Aradi Hirlap, 1923. január (7. évfolyam, 1419-1439. szám)

1923-01-04 / 1419. szám

M to 2, V AZ ELŐFIZETÉS A'RaI­ a J' »003 jÍ ^entsiríXl­ Az Aredi Hiria? ir.egje­d­.ik hótío ée «'ünnepe* E^és x évre. . . 360 lei I Negyedévre ... 90 léi JÜIi­latr “/ va**jüriüia két követő napok kivételével mindennap. Hirde­Félévre..............180 ifti | Havonta................30 lei tTYI * € 1 ÍAJO­­­téseket millméter díjszabás szerint felvesz a ki­Sswfee»z«>ací <8 kiadóhivatal Strada Me Manu V11. évfolyam, 1417. SZaili ^ adóhivatal. y«tanUnl az ősazoa bel­i* külföldi hír (volt Forray-utód) 1. a»ám.­­ Telefonszám 97. ______ _________________________ detéai i.ódák Attrahirdeteseket d. u. 5-lgveaa fal. Lakásépítés• Nyolcvanéves aradi aggastyánok egyhan­gúlag tanúskodhatnának arról, hogy serdülő ifjú korukban már nagymértékben dúlt Ara­don a házépítési láz. Az a naponként vissza­térő jelenség, mely a sajtó hasábjjairól a lakás­­nélküli tömegeket kellemes izgalomban tartja s mely rövidebb-hosszabb határidőre lakás­felesleget helyez kilátásba Aradom már leg­alább két nemzedék óta kisért. Aradon m­ár beépítették villanegyeddel az aradi vár tem­­­letét ezelőtt 30 esztendővel. Előkelő palota­­sorok emelkedtek, ugyanakkor az Óvár­ téren is.. A legapróbb­­ részletig kidolgozott terve­zet állott az építkezők rendelkezés­ére. A vá­rosi lóversenyterem majd még a csálai erdő majális t­erén és az öthalmi Verebesen sorra emelkedtek a díszes tisztviselői lakok, villa­­stílusban, külön vízvezetékkel, villamos vá­gánnyal és modern világítással, hogy a csa­tornázásról, mint önként értetődő dologról, ne is beszéljünk. Egyik évtized a másik után perdült le, de nem nagyon tévedünk, ha megáll­apít­juk, hogy a p­ok légváros városrész helyett ugyan­annyi új házat sem építettek Aradon. Ellen­ben a lakosság szám­a fokozatosan szaporo­dott. Kezdetben kevésbé rohamosan, utóbb mind rohamosabban. S az egykori lakásbő­ség helyébe a lakásdrágulás, majd a lakás­­szükség s vég­ül a tökéletes lakásínség lépett. A nagy aradi lakásnyomor különösen az 1918. évi események óta jelentkezik. A vidéken ka­­tasztrófális sorsra jutott iparosok és keres­kedők bennészetszerüleg a városban keres­tek oltalmat­­o *** elhelyezkedést . Ehhez já­rult azután az is hogy a román impérium átvételével a román tisztviselők jelentékeny tömegét helyezték Aradra, részint a regétből, részint Erdélyből.. A sok új lakásigénylő szük­ségletét a legtávolabbról sem tudta kiegyenlí­teni a repatriálások utján felszabadult lakás­­mennyiség. Aradon most már tényleg a leg­szélsőségesebb lakásínség uralkodik s ezt az ínséget fokozza még az is, hogy nemcsak nem építenek uj házakat, de a régi épületek egy­­része is lakhatatlanná válik, mert összeom­lással fenyeget. A tulajdonos ugyanis a mai kényszerlakbérviszonyok és horribilis építési költségek mellett a legjobb akarattal sem rendelkezik még­ csak a renováláshoz szüksé­ges anyagi eszközökkel sem Ma már­ a lakás­építés kötelessége túlnőtt a magántőke lehe­tőségein. Néhány hadimilliomos rá volna szo­rítható új bérh­ázak emelésére, de erre sin­csen mód, mert nincsen rá törvény és mert nagyon nehéz volna megállapítani, hogy tu­lajdonképen ki is a hadimilliomos és ha már hadimilliomos, rendelkezik- e az építéshez szükséges szabad tőkével. Mindezek után a konklúzió nem­ lehet más, minthogy a hajléktalanok elhelyezése elsőfokon állam­i, majd városi feladattá nőtt meg. A Szép tervek zsonganak is a levegőben. A város a tisztviselők részére olcsó telket és az építéshez szükséges