Aradi Hirlap, 1923. március (7. évfolyam, 1463-1488. szám)
1923-03-21 / 1480. szám
AZ ELŐFIZETÉS ÁRAI: A „„_r 1Q09 * - - * - OÍ «.-„«.J« Sz»rke»rffí8égé* kiadóhivatal Shada Medanu Egéu ívre. . . 360 lel I Negyedévre . . 90 lel At3Qf IvZO BlaTCtttSZl, SZStaa (volt Forray-utca) 1. eszám. - Tefelongzá«. VI. Félévre..............180 lel I Havonta................30 lel xrr, , lAOn / C r , , ~ r . Az Aradi Hírlap mqdeleidk hétfő é. aaűnne Egyen számára külföldön: Ausztriában 1200 oK., VIL ÚV, 1480. SZárTz SS 3 S 10 akéttt 2 I&I keleti napok kivételével mlndennap lüd^téCaesalovákiában 1 «K.. Jugoszláviában 2 dinár. sck" “ kiadóhivatal és a hirdetési Irodái Essen-Ruhr. Írta: SZENDE PÁL Essen a rajna-vesztfáliai haus más vas- és szénipar, a nehézipar központja. Feléje1, a Ruhr felé fordul most az égési világ érdeklődése. Ez a hatalmas város egyúttal jelkép is, szimbóluma azoknak a gazdasági és politika eseményekinek, amelyek Európa arculatát a XIX. században gyökeresen megváltoztatták, a világháborúhoz vezettek s még most is akadályozzák a végleges béke, a lelkek békéjének létrejöttét, amely után «buZ^ö imádság epedez százezrek alakin»... Néhány rövid kép meg fogja vilagizálni ennek a városnak igazi szimbolikus jelentőségét Első kép: Több mint száz évvel ezelőtt a legöregebb Krupp Essen I nevü mezővároskában kis műhelyt alapít, amely lassanként gyárrá növi ki magát. Az akkori Németországi iparilag hátramaradott, túlnyomóan agrár állam volt, politikai szétszakadozottságra ítélve. A szén és vas századában ez azilállapot nem tarthatott sokáig. Felszínre került a föld, melyéből a rejtett kincs, mint üvegházban gombamódra nőnek ki a földiből a kémények és kohók, nagy városok keletkeznek. Németország az elsőrangu iparos államok sorába küzdi fel magát, a német technikai tudomány csodákat művel. Ipari nagyságának alapja a rajna-westfáliai telephely, korongja a Krupp gyár Essenben. Megkezdődik az angol-német világverseny, vetélkedés, gyűlölet, majd háború. Második kép: A német birodalom szakít a szabadkereskedelmi iránnyal, amelynek fellendülését köszönhette. A vámpolitika irányítása a rajnamenti nehézipar kezébe kerül, amely a túlzó védválmos irány híve. Az agráriusokkal összefogva nemcsak a belföldi városi lakosságot sarcolja meg, hanem merev elzárkózási politikai követ a külfölddel szemben is s lassanként minden állammal ellentétbe kerül. Itt kezdődik Németországi külpolitikai elszigeteltsége, amely a világháborúban oly keservesen bosszulta meg magát. Harmadik kép: Essen lesz a világ egyik leghatalmasabb fegyvergyára, a porosz militarizmus legszilárdabb alapja. A fegyverkezés őrült versenyében Essen diktálja az iramolt. Krupp, Schneider, Armstrong1 lesznek a világtörténelem igazi mozgatói, az ő profitérdekük, mérnökeik feltaláló zsenialitása és munkásaik verejtéke szabja meg, mily arányba forduljon az események vádja. Minden 0rszág militaristái szemében Essen lesz a szent hely, a fegyverkezési Verseny Mekkája. Németország, amely egy másik világtörténelmi korszakban a francia forradalmat megelőzőleg Goethét, Kantot és Beethovent adta az emberiségnek, most a «kövér Bertá»-val lepte meg az ámuló világot. Minden kornak oly nagyságai vannak, ami nőket megérdemel. Negyedik kép: A háború elveszett s nyomon követte a béke. Essenben székel a vas- és szénszindiikátus, a nehézipar mindenható képviselete, Németország igaza ura. A berlini árnyékkorttilány csupán rendeleteinek végrehajtója. Németországnak súlyos kártérítési összegeket kellene fizetnie, de ereje nem futja. A francia megszállás réme fenyeget, s ezt csak azzal lehetne elkerülni, ha a kormány az esedékes részleteket azoktól hajtja be, akik teherképesek, a nehézipari vállalatoktól. Ezek a kiadós adófizetésről hallani sem akarnak. A1 márka zuhan lefelé, a kincstár