Erdélyi Hirlap, 1923. december (7. évfolyam, 1683-1703. szám)
1923-12-19 / 1697. szám
2. oldal £ E B £ L Y I H I S L A g Szerda, 1923. december 19. a legbarátságttalanabb módon kezeli a román kultúra kérdését s többbek között eddig egyetlen román nyelvű líceumot sem engedélyeztett. A liberális képviselő beszédét nagy tapssal fogadta az ellenzék, feléig pedig Jorga és Maniu Elmaradt az országos sajtókongresszus. Egyetemi ifjak tüntetése a „nem nemzeti“ újságírók ellen. — Másfélmilliós rombolás Kolozsvár utcáin. — A megalakult ujságiró-federáció Bucurestiben folytatja tanácskozásait. (Cluj - Kolozsvár, december 18. Saját tud.) A vasárnap és rákövetkező napokon tervezett ujságírókon agjresszus zavartalan megtartását a diákság megakadályozta. Már a megnyitó díszülésen, mikor a kisebbségi szindikátus elnöke, dr. Paál Árpád szólalt fel, hangos kiáltozások hallatszottak. Beszéljen románul! Bacallbasa Constantin, a bucuresti hirlapirók federációjának elnöke magából lelkésvé kiáltotta a diákság felé: — Uraim, ne hozzunk szégyent a román liberalizmusra, a kisebbségnek joga van nyelvének használatára. Erre Paál Árpád dr. beszédét teljes csöndben hallgatták meg, sőt a végén erős taps "hangzott fel. A díszgyűlés izgatott hangulatban folyt le, majd onnan a tüntetők az utcára vonultak és romboló munkába kezdtek. Összetörték a Marmorosch-Blanc cég gyönyörű céjgytájbláit és számos leeresztett üzletredőnyt összezúztak. Este a színházban nem engedték, hogy Bacalbasa megtartsa előadását. Késő este ismét megújultak az üzletek rongálásai, melyet a rendőrség nem tudott megjgázolni. Terrorcsoportok járták be a nyilvános helyiségeket és a magzavart vendégek rémülten menekültek. A Tambut előtt a zsidó és a román diákok összetűztek, minek folytán tobb előállítás történt. Tegnap kellett volna az újságírókongresszusnak lefolynia, de a vezetők elhatározták, hogy azt nem tartják mielg. Csak egy szállodai szobában gyűltek össze az újságfirószervezetek elnökei és megalakították az Újságírók Országos Szövetségét. A kongresszus erőszakos megakadályozása az[ ország egész sajtójában kínos megdöbbenést keltett. Nagy a levertség a clajikereskedők köreiben is, akik a tegnapi napon másfélmillió kárt szenvedntek. Petala tábornok, hadseregparancsnok szigorított ostromallapottot hirdetet ki és eltiltotta a város területén a gyűlések tartását vagy hogy négynél több ember gyülekezzen. A megzavart kongresszus folytatása január 26-28 napokon lesz Bucurestiben. 5zív küldi szívnek szívesen Az anyai könnyekkel áztatott „Mézeskalács“. — A magyar daljáték diadalmas feltámadása. — Örök emlék az ismeretlen magyar katonának. — Emőd Tamás és Szirmay Albert muzsikás meséje. A budapesti Király Színház most mutatta be a nagy premierek minden külső pompájával Emőd Tamás és Szirmay Albert magyar daljátékos, muzsikás meg élt a Mézeskalács»nőt. A bemutatót ünneppé avatta az a körülmény, hogy a János vitéz óta, amelynek komponistája Kacsóh Pongrác - tragikusan érdekes véletlen épen most hunyta örök álomra szemét, nem jelent meg érzéseiben és külsőségeiben annyira magyar darab. Erről a páratlan érdekességei darabról szól alábbi tudósításunk • Szív küldi szívnek szívesen: ez van ráírva Ernőd Tamás Mézeskalácsára és valóban két szív, az Ernőd Tamás és a Szirmai Albert szive küldi szívesen a közönség a szivének Nem is hallgathatja mássá az ember, mint a szivével, meleg- édesen megfájduló, könnyesen mosolygó, érző, halkuló, sóhajlt szivével. A meséje? Bujdosó katona, kis parasztoséiért, királynő, fenséges kézzel átlőtt szív, kis cselédkézzel összevarrt szív. És fájdalom és boldogság, olyan, gyermeki, tiszta és naiv, hogy metrikát és eltölt, hogy baldogjgiá lesz gyermekivé és tisztává. Ve ivek az Emőd Tamás versei. Hogy csengtekyűznek, kacagnak, csendülnek, mint kis hangok örömös ünnepeken, hogy omlanak lágyan, simogatóan, derülten mint drága, fehér bárányfelhők. Könnyűek, mint a pici sóhajtás és egyszerűek, imát a mezei virágok. Szív küldi szívnek szívesen és a szív, mint szomjas, váró, vágyódó kehely heissza és eltelik velük. A magyar nyelv legszebb muzsikája ezek a versek, tiszta poézis, gyönyörű, öntudatlan, mint a virágszirom, olyan finom színű és olyan természetes is. Muzsika, a Szirmai Albert muzsikája. Milyen boldog felolvadásban ömli körül a dalos verseket, hogy remeg és sóhajt a fúvók vékony hangján. 