olcsó amortizációs köl­csönt helyez kilátásba. A segítésnek ez az útja nagyon is hosszadalmas. Elsősorban is kény­szerítsék a dúsgazdag bankokat bérházak emelésére, vagy legalább is olyan épületek építésére, ahol intézetüket és tisztviselőiket elhelyezhetik.. A sok hatalmas bankfiók úgyis egyik fő oka a lakásínségnek. Erre van is tör­vény. Azután építtessen a város bérházakat, szerezzen erre a célra olcsó kölcsönt a város falai közt jövedelemhez jutó bankoktól és szerezzen tekintélyes államsegélyt. Arad váro­­sának a múltban is voltak jövedelmező bér­házai.­ A kezdeményezés, bár súlyosabb vi­szonyok között, megfelelő okos számvetéssel most is biztosítana a városnak megfelelő le­gális jövedelmet.­ De bármin­ is akarjanak segíteni a napról-napra borzalmasabbá váló lakásínségen­ a fő az, hogy segítsenek. A gyö­nyörű és nagyszabású tervek ne röpködjenek dongó módjára a levegőben, hanem lépjenek előtérbe a reálisabb, bár luseToméretű tervek és valósuljanak meg minél előbb. Két hónap múlva itt a tavasz és kár ezt a tavaszt is új meddőségekre kár­hozta­ ni. Parasztpárti attak Bratianu Vintilla ellen. Gyors tempóban folyik az adójavaslat tárgyalása. — A bírák elmozdíthatlansága az uj alkotmányban. A kamara lázas munkával tárgyalja le a Bratianu által benyújtott adó­javas­latokat, a­melyből már 144 szakaszt csekély módosí­tással el is fogadott Minden valószínűség szerint még a karácsonyi szünet megkez­dése előtt a javaslatot a képviselők meg fog­ják szavazni­ A rövid, gyorsított tárgyalás alatt is heves támadások hangzottak el a pénzügyminiszter ellen a parasztpárt­­ részérő­l, akik ez alkalommal többször a szemére ve­tették a pénzügyminiszternek, hogy mit sem tett arra nézve, hogy az ország pénz­ügyeit rendezze. A parlamenti támadások­kal párhuzamosan az Aurora, a parasztpárt orgánuma minden számában külön lenyoma­ton ismerteti a pénzügyminiszter állítólagos szabályellenes eljárásait. A kiterjedt hírlapi támadásra Bratianu Vintilla ezideig nem vá­laszolt. Az Adeverul közli azt azt értesülést, hogy az alkotmányozó bizottság legutóbbi ülésén,­­­­­­ amikor a miniszteri felelőség kér­dését tárgyalták, Constantinescu és Fiorescu miniszterek között heves szóváltás­t idézett, " amilyenre alig volt példa egy kabinetben he­lyet foglaló politikusok között. A kamara ma­i ii ülésén Luca képviselő szó­­vátette a földmivelésügyi és a pénzügymi­niszter rendeleteit, amelyeket a miniszterek a földosztással kapcsoltosan bocsájtottak ki és amelyeket egyes adóhivatalok tévesen ér­telmeztek. Bratianu Vintilla pénzügymi­niszter rámutat arra, hogy a rendeleteket Osakas a parasztság­­ érdekeinek vé­delmére adták ki. A pénzügyminisz­ter e szava­i után heves szóváltás tá­madt Mi­ha­la ehe és a pénzügy­min­isz­­­­ter között, amely csak perccek múlva csendesedett el. Madgearu képviselő azt panaszolja, hogy három hét előtt terjesztett be interpellációt az idegen tőkéknek zár alól való feloldása­­ iránt és eddig semmiféle intézkedés nem­ tör­tént ebben az ügyben. Mimascu kérdést in­téz a belügyminiszterhez, hogy miféle in­tézkedéseket tett az antiszemita agitációk el­fojtására. Vastoíanu belügyminiszter vá­lasza után a kamara áttért a pénzügyi javas­latok tárgyalására, amelynél Bratiano Vin­tilla hosszabb expozét tartott. Ismerteti a liberális párt érdemeit 1864-től kezdve. Mihalache: Csak beszéljen 1907-ről. Bratianu: Akkor sem­ tettünk mást, mint a zavargásokat elfojtottuk, mert osztrák fegyveresek erővel akarták az országot meg­­szállani. Tovább beszélt a jelenlegi