyer­hetvén műveltségéhez illő hivatalt, kénytelen piénz által szerezni befolyást, s gyakran er­kölcstelen utakra tévedni. Emlékezzünk —úgy mond — hogy a’ zsidó néposztály volt min­denkor legjobb fejős tehene a­ tisztviselőnek.“ — 1ra a’ zsidó gyűlölné a keresztényt (a mi­vel sokaktól vádoltalik) nem volna csoda,mert ki szeretné elnyomóját . És mégis átalában ép­­­pen nem mondhatni, hogy gyűlölné azt. Szó­ló gyakran látta, hogy keresztény koldusnak alamizsnát adott a' zsidó. Inkább a’ keresztény­ben vehetni észre efféle gyülölséget; de e'köl­c.'önös ellenszenv enyészni fog, ha nektek jo­gokat adunk. — Ezen gyülölség legnagyobb mértékben a városokban tapasztaltabb , a’pol­gári osztálynál, mellynek tagjai, midőn a’me­­gyék általános többsége 1840 ben az emanci­­patiót felterjesztette, nem szégyenlettek Bécs* be futni ’s ott a’ törvény ellen izgatni. Pedig ez által a kir. városok jóva nem eszközöltetik ; mert azt látjuk, hogy a’ mezővárosban, hol a’ zsidóknak boltokat nyitni engedtetik , nem csak tönkre nem jutottak a’keresztyén kereskedők, sőt növekedett az ipar, ’s emelkedett a’jóllét. A városok ezen ellenszenvének okát egyene­sen ott kell keresni, hogy ott ekkorig zárt testületek határoztak, mellyek önérdekeiket szűkkeblűen pártolták és nem akarák értelmes és szorgalmas honfitársaikat azon körbe eresz­teni, hol ők magok meggazdagodtak. A’ me­gyékben azért van jobb hangulat, mert ott nem zárt körűek a’ tanácskozások. — Előíté­letek kímélése miatt nem szabad igazságtalan­­nak lenni; ha mindenkor az uralkodó ítélete­ket görditnők a’ haladás elébe, hova jutnánk akkor! Ha p. o. az aristocraták előítéleteit fi­gyelembe vennők a’ nem-nemesek hivatalké­­siessége ellen? Van előitélet, melly nem egé­szen alaptalan, ’s akkor kiegyenlítésen kell i­­gyekezni; de ha az előitélet puszta és mezte­len jogtalanság, akkor késedelem ’s kímélet nélkül meg kell szüntetni. Még a’ valódi bű­nösökre nézve is úgyy rendelkezett a’ büntető törvényjavaslat, hogy ha büntetésüket kiállot­ták , semmi becstelenitő bélyeget többé ne vi­seljenek; hát a’zsidók mit követtek el nagyob­bat, hogy a’ polgári jogokból kizárassanak? — Múlt országgyűlésen oda utasitalott az or­szág, hogy az emanciixiliának csak fokonkint kell végbemenni; tegyünk hát most ismét egy lépést a’ czél felé, mert a­ múlt országgy. tör­vény még az alamizsna nevét sem érdem­li, az alig több gúnynál. — Lehet-e illy tör­vénynyel elégitni ki olly néposztályt, melly minden terheket ’s áldozatokat közösen visel, ’s melly hogy erkölcsileg nem romlottabb más népfajoknál, mutatják a’rabok tabellái!—Más ellenvetés­ben nem marad, mint a’ valláskü­lönbség; de azért csak nem fogunk polgári jo­gokból kizárni valakit, hogy más alakban imád­ja istenét; mi, kik a’ szabad vallásgyakorlat mellett küzdeni dicsőségünknek tartjuk? — Még egy megyei követ szólott hosszasab­ban azon mezőn, mellyet megelőzői számára fenhagytak. A’ philantropia minden okai ki lévén zsákmányolva, s mind az, mi szívhez szólhat, elmondva, ő az észhez intézte okait. Szerinte nem lehet e’ kérdésnél elmellőzni a’ politicai tekinteteket, a’ következéseket, mik e’ törvény létesítését kisérik , a’ nemzetiséget, melly által ő mindent kíván, nélküle pedig semmit. — A’ statusnak kétségtelen joga van megvizsgálni a’ vallást, mellyet keblébe fogad; de az úgy nevezett to­t e­r a 11 vallás sem igaz­sággal sem józan politicával nem egyezik ; mert ha a’ vallás az erkölcsiséggel s a’ status ózdi­jával ellenkezik, akkor ki kell azt tiltani; ha azokkal megegyezik, akkor nemcsak tűrni kell azt, hanem jogokban is részesülni. Itt nincs kö­zép ; kárhoztatni ’s mégis tűrni nem szabad. Pedig így állnak köztünk a zsidók. О a zsi­dó vallást nem akarja, de tudja, hogy száza­dok óta vannak itt, hogy ап.Уа8* hatalomra vergődtek, ’s hogy jelen állapotokban nem maradhatnak többé veszedelem nélkül. Tűm­ őket, de jogokkal fel nem ruházni annyi vol­na, mint önkebelünkben ellenséget táplálni. 51. minden szépre és jóra fogékony gyermeki lé­lek a' látott tárgy minőségét sokkal tisztább alakban képes fölfogni, mint egy a’ szinek theo­­riáját vastag foliántokból hosszú évek során tanult szedánt. Az is meglehet, hogy a’ pro­fessor úr minket is a’ műértők száma közül kicál­ulált, mert hiszen Magyarok valánk. Mind­ezt csak azért kívánjuk közzé tenni , hogy ha valakinek kedve eredne a’ szebeni műtereinek meglátogatására, jó előre bérmen­tes levélben kérjen határ­napot a’ tisztelt pro­fessor úrtól, mert különben félő éigsen úgy járhat mint mi.

Next