4x egy libben pillénél könnyebben, ha mosolyognak az Emőd Tamás szavai és hogy megmarkol, elfacsarit, mikor bánat kél a bujdosó katona, a kis parasztcseléd, vagy a királynő ajkain. A magyar szavak magyar muzsikája; talán máshol nem is értenék meg, de megéreznek, mert a szivek az egész világon. egy akolból valók és ezt a muzsikát szív a szívtől kapja, tiszta szívből, kedvesen. Szöveg és zene csak két hangszer, de egy melódia, nemesen zengő, örvendeztető, halkan fájó magyar melódia. Valahonnan mélyről sóvárogt elő s — könnyed harmat — belép és befonakodik szívbe, bugigyan a szemen. Pirosak voltak a szemek az elfogódottságtól és pirosak voltak az arcok az örömtől. Pirosak voltak a szivek a Mézeskai Vessz ÍV pirosától. . . * Emőd Tamás költői munkája, Szirmai Albert kiváló zeneszerzői kvalitásai megérdemlik azt a sikert, melyet ők magjuk, a színház és a közönség egyaránt vártak a Mézeskalácstól. Ez a siker egy költői szépségekben gazdag magyar mesejátékot koszorúzott. Nem túlságosan egységes, de rendkívül megható maga a történet. A nekeresdi vásáron mézeskalács szivet vesz egy kis parasztleánynak a bujdosó katona, aki azonban megtetszik az álruhában odaérkező király kisasszonynak s mivel «minden katona az övé», elviszi magjával a palotájába. A katona hazaváglyik a mesebeli palotából, otthagyja a gazdagságot és a szerelmet remélő király kisasszonyt. Megszökik.. Élve, vagy haha vissza kell hozni, ez a parancs. Vissza is hozzák — holtan. A kis parasztleány, ki közben lejött a katona után a nagy királyi Buigba-ba, a mézeskalács szivet szerelmese kihűlt szivére teszi s irat a katona feléled, hiába tartóztatják már kéréssel, paranccsal, soha sem hagyja el többé az egyszerű kis parasztleányt, akinél boldogján megy haza a falujába. Ez a bájosan egyszerű kis chanson-téma dithyrambussá erősödik abban a szövegbeli és zenei tirádában, ami a halott katona felett zeng. a daljáték második felvonásában Az az érzésünk, hogy Ernőd, a dalköltő, ennek a kedvéért írta az egész darabot. A névtelen hősnek, az ismeretlen katonának szebb emléket nem állítottak még a színpadon, mint ebben a jelenetben. Ez tiszta és nemes költészet, annyira igaz, mély és megindító, hogy aztok a szemek, amelyek már könnyeztek háborús halott felett, most a nézőtéren megint mind elsírták ugyanazokat a könnyelőket. ( egyik nagy tisztelőjével, ki ismételten hallotta. Az elérzékenyülésig lelkesedve beszélt róla, nem intellektusát, nem is hangját dicsérte tulajdonképen, hanem azt a bámulatos művészetet, mellyel egy-egy jelentéktelen versnek, vagy jelentéktelen szónak kiváló érdeket tud kölcsönözni. «Csak a királyoknak van erejük, hogy a jelentéktelenségből magasba emeljenek, fénnyel, hatalommal ellássanak», mondotta végül. Eleinte csodálkoztam a naív analízisen, mely egy vers, egy sor, egy szó pontosságával törődik és ebbe a fontosságba temetkezik el, de a megindokolás után igazat adtam neki. Úgy van, a művészet mindig abban állt, hogy a kicsit és egyszerűt naggyá tették. Papini, az olasz Molnár Ferenc is mondott ehhez hasonlót Figyeljük meg tehát szerdán gondosan, milyen új sorsuk van a szavaknak és mondatoknak. Mindezen túl azonban Tessitori Nórának grandiózus, vitathatlan, elhódíthatatlan öreg érdeme, hogy tevékeny része van a magyar élet összefogásában és őrzésében. Hatalmas érdeket tud ébreszteni a régi és új egyetemes magyar irodalom iránt, bizalmat költögetni az új, külön erdélyi irodalom