álla­potokról. Amikor a pénzügyi kormány élére került, az országnak nem volt költségvetése, amit a j nemzeti pártiak nem csináltak meg, amikor Vlad Aurel volt a kormányon. Végül kijelentette, hogy minden törekvése az, hogy az ország adósságai­­ csökkenjenek. Az alkotmányreform parlamenti bizott­­s­ágnT­h­atározta, hogy­­ az alkotmányba beveszi a bírák el­­mozdutlatlanságáról szóló szakaszt, továbbá azt, hogy az ország főváro­sa ■ Bucuresti. Elhatározták azt is, hogy a községit tanácsokat az álta­lános választójog alapján alakítják. Nagy fontosságú a bizottság az a határozata, amellyel megadta a bí­ráknak azt a jogot, hogy a törvények alkotmányos voltát felülbírálhassák. Az állam hivatalos­ nyelveként az alkotmány a jövőben is a román nyelvet fogja meg­jelölni . » Csuhaj.. / Dinom-dánom (Hogyan iszik és mulat Amerika fővárosa. Magyar élet Newyorkban.) Az Aradi Hírlap newwyorki tudósítójától. Az egész világ hitetlenkedve r­ázta a fe­jét, amikor Amerikában törvény lett a prohi­­biciós javaslat. Amerikában* a szabadság ha­zájában és prohibicjó. És igazuk volt azok­nak, akik nem hitték, hogy Amerikáiban be lehet tiltani a szeszes italok élvezetét. Mert nem lehet. De nem is akarják. Az egész ame­rikai prohibició az egyik oldalról nézve egy rettentő tragédia, a másik oldalról pedig egy hatalmas vicc. Rettentő tragédia, mert azok a jámbor ember­ek, akik azelőtt naponta egy­két pohár t ártalmatlan sört vagy bort ittak, most rászoktak a whiskey-ivásra. És az ame­rikai népből egy whiskey-ivó nemzet lett. És rossz whiskeyt isznak, mérgezett whiskeyt, amelytől száz és száz ember halt meg, egy orvos pedig azt mondta, hogy egy-két év múlva ezer és ezer ember lesz vesebajos a rész whiskeytől. Mindenki pálinkát főz. Gyü­mölcsből, kukoricából,­­búzából és főleg fa­alkoholból. Akinek azonban pénze van, az a vendéglőkben, kabarékban épen úgy kaphat szeszes italt, mint azelőtt, csakhogy sokkal drágábban. A prohibició elején egy társaság­gal ültem együtt egy kis magyar vendéglő­ben és bort ittunk. Egyszerre belép egy renden. Nagyon megijedtem, a tulajdonos azonban odajött­ és megnyugtatott: Ne tessék félni. A rendőr azért áll itt, hogy ne legyen ssemmi baj. A rendőr vigyázott, hogy nyugodtan ihassunk a prohibiciós Amerikában. Az egész prohibiciórja a legjellemzőbb azonban egy nemrégen megszűnt magyar vendéglő ér­dekes története. A magyart vendéglő, az East Siden volt a tenementházak kerületében. A terem falát egy magyar művész dekorálta magyar paraszt­jelenetekkel: parasztlakoda­lom, szüret, bojtárgyerek lobogós fehérne­műben, stb. kedves, színes és hangulatos volt az egész helyiség. Magyar emberek jártak vacsorázni és egy-két pohár bort inni. Egy­szer azután új üzletvezetőt kapott a ven­déglő, aki beszoktatta oda a Broadway ame­rikai közönségét. Éjfél után 2—3 órakor kez­dődött az élet. A piszkos East Side-i utcán tucatjával álltak a magánautomobilok, a he­lyiség pedig tele volt a legelegánsabb, es­télyi ruhás amerikai közönséggel. Egyszerre divatba jött a kis magyar kocsma. Milliomo­sok, mozicsillagok jártak le minden éjszaka és a legnagyobb elragadtatással ünnepelték az egyik magyar színésznőt, aki cigányzené­vel magyar népdalokat énekelt és­ egy másik táncos párt, akik magyar ruhában csárdást táncoltak. A Broadway közönsége valósággal megvadult a furcsa kis magyar kocsmától, a magyar freskóktól, magyar népdaloktól és magyar tánctól. Mindenki Hungarian Gr­­lash-t rendelt. Közben pedig tény-^ietve­ folyt a pezsgő és a whisky Ügyes szám­ára 2 lei.

Next