Erdélyi Hiradó, 1848. január-május (314-374. szám)
1848-05-05 / 360. szám
Országgyűlés tekintetéből folyó évi május 15-től december végéig rendkívüli előfizetést nyít isuik. Előfizetési díjat irt időre, postán hetenkint négyszer küldve nyolcz- kétszer küldve pedig két rrt 30 kr. p. p. Április elejétől való számokkal már nem szolgálhatván, hasonló nehézség kikerülése végett siető megrendeléseket kérünk. Szerk. Tartatom. Kolozsvár. N. i Szeben. Háromszékből. fiahísfalván. Bécsi levelek. Hilfüzer. Külföldi Mintetiminyek. A kolozsvári Nevelői kör rendes kis gyűléseit holnap május 6 k án délutáni 5 órakor a’ városház nagy teremében megkezdvén, szívesen hiv föl minden ügybarátot a’ részvételre. Gáspár János, jegyző, Kolozsivár, máj. 4-kén. Az osztrák ministerium felszólító Magyarhont, hogy miután külön kezeltetik pénzügye, vegye át az osztrák birodalmi adósságnak egy negyedét (halard 300 millió ezüst forint) ’s fussen évenkint kamatban ,s talán a’ tőke apránkénti **) leszállításába) 10 millió forintot. Valóban nem csekély kívánság!! 31 agyarhon akkor sem volt kis korú mikor ezen adósságok tétettek , ’s az osztrák kormány nem volt filagyarhonnak gyámnoka , hogy hite nélkül rendelkezzék vagyonáról ’s vegyen fel *) A’ kir. irat, melyet az osztr. ministerium ő felsége által a’ feus. nádorhoz, mlédetett, igy hangzik : „Kedves öcsém, főherczeg István! E’ folyó 1848 évi martiusban magyar felelős ministerium alakitása iránt öszszegyült magyar rendeimhez intézett királyi leiratom következtében, miután a’ magyar felelős ministerium és annak elfogadtatása felöl nyilvános lapok utján, az én nemmagyar statusaimbeli felelős ministeriumom is értesítve jön, ez utóbbi mulhatlanul szükségesnek találta velem abbeli sürgetős indítványát közleni , miszerint a’ nagylelkű magyar nemzettel és képviselőivel ki kell mondatni , hogy az öszszes osztrák birodalmat nyomó átalános státusadósságnak egy része igazságos arányba a’ magyar korona alatti országokra is vettessék ki. Minthogy ezen királyi leiratom által Magyarországomnak egyéb tartományaimmal alapirányában , mint az a’ pragmatica sanctioban meghatároztatott, semmi változást nem tettem , ’s tenni nem is akartam , az én nem-magyar tartományaimbeli ministeriumom méltó aggodalma pedig egy nyilvános, s’ a’ nagylelkű magyar nemzet nemes gondolkozásmódjának megfelelő nyilatkozat által könynyen és tüstént megszüntethetik;— minthogy továbbá ezt a’ legközelebb következő országgyűlés bevégzéséig törvényes úton kivinni nem lehet, azért ezennel sürgetve fölszólítom kedveltségedet, adja értésükre Magyarország rendeinek , miszerint elkerülhetlenül szükség, hogy ők birodalmam hitelének föntartására nyilvános, nyilatkozatot adjanak, hogy igy magyar tartományaimnak e’ köz-statusadósságbani részvéte által a’ serdithidő aggályoknak eleje vétessék. A' rendeknek ily nyilvános nyilatkozata által birodalmamnak védereje szerfölött gyarapodnék , pedig arra most van legnagyobb szükségünk , és megszilárdítaná azon ragaszkodó birodalmamat a’ magyar nemzethez, mely új jelét adja ama dicső nagylelkűségének , melyet irányukban még minden nehéz körülmények közt tanúsított. Ilyképen az én hiv magyar nemzetem , mint szinte kedvességed is, kiben a’ magyar nemzet méltán helyez