Erdélyi Hiradó, 1848. január-május (314-374. szám)

1848-03-23 / 337. szám

Kolozsvárit ÉVNEGYEDI ELŐFIZETÉS. Egy oly nagy fontosságú időpontban hívjuk fel a’ t. olvasó közönséget előf *c.. _**, tártot bámulatot ’s kimenetelük iránt aggodalmakat, reményeket keltő, szóval várakozást feszítő bel- és külföldi események e,y érdekességre emelék a’ hirlajvolvasást, minőhez hasonlót évtizedek sem mutattak fel mostanság. Újévtől fogva teljesszámú példányokkal nem szolgálhatunk, mivel Bonban jelenleg minden perez világérdekű eseményeket hoz elő,s újabbakat, talán hasonlókat, talán nagyobbszerveket, kedvezőbbeket hord méhében, hogy e’ nevezetes fordulat óta történtekről, lapunkból ezutáni előfizetőink is öszszefüggő értesülést meríthessenek, mail. 1 -S/lUlUlli!iOll lieZtlVO jiUlillS végéig terjedő időszakra, rendkívüli előfizetést nyitunk négy rízjavai ezüstben, idejekoráni megrendelésekért esedezvén. Kik lapunkat csak apilis-junilISi évnegyedre kivágják megrendelni, 3 frt 30 krt. p. p* fizetendnek. Szerk. Tartalom. Kolozsvár. Pest. Pozsony Bécs. Dr. Széchényi javaslata IIzózat. Sireml. ügyében. Kolozsvár marlins II. Nemzetek Istene add, hogy e’ napot évfordulati innepe gyanánt ülhessük meg, és ülhessék meg unokáinknak is unokái, az idők végtelenségéig, amaz üdvhozó igék megtestesülésének emlékezetére, melyeket e’ napon Kolozsvár város lelkes polgársága ’s vele öszhangzólag Erdély értelmesb és vagyonosb osztályának nagy része, feledve pártszínezetet, feledve a’ véleménytusák keserű emlékeit, egy szívvel lélekkel kimondott ; ’s ez igék : A’ két magyar hon egyesülése. Alkotmányos monarchia, melynek az idő viharaival daczoló sarkoszlopait tegyék . Rendületlen hűség a’ fels. austriai ház iránt, Törvény előtti egyenlőség, Közteherviselés, Nemzetőrség, Sajtószabadság. A’ magyarnak jövendője van ; mert e’nemzet még tud nagy dolgok iránt lelkesedni ’s a’ mely nemzet a’ közelgő vési hírére nem süti le fejét, gyáva odaengedéssel várni bé a’ háborúk öldöklő démonának pallosát, vagy a’ szolgaság gyalázatos jármát, sőt nemes hévvel lángolva szedi öszsze erejét, ’s egységen dolgozván jogokban, kötelességek- és érdekekben, ez által örök biztositéku pecséttel szilárdítja ama polgári nagy szövetséget, mely azt tartja, hogy minden, ki e’ haza szent földének áldásait élvezi, honáért királyáért élni s ha kell halni is kész legyen, m ily nemzetnek nem lehet, hogy meg legyenek napjai számlálva; annak élni kell és virágozni, ’s élni és virágozni a’ királyi székét ülő dynastiának is. Oh engedjetek meg e’ kis áradozásért, mely az e’ szavakat sugalló kebel érzelmeihez képpest csak olyan, mint csepp az óceánhoz ; engedjétek meg, hogy e’ toll, melynek hegyét anynyi köznapiság gépies leírása tompította már, oly igen alkalmatlan nagy dolgok méltó viszszatükrözésére. ’S most isten segedelmével fogjunk a’történtek leírásához. Egy hét óta nagy dolgok történtek : a’ birodalmi fővárosban vér folyt, népmozgalom következtében. Villámsebességgel hatott le hire a’ testvérhonba, és a’ magyar haza fővárosa ’s utána több városok felfogva az események gátat nem ismerő hatalmát, lépésket tettek a’ fenyegető vész elhárítására. Mindezekről Kolozsvárit e’ hó 20-ig semmit sem tudtunk, mert a’ vasárnapi posta nem hozott testvérhoni lapokat. De jöttek sürgönyök, hozván hivatalos és magán tudósításokban okadatokt hirét a’ történteknek ’s néhány perez alatt a’ váratlan meglepetés első bényomata után, honfias elszántság ’s tettekre buzdulás szelleme lengette bé egész városunkat. Ámde ne gondoljátok, hogy e’ szellem csak egy illetlen hangban, anynyival kevésbé tettben is tört volna a’ polgári béke, csend és Hiedelem rovására. Nem ; e’ nap valami tiszteletet idéző áhitat honolt minden arezon, tükre a kétes jövő iránti aggodalmak, ’s egy dicső múltú nemzet hősi erélyében, tántorithatlan hőségében ’s igazságosságban vetett remény érzelem vegyűletének. E’ napon, martius 20-án, a’ városunkban mulató előbbkelő honfiaink öszszegyűltek egy magán házban, a’ derék gróf Bethlen Ádám kolozsvári választott polgár házában, tanakodni a’ sürgetés teendők felett. Megvoltak ide hiva és megjelentek minden polgárosztálybeli egyének számasan. Hát a’ pártok?.... Oh e’ lélekemelő látványt csak a’ halál törlendi le emlékezetünk táblájáról. Ott ültek ők, az egykor heves véleménytusákat vívó pártok főnökei és közvitézei testvériesen osztozva értelemben és akaratban. ,,Feledjük a’ múltakat!