Aradi Hirlap, 1923. június (7. évfolyam, 1534-1555. szám)
1923-06-08 / 1539. szám
CM*éu évre. . . 432 lei [ Nely*4 évre . . 108 Jei A,%~y IQOQ o Szerkesztőség és kiadóhivatal Strada Mell*5'!* í'űiévre..............216 iei j H&vo*ta ..... 35 lei lísISDf m JíMStttSh O* J&t&éllQJlS! (volt Formy-aica) 1, szén*.* — Telefon«/*»» ífi? Bucure$tiben 2*50 lei. / ÜSZÖG p & £ t* a •x% t * Az Hírlaproeszjereink hétfő és az fainc*-!-•<• Evye« számára külföldön: Ausztriában 1500 oK. fii# éW> lQ<JV. $MÓ8XO Ä&3 >23 ORKXfí í x5 161 két követő napok kivételével mindennap. Hirdet*Crazlovékiéban 1 íK., Jugoszláviában IV* dinár «ska! felvesz a kiadóhivatal és a hirael**i Irodák Meddő küzdelem♦ A kormány megszavaztatta az új spekulatörvényt, amely a kereskedelemben érvényesülő úgynevezett árdrágítás ellen akar küzdeni és jaizt akarja teljes erővel megsemmisíteni. Ezért a törvénytervezet valóságos drákói szigorúsággal támad a tisztességtelen árdrágítóknak. Ha az árdrágítást akarja letörni a kormány, valóban tiszteletre méltó a törekvése és e munkájában az ország egységesen segíteni fogja, de ennek eszközei, módjai és előfeltételei vannak, amelyeknek használata és alkalmazása nélkül nem lehet megtalálni azt az erkölcsi alapot, ahonnan egy kormány az országában dúló tisztességtelen kereskedelem ellen i hadakozhatna. A szabadkereskedelemben, amikor az árak mikénti alakulását a szabad verseny szabályozza és kristályosítja ki, lehet-e árdrágítás? Vájjon a kereskedő, aki árdrágít és portékáját magasabb áron igyekszik eladni, mint az a napt áraknak megfelel, nem veszi-e el azáltal büntetését, hogy portékáján liladni képtelen? És mégis, ha akad ilyen árdrágító, vagy ha általában az egész kereskedelem árdrágít, szabad-e figyelmen kívül hagyni azokat a körülményeket, amelyek között ezt teszi? A kormány — elég későn bár — de tudatára jutott annak, hogy van árdrágítás, annak is tudatára jutott, hogy ez ellen küzdeni is kell. A drágaság elleni védekezs eme módja nem szerencsés, mert nem szabad elfelejtenünk, hogy az a rendszertelenség, zavar és kapkodás, ami közéletiünkben uralkodik, a legjobb melegháza az árdrágítás díszes virágának. Nem szabad elfelejtenünk, hogy amíg az állami hivatalok tisztviselői karát a legelsőtől a legutolsó posztig nem a legrátermettebb, nem a szakképzettebb és megbízhatóbb emberekkel töltik be, amíg az állam tisztviselői és egyéb közalkalmazottak nem kapják meg azt a javadalmazást, ami életstandardjuknak megfelel, addig nem lehet üldözést támasztani a kereskedelem korrupciójával szemben. Mert amígt a felek, legyenek azok kereskedők, iparosok, vagy éppen más foglalkozásnak, törvényben biztosított jogaikhoz legitim utakon, a «van» természetességével nem juthatnak hozzá, hanem azért külön szolgáltatásokat, baksisokat, vagy még annál is súlyosabb ellenszolgáltatásokat kell adniok, addig a «természetellenes « árdrágítás csak természetes» marad. Nem tehet az árdrágítás elleni küzdelem eredményes addig,amíg a kormány az ország rendelkezéseire álló és a kereskedelem céljait szolgáló eszközöket nem veszi oly mértékben igénybe és nem használja annyira ki, amennyire az csak lehetséges. A közlekedési eszközöket, az ország lokomotív -és kocsiparkját nem a kellő mértékben, a kellő igazságossággal használják ki és ameddig az elosztás terénj a hivatalos közegek teljes érdektelensége nem érvényesül, addig a közélet és kereskedelem terén fennálló korrupció ellen hirdetett minden hadjárat céltalan és eredménytelen marad, mert hisz az a saját eszközein logyonnak a faj. A sok al matt a miank a szünetekkel, a kormány késői rendelkezései, csak a drágulás folyamatát segítik elő. Kétségtelen az, hogy a tisztességtelen árdrágítás ellen küzdeni kell, azonban kétségtelen az is, hogy a közéleti zavarok idején annak eszközét nem egy drákói törvény szolgálja, amely csak a következményeket sújtja, de az azokat létrehozó okokat nem küszöböli ki. Tűnjék el a bizonytalanság, szerveztessék Újra a közhivatali szolgálat és a köztisztviselői kar, következzék be az általános, a közélet minden terére kiható purifikáló munka és ha ez megtörtént, ha a közéleti tisztaság minden téren biztosítva tart, akkor következzék egy drákói szigorúsággal megalkotott törvény, amely az akkor már valóban erkölcstelen és tisztességtelen árdrágítással szemben üldözést támaszt és akkor a kormány küzdelméből a l cetevékenyebb részt a kereskedelem fojfja vállalni a kebelében dúló esetleges visszaélésekkel számban, Tárgyalják a tisztviselő-pragmatikát Izgalmas vita a szenátusban a spekula-törvény körül •] A hangka mai ülésében hozzáfogott s a tisztviselői pragmatikáról szóló javaslat tárgyalásához és ezzel az ülésszak vége elérkezett legfontosabb programmpontjához. Minden valószínűség szerint szombaton a két Ház befejezi tanácskozásait. A törvényjavaslat tárgyalása előtt Rakovita képviselő a fővárosi vendéglők és szállodák árai ellen szólalt fel,vendéglői árak magasabbak, mint amennyire azokat a viszonyok engednék. A parlament ezután megszavazta a volt ellenséges államok alattvalóinak ittlevő vagyonának likvidálását. Majd áttértek a tisztviselői törvény tárgyalására, amely ellen elsősorban Jorga szólalt fel és elégedetlenségének adott kifejezést a törvénytervezetet illetőleg. Hatiegan nemzeti párti képviselő szintént a tervezet ellen beszélt és kritizálta a parlament törvénytelen munkáját. Pistiner szocialista képviselő szerint a javaslat túlzott mértékkel meri a tisztviselők kötelességeit, ellenben azok jogairól nem gondoskodik. Reméli, hogy a javaslat törvényi erőre nemi fog emelkedni, ellenkező esetben annak a tisztviselői kar látná kárát. A szenátus elfogadta őfelsége civilistájára vonatkozó törvényjavaslatot, majd a spekulációs törvényt tárgyalták, amelyhez Trufin szenátor szólott. A parasztság szempontjából bírálja a törvényt, amely szerinte az egyes osztályok végső elszegényedését vonná maga után. Ghiodanescu hasonlóképpen kritizáló beszéde után Sassu kereskedelemügyi miniszter a szenátusban is megtartotta a javaslat melletti védőbeszédét. A spekulatörvény társadalmi őhíjra történt ésaz a gazdasági életre tisztítólag fog hatni, bár csodákat maga sem vár tőle. Rámutat arra a gazdasági fejlődésre, amelyet az ország a liberális kormányzás alatt elért. Az ipari és mezőgazdasági termelés örvendetesen növekedett, a lej nem esett jobban, mint az előző kormányfők alatt. A miniszter beszéde után nagy vita keletkezett, amelynek során Costachescu szenátor cáfolni igyekezett Sassu miniszter kimutatásait. Az ország korántsem az az Árkádia — mondott— mint amilyennek azt a miniszter úr fel tünteti. A fölszólalásokra Sassu miniszter válaszolt és tiltakozott az ejlen, hogy oly föltevések hangozzanak el a szenátorok körében, mintha a román tisztviselői kar nem bírna elég erkölcsi súlya! a törvény végrehajtására. Nagyi figyelmet keltett, amikor miniszter kijelentette, hogy a törvényt oly í magas rangú tisztviselők hajtják végre,akik nem kaphatók «kenésre», ezután a szenátus is megszavazta a spekula-törvényt. Az illés fél kilenckor ért véget A ruhrvidéki zavarok- A franciát Duisburgból százhatvanhat vasutast, Eissenből lúd vasúti tisztviselőt utasítottak ki. Montenis-bányában, Sodingen mellett a franciálmegszállták Benzol-gyárat. A munkásság, huszonnégyórás tüntető, sztrájkot rendezett. A postaigazgatóság épületét a franciák megszállták s ezért a távbeszélő szolgálatban zavarok vannak. Duisburgban a Niederrheimisehe Arbeiterzeitungot ötödször tiltották be. Lenin, a vörös pápa. c Hogyan élt Oroszország diktátora az emigrálóban. ( Intimitások a szovjet birodalom jelenlegi uralkodójáról) Az Aradi Hírlap zürichi levelezőjétől Zürich egyik külvárosában egy egyszeri munkás szerény házikója áll, amelyben két szoba nyolc év előtt egy középkorú orosz házaspárnak volt bérbeadva. A két szoba a legszükségesebb bútorokkal volt ellátva, az inogó kis asztalnál egy sűrű szempillájlu, kopasz, szegényesen öltözött, vörsöses szakállú kis ember ült, és itt, a másik sarokban pedig egy őszülő asszony spirituszfőzőn melegítette a legszegényesebb ebédet: egy tát makkaronit Abban az’ évben történt, mikor kitört a világháború... Európa remegett a milliós hadseregek lépései alatt, de a kis ember az elnyűtt kabátban nem nagyon érdeklődött a háború iránt. Jobban érdekelte, hogy mi lesz a háború elmúltával és egész gondolatvilágát egy probléma foglalkoztatta: miként lehet a nagy világégést a császárok és kapitalisták összezördülését egy világháború során levezetni? Washington, Potsdam, Courning Street, Quai d’Orsay, Ballhausplatz és Quirinal még nagyon keveset tudtak az orosz emigránsról, aki az Ipjlscurus kis lapokban megjelenő cikkeit «N. Lenin» névvel jegyezte. Az egyes országok szocialista vezérei ismerték, de például a német David «bolond»-nak titulálta és az angol-francia szocialisták pedig gúnyosan beszéltek róla, az álmodozóról, aki «üres köröket rajzol a levegőben». S három évvel később a zürichi vizionárius a legnagyobb európai országi ura lett, 120 millió civili, teljhatalmú parancsolója. A minden személyes dicsvágy nélküli, az emberek külső tiszteletmeginyilvántalása is Utáló, a luxusgyűlölő és szerzetesi egyszerűségben élő autokrata nem történelmi típus . Lenin, a diktátor, mint ilyen a história első alakja. A hatalom utáni vágya nem egoisztikus és hatalmát nem arra használja fel, hogy a földi gyönyörűséget magának learassa, hanem kizárólag annak, hogy eszméit terjessze. Gazdagság, asszony művészet, szerencsejáték, élvezet -- nem léteznek számára. Egyik ellenfele mondja róla: egyetlen szükséglebe van: a forradalom. Lenin húsz évvel ezelőtt már a diktatúra mellett agitált és már akkor annak az embernek látszott, aki, hm egy dolgok a fejébe vesz, amellett képes addig írni, agitálni, míg az valóra nem válik. Macchiaveflista, Napoleon, Talleyrand és ugyanakkor Bakunin, Bianchi egy személyben. Mint szónoknak alig lehetnek sikerei: száraz, monoton, minden, irónia, mindeni sarkazmus nélkül, de amikor beszél, arckifejezéséről, gesztusaiból hipnotikus erő sugárzik, mondatokat ismétel és azokat vasszegekként veri a hallgatóság fejébe. Egész magaviselete fanatikus önbizalmat árul el és ez az erő az, amely el tudja hitetni, hogy nincs az igazságnak más útja csak az, amelyet ő hirdet. Lenin választási eredményeket hamisított, Lenin parancsot adott arra, hogy a közpénztárakat fegyveresen támadjanak meg. Lenin részt vett abban, hogy propaganda-célra hamis pénzeket gyártsanak, egy fanatikusnak jelszavával; a cél szentesíti az eszközöket!» A legnagyobb tévedés volna azonban l e-