Erdélyi Hirlap, 1926. március (10. évfolyam, 2323-2347. szám)
1926-03-02 / 2323. szám
h ;71. évfolyam, 23á3. szám, Egyes számára S let Áradt 192b, snireiisz. szeca. Megjelenik hétfő és az ünnepeket követő ezelőtt Előfizetés évente 960, */. évre 480, V. évre 240 napok kivételével naponta. — Szerkesztő _ __ 1 hóra 80 lei. Külföldre 1 hóra 140. Számonkéntség és kiadóhivatal: Strada Metianu (volt 7 I"l?4 IYÍ SifT)S Bucure$tiben 50 b.-val több. Ausztriába 3000 Ko, Forray ucca) 1. szám. Telefonszám: 97. v*JLÍwrlXll áll KIZ/tÜt Csehszlovákiában F/t cK, Jugoszláviában 2dinár Acélujjak szorítják bősszé mindig jobban és jobban a vergődő, hörgő aradi kereskedők torkát. Az adók, illetékek és más terhek összeroppantó szőripákához most csatlakozott a boltbér is. Május elsejére átlagban 100 százalékkal emelték fel a kereskedők üzlethelyiségeinek bérét és ezzel az emeléssel megadták a kegyelemdöfést az összeroskadni készülő kereskedelemnek. A nyomasztó gazdasági helyzet, a pénzhiány, a kételkedv teljes elmaradása úgyis súlyos teherként nehezedik a kereskedőkre és most még jobban lenyomja őket, sokakat pedig teljesen megsemmisít a békeparitásos boltból. Igazságtalanság ma békeparitásos házbérről vagy boltbérről beszélni, amikor a fizetések még messze alatta maradnak a békeparitásnak. Amint a lakásoknál sem lehet a végtelenségig emelni, ugyanúgy nem lehet ezt tenni a nyílt üzlettel bíróknál sem, mert a teherviselésnek itt is van határa. Nem lehet érdeke sem az államnak, sem városnak, hogy pusztulásra ítéljen egy értékes és produktív társadalmi osztályt: a kereskedőket. A háztulajdonosok a háború hosszú ideje malt a békeszerződés utáni évekig úgyszólván tehertételként könyvelték el ingatlanaikat. Tény dolog, hogy a jó konjunