Erdélyi Hirlap, 1924. április (8. évfolyam, 1775-1796. szám)

1924-04-18 / 1788. szám

j&mdf , ílt. évfolyam , 1788, átér* Egy példány B let, vasárnap 4 hó, 1924, április 18. Péntek Megjelenik hétfő és <udnnépeket követi eaeiStt Előfizetés: évente 600,, évre 300, lf évre 156 Stopok kivételével naponta. — Szerkesztő _ .. 1 hóra 50 lej. Külföldre a duplája. Számonként ‘.égés kiadóhivatal Strada Metiana (volt /tfMHÍ SiíTfel 7k^% Bucarestiben 50 b.-nal több. Ausztriáb.2000 oK. Borrag-utca) 1, telefonszámok: S7 és 173. HMiUi 1! IKLhÜT Csehszlovákiában 1 f-K. Jugoszláviában 2dinár Anatole France. Ma nyolcvan éves, Thibault antikvárius fiaként született és nyolcvan teremtő év igazolja, hogy Jaques Anatole, a Thibault családnév helyett joggal adoptálta annak az országnak nevét, amelynek szellemi ereje benne szökött magasra. Anatole France nyolcvan éves és sajátságosan ma is az élén halad azoknak a törekvéseknek, amelyek az emberi életet ki akarják szabadítani a társadalmi igazságtalanságok ás hazugságok gubancából a művészien harcos gondolat kardjával. Anatole France a konzervatív kritika vértezetével indult el és nemcsak Chateaubriand stilművészetének, de eszméinek is őszinte bámulója volt. Klasszikus költők új kiadását rendezte sajtó alá, hogy később Bonnard Sylvestre és Bergeret úr figuráin át szatirikusan rokonszenves életre keljenek e komor és haszontalanul is hasznos évek tanulságai. Közben könyveket bírált és e munkássága teremtette meg elegáns essay-kötetét, amelyben például Zola erkölcstelenségével és a francia föld népét kompromittáló miliő-rajzaival kapcsolatosan szenvedélyes szavakat talál az őszinte fölháborodásra. A Dreyfus porig nagy utat tölt meg ez a múltakban gyökeredző és primitíveken édesgő lélek. A XIX. század hipokrízise és szociális szélsősége egyre mélyebb ágyát vetették benne az egyetemes kételkedésnek és ez a szkepticizmus sokáig állandó karaktervonásává vált lényének és írásainak. Szkepticizmus, amely alapvetően kétségbe vonja az emberi társadalom harmonikus és igazságos kiépülésének valószínűségét és az ember szociális jóravalóságát. «A társadalmi szerkezetek változhatnak, az ember alig változik», írja egy helyütt , hogy mégis odaállt Zola mellé Dreyfus védelmezőjének és ma a szocializmus egyik szellemi világító tornya, annak magyarázatát ilyenformán adja: «Az emberiségen lehetetlen segíteni, de mindenkinek, aki érez magában némi hivatottságot, kötelessége harcolni a szenvedés okai és a szenvedés ellen!» France szerint az emberi életet pusztító szenvedések javarészt a mai társadalmi rend produktumai és bár szkeptikus gunyorgása sokszor a szocializmust sem kíméli, mégis ezt a formát tartja, a legkevesebb szenvedést produkáló társadalmi szisztémának. Regényeiben többnyire csupán pódiumot keres eszméinek hirdetésére. Coignard abbé derűsen mély vélekedései során nem kíméli a nevetségesség tragikumától sem intézményeit, sem hagyományait és eszményeit a nagybeteg társadalomnak. A hit és a hitetlenség sokáig harcol Anatole Francéban, de végül is az első marad fölül. Anatole France élmények és tanulságok alapján félreérthetetlenül azok mellé sorakozott, akiket a részletekre vonatkozó skrupulusok nem tántoríthatnak meg a nagy elvi igazságokért való harckészségben. Már 1920-ban Romain Hollanddal, Henry Barbusse-szel és a francia szellemi és művészi élet több kiemelkedő alakjával egyesülve az európai kulturnéphez kiáltványt intézett, amelyben fölemelte tiltakozó szavát a gyűlölet és boszú uralma ellen és sötét jóslatával megfenyegette az egész európai kultúrát, amelynek rövidlátó politikusok a sírját ássák. A nyolcvan éves France egyike azoknak a minden világszemléleti és pártpolitikai szempontok fölött értékelhető szellemeknek, amelyekkel a mai kor emberének föltétlenül számolnia kell. Ahogy a XVIII. század szellemi karakterét döntően befolyásolja Voltaire, ahogy a XIX. századot hatalmába