iránt. Sajnos, mind a kettő ápolása fáradságos misszió mostanság, szétesésünk idején a szellemi, művészeti flagelláció nélkül alvó leányzók lennének. Az a körülmény, hogy Tessitori Nóra óriási sikerrel szolgálja a szavalás művészetét, azt igazolja, hogy nemcsak a világszerte ébredező nagy ideális stílus első jeleiről értesült, amit még csak a legfinomabb és legtökéletesebb szellemi szeizmográfok* jeleznek, hanem tudja, hogy az alvó magyar öntudatunk ébresztésének mindenkor az élő, a zengő, a muzsikáló, a spélybe szállongó hang volt az igazi, a sikeres eszköze. Nem az írás, a beszéd a magyar lélek igazi riasztója, a fülünkön keresztül hajlunk erényre és bűnözésre, mint az asszonyok. Tessitori ennek a magyar éiiekre ömlő hangnak a hőse, a hanggal új életre kelti a magyar irodalom érdekét és a magyar irodalommal a magyar lélek szintéziseit és a magyar lélek erős felszárnyaltatásával az általános szolidaritást, melyben mind a testvérek, egyenlőik vagyunk. A magas lépcsőről, a magyarságból a még magasabb lépcsőzetre, a végtelenség terraszára lép föl. És milyen jó különösen ma, mikor fejünket a mindennapi Ids kavicsokon, görgetjük, ha felpillanthatunk a türkiz kupolára, a végtelen horizontokba szárnyaló hang után nézve. Kétségtelen, hogy Tessitori Nóra oda, arrafelé képes tartani. Ha elmélyedünk annak a fényképének a nézésébe, melyen úgy ül, mint Michel Angelo sixtini menyezeg képének egyik sybiliája, a formáli erőteljes tömörségében, az az érzésünk támad, hogy ő benne is meg van a nagy arezzoi mester valami rokon vonása, az erő és a kerti dulcedo. Az a képesség, mikor a művészet az abszolút művészetté válik: zene lesz szoborból, képből, versből Zene, örök zene, mely az emlékezet redőit mozgatja I Adjon kegyelmet a miniszter! Szülői értekezlet a katholikus gimnáziumban a letiltott zsidó növendékek ügyében, (Arad, december 18.) A katholikus főgimnázium igazgatósága pár nappal ezelőtt — Petrovics dr. főigazgató látogatása után — szigorú írásbeli rendeletet kapott, amely arra utasította az igazgatóságot, hogy a gimnázium második osztályába beíratott zsidó vallású fiú- és leánytanulóknak a Tanévet a Moise Nicoara-ban, illetve az Elena Ghiba Biria-ban kell folytatniuk. A rendelet hivatkozott arra a nyár múlt évben kiadott rendelkezésre, amely szerint már a múltban az első osztályba zsidó vallása javulók nem vehetők fel. Ez a rendelkezés annak idején elkésve érkezett Aradra s ezért a főigazgató hallgatólagosan beleegyezett abba, hogy az ily módon az első gimnáziumot elvégzett növendékek a második osztályba felvehetők. Ennek dacára a főigazgató legutóbbi aradi látogatása alkalmával már szóbelileg előre jelezte Fischer Aladár igazgatónak, hogy a fin én leány tagozat második osztályába beíratott 55 zsidó vallású tanuló — a szigorú miniszteri rendelkezés alapján — tanulmányait nem folytathatja a katholikus gimnáziumban. A főigazgató keddig ártott a rendelkezés végrehajtására határidőt, ma délutánra aztán ebben az ügyben szülői értekezlet volt, amelyen Fischer Aladár igazgató tudomására adta a szülőknek a beérkezett rendelkezést és egyben ismertette előttük az ennek nyomán, beálló helyzetet. Az igazgató vázolta a szülők előtt, hogy az ország valamennyi gimnáziumában, amelyet felekezetek tartanak fenn, ez a rendelet érvényben van és, így gyermekeiket már a közeli napokban — amint az arra vonatkozó értesítést a rendeletben jelzett két intézettől a katholikus gimnázium megkapja — át kell oda küldeni. A szülők, — akik már tudomással bírtak a rendelet leérkezéséről - elhatározták, hogy illetékes helyen interveniálni fognak a rendelet hatályon kívül helyezése érdekében, mert hiszen sem a gimnázium igazgatósága, sem pedig a szülők hom hibáztathatók, amiért a további beiratkozási tiltó rendelkezés — annak idején — elkésve érkezett le Aradra. í PriscilIs e an fi Imi te üzott wad Ma szerdán utoljára az APOLLÓBAN