“ e’ volt a’ jelszó ,,Si essünk, sürgetve tegyünk, mit fejedem iránti hűség, honszerelmünk ’s az események hatalma parancsol, ebben öszpontosult minden iránynézet. És rövid de meleg szóváltások után, egyértelműön a’ megállapodás , hogy mivel a’ körülmények sürgetőségéhez képpest a’ teendőket más törvényhatóság szőnyegére vinni nem lehet, Kolozsvár város tanácsa és esküdt közönsége tartson a’ következő nap rendkívüli gyűlést, mely a’ senkt országos életkérdések iránt alázatos felterjesztést tegyen a’ kir. főkormányszékhez. Egyszersmind az is ki jön mondva, hogy e’ rendkívüli esetben az ülés nyilvános leend. Felviradt, feszült várakozások közepette, martius 21-ik napja. Reggeli 9 óra után tömérdek nép lepte el a’ tanácsház előtti tért , ’s az esküdt közönség terepjét zsúfolttá tömné a’ mindenrendű számos résztvevőség. A’ szokásos előzmények után Gross Gustav főbíró elfoglalván az elnöki széket, velős szavakban terjeszté elő e’ rendkívüli gyűlés okát és teendőjét, felhívta a’ gyülekezetét, hogy kerülve mindent, mi a’béke és rend legkisebb zavarására vezetne, a’ felség iránti rendületlen hódolat ’s hazánk ’s e’ város jólléte legyenek egyedül a’ tanáckozásnak irányt adó vezérelvek. Ekkor szót emelt Méhes Sámuel vál. polgár. Alig egy hónapja, úgymond, hogy a’ Seine partján forradalmi mozgalom ütött ki ’s lángjával már íme csak nem egész Európát elborította , fényes trón hamuba dőlt, ’s más szint oly fényes és hatalmas trónok meglőnek rendítve ; alkotmányok születtek, alkotmányok és igazgatásformák változtak, nyertek egészen új alakot, ’s mindez nem béke, hanem vérontás útján. És kérdem : ily világfontosságú események közepette, mi lehet e’ városnak felséges uralkodónk iránt az idők minden viszályain keresztül tanúsított alattvalói hűségéhez méltóbb nemesebb teendő, mint kifejezni fejedelmünk ó felségének , hogy mi az Európát megrázkódtatott viharok daczára ő felsége ’s fenséges családa iránt tántorithatlan hivek kívánunk továbbra is maradni, ő felsége ’s utódai boldogító kormánya alatti alkotmányos monarchiában, mint a’ melyet ránk nézve egyedül tartunk boldogító kormányformának, élni ’s nyilatkozatunk béváltására készek vagyunk mindennek , mi üdvös czélra vezet, létesülését békés, alkotmányos uton, áldozattal is eszközölni. Indítványozok azért az 1. kir. kormányszékhez intézendő alázatos felírást, melynek első pontjában a már érintettem alattvalói érzelmeinket nyilvánítnak. De lehetlen kikerülni figyelmünkkel az európai békét felzavart események villámszerű terjedését, mikint a’ veszély most már közelünkben ütötte fel rémilő fejét ; értesülhettek a’ t. n. gyülekezet tagjai magán tudósításokból, hogy a’birodalmi főváros falai közt is vér folyt. Nekünk ugyan , hála a’ gondviselésnek , még most nincs okunk rettegni ; de kérdem , nem tanusítják-e a’ közelebbi napok , mikint az események valósága túlszárnyalja magát az aggodalmas képzelődést, mikint történnek olyak és akkor, minekről és mikor nem is álmodánk. És az eszély azt tanácsolja-e, fejedelmünk trónja, hazánk , alkotmányunk és polgári békénk csak anynyi figyelmet igényel-e , hogy elvárjuk , mig a’ veszély kapuinkon tör bé , mig anynyira nő az áradat, hogy többé emberi mő által feltartózhatlan. Okuljunk t. gyülekezet, mielőtt saját fájdalmas tapasztalatunkon okulnánk. Azért az indítványoztam felirat második pontját tenné annak kijelentése, hogy mi Kolozsvár város polgárai készek vagyunk a’ fenyegető vész idejére a’ belbátorság fentartása végett, polgári őrséget állitni fel, minek terheiben kivétel nélkül minden polgár osztozzék. Ezt jelenleg, mint elvet elfogadván, bizottságot vélnék kinevezendőnek , mely e’ tárgyban kimerítő tervet dolgozzék. Ha szép példánknak e’ honi kebelébeni több városok is követésére buzdulnak, ha a’ nemesség, mely mint a’ múlt országgyűlésen is kijelentette, érzi alkotmányos hivatását , érzi honvédelmi kötelezettségét, egy minél előbb tartandó országgyűlés útján, kezet nyujtand országos nemzeti őrség létesítésére , akkor, t. gyülekezet, bátrabban nézhetünk szembe a’ fenyegető veszélyekkel, mert a’ honnak bizonyára legbuzgóbb, legelszántabb védelmezője, ki javalmait élvezi. Aradémi alkotmányos uton kívánunk haladni ’s mivel Kolozsvárnak jutott a’ szerencse sürgetőssé vált teendőink ügyében törvényhatóságilag először felszólalni.