Erdélyi Hiradó, 1848. január-május (314-374. szám)

1848-03-21 / 336. szám

fákOlozsvarff C€i€B marsi bis«*­®y 1­843. Egy oly nagy fontosságu­ időpontban hívjuk fel a t. olvasó közönséget előfizetésre, mikor bámulatot ’s kimenetelek iránt aggodalma­kat, reményeket keltő, szóval várakozást feszítő bel- és külföldi események oly érdekességre emelek a* h­irlapolvasást, mindhez hasonlót évti­zedek sem mutattak fel mostanság. Újévtől fogva teljesszámu példányokkal nem szolgálhatunk , mivel azonban jelenleg minden perez világérdekű eseményeket hoz elő , é s újabbakat, talán hasonlókat, talán nagyobbszerű­eket, kedvezőbbeket hord méhélyen, hogy e’ nevezetes fordulat óta történtekről, lapunkból ezutáni előfizetőink is öszszefü­ggő értesülést meríthessenek. ÍKliSFl. fc^áKÍíHIíliOrS liCKlí^O —s“-* A---­iáéi idlÖítZílkrft. clftflftOr f»Si llTttillnli VR(»arv rftsáv»! Aviiuitinn . €Sö i­lösztikra, reiHlkif'iili­s­e­k­é­r­t es­edezvén. ív­i­k lapunkat csak r­e­n­d­n­e­k. iásisms VC ÍÍ tilg­javiíl cznstfS»cii; ■jnniíisi évnegyed­re kívánják megrendelni,:? g.orje­ideje koráni megren­délé­rt. |¡- |¡. fiae- TTil Pairt OEES. Erdély és Magyarország: Kinevezés. Iliv. közrem. Közteherviselés VII. Belső­­szolnok. Magyarhoni dolgok. Austria. Külföld. Hir­detmények. 11ä£Sii£i^gj5gia5g^:SiE3fta^^ látterezés. Vulkáni királyi harminczadi ellenőrködő írnok Schwarz Frigyes, kolozsvá­­ri királyi féh­a­rminczadi írnokká lön előléptetve. Cseh Miklósnak dévai k. uradalmi felügyelővé lett k­ineveztetése által a’ v. hunyadi k. uradalmi udvarbirói állomás megürült. A­z e­r­d. k­i­r. kincstár levéltári hivatalától következő kimutatás érkezett hozzánk: ,,A’ jelen politikai események következté­ben azon hit terjesztetett el, mintha a’ nemze­ti bank nem felelne meg tüstént a’ jelentkezők mindenkori kivonatára azon igényeknek, me­lyek a’ bankjegyeknek teljes névbeli érték sze­rinti ezüstpénzre való váltását tárgyazzák. — Ezen hit valótlansága ’s alaptalansága felől min­denki öntapasztalásból meggyőződhetik, miután a’ legfelsőbb helyről kelt bankszabályok 15. §­­a rendeletéhez képest, az ausztriai nemz. bank beváltási pénztárainál a’ bankjegyeknek ezüst­­pénzzeli beváltása, minden időbeni megkere­sésre , valamint eddig, azonnal teljesittetik. — A’ bank-igazgatóság ama hírnek és az az által támasztott aggodalmaknak semmivel sem tu­szi tökéletesebben elejét vehetni, mint midőn az ausztriai nemzeti bank állását 1818 febr. 29- kéröl ezennel nyilvánosság elé terjeszti.^ A’ kimutatás következő : Activ állás ft. kr. frankilag vert ezüstpénz . 65 058,351 8% Váltók, 5—59 napi lejáratra 86 295,595 54 Zálogletételek , 90 nap alatt lefizetendő előlegezésekre 12,602,500 — Hypoth. státusadósság . . 81,387,264 23% Biztosított kölcsön Magyar­­országon (pesti és más városi házakra az árvíz következtében). . . . 1,081,809 11% 246,425,431 11% Passiv áltás Bankjegyek forgalomban . 214,146,440 — Készlet folyó számadásokra 1,906,391 11% Bank­alap 50,621 rész­vény után, részvénye e­­redetileg 600 pftnyi fi­zetéssel ................................ 