Aradi Hirlap, 1923. március (7. évfolyam, 1463-1488. szám)

1923-03-24 / 1483. szám

■WKsaBs«BiagaiK^«­:Mifcfea*KaF«s^-i^ AZ F­ ÖFIZETÉS ÁRAI a ? A * * Szerkesztőség­ek kiadóhivatal Strad­a Me?;amu Egész évre. . . 360 lei Negyedévre ... 90 lei A­ TS -1r 1923 mZrCWS 24, SZOmOUt (▼«» Forw^c») I. «Mim.­­ TeWonKa» 87. Félívre..............ISO lei ! Havonta.................30 !-i ..... SAO* ' C> <­t­i. ru { ' Az Aradi Hírlap megjelenik hetíü és az ünnepi­a SÄISiÄSÄ­ K.: ■ V//- "f 1483- ““ bonként 2 i« sänss^ansssasssät Az aradi vendéglők és kávéházak nem először kívánkoznak a nyilvánosság ítélőszéke elé. Tulajdonképen nem is kívánkoznak. Sokkal szívesebben ven­nék, ha csendben és elvonultam a nyilvános hozzászólás kizárásával folytathatnák kisded játékaikat. Személyes sértésnek tekin­­tenek minden ellenük irányuló hangot megteszik azt is, hogy a közönség köréből felhangzó gyakori panaszok ellen kari gyűlé­sen tiltakoznak. Ismerjük az álszenteskedés­nek ezt a fogását, de ismerjük a kötelessé­günket is. Elsősorban is állapítsuk meg, hogy a vendéglő és kávéház tényleg közszük­ségleti intézmény. A vendéglőre nézve feles­leges a további bizonyítás. A saját tűzhellyel­ nem rendelkezők nagy tömege egye­nesen rászorul a vendéglő asztalain. A ká­véházról is hirdetjük, hogy közszükséglet. Nem közszükséglete a kávéházban élő nap­­lopóknak, könnyű üzleteiket ott lebonyolító sikereknek, vagy nagy pénzben kommersz­­játékot űző kártyásoknak, de szükséglet a szerény jövedelmű egzisztenciáknak, akik a nap fáradságos munkája után egy-két órai szórakozásra, társas érintkezésre kívánkoz­nak. A legkisebb pénzű embernek is joga van bizonyos mértékű szórakozásra, mert e nél­kül a munkaereje megcsappan, az energiája elernyed és az életkedve megsavanyodik. Ezeket a lelki motívumokat használja ki a kávéház.­­ A vendéglő és kávéház éppen azért, mert a közönség széles rétegei szorulnak reája, működésével elsősorban szökik szembe és okoz fájdalmat, mihelyt jogtalan mohó­sággal támad rá a közönségre. Az aradi ven­déglők és kávéházak működéséről elég csak annyit feljegyeznünk, hogy másfél év alatt Aradot, Erdély legolcsóbb városát, a legdrá­gább várossal, Clujjal egy fokra emelték, sőt a vendéglői árakban néhol te is szárnyal­ták. Az ember azt hinné, hogy ezekért a ma­gas­ árakért cserében fokozottan jobb ellátás és nagyobb kényelem jár, de erről szó sincs. A vendéglős adagok­ minden hatósági ellenőr­zés mellett is fokozatosan összezsugorodtak. A kávéház­, fogyasztási anyag minősége sem javult, sőt részben ez i­s romlott. Arra sem volt példa, hogy a vendéglők és kávéházak önként leszállították volna az árakat, ami­kor a piaci beszerzés olcsóbb lett. Egyidőben két b­­ért vásárolták a tojás darabját s egy kéttojásos rántotta, vagy két tojás pohárban hat le­be került. A tojás ára leszállt S0 ba­léra s most sem drágább egy leinél, de a hat ló­ és két tojás pohárban változatlan maradt. A vendéglő­ és kávéházi lelki­ismeretlensége még csak a legelemibb közegészségügyi sza­bályokat sem tartja szem előtt. A mostani közegészségügyi razziák alkalmával hol az egyik, hol a másik elsőrendű helyiség ellen merülnek fel súlyos vádak. Pedig a közélel­mezési vállalatok kifogásolható konyhája egyenes