anniai birodalmat, az eddig olly testvériesen egyesült tartományaim drága és kívánatos békéjének megzavartatását kikerültetné, s engem pegig igaz szivbeli óhajtásom szerint a’ legszorosabb kapcsolatba hozna magával , és igen nagyon lekötelezne. Személyes tudomásul megemlítem még azt is, hogy ha e’ statusadósság elvállalása szóvita alá kerülne, kedveltséged azon szempontból indulhat ki, hogy Magyarországra az öszszes birodalomhoz aranyozva az öszszes statusadósságnak mintegy egynegyedrésze, azaz évenkint 10 millió esik. Bécs , april 7. 1848. Ferdinand k.“ számára kölcsön pénzt; akkor is voltak, vagy legalább lenniek kellett volna , ha nem voltak, ki hibája?) mind a’ hét testvérhazában országgyűlések , ugyan miért nem terjesztették akkor ezek elébe a’ kölcsönetet, hogy meg -gyezéseket kijelenthették volna, mit hiszszük nem is tagadtak volna meg, ha a’ kormány őszintén igy szól hozzájok : Szedlniczki rendőr minister jelenti , hogy mivel Magyarországon oly jelek mutatkoznak , mintha a’ nemzet az alkotmányos formákból, valahára alkotmányos állásba akarna átlépni, ezen reánk beautokratákra nézve veszélyes lépések megelőzésére növelnünk kell a’ titkos rendőrség fekete légióját anynyira , hogy ezután legyen minden család kebelébe valaki , ki a' családi kötelékek által lévén kötve a’ több családi tagokhoz, a’ legtitkosabb gondolatokról és szókról is értesítsen bennünket, hogy igy a’ házastárs lévén ellenőre a’ házastársnak , az apa a’ futnak ’s viszont, a nagy nyomomig fejünkről elhárittathassék ; de mind erre pénz kell, s az a’ rendes jövedelmekből ki nem telik kölcsön kell tehát felvenni 30 milliót. Vagy pedig igy : Lengyel szomszédaitokat, kik régebben éppen azon institutokkal bírtak, mint ti most, szerencsésen legyőztük, ’s Lengyelhont ést sasok módjára széttépteik , de élet muttkozik még a széttépett testbe, ’s szabadság után sóvárog annak minden tagja , pedig ha szabad állapotra jut , annak az lesz múlhatatlan következése, hogy több örökös tartományaink is alkotmányos életbe fognak vergődni , ezáltal igaz, hogy ti magyarok csak nyerhettek, mert alkotmányos lesz az egész kormány, igaz, hogy maga az uralkodó ház is nyerni fog , mert erősebb alapokon fog nyugodni trónja, de vesztenénk sokat mi szegény beaurocratákat ’s öreg apánk Metternich , sőt talán a’ végcsapás lenne rajtunk, minek is meggállására el kell nyomnunk minden áron a’ lengyelt, mit hogy annál jobban elérhessünk mi fellázzitók e’ hazafiak ellen a’ népet, ’s jutalmat tettünk a’szabadságra törekvők fejére, erre pénz kell, pénztárunk pedig a’ Metternich ’s társai rablásai miatt ki van üritve , egyezzetek meg tehát 30 millió kölcsönbe. Vagy pedig igy .... de minek ismételjem a’ százszor is ugyan azon formába megújuló pénz szükségét az osztrák beaurocratiának ; száz szónak is egy a’ vége , mi alkotmányos nemzet semmi oly adóssággal nem tartozunk , melynek fölvételébe meg nem egyeztünk , ’s minekutánna a’ kölcsön vett pénzek éppen érdekeinkkel homlok egyenest ellenkező irányba használtattak fel, ’s nem a’ Magyarhon felvirágzására , hanem elnyomására ’s érdekei kijátszására voltak felhasználva, semmi erkölcsi köteleztetést sem érezőnk azoknak elvágására. 7. Hr. Székén ápril. 