üres, Németország nem tud teljesíteni. Ötödik kép. Ennek szereplői Parisban székelnek, de szemük állandóan Essen felé van irányítva. Ezek a francia nehézipar képviselői, akik épenúgy nem akarnak adót fizetni, mint német kartársaik. Pedig a francia deficit is óriási s ha elégy be is folyna a német kártérítés, s ez sem volna elegendő, új adókra volna ezenfelül is szükség. A francia Kruppok sajtója fülsiketítő lár,mint Csapis elhiideti a közvéleménnyel, hogy ha a francia csapatok bevonulnak a Ruhrvidékre, a költségvetésből menten eltűnik a deficit. Repül a nehéz kő, ki tudja, hol áll Megír Hatodik kép: Essenben francia csapatok uralkodnak, a hatalmi politika győzedelmeskedett a megegyezéses politika felett. Anglia nem vesz részt a megszállásban, Olaszországi taktikázik, ki ígér többet? Egyszerre feleszmél az emberiség, reájön, hogy a hláiború nem szűnt meg, tovább folyik a béke dacára is, csak épen hogy egyoldalúan. Hetedik kép. Ez még nem valóság, Worn. Azok álmodják, akiknek Lloyd George a «jól európaiak» nevet adta. Abban reménykediek, hogy Essen utolsó ütőkártyája annak a politikának, amely békében is a háború eszközeit akarja alkalmazni. Abban bizakodnak, hogy megszűnik végre ez az állapot, amikor minden országok nehéziparai a saját érdekek kielégítése végett a népeket egymás ellen uszíthatják. Amen ! Úgy legyen! ' i Légi konferencia- Washingtonból jelentik : Legközelebb megtörténnek a lépések a légi háború ügyében tartandó nemzetközi konferenciára vonatkozólag, amely kiegészíti a washingtoni leszerelési határozatokat Magyarország szénjóvátétele Párisból jelentik: A jóvátételi bizottság Magyarország által szolgáltatandó szénmennyiséget minden munkanapra számítva 180 tonnában állapította meg. Gárdonyi Géza. (Az Aradi Kölcsey Egyesület vasárnapi Gárdonyi-ünnepén tartott előadás vázlata.) Irta: Bérczy Lajos. II. Ez is meglátszik költészetén, mert Gárdonyi lelke az élet egyszerű kis örömeihez vonzódik. Az iffju szivek szerelmének — tehát az idyllnek — rajza egyik kedves témája. Nagy kedvvel rajzolja a leány szívédesen fájdalmas hullámzását. Szerelmei virágsziromhoz hasonlító finom és gyöngéd lelkűek, mert Gárdonyi leggyöngébb, legszemérmesebb íróink egyike. Történeti regényeiben is mindég sóvárgó, idyllikus szerelmet rajzol, elemez és szerelmi idylljei egyre busábbak. «Bornemissza Gergely még elnyeri szerelmese kezét, Séta már csak egy csókot kap az Attiláért rajongó Emőkétől, míg Jancsi fráter szerelme pusztán imádat». Az idyllihez való vonzalmával függ össze hajlama mindenhez, ami életformában, érzésben egyszerű. Költészetének tartalmát főként egyszerű emberek egyszerű érzései alkotják. A városi életet nem szereti, a kövi embereket félszeg figuráknak rajzolja. Legkedvesebb alakjait a falusi magyar körből veszi. Szereti a «kihalófélben levő, bort uzsonnásé ispánfajt», de különösen a magyar paraszthoz csatolja mély rokonszenv. Nincs írónk, aki oly tökéletes magyar alakokat teremtett volna, mint ő. Gondoljunk az «Én falum» című apró finom rajzaira, az öreg Kevi Pálra, erre a szép öreg jemberre, akinek «a baja már csupa fehérség, de az arca, csupa pirosság», vagy a fiára, e szobor tökéletességgel megalkotott nagyszerű magyarra. Velük s a «mezőn dolgozó verejtékező társaival» van Gárdonyi minden szeretete. «Egy az igazi élet, a földdel való együttélés». Történeti regényeinek is egyszerű, szegény emberek a hősei. Gárdonyi realista író: az élet mindennapi eseményei, jelenségei alkotják művei tárgyát. Bámulatos megfigyelő erős részletérzékkel és elemzi a lelki jelenségeket. Történeti regényeiben a mai magyar falusi élet képeit viszi vissza a multikba, így szemléletének elemeivel dolgozik. Ez által meglepő hűséggel elevenít meg rég letűnt homályos időket. Megfigyelő ereje különösen a kifejező mozdulatokat