merénylet a közegészség ellen. A legutóbbi közegészségügyi razzia alkal­mával is a razziát tartó hatósági orvos, dr. PascUliu a Központiban olyan piszkot talált, hogy az éttermet bezárással fénye­gette meg. A vendéglő természetesen nem ismeri be a tényállást, sőt a hatósági orvos­sal szemben még felülvizsgálat elrendelését is kéri, vagyis egyenesen meggyanúsítja az or­vost hogy vagy nem ért a tisztaság szem­pontjai­hoz, vagy elfogult tényálladékot vett fel. A védekezésnek ez a módja tisztán rávi­lágít a védekezők felfogására. Ők sohasem bű­nösök, hanem az a bűnös, aki kivetnivalót ta­lál a sáfárkodásukban. A jelenleg érvényben levő maximális vendéglői és kávéházi árak máris olyan horribilisan magasak, hogy az új­ áremelés valóságos merénylet volna a kö­zönség ellen. A vendéglős és kávés árak még­is szakadatlanul ostromolják az illetékes ha­tóságokat, hogy oldják fel a maximális ára­kat, mert tönkre mennek. Rávilágítunk a tönkremenésnek erre az útjára is. Csak a legközelebb fekvő példát idézzük. Egyik aradi kávéház a közelmúltban tulajdonost cserélt. Az új tulajdonos két millió nyolc­százezer lejért vette meg a régitől azt a kávé­házat és szálló­ berendezést, amelyért az előző tulajdonos egy harmadrészét sem fi­zette. A régi gazda tehát két milliót nyert az eladáson. És az új gazda még mindig jó üzlet­nek találta a vételt, mert különben nem ment volna t­de. Így fest a nyomorgó vendéglő­ és kávés­ipar a valóságban. A hatóságok fo­kozott erélye kívánatos, hogy ennek az ille­téktelen, máról­ holnapra milliós vagyon­gyűjtésre áhítozó szenvedélynek gátat ves­sen. A vendéglő és a kávéház nem a vendég­lős és a kávés ügye, hanem az egész város kö­zönségéé. És a közönség érdekeit képviselő hatóság csak a fogyasztók tapsaira számit­hat, na megrendszabályozza őket, Pap C.István Erdély csatlakozásáról A nemzeti párti vezér nagy beszéde a kamarában, — Ellenzék nélkül folyik az alkotmány vita. Bucuresti tudósítónk jelentése közli, hogy az egyesült ellenzés, nyilvánosságra ho­­­zott memorandumához híven, nem vesz részt az­ alkotmánytervezet tárgyalásán, de részt vesz az ülések azon részén, amelyen csak a napirend előtti felszólaláson hangzanak el vigig tartott Pop C. István volt miniszter a tegnapi ülésen hosszabb beszédet, amelyen érdekes történelmi visszapillantást tett Er­délynek az anyaországgal való csatlakozá­sára. Pap C. István nagy érdeklődéssel fo­gadott beszédében hangsúlyozta, hogy a ro­mán nemzeti pártnak az az elhatározása, hogy a románok egyesülésére fog tülekedni, sza­bad, spontán akaratból keletkezett és téves laz a felfogás, hogy ez a határozat csak akkor keletkezett, amikor a rom­án fegyveres erő már átlépte Erdély határát. A román nemze­ti párt a Magyarországtól való elszakadást 1918. szeptemberében elhatározta, amikor a végrehajtó bizottság Oradea-Maren (Lázár Aurél dr. házjában) összeült és megfogalmaz­ta azt a memorandumot, amelyet a magyar parlamentben szándékoztak felolvasni és a­melyben már kimondják a Magyarországtól való elszakadást. Ez egy oly jelenet volt, a­mely méltán lelkesítheti a többségét is. Duca külügyminiszter: Nem fogunk Önöktől hazafiasságot tanulni. Pap C. István : Mi voltunk azok, a­kik visszautasítottuk november 10-én