Aradi Hirlap, 1923. június (7. évfolyam, 1534-1555. szám)

1923-06-08 / 1539. szám

CM*éu évre. . . 432 lei [ Nel­y*4 évre . . 108 Jei A­­,%~y IQOQ o Szerkesztőség és kiadóhivatal Strada Mell*5'!­* í'űiévre..............216 iei j H&vo*ta ..... 3­5 lei lísISDf m JíMStttSh O* J&t&éllQJlS! (volt Formy-aica) 1, szén*.* — Telefon«/*»» ífi? Bucure$tiben 2*50 lei. / ÜSZÖG p & £ t­* a •x% t * Az Hírlaproeszjereink hétfő és az fainc*-!-•<• Evye« szám­ára külföldön: Ausztriában 1500 oK. fii# éW> lQ<JV. $MÓ8XO Ä&3 >23 ORKXfí í x5 161 két követő napok kivételével mindennap. Hirdet*­Crazlovékiéban 1 íK., Jugoszláviában IV* dinár «ska! felvesz a kiadóhivatal és a hirael**i Irodák Meddő küzdelem♦ A kormány megszavaztatta az új spekula­­törvé­nyt, amely a kereskedelemben érvénye­sülő úgynevezett árdrágítás ellen akar küz­deni és jaizt akarja teljes erővel megsemmisí­teni. Ezért a törvénytervezet valóságos drá­kói szigorúsággal támad a tisztességtelen ár­drágítóknak. Ha az árdrágítást akarja letörni a kormány, valóban tiszteletre méltó a tö­rekvése és e munkájában az ország egysége­sen segíteni fogja, de ennek eszközei, mód­jai és előfeltételei vannak, amelyeknek hasz­nálata és alkalmazása nélkül nem lehet meg­találni azt az erkölcsi alapot, ahonnan egy kormány az országában dúló tisztességtelen kereskedelem ellen i­ hadakozhatna. A szabad­­kereskedelemben, amikor az árak mikénti ala­kulását a szabad verseny szabályozza és kris­tályosít­ja ki, lehet-e árdrágítás? Vájjon a ke­reskedő, aki árdrágít és portékáját magasabb áron igyekszik eladni, mint az a napt áraknak megfelel, nem veszi-e el azáltal büntetését, hogy portékáján l­iladni képtelen? És mégis, ha akad ilyen árdrágító, vagy ha általában az egész kereskedelem árdrágít, szabad-e figyel­men kívül hagyni azokat a körülményeket, a­melyek között ezt teszi? A kormány — elég későn bár — de tudatára jutott annak, hogy van árdrágítás, annak is tudatára jutott, hogy ez ellen küzdeni is kell. A drágaság elleni védekezs eme módja nem szerencsés, mert nem szabad elfelej­tenünk, hogy az a rendszertelenség, zavar­­ és kapkodás, ami közéletiünkben uralkodik­, a legjobb melegháza az árdrágítás díszes virá­gának. Nem szabad elfelejtenünk, hogy amíg az állami hivatalok tisztviselői karát a legel­sőtől a legutolsó posztig nem a legrátermet­tebb, nem a szakképzettebb és megbízhatóbb emberekkel töltik be, amíg az állam tisztvise­lői és egyéb közalkalmazottak nem kapják meg azt­ a javadalmazást, ami életstandardjuk­nak megfelel, addig nem lehet üldözést támasz­tani a kereskedelem korrupciójával szemben. Mert am­ígt a felek, legyenek azok kereskedők, iparosok, vagy éppen más foglalkozásnak, tör­vényben biztosított jogaikhoz legitim utakon, a «van» természetességével nem juthatnak hozzá, hanem azért külön­­ szolgáltatásokat, baksisokat, vagy még annál is súlyosabb el­lenszolgáltatásokat kell adniok, addig a «ter­mészetellenes « árdrágítás csak természetes» marad. Nem tehet az árdrágítás elleni küzde­lem eredményes addig,amíg a kormány az ország rendelkezéseire álló és a kereskedelem céljait szolgáló eszközöket nem­ veszi oly mér­tékben igénybe és nem használja annyira ki, amennyire az csak lehetséges. A közlekedési eszközöket, az ország lokomotív -és kocsipark­ját nem a kellő mértékben, a kellő igazsá­gossággal használják ki és­ ameddig az elosz­tás teré­nj a hivatalos közegek teljes érdektelen­sége nem érvényesül, addig a közélet és ke­reskedelem terén fennálló korrupció ellen hir­detett minden hadjárat céltalan és eredmény­telen marad, mert hisz az a saját eszközein log­yonnak a faj. A sok­ al matt a miank a szün­etek­kel, a kormány késői rendelkezései, csak a drágulás folyamatát segítik elő.