keríti Schopenhauer, úgy fonja át századunk első évtizedeinek társadalmi és erkölcsi eszméit az a bölcseleti szellem, amelynek France művei a kódexei. Nagy művész, nagy gondolkodó, jós és orvos, de mindenek fölött nagy ember. Filozófiájának alapvető célkitűzése, hogy az emberiséget elsősorban arra kell megtanítani, miképpen kell emberré lenni, Megegyezés előtt a német jóvátételé kérdés. Macdonald a szakértői bizottság jelentéséről. — Az európai helyzet szanálására most van a legkedvesebb időpont. — Poincaré beszédének hatása Németországban (London, április 17.) Az egész európai közvélemény ama két nagyjelentőségű esemény hatályő alatt áll,hogy a Dawes-féle szakértői albizottság jóvátételi tervezetét általános rokonszenvvel fogadták, másrészt hogy a német birodalmi kormány máris hozzájárult, hogy a Dawes- féle munkálatot a jóvátételi tárgyalás alapjául elfogadja. Természetesen vannak jelenségek, amelyek az optimizmus hangulatát elsötétítik. A jóvátételi bizottság különben ma veszi tárgyalás alá a német birodalmi kormány válaszát. Nagyjelentőségű az a vita, amelyet az angol alsóházban folytattak a szakértői delegáció munkálatáról. Baldwin kérdésére Macdonald határozottan körvonalazta álláspontját. Mindenek előtt örvendetesnek mondotta azt, hogy a szakértői Bizottság munkálatát az összes delegátusok aláírták és maga a jóvátételi bizottság is a jelentést egyhangúlag elfogadta azzal a hozzátétellel, ha Németország is hajlandóságát jelenti ki a közreműködésben. Ezután Macdonald kijelentette, hogy a szakértői vélemény egy oszthatatlan egész és ezért az angol kormány ünnepélyesen kijelenti, hogy kész a szakértői tervezetet teljes egészében támogatni és erről az összes kormányokat, beszámítva az Egyesült Államokat is, körtáviratban értesíteni. Erre Baldwin általános helyeslés között kijelentette, tudja-e Macdonald, hogy ebben a magatartásában az egész brill nép támogatására számíthat. Macdonald azt válaszolta: Én gondoltam, hogy ez így lesz, azonban nagyon le vagyok kötelezve Baldwinnak, hogy ezt most így kimondotta Parisból érkező tudósítás szerint Poincaré tagnap Lord Crewe párisi angol nagykövettel hosszabb megbeszélést folytatott. Természetesen a jóvátételi probléma jelen helyzetéről. A párisi Information leközli azt a nyilatkozatát, hogy az európai helyzet rendezésére szerinte most van a legjobb, de a legsürgősebb alkalom is. A szövetségesek eddigi politikája Németországban felhívja a demokratikus békeszerető csoport politikai hatalmát. Macdonald úgy látja, hogy a szövetségesek politikájának véget kell vetni. Poincaré tegnapelőtti beszédét, melyet a radikális baloldal választási lakomáján mondott és amelyben Németországot közel 7 milliárd aranymárka vagyon kiszivárgásáért és több mint egy milliárd aranymárka értékű idegen valuta felhalmozásáért csalónak nyilvánította és megvádolta az imperializmus és a revanche eszme mesterséges ápolásával, azt a következtetést vonva le, hogy németellenes politikája mindenben beigazolást nyert és ezért a Ruhr-vidéket nem fogja kiüríteni. Németországban óriási izgalmat keltett. Poincaré beszédét az egész német sajtó a legnagyobb felháborodással tárgyalja és azzal vádolja Poincarét, hogy máris lehetetlenné akarja tenni a jóvátétel ügyében való megegyezést és célja az, hogy a német választás irányát jobbfelé, a franciákét pedig balfelé tolja el. A mai nap folyamán Németországból rendkívül érdekes pénzügyi és szociális hírek érkeztek. A német arany discont bank ma megkezdte üzemét. A másik hír arról szól, hogy a német birodalmi kormány elhatározta, hogy a 8 órai munkaidő kérdésében népszavazást fog rendezni,hogy ezt az égető kérdést a politikai diskurzió köréből kikapcsolják. A német birodalom takarékossági bizottsága április 1-i dátummal 330.000 birodalmi alkalmazott elbocsájtását mondotta ki. Ez az óriási mérvű leépítés 300 millió aranymárka megtakarításnak felel meg.