ragadja meg. Ez az erő szinte predesztinálja az egyszerű emberek lelki életének elemzőjévé, mivel tudjuk, hogy:’ e mozdulatok ezeknél a lelki élet kifejezői. Gondoljunk pompás mulató paraszt alakjaira. Minden érdekli és megrögződik benne, ami érzékelhető, de különösen a szem és a hang. «Mintha nyílt szemmel is valami szép álmot látna a boldog nő»; s ha fiatal leány énekel, mintha egy virág énekelne. Gárdonyinak erősen fejlett természetérzéke is van s a természet képei nála mindég friss, üde érzelmi kíséretükkel jelentkeznek. Mindég megindít, hol megrikat, hol megnevettet, de legjellemzőbb hangulata bizonyos szomorkás jókedv, melyet Április című verseskötetében így fejez ki: «Jó idő van» — mond'ijuk — «pedig még hulldogál... Az én mosolygá som: esőben napsugár». Ez a sajátságos hangulat bőven ömlő humort fakaszt. Pompás alakokat teremtet vele. A «Szegény ember jó órája», al «Minek; a pénz» című rajzaiban például feledhetetlen a mulatozó vén szamaras paraszt, mert a szamlapas Tóth Antal, aki jámbor, mig pizetlen, de ha pénzmaghoz jut, mingyárt mulatozik, ám vesztére, mert beverik a fejit. Humora talán az «Öreg tekintetes»-ben legmélyebb. Ha keressük e hangulat okát, páratlan magyar érzésében találjuk meg. Magyarsága a legmélyebb rétegben, a népiben gyökeredzik. Úgy lát, mint a nép s felfogása is oly naiv. E rendkívül értékes.1 adományát történeti regényeibe is beleviszi. Séta és Jancsi fráter valóságos népmeséi hősökre emlékeztetnek. Gárdonyi többnyire típusokat rajzol. A magyar embert faji sajátosságaiban mutatja be. E rajzokban nyilatkozik meg Gárdonyi tehetségének legcsodálatosabb adománya: eszményit, de a valóságot sohasem téveszti szem elől. Eszményit, de csak addig, míg a költői hatást biztosítja. Parasztjai kétségkívül idealizáltak, de azért csupa életet lehelő figurák. A magyar lélek finomabb rezdülései, minden idézés, indulat, nemesebb vagy alacsonyabb, csodálatos világossággal tükrözik Gárdonyi rövid, szabatos mondataiból lelkünkbe. És mivel Gárdonyi kifejezéseivel az impressziók keltésének is nagymestere, rajzaiból szinte utolérhetetlen, elevenséggel és igazsággal egy egész magyar világ szállja meg szivünket. Aki olvassa, — és ugyan ki ne olvasná, kinek szivét és ajakát a magyar szó édeáili — lelkében hordja a szebbnél-szebb magyar alakok eleven szobrait. Ott van a hortobágyi pásztor, az öreg Máté ősnyugalma alakja, a bárókisasszony Aranyos Miskája, aki 20 esztendőt nem sajnál a maga fiatal életéből az gyönyörű kalandért, csak mikor az élete forog kockán, szól egy-két diszkrét szót a bírósághoz. Ott van Szodorai Jancsi, a falu katonasorba felnőtt árvája. Végez életével, mert szíve szép mátkáját más jegyezte el, de senki sem tud minderről semmit, magába fojtja, nem tudja fájdalmát megosztani senkivel. Ott van Kis Andor, a dacos magyar legény, kit a vallatás kínjai sem törnek meg, bőszül esküszik és áll a szavának. Hogy mikép viseli el a magyar ember a halált, akár váratlanul kopogtat, akár megérzett, várt vendég, arra példa az öreg Szabó Máté és Kövi Pál halála, ez a két szó talaj,, gyönyörű halál. Vannak, akik sajnálják, hogy Gárdonyi az életét nem tekintette át nagyobb felületen, hogy érérdeklődését korának nagy problémái aktív harcos irányban nem izgatták. De ez talán igazságtalanság. A feladat, melyre Gárdonyi küldetett, nem tűrte meg a közélet porondját és bizonyos egyoldalúságot kívánt meg tőle. Jókai — Herczeg szerint — a rendi Magyarországot bezárta művészetének óriási kristályprizmájába. Egy elmúlt világ utazik igy örök szépségben a «napok napja» felé émi méla gyönyörűséggel szemléljük. Gárdonyi máivészete pedig egy csodálatos tükör, melynek hű és tiszta mélyében meghatva, könnyezőn, hálásan és büszkén láthatjuk irodalmunk és kultíránk nagyszerű fundamentumát: a magyar népet!