­­ Kétségtelen az, hogy a tisztességtelen ár­drágítás ellen küzdeni kell, azonban kétség­telen az is, hogy a közéleti zavarok idején an­nak eszközét nem egy drákói­ törvény szol­gálja, amely csak a következményeket sújtja, de az azokat létrehozó okokat nem küszöböli ki. Tűnjék el a bizonytalanság­, szerveztessék Újra a közhivatali szolgálat és a köztisztvise­lői kar, következzék be az általános, a közélet minden terére kiható purifikáló munka és ha ez megtörtént, ha a közéleti tisztaság minden téren biztosítva tart, akkor következzék egy drákói szigorúsággal megalkotott törvény, a­mely az akkor már valóban erkölcstelen és tisztességtelen árdrágítással szemben üldözést támaszt és akkor a kormány küzdelméből a l cetevé­ke­n­ye­bb részt a kereskedelem fojfja vállalni a kebelében dúló esetleges visszaélé­sekkel szá­m­ban, Tárgyalják a tisztviselő-pragmatikát Izgalmas vita a szenátusban a spekula-törvény körül •­] A hangk­a mai ülésében hozzáfogott s a tisztviselői pragmatikáról szóló javaslat tár­gy­alásához és ezzel az­ ülésszak vége elérke­zett legfontosabb program­mpontjához. Min­den valószínűség szerint szombaton a két Ház befejezi tanácskozásait. A törvényja­vaslat tárgyalása előtt Rakovita képviselő a fővárosi vendéglők és szállodák árai ellen szólalt fel,vendéglői árak magasabbak, mint amennyire azokat a viszonyok enged­nék. A parlament ezután megszavazta a volt ellenséges államok alattvalóinak ittlevő vagyonának likvidálását. Majd áttértek a tisztviselő­i törvén­y tárgyalására, amely el­len elsősorban Jorga szólalt fel és elége­detlenségének adott kifejezést a törvényter­vezetet illetőleg. Hatiegan nemzeti párti kép­viselő szintént a tervezet ellen beszélt és kri­tizálta a parlament törvénytelen munkáját. Pistiner szocialist­a képviselő szerint a ja­vaslat túlzott mértékkel mer­i a­­ tisztviselők kötelességeit, ellenben azok jogairól nem­­ gondoskodik. Reméli, hogy­ a javaslat tör­­vényi erőre nemi fog emelkedni, ellenkező esetben annak a tisztviselői kar látná ká­rát. A szenátus elfogadta­­ őfelsége civilis­tájára vonatkozó­­ törvényjavaslatot, majd a spekulációs törvényt tárgyalták, amelyhez Trufin szenátor szólott. A parasztság szem­pontjából bírálja a törvényt, amely szerinte az­ egyes osztályok végső elszegényedését vonná maga után. Ghiodanescu hasonlókép­pen kritizáló beszéde után Sassu kereske­delemügyi miniszter a szenátusban is meg­tartotta a javaslat melletti védőbeszédét. A spekulatörvény társadalmi őhíjra történt és­­az a gazdasági életre tisztítólag fog hatni, bár csodákat maga sem vár tőle. Rámutat arra a gazdasági fejlődésre, amely­et az­ or­szág a liberális kormányz­ás alatt elért. Az ipari és mezőgazdasági termelés örvendete­sen növekedett, a lej nem­ esett jobban, mint az előző kormányfők alatt. A miniszter beszéde után nagy vita keletkezett, amely­nek során Costachescu szenátor cáfolni igye­­kezett Sassu miniszter kimutatásait. Az or­­­szág korántsem az az Árkádia — mondott­­— mint amilyennek azt a miniszter úr fel tünteti. A fölsz­ólalásokra Sassu miniszter válaszolt és tiltakozott az ejlen, hogy oly föl­tevések hangozzanak el a szenátorok köré­ben, mintha a román tisztviselői kar nem bírna elég erkölcsi súlya! a törvény végre­hajtására. Nagyi figyelmet keltett, amikor miniszter kijelentette,­ hogy a törvényt oly í magas rangú tisztviselők hajtják végre,­­akik nem­ kaphatók «kenésre», ezután a szenátu­­s is megszavazta a­ spekula-törvényt. Az illés