Erdélyi Hiradó, 1848. január-május (314-374. szám)
1848-03-21 / 336. szám
fákOlozsvarff C€i€B marsi bis«*®y 1843. Egy oly nagy fontosságu időpontban hívjuk fel a t. olvasó közönséget előfizetésre, mikor bámulatot ’s kimenetelek iránt aggodalmakat, reményeket keltő, szóval várakozást feszítő bel- és külföldi események oly érdekességre emelek a* hirlapolvasást, mindhez hasonlót évtizedek sem mutattak fel mostanság. Újévtől fogva teljesszámu példányokkal nem szolgálhatunk , mivel azonban jelenleg minden perez világérdekű eseményeket hoz elő , é s újabbakat, talán hasonlókat, talán nagyobbszerűeket, kedvezőbbeket hord méhélyen, hogy e’ nevezetes fordulat óta történtekről, lapunkból ezutáni előfizetőink is öszszefüggő értesülést meríthessenek. ÍKliSFl. fc^áKÍíHIíliOrS liCKlí^O —s“-* A---iáéi idlÖítZílkrft. clftflftOr f»Si llTttillnli VR(»arv rftsáv»! Aviiuitinn . €Sö ilösztikra, reiHlkif'iilisekért esedezvén. ívik lapunkat csak rendnek. iásisms VC ÍÍ tilgjaviíl cznstfS»cii; ■jnniíisi évnegyedre kívánják megrendelni,:? g.orjeideje koráni megrendélért. |¡- |¡. fiae- TTil Pairt OEES. Erdély és Magyarország: Kinevezés. Iliv. közrem. Közteherviselés VII. Belsőszolnok. Magyarhoni dolgok. Austria. Külföld. Hirdetmények. 11ä£Sii£i^gj5gia5g^:SiE3fta^^ látterezés. Vulkáni királyi harminczadi ellenőrködő írnok Schwarz Frigyes, kolozsvári királyi féharminczadi írnokká lön előléptetve. Cseh Miklósnak dévai k. uradalmi felügyelővé lett kineveztetése által a’ v. hunyadi k. uradalmi udvarbirói állomás megürült. Az erd. kir. kincstár levéltári hivatalától következő kimutatás érkezett hozzánk: ,,A’ jelen politikai események következtében azon hit terjesztetett el, mintha a’ nemzeti bank nem felelne meg tüstént a’ jelentkezők mindenkori kivonatára azon igényeknek, melyek a’ bankjegyeknek teljes névbeli érték szerinti ezüstpénzre való váltását tárgyazzák. — Ezen hit valótlansága ’s alaptalansága felől mindenki öntapasztalásból meggyőződhetik, miután a’ legfelsőbb helyről kelt bankszabályok 15. §a rendeletéhez képest, az ausztriai nemz. bank beváltási pénztárainál a’ bankjegyeknek ezüstpénzzeli beváltása, minden időbeni megkeresésre , valamint eddig, azonnal teljesittetik. — A’ bank-igazgatóság ama hírnek és az az által támasztott aggodalmaknak semmivel sem tuszi tökéletesebben elejét vehetni, mint midőn az ausztriai nemzeti bank állását 1818 febr. 29- kéröl ezennel nyilvánosság elé terjeszti.^ A’ kimutatás következő : Activ állás ft. kr. frankilag vert ezüstpénz . 65 058,351 8% Váltók, 5—59 napi lejáratra 86 295,595 54 Zálogletételek , 90 nap alatt lefizetendő előlegezésekre 12,602,500 — Hypoth. státusadósság . . 81,387,264 23% Biztosított kölcsön Magyarországon (pesti és más városi házakra az árvíz következtében). . . . 1,081,809 11% 246,425,431 11% Passiv áltás Bankjegyek forgalomban . 214,146,440 — Készlet folyó számadásokra 1,906,391 11% Bankalap 50,621 részvény után, részvénye eredetileg 600 pftnyi fizetéssel ................................ 30,372,600 — 246.425.431 11% Bécs, mart. 5. 1848. aláírva: b. Lederer Károly bank-kormányzó és Coith Keresztély Henrik bank-igazgató,a KÖzjelentSeIt‘S VNT. Mai számunkra hagyok fel múlt alkalommal kifejteni : hogyan történt a’ nemességnek közterhek hordozásától! mentesülése. Lássuk. Kérdésünknek már csak egyszerű feltevése is, még inkább pedig azon körülmény, hogy olvasóinknak száraz adatainkkal már már kifárasztott türelmét némileg felfrissítsük , múlhatlanul szükségessé teszi. Erdély ez időszak alatti politikai történetére egy futó pillanatot vetnünk. Tényeket fogunk ott látni, melyek meggyőzőbben szólandnak , mint a’világ valamenynyi Demosthenese. Voltak e’ nemzetnek eleitől fogva nagy férfiúi és nagy bűnösei , kikről az ismeretlenség élfátyolát, valamint az önzés és bűnös pártoskodás szentségpalástját egy jobbkor részrehajlóban történetírója fogja levonni. Amazok közé tartoznak a’ Ciák 3játék, Zrínyiek ’s mások, ezek közé a’ Zápolyák, Garák és a’ zernyesti hős. Mindnyájan a’ haza és szabadság nevében harczolának ők ; de csak az elsők zászlóján a’ küzdés szent czélja, az utolsókén emberalázó énjek volt jelszóul tűzve. Tudók azok, mit kellene tenni a’nemzetnek, ’s hogy azt tegye, rá bírni igyekeztek. Tudák ezek is, mit várhatnak egy vagy más eseménytől magukra, jövő nagyságukra nézve, ’s hogy minden áron megtörténjék, a’ dolgokat rá kényszerítették. Két