29. Ki hazánkban most körüljár, a’ kedélyeket nagyobbára kétféle hangulatban találandja ; vagy csüggeteg rebegésben, vagy szinte könynyelvenséggel határos optimismusi elbizottságban , pedig mindkettő hibás, mert kétségbeesnünk akár félelemből , akár elkeseredésből, éppen oly kevés okunk van még , mint mily igaz másfelől, hogy politikai elbizottság, legnagyobb politikai tapintatlanság volna. Teendőnk a’kettő közt van, komoly résen alias’s az eseményekkeli férfias szembeszállás. Ara tájékozzuk magunkat, A’ vész, mi állítólag fenyegethet, belső vagy külső. Vegyünk rendre. Belvészt, anarchiát, szóval polgárháborit a’ különböző osztályok vagy nemzetiségek egymás ellen kelése idézhetne elő. De van-é ‘s menynyire okunk egy ilyentől tartani , bonczoljuk kevéssé. A’ végzet egy nagyszerű sorsjátékra fitvá föl a’ nemzeteket; a’ koczkán fönállásuk kérdése áll, a’ golyók kezdenek már is kiborzatni , ’s kevés idő múltán elválik, ki fog nyerni vagy veszteni? A’ magyar nemesség, hogy nemzete, hazája számára biztosíthassa a’ főnyertest , — bár mit is állítson a’ gyűlölet — a szerencsejazékba nem csak előjogait, de javait, nem csak politikai, de anyagi fönmaradását velé. ’S ha átalakulás áldozat nélkül nem mehet végbe, ha egészért egyeseknek szenvedni kell, a’ magyar nemesség áldozata bizonyosan a’ legnagyobb, mit hozhata; hisz ő e‘ haza fölvirágzásáért legszáraosabb feleinek talán egész élte boldogságát adá cserébe. Ám de bármi sulyos és keserves legyen is a’ csapás, az értelmesebb részt kibékíti, ha nem is az életbe léptetés modora, de a’ tény jogszerűségének tudása; a’ politikai kiskorúakat pedig a’ kénytelenség érzete. ’S ha tán lennének is egyesek, kik akár daczból, akár rövid látásból a’ folyam ellen úszni mernének , elragadandja őket az ár, ’s végső vergődésük sajnálatos igen , de félelmes nem leend. Ezért a’ magyar és székely nemzet kebelében a’ nemesség tömeges felkelésétől ’s igy az osztályok harezra kelésétől mitsem tarthatni. Vagy talán a’ magyarság alkotmányossági elsősége érzetében a’ többi nemzetiségek ellen fogna most irtó háborút kezdeni? E’ gyanú is alaptalanabb , mintsem hoszszas cáfolást érdemelne ; csak az utolsó pozsonyi törvényhozás szellemére kell utalnunk. Mindjárt a’ harmadik t.czikk 26-ik §-a , mely az ország minden t.hatóságainak eddigi törvényes hatóságát ezen-» túl is teljes épségben rendeli fentartani ; továbbá az ötödik t.czikk, mely a’ követeknek a’ népképviselet alapjáni megválasztását tárgyazza ; ’s a’ 16-ik t.cz. 2-ik §-ának e) pontja, mely a’ kapcsolt részekben az anyanyelv használását biztosítja; úgy a’ 20. és 21. t.czikke k olyanoké, mik a’ nemzetiségek elnyomni akarására mutatnának? Nem a kímélet, engesztelés és kibékités szellemét viselik-e azok magokon? Lehet-e ezeknél többet tenni? Mig a’ magyar nemzetiségérti küzdelmében, avagy csak önfentartási ösztönből is, néha követelőbb volt, e’ vádnak lehete talán helye, de most, midőn a’ magyar elem jogszerű álláspontját kivivá , önmaga iránti méltóságának tartozik , hogy a’ különböző nemzetiségek igazságos, — de nem túlságos — kivonatai iránt méltányos legyen. Nyugtassák meg tehát a’ különböző nemzetiségek magokat, a’ magyar nemzetiséget elismertetni és tiszteltetni kívánja ugyan, de senkire erőszakolni nem fogja; ’s ha proselytis-