30,372,600 — 246.425.431 11% Bécs, mart. 5. 1848. aláírva: b. Lederer Ká­roly bank-kormányzó és Coith Keresztély Hen­rik bank-igazgató,a KÖzjel­entSeIt‘S VNT. Mai szá­munkra hagyok fel múlt alkalommal kifejteni : hogyan történt a’ nemességnek köz­terhek hordozásától! mentesülése. Lássuk. Kérdésünknek már csak egyszerű feltevé­se is, még inkább pedig azon körülmény, hogy olvasóinknak száraz adatainkkal már már kifá­rasztott türelmét némileg felfrissítsük , múlhat­­lanul szükségessé teszi. Erdély ez időszak a­­latti politikai történetére egy futó pillanatot vet­nünk. Tényeket fogunk ott látni, melyek meg­győzőbben szólandnak , mint a’világ valameny­­nyi Demosthenese. Voltak e’ nemzetnek eleitől fogva nagy fér­fiúi és nagy bűnösei , kikről az ismeretlenség élfátyolát, valamint az önzés és bűnös pártos­kodás szentségpalástját egy jobbkor részrehaj­lóban történetírója fogja levonni. Amazok közé tartoznak a’ Ciák 3játék, Zrínyiek ’s mások, ezek közé a’ Zápolyák, Garák és a’ zernyesti hős. Mindnyájan a’ haza és szabadság nevében harczolának ők ; de csak az elsők zászlóján a’ küzdés szent czélja, az utolsókén emberalázó én­jek volt jelszóul tűzve. Tudók azok, mit kellene tenni a’nemzetnek, ’s hogy azt te­gye, rá bírni igyekeztek. Tudák ezek is, mit várhatnak egy vagy más eseménytől magukra, jövő nagyságukra nézve, ’s hogy minden áron megtörténjék, a’ dolgokat rá kén­y­szerítették. Két szóban van csak a’ különbség, de az egyikből, követve a’ nemzet által, üdv áradott volna tán és nemzeti dicső­ség, mig a’ másikból átok szállott rá és a’ma­radékra ezerizig — egyetnemértés , pártviszály és szolgaság átka. Hová tartoznak azok, kik egy fejedelmi süvegért, meg egy nagy úri athnameért jár­mot vevőnek a' nemzet nyakára, Európa leg­­bárdolatlanabb népének tributáriusaivá lévén , és hová, a’ kik meg a’ jármot a’ lehető legbal­­jóslatubb időszakban , minden áron lerázni nem irtóztak? elhatározni nem a’ mi dolgunk. Mi csak , gyökérokaikat a’ fennebbiekben lelő né­mely eseményeket említünk meg e’ korból, mi­ket történetíróink már százszor megírtak, ’s melyeknek öszszehatásából a’ nemesség közte­hermentessége a’ legtermészetesebb, bár— a’ mint később bé fogjuk bizonyitni — nem legigazsá­gosabb útón következett. Hadd szóljanak a’ tények. A’ török-kapu zsarolása a' kérdés alatti időszakban (a’ XVII. század vége felé) oly magas fokra hágott, '£) hogy az ország tovább nem tűrhette , ’s a pártfogásáról lemondott. Ez az egyik esemény. A’ haza anynyira pártokra volt szaggatva, nép és nemesség úgy megfogyva, elszegényed­ve ,#) hogy magára fen nem állhatott, ’s mely­től , a’ történettan bizonyítása szerint, a’ sors mostohasága által szakittatott el, Magyarhon törvényszerű királyának védelme alá adta ma­gát. Ez a’ második esemény. Minek három nagy következése jön : a) Hazánkba német vezér alatt álló német katonaság szállíttatott, megmaradván még most természetesen a­ nemzeti katonaság is nemzeti saját vezére alatt. Ez a’ harmadik esemény. I.) E’ védelmi szövetségben sokan nem nyughatván meg, ellene izgatni kezdettek. Rá­­kóczy Ferencz élökre, az ország nagy része, valamint a’ hazai nemzeti katonaság is a’ fel­kelők részére állott , ’s tovább egy tizednél polgárháború dúlván az országban , eredménye tömérdek véromlás , a’ keserves emlékű k­u­­rucz-világ, ’s eleinte egy pár diadal, ké­sőbb bukás , országos szerencsétlenség , az 1711 april. 29-ként nevezetes szathmári béke, ’s annak 2-ik pontja #) szerint a’ nemze­ti katonaság haza küldése és fel­oszlatása jön. #&) Ez a’negyedik esemény. c) A’ szövetség kölcsönösséget feltétez, Ausztria egy magára nem védelmezhette gyá­moltalan árvakint hazánkat, mert hiszen török ’s később trónkövetkezési háború alatt maga magával is eléggé el volt foglalva, hadi erő kellett tehát. Aradé a’ nemzeti katonaság már elszélesztve , gyakorlatból ki volt lőve,’s zász­ló alá gyűjtése hihetően nem is látszott ildo­mosnak , mert bár a’ Rákóczyak és Bercsényiek elhaltak , emlékök még élt és hatott a’ nemzet­re. A’ körülmények ilyetén állása természete­sen az állandó katonaság eszméjére vitte az el­méket, mi­előbb I. Leopold, majd­­Mária feje­­delemné által, kinek 1742-ki szabályozó ren­deleteit honvédelmi tekintetben epochául vevék fel, alkalmazva is jön, így állíttatott fel 1702-n az első (ma Lein­in­gen), 1741-n a’máso­dik (ma Károly­ Ferdinánd) gyalog, 1743-n végre a’ harmadik (ma Hannover) ne­vet viselő huszár-sorozered, még pedig a’ h­aza úrbéres és polgári osztályai­ból, fenmaradván a’ nemességnek szükség e­­setében személyes felülési kötelezettsége. És ez az imént emlitett védelmi­ szövetség harma­dik következése, ’s Erdély történetében az ö­­tödik és utolsó — mert többet hoznunk fel, úgy hiszszük , felesleges — esemény , melyeknek öszszehatásából, a’ nemzeti katonaság­nak sorkatonasággali felcserélése, ’s eképp a’ nemességnek a’ rendes * ) ..Egyik feltétele a’ békekötésnek — igy az idézett pont — az általános fegyver le­tétel; nem mintha jövendőben fegyvert hor­dozni nem lenne szabad , hanem hogy ez idő szerint minden ellenségeskedés szűnjék meg. A’ ne­messég rangja­ és kiváltságaihoz képest , valamint szolgái is fegyveresen járhatnak. A’ fejedelem ke­gyelmet ád a’ lelkűti nemességnek, ’s királyi kegy­es közhitsértésnek tekintetik , ha ki fejedelem vagy törvény általi netalán későbbi boszszuállás fé­lelmét színlelvén , fegyverét le nem teszi. A’ kisebb sorsú katonaságnak szintúgy kegyelem adatik , s fegyvereiket nyugalomra tevén, sziveikbe immár bé­ke szál van , hadszolgálatra k­é­nysze­rit­te­t­n­i nem fognak. Tegyenek azért hű­ségi es­küt , ’s haza menvén m­i­v­e­l­j­é­k földeiket ’s legyenek nyugalomba­n.“ ** ) Ben­kő, Transsylv. Tom. II. pag. 92. * ) Lásd V. czikkeinket. ** ) Olvastuk Barcsay Ákos fejedelem egy 1659-ki leveleit, melyben kéri a’ portát, hogy az országot adóval ne ülje el. Éhez nem kell magyarázat.

Next