szóban van csak a’ különbség, de az egyikből, követve a’ nemzet által, üdv áradott volna tán és nemzeti dicsőség, mig a’ másikból átok szállott rá és a’maradékra ezerizig — egyetnemértés , pártviszály és szolgaság átka. Hová tartoznak azok, kik egy fejedelmi süvegért, meg egy nagy úri athnameért jármot vevőnek a' nemzet nyakára, Európa legbárdolatlanabb népének tributáriusaivá lévén , és hová, a’ kik meg a’ jármot a’ lehető legbaljóslatubb időszakban , minden áron lerázni nem irtóztak? elhatározni nem a’ mi dolgunk. Mi csak , gyökérokaikat a’ fennebbiekben lelő némely eseményeket említünk meg e’ korból, miket történetíróink már százszor megírtak, ’s melyeknek öszszehatásából a’ nemesség köztehermentessége a’ legtermészetesebb, bár— a’ mint később bé fogjuk bizonyitni — nem legigazságosabb útón következett. Hadd szóljanak a’ tények. A’ török-kapu zsarolása a' kérdés alatti időszakban (a’ XVII. század vége felé) oly magas fokra hágott, '£) hogy az ország tovább nem tűrhette , ’s a pártfogásáról lemondott. Ez az egyik esemény. A’ haza anynyira pártokra volt szaggatva, nép és nemesség úgy megfogyva, elszegényedve ,#) hogy magára fen nem állhatott, ’s melytől , a’ történettan bizonyítása szerint, a’ sors mostohasága által szakittatott el, Magyarhon törvényszerű királyának védelme alá adta magát. Ez a’ második esemény. Minek három nagy következése jön : a) Hazánkba német vezér alatt álló német katonaság szállíttatott, megmaradván még most természetesen a nemzeti katonaság is nemzeti saját vezére alatt. Ez a’ harmadik esemény. I.) E’ védelmi szövetségben sokan nem nyughatván meg, ellene izgatni kezdettek. Rákóczy Ferencz élökre, az ország nagy része, valamint a’ hazai nemzeti katonaság is a’ felkelők részére állott , ’s tovább egy tizednél polgárháború dúlván az országban , eredménye tömérdek véromlás , a’ keserves emlékű kurucz-világ, ’s eleinte egy pár diadal, később bukás , országos szerencsétlenség , az 1711 april. 29-ként nevezetes szathmári béke, ’s annak 2-ik pontja #) szerint a’ nemzeti katonaság haza küldése és feloszlatása jön. #&) Ez a’negyedik esemény. c) A’ szövetség kölcsönösséget feltétez, Ausztria egy magára nem védelmezhette gyámoltalan árvakint hazánkat, mert hiszen török ’s később trónkövetkezési háború alatt maga magával is eléggé el volt foglalva, hadi erő kellett tehát. Aradé a’ nemzeti katonaság már elszélesztve , gyakorlatból ki volt lőve,’s zászló alá gyűjtése hihetően nem is látszott ildomosnak , mert bár a’ Rákóczyak és Bercsényiek elhaltak , emlékök még élt és hatott a’ nemzetre. A’ körülmények ilyetén állása természetesen az állandó katonaság eszméjére vitte az elméket, mielőbb I. Leopold, majdMária fejedelemné által, kinek 1742-ki szabályozó rendeleteit honvédelmi tekintetben epochául vevék fel, alkalmazva is jön, így állíttatott fel 1702-n az első (ma Leiningen), 1741-n a’második (ma Károly Ferdinánd) gyalog, 1743-n végre a’ harmadik (ma Hannover) nevet viselő huszár-sorozered, még pedig a’ haza úrbéres és polgári osztályaiból, fenmaradván a’ nemességnek szükség esetében személyes felülési kötelezettsége. És ez az imént emlitett védelmi szövetség harmadik következése, ’s Erdély történetében az ötödik és utolsó — mert többet hoznunk fel, úgy hiszszük , felesleges — esemény , melyeknek öszszehatásából, a’ nemzeti katonaságnak sorkatonasággali felcserélése, ’s eképp a’ nemességnek a’ rendes * ) ..Egyik feltétele a’ békekötésnek — igy az idézett pont — az általános fegyver letétel; nem mintha jövendőben fegyvert hordozni nem lenne szabad , hanem hogy ez idő szerint minden ellenségeskedés szűnjék meg. A’ nemesség rangja és kiváltságaihoz képest , valamint szolgái is fegyveresen járhatnak. A’ fejedelem kegyelmet ád a’ lelkűti nemességnek, ’s királyi kegyes közhitsértésnek tekintetik , ha ki fejedelem vagy törvény általi netalán későbbi boszszuállás félelmét színlelvén , fegyverét le nem teszi. A’ kisebb sorsú katonaságnak szintúgy kegyelem adatik , s fegyvereiket nyugalomra tevén, sziveikbe immár béke szál van , hadszolgálatra kényszerittetni nem fognak. Tegyenek azért hűségi esküt , ’s haza menvén miveljék földeiket ’s legyenek nyugalomban.“ ** ) Benkő, Transsylv. Tom. II. pag. 92. * ) Lásd V. czikkeinket. ** ) Olvastuk Barcsay Ákos fejedelem egy 1659-ki leveleit, melyben kéri a’ portát, hogy az országot adóval ne ülje el. Éhez nem kell magyarázat.