Erdélyi Híradó, 1843. július-december (53-104. szám)

1843-11-28 / 95. szám

’s legszükségesebb inditvány örök­ időkre el 1va­­­­lasztassék, elég lesz csupán egy megyének u­­tasitást nem adni. A’ rögtöni tárgyalás ellen pedig felhozatalt a’ napi­rend , mellyel taná­csos megtartani, ha csak rendkívüli eset köz­be nem jó; különben is e’ jelen­t vagy sokkal fontosabb , hogy sem rögtönözve ’s igy kön­nyedén elvégeztethetnék. Rövid vitatkozás után végzés jön, hogy a’ cs—i indítvány követke­ző nap fog felvétetni. C. kerületi ülés nov. 11 kén. A’ teg­nap tett indítvány tűzetvén ki tanácskozásra , a’ többség — mint közelebbről említők — szav­ vazás utján az indítvány érdemleges tárgyalá­sát dec. lökére halasztotta. E’ kérdés eldön­tésével azonban щеп erd­efc­es vitatkozás kelet­kezvén a’ fenforgó indítványra vonatkozólag, szükségesnek véltük avagy csak egy pár szó­nok nyilatkozatát félde iktatni. Egy megyei követ, ki egyébiránt azon­­ véleményben volt, hogy utasítások elvárása nélkül az indítványhoz lényegileg szólni nem lehet, csak conversationak akará tekinteni a mai gyűlést, ’s azonnal meg is kezdte a’ bő­vebb conversation—­A' három évenkint tar­tatni szokott országgyűlés aránytalan léte teen­dőink roppant tömegével, első tekintetre szem­beszökő. Másik ok, az országgyűlés évenkinti tartását kívánni, azon ellenszenv, mellyel nem- s­zetünk a központosítás iránt viseltetik ;— hogy igazgatási centralizatio nélkül kellőkép nem ha­­­­ladhatunk, az tagadhatlan ; de mivel ezen köz- i pontosítást a’ kormányban feltalálni a’ nemzet , nem akarja, Cs. követe az évenkint tartandó országgyűlés által akar ezen segitni, melly, minél gyakrabban összeül, annál jobban őr­ködhetik a’ nemzet biztossága , boldogsága­­ fölött. — Ezen okokat elismeri a’ szóló követ,­­ de az eszme alkalmazását időelőttinek tartja, m­ig egy pár elv, mellynek azt okvetlenül meg­előznie kell, el nem döntetik. — fra az ország­gy ülések históriáját tekintjük, úgy találjuk, hogy a’ gyakran tartott országgyűlések, in­kább csak a’ pártok küzdhelyei, a’ hatalma­sok harczmezei lévén, nemcsak előmozdítói­­ nem, sőt inkább akadályai voltak az észszerű előmenetelnek. Ezt ő nem az országgyűlési in­­stitutiónak, hanem a’ képviselet hiányainak tu­lajdonítja; a’ régi magyar országgyűlés minden inkább volt, mint törvényhozó test, mikép annak lenni kell; valódi képviseletnek hite sem volt abban, inkább egyes hatalmas oligarchák által oda küldött s azoktól függő emberek tes­tületének nevezhető, kiknek eljárása altal a­ nem­zet nagy teste leginkább csak vesztett és szen­vedett. Újabb időkben jobb és jobb elemek­ből kezdett ugyan alkolladni az országgyűlés, de a tiszta képviselet fogalmának most sem felel az meg. Mert van-e itt képviselve az e­­gész nemzet ? nem állnak-e fen mai napig az osz­tályok előjogai? .Jól hat-e ezen eldaraboltság a nemzeti egységre ! ? ki meri magára vál­lalni a’ léleles-terhet, hogy ha illy rendezés vagy inkább rendetlenség mellett évenkint tar­­tatik országgyűlés, ennek jó sikere, ’s a’ za­var még nagyobb nem leend ?—Mig a’ ma­gyar országgyűlés csak egy nemzeti töredék kdolyasa, melly az összes nemzeti élet szüksé­geit természetesen nem képviselheti így, mint kellene, addig ezen országgyűlés gyakoribb tar­tása csak erősítné az osztályok előjogait, ne­velné ,­ szakadást, egy nagyszerű és kilabol­­hatlan zavarba vezetne, és a nemzet vesztét siettetne.­­ Az indítványozott rendelkezést te­hát meg kell előzni annak,­ hogy az ország­­gyűlés szilárdabb alapokra tétessék, ’s minden néposztály képviselve legyen. Jól tudja a’szó­ló követ, hogy ezt egyszerre felfújni nem le­het; de meg van győződve, hogy ennek meg kell előzni az évenkinti gyűlést.—Szükséges előzménynek tartja továbbá a nyű­gzó követ­­tudósitások, valamint a’ visszahív­ha­tási jog megszűntetését is. Hite szerint, kö­telező utasításokkal ellátott követekkel éven­kinti országgyűlést tartani nem lehet.­­Nem tud­ja , minemű féltékenység, vagy szomorú ta­pasztalás birta illy szokásra a’ nemzetet; de annyi bizonyos, hogy ebben a’ bizodalomnak semmi kifejezése nincs.— Es a megvesztegetés, eltántorodás ellen van irányozva, úgy ezér jó­nak meg nem felel; mert az utasítások úgy tetsző magyarázása csakugyan szokásban van , és sok esetben kikerülhetvén, miből az a’ kö­vetkezés, hogy csak a’ követ bizalmat érdem­lő egyénisége nyújthatja a’ nemzeti jogok biz­tositékát. Ellenben az utasítások — pedig most utasitás-adás mániájában szenvedünk, és min­den legkisebb kérdésben utasítás kell — azt o­­kozák, hogy az orsz.gy. csigalassúsága példa beszéddé vált, ’s ha az utasításadások illy szi­gorúan ’s illy kiterjedésben vétetnek, úgy most is egy azon módon gyakoroltatik a’ törvény­­hozás, mint hajdan Rákos mezején, úgy kép­viseleti rendszer nem létezik. — E’ bajon csak közbizodalom­ segithet, ’s ezt előteremteni, a’ nemzet kötelessége. Mi a’ visszahivási jogot il­leti, természetes ugyan, hogy annak, ki a’kö­vetet küldi, joga is legyen azt visszahívni, de más részről igaz, hogy e’ jog a’ valódi nem­zeti képviselet főelveivel ellenkezik, mert eb­ből az következik , hogy a’ képviselő , küldői szempilanatnyi, s­pirovicialis érdekének fel­áldozza a’ haza közérdekét, hogy nem a’ kö­­zös magyar haza , hanem egyik vagy másik me­gye képviselőjének tekinti magát, mit ha nem tesz, perczenkint ki van téve a’ visszahivatás veszedelmének. Figyelmet érdemelnek azon er­­kölcstelenitő cselszövények, azon rágalomtö­meg, miket e’ visszahivási jog gyakorlata ’s ennek tudata mozgásba tesz; mindezek még nagyobb mértékben űzhetik dulongásaikat, ha évenkint országgyűlés tartatik. — Ezen szem­pontokból igen korának tartja ez indítványt a’ szóló követ, ’s noha azt nem ellenzi, hogy az eszme bővebb kidolgozására kér, választmány neveztessék, de rögtön bele menni nem akar. Az Itt kimondott nézetek nem maradtak czáfolat és visszatorlás nélkül. — Kijelentek, töb­ben , hogy nem hajlandók az egészet conver­sationak tekinteni, hanem olly valóságos és ér­vényes kerületi ülésnek , melly egy inditvány­­tevési joggal felruházott követ indítványa fe­lett komolyan tanácskozik és határoz.­­ Az el­ső czáfoló, ki egyébiránt csudálkozását jelen­té, hogy ugyanazon követ urnak, ki nem­ré­giben a municipiumok korlátlanságát annyira védelmezte, most újra központosítni derült ked­ve , éppen az előtte szólónak okoskodása által monda magát meggyőzöttnek arról, hogy é­­venkiüli országgyűlés kell, mert éppen az osz­tályok elkülönzöttsége, a nemzeti egység szét­­daraboltsága, kívonják az Összeforrás orgánu­mának minél gyakoribb működését, ’s éppen az országgyűlés azon ül, mellyen a­ tiszta kép­viseleti rendszer behozható. Abban egyetért m­a’ követ arral, hogy rész és hibás testület­tel jó törvényt hozni nem lehet, s hogy az országgyűlés, mostani szerkezetében, nem kép­viselvén egész nemzetet, mint kellene, gyön­ge és szűk alapon áll, melly neki nem képes kellő tekintetet szerezni a’ kormány ellenébe­n. De éppen a lebegő hírek még jobban szüksé­gessé teszik, hogy a' nemzet hathatósan lép­jen fel, ’s jelentse ki, hogy országgyűlést tar­tani akar, ’s pedig, mig a’ fenforgó nagy re­­formkérdések be nem végeztetnek, akar éven­kint, hogy ezen országgyűlést a’ nemzet szük­ségei kivánják, ’s azt mindenféle ürügyek alatt szétoszlatni nem lehet, másik megyei követ az indítvány pár­­tolói közűl, nehéznek monda a’ harezot azon kérdés felett, vallyon az országgyűlések tetteir­­e jót az országnak , azon követ úrral, ki csak a’ napokban állította fel, hogy az országgyü­­lés a’ megyei municipalitás függetlenségét tönk­re tenné, ’s e’ kérdésben magának többséget tudott csinálni. — Ha említené az 1715, l­251 ’s 1791 diki országgyűléseket, mellyeken még is csak történt valami kevés; azt találná felel­ni ama’ követ ar, hogy ezen országgyűlések eredményeitől inkább szabadulni kell, mintsem hálás érzettel emlékezni reájok.­­• De mit mond tehát a’ jelen országgyűlésre? ez is végtelen akadálya talán a’ városok elrendezésének, a’ népnevelésnek, kereskedésig haladásnak , megyei kicsapongások megszüntetésének ’stb. ? a’ je­len országgyűlés mindezekben szorgalmasan dol­gozik , pedig mind­ezek talán csak haladási kér­dések , ha az érd.­követ azt nem akarja egy­szersmind állítani, hogy a’ kir. előadások is csupa visszalépést foglaltak magokban. — Mi a’ követ úr által említett centralisatiót illeti: szó­ló követnek fogalma a’ centrálisaimról az, hogy annak nem a’ törvényhozásban van he­lye, hanem egyedül az administratióban, mert az bizonyos, hogy törvénynek minden ország­ban, legyen az absolut monarchia, hí­gy le­gyen respublica , csak egynek kell lenni, de ezen az egész országra nézve egy ’s ugyana­zon törvénynek végrehajtása, történhetik az­után c­entralizált kormány, vagy municipiu­­mok utján. — Az érdemes követ igen sok és nagy előzményt kíván a’ cs — i indítványhoz, hogy t. i. előbb az utasítás adás és visszahiva­­tási jog megszü­ntettessék; szóló követ pedig megfordítva azt kívánja előbb, hogy legyen a’ megerősödött követtáblának 5—GOY tagja, kiknek többségét megvesztegetni ne lehessen ’s csak azután jőjön az, mit az érd. követ e­­lőzőleg szeretne. Hol utasítások nincsenek , ott sajtószabadság van, ’s a kormány a’ többség szerint kormányoz, vagy lelép; de nálunk,hol sajtószabadság nincs, egyedüli biztosíték az u­­tasításokban van. Igaz, hogy ezeket is leire lehet magyarázni — s erre szóló követ több e­­setet tudna — de a’ követek többsége, ha u­­lasilások által van kötve, mégis csak tested és fél annak ellenére tenni. Míg lehát a’ sajtósza­bad­ság őrszemei fel nem nyílnak, ’s mig a’ ma­gyar követ azon fokán nem áll a’ nemzeti ne­mes büszkeségnek, hogy vagy követ akarjon maradni, vagy egyenesen a ministeriumba lép­ni át, addig csak hadd maradjanak az utasítások. Ezen vitatkozások azonban a’ már kimon­dott határozaton mit sem változtattak. Hatva­nnyolezadik országos ülés a’ m. főR-nél nov. is ken. t­árgy a’ börtön­rendszer. Folytattatván a börtönrendszer fe­letti tanácskozás a’ 201. §-tól a’542-ig egy két szóbeli módosításon kívül semmi lényeges vál­toztatás. A' 342. §-t a’ főRR. oda módositak, miszerint a helyt, tanács a törvényhatósági es

Next