a ma­gyar kormánynak azt az ajánlatát, hogy ne szakadjunk el Magyarországtól és előkészí­tettük az alba-iuliai nemzetgyűlést. Ez a nem­zetgyűlés a román nemzeti gárda vé­delme alatt állott és ez a gárda tartóztatott fel 100000 német katonát, mely Albaiulia felé vonult, így tehát az alba-iuliai nemzetgyű­lés saját erejéből hozta meg­ határozatát és nem i­s támaszkodott semmilyen m­ás hata­lomra. Vértanúink vannak, megkövezett pap­jaink és harcosaink, akik ennek az országnak üdvéért veszítették életüket, fejezte be nagy beszédét Pap C. István, amelyet meglepe­­tésszerű­leg a többség is tapssal fogadott. Ez­után az ellenzék kivonult a teremből és­ a ka­mara minden hozzászólás nélkül fogadta el az alkotmánytervezet 7—16. szakaszát, csupán a 18. szakasznál az ortodox keleti egyház államvallássá nyilvánításánál volt hosszabb vita.­­ A szenátus ülésén egyszerű szavazással elfogadták az alkotm­ánytervezet szakaszait a 101. szakaszig bezárólag, majd­ a 102. sza­kasznál hosszabb jogi vita fejlődött ki afe­lett, hogy váljon a legfelsőbb semmi­tőszék plénumának megadassék-e a jog, hogy­ vala­mely törvény alkotmányosságát bírálat tár­gyává tegye. Procopiu szenátor az­ alkotmá­nyosság tartozékának jelentette ki, hogy még az alsóbbfokú bíróságoknak is megadják ezt a jogot, míg Toni Iliescu figyelmeztette a szenátorokat arra, hogy mennyi visszás hely­zetre ad az okot, ha a bíróságnak ekkora fegy­­vert adnjának a kezébe arra, hogy egy törvény alkalmazását lehetetlenné tegye. Dissescu ti­takozik az­ ellen, hog­y a mai bírói kart az al­kotmányossági jellegének megvizsgálására al­kalmatlannak tartják. Constantinescu mi­nisz­ter hozzászólása után a szenátus a szakaszt változtatás nélkül fogadta el. Az Adeverul értesülése szerint a húsvéti­­ ünnepek után a kormányban személyváltozá­sok lesznek, m­­ert a kormány egyik tagja, va­lószínűleg’ Marzescu,­­átveszi a kamara el­nökségét és Inculet és Nistor pedig mint tárcanélkülli miniszterek tárcát fognak kap­ni. Belépnek a kormányba Pavelianu és An­­tonescu, az utóbbi mint igazságügyminiszter. A nők jogiának parlamenti tárgyalásával egy­idejűileg­ a feministák tegnap este a Dacia nagytermében ülést tartottak, amelyen fel­szólaltak Maniu Gyula, Vajda és Madgearu képviselők is. Jorga Miklóst egy újs­ágírtó az aktuális kérdésekről megkérdezvén, a politikus a kö­vetkező választ adta: — Teljesen légből ka­pott Averescu és Marghilomannal való fú­zióm­ híre, mert én ezen a földön Averescu­val eg­y politikai klikkben nem működnék, Marghilomannal pedig még a másvilágon sem. Hasonló rövid­, de poiitírozott választ adott Jorga az egyetemi zavargások tár­gyában is: — A numerus clausus Romániá­ban kivihetetlen és én­­ nem tudom­ magam beleélni a diákság gondolkodásába. Román-szerb megegyezés. Versecről jelentik: A Teures folyó és a Bega-csatjin­i szabályozása végett egy román-szerb bizott­ság ült össze, amelynek román tagjai: Op­­reanu, a vízügyi szolgálat vezérigazgatója, Ai­­senovici Gyula pénzügyi vezérigazgató és Licaretiu Livius kamarai képviselő voltak. A bizottság megállapodást létesített a aél léts­z­ó használatára vonatkozólag az országokat ér­deklő kérdésekben és főleg az árvizek elleni védekezés módjait tárgyalta meg.

Next