fél kilenckor ért véget A ruhrvidék­i zavarok- A franciát Duisburgból százhatvanhat vasutast, Eissen­ből lúd vasúti tisztviselőt utasítottak ki. Mon­t­enis-bányában, Sodingen mellett a franciál­­megszállták Benzol-gyárat. A munkásság, huszonnégyórás tüntető, sztrájkot rendezett. A postaigazgatóság épületét a franciák meg­szállták s ezért a távbeszélő szolgálatban za­varok vannak. Dui­sburgban a Niederrheimi­sehe Arbeiterzeitungot ötödször tiltották be. Lenin, a vörös­ pápa. c Hogyan élt Oroszország diktátora az emigrá­­lóban. ( Intimitások a szovjet­ birodalom jelen­legi uralkodójáról) Az Aradi Hírlap zürichi levelezőjétől Zürich egyik külvárosában egy egyszeri munkás szerény házikója áll, amelyben két szoba nyolc év előtt egy középkorú orosz házaspárnak volt bérbeadva. A két szoba a leg­­szükségesebb bútorokkal volt ellátva, az inogó kis asztalnál e­gy sűrű szem­pillájlu, kopasz, szegényesen öltözött, vörsöses szakállú kis em­ber ült, és itt, a másik sarokban pedig egy őszülő asszony spirituszfőzőn melegítette a legszegényesebb ebédet: egy tát makkaronit Abban az’ évben történt, mikor kitört a világ­háború... Európa remegett a milliós had­seregek lépései alatt, de a kis ember az el­nyűtt kabátban nem nagyon érdeklődött a háború iránt. Jobban érdekelte, hogy mi lesz a háború elmúltával és egész gondolatvilágát egy probléma foglalkoztatta: miként lehet a nagy világégést a császárok és kapitalisták összezördülését egy­­ világháború során leve­zetni? Washington, Potsdam, Courning­ Street, Quai d’Orsay, Ballhausplatz és Quirinal még nagyon keveset tudtak az orosz emigráns­ról, aki az Ipjlscurus kis lapokban megjelenő cikkeit «N. Lenin» névvel jegyezte. Az egyes országok szocialista vezérei ismerték, de pél­dául a német David «bolond»-nak titulálta és az angol-francia szocialisták pedig gúnyo­san beszéltek róla, az álmodozóról, aki «üres köröket rajzol a levegőben». S három évvel később a zürichi vizionárius a legnagyobb európai országi­­ ura lett, 120 millió civili, teljhatalmú parancsolója. A minden személyes dicsvágy nélküli, az emberek külső tiszteletmeginyil­vántalása is Utáló, a luxus­gyűlölő és szerzetesi egyszerű­ségben élő autokrata nem történelmi típus . Lenin, a diktátor, mint ilyen a história első alakja. A hatalom­­ utáni vágya nem egoisztikus és hatalmát nem arra használja fel, hogy a földi gyönyörűséget magának le­arassa, hanem kizárólag annak, hogy eszméit terjessze. Gazdagság, asszony művészet, sze­rencsejáték, élvezet -- nem léteznek számára. Egyik ellenfele mondja róla: egyetlen szük­séglebe van: a forradalom­. Lenin húsz évvel ezelőtt m­ár a diktatúra mellett agitált és már akkor annak az embernek látszott, aki, hm egy­­ dolgok a fejébe vesz, amellett képes addig írni, agitálni, míg az valóra nem válik. Mac­­chiaveflista, Napoleon, Talleyrand és ugyan­akkor Bakunin, Bianchi egy személyben. Mint szónoknak alig lehetnek sikerei: száraz, monoton, minden, irónia, mindeni sarkazmus nélkül, de amikor beszél, arckife­jezéséről, gesztusaiból hipnotikus erő sugárzik, monda­­tokat ismétel és azokat vasszegekként veri a hallgatóság fejébe. Egész magaviselete fana­tikus önbizalmat árul el és ez az erő az, amely el tudja hitetni, hogy nincs az igazságnak más útja csak az, amelyet ő hirdet. Lenin választási eredményeket hamisított, Lenin pa­rancsot adott arra, hogy a közpénztárakat fegy­veresen támadjanak meg­. Lenin részt vett ab­ban, hogy propaganda-célra hamis pénzeket gyártsanak, egy­ fanatikusnak jelszavával; a cél szentesíti az eszközöket!» A legnagyobb tévedés volna azonban l e-

Next