Erdélyi Hirlap, 1924. október (8. évfolyam, 1915-1940. szám)
1924-10-02 / 1915. szám
Arad. VIIi. évfolyam, 1915 szám. Egyes példány 4 lei, vasárnap 5 lei- 1924. október 2. Csütörtök. Megjelenik hétfő és az ünnepeket követő ezelőtt j Előfizetés: évente 700, */* évre 360, */* évre 180 napok kivételével naponta. — Szerkesztő- __ 1 hóra 60 lei. Külföldre a duplája. Számonkéntség és kiadóhivatal: Strada Melianu (veit AITAThW rllTi! Ti Ti Bucuregtiben 50 b.-val több, Ausztriába 2000 oK, Forray ucca) 1. Telefonszámok: 97 és 173. rdiiCPkÉtt ül a Csehszlovákiában 1 ch, Jugoszláviában 2 dinát A magyar párt a legnagyobb jelentőségű esemény küszöbére érkezett. Mert van-e fontosabb valami, mint vezért választani, aki felfelé a két millió lelket számláló kisebbségi nemzet méltóságát és jelentőségét tartozik képviselni, lefelé pedig összefogni az egész tömeget, mely a sivár politikai forgószelek közepette széthullani készül? A magyar vezérnek nemcsak nagyon okosnak, nemcsak hírnevesnek, nemcsak hódító erejűnek kell lennie, hanem hajlékonynak, találékonynak és szívósnak is, olyan vezető egyéniségnek, aki nemcsak a szó európai értelmében, hanem romániai jellege szerint politikus. Az új elnök ne csak diszkard legyen, hanem dömöckei penge, nemcsak szószóló, hanem szervező, nemcsak képviselő, hanem ösztökélő, nemcsak politikus, hanem diplomata is. Amikor a viszonyok ezernyi akadálya sokszor lehetetlenné teszi az egyetemesség bizalmi embereinek összeülését, az elnök vállaira súlyosodik a gyors és határozott cselekvés egész felelőssége. Az elnök akaratán kívül diktátor tartozik lenni és ezt a kínos feladatot csak nagy tekintély, politikai iskolázottság, szilárd elszántság, hajlékony ösztönszerűség vállalhatja el. A feltevések kavargásából két név magaslik ki. Az elnöki állásra két komoly jelölt van ezideig: gróf Teleky Arktur és dr. Bernády György. A kisebbségi magyar nemzetnek nem nehéz a kettő között választani. Telekyt nem ismerjük és kétségtelenül tisztes nevét a mai kor baloldali áramlatai és a kormányzat gyanusitásai között jelentékeny handicapelés nyomja le: az arisztokráciához tartozik. Bernády György régi, súlyos ember, ki a szerencsés tevékenység és okos józanság számos emlékét idézi fel. Mint a régi magyar parlament tagja, marosvásárhelyi polgármester és főispán nagy alkotások egész sorát valósította meg. Városát kis vidéki fészekből az anyagi és szellemi művelődés egyik fontos magaslatára emelte. Az új világ forrongása alatt az elsők között tudott biztossággal tájékozódni. A magyarság az ő előresietését nem sokáig értette félre, nyomába igyekezett, szinte letaposta sarkát. Amióta a román parlament tagja és a kormánnyal tárgyaló bizottság elnöke, Jakabffy Elemér, Paál Árpád és Gyárfás Elemér mellett ő bontakozott ki mint providenciális és possibilis vezéregyéniség. Szerencsésen képviseli a világszemlélet azon érdesség és szürkeség nélküli középmedrét, melybe a bal- és jobboldali vizek könnyen beleszakadnak. Kivételes egyéniségében helyet foglal a magyar és székely természet sok nagyszerű értéke: politikai távolbalátás és diplomáciai alkalmazkodás. Meg van a szellemi ereje és felkészültsége, hogy józan okossággal járjon el a hatalom irányában és megmozgassa a magyar párt renyhe és tunya anyagát. . . Meggyőződésünk, hogy a magyar párt nemcsak akarja de meg is választja Bernádyt elnökének. Erős hitünk, hogy Bernády meg fog felelni a beléje helyezett bizalomnak és rövid idő alatt megszerzi a kisebbségi jogok megvalósítható mennyiségét. Nincs más választás, mint Bernády megválasztása. 1 kritika a kormány gazdaságpolitikájáról. A külfföldi kölcsön, az idegen Saks és a gazdasági krízis kérdése. — Emi a hegyzet és mi a megoldás lehetősége. (Bukarest, október 1. Lajkát tud.) Vintila Bratianu és Tancred Constantinescu hazaérkeztek külföldi útjukról. A pénzügyminisztert megelőzve a kereskedelmi miniszter azonnal fogadta a bukaresti sajtót. Elmondotta, hogy milyen pompás fogadtatásban volt részük Románia minisztereinek Parisban és Londonban. A külföldi politikai és pénzügyi körök mennyire ismerik az ország egyre javuló helyzetét és mily bizalommal vannak a liberális párt gazdasági és finánc politikájával szemben. Mikor pedig arról esett szó, hogy mit is a tárgyalások végső eredménye? Így válaszolt a kereskedelmi miniszter: Csak legyenek az urak nyugodtak, az eredmény nem késik. A mai minisztertanács után a Viitoriil nasábjain megszólalt a pénzügyminiszter is. Bővebben és komolyabban foglalkozik az úttal, mint kereskedelmi kollégája. Újból kijelenti, hogy nem kért kölcsönt, amire különben nincs is szüksége az országnak. Csak a kommlmercializáláshoz kell a külföldi tőke. Itt kész a hajlandóság, megismerték a gazdasági törvényeket s megértették, hogy az nem veszedelem. De a Viitorul munkatársa nem volt indiszkrét, nem kért konkrét eredményt, így aztán a pénzügyminiszter is elállott attól, hogy ilyen irányban nyilatkozzék. A hónapok óta tartó külföldi tárgyalások végén a lesellentmondóbb hírlapi információk után így tájékozódhatok a nagy, közvélemény az elért eredmény felől: Magas útiköltség — kevés eredmény. Vajjon mit szólnak ezekhez a sikerekhez az ellenzéken? Elsősorban a nemzeti párthoz fordultam. A párt egyik fiatal vezetőségi tagja így mutatta be nekem pártjának megállapításait a külföldi útról és ennek várható eredményeiről. r • ’ • Látja kérem, a pénzügyminiszter1 csak hat nap elteltével nyilatkozott és csak a félhivatalosnak. De ez a nyilatkozat sem mondott többet, mint előző, külföldről hazaküldött interjúi Most is azt mondja, hogy kölcsönt nem kérésért Most már csak az a kijelentés határozottabb, hogy az országnak nem is kell a kölcsön csak a foci laboráláshoz kell a külföldi tőke De ő sem mondott többet az eredményről, mint a kereskedelmi miniszter. Azaz Tancred Constantinescu beszélt arról, hogy néhány kommercializálandó vállalathoz biztosítva van a külföldi tőke támogatása. — Ennyi az egész. Mindezért pedig elköltött az ország néhány, ezer francia frankot, az eredmény pedig egy automobil- és repülőgépgyár. Úgy néz ki az eset, mint amikor az apa beteg gyermekének télvíz idején tüzelőanyag, étel , orvos és orvosság helyett egy aranyfüsttel bevont diót hozna haza . Egyenlő jogokat a külföldi tőkének Azt kérdi ön tőlem, hogy mi a nemzeti párt álláspontja a kérdésben? Pártunk megállapítása, hogy az országnak arra a közgazdasági politikára kell rátérni, mely a külföldi tőkének teljesen egyenlő jogokat biztosít a román tőkével szemben az ország erőforrásainak kihasználásához. Mindent más felfogás a legélesebb ellentétben van az ország vitális érdekeivel, a termelés kifejlesztésével. Mert annak az országnak, melyben a mozgó tőke lm vönként kölcsönnél öt százaléknál többel is kéres, a külföldi tőkére feltétlenül szükségig van. Ilyen körülmények közt elutasítani a külföldi tőke egyenjogú együttműködését a termelésben és megelégedni azzal, hogy éhen haljunk és bányáinkat, vízierőnket, erőforrásainkat csak román tőkével használjuk ki, amiből pedig erre nincs elég nagyon komolytalan gondolkodás. Nem titok a nemzeti párt előtt az a történelmi tény, hogy a nagy, ipari államok nem csupán a maguk tőkeerejével érték el fejlődésük mai fokát Jól tudjuk, hogy Észak-Amerikát az angol és francia tőke, Dél- Amerikát francia, angol és német tőke vitte a fejlődés útjára. Amit a kormány tesz nálunk, a belföldi tőke érdekében a külföldi tőke ellen, az vagy az érzelmekből eredő tévedéseknek következménye, vagy tisztán magánérdekeket szolgáló céloké. Egy azonban bizonyos, hogy ez az irányzat lépésről-lépésre, de egész biztosan az ország gazdasági elsorvadásához vezet A költségvetési felesleg nem reális. Különben pártunk vezetői előtt nem titok, hogyan vezeti a jelenlegi rezsim az ország pénzügyeit Előttünk csak rossz tréfa, ha a kormány költségvetési feleslegről, az infláció megszüntetéséről és a gazdasági életi konszolidálásáról beszél. Nem lehet szó arról, hogy az állami igazgatásnak és az állami javak kezelésének erősen kiemelt feleslege reális volna. Felesleg csak azért van, mert a bevételeket a végletekig fokozzák és igen sok feltétlenül szükséges kiadást elodáznak, halaszthatatlan beruházásokra pedig nincs hitelünk. Rosszul fizetjük a közhivatalnokokat. Fizetésük megélhetésük nyomorult feltételeiből is csak alig 30—40 százalékot tud fedezni. Amikor ilyen a helyzet, akkor a költségvetési felesleg igazán nem komoly dolog, csak ámítás. Amit a kormány deflációs politikáját illeti, az sem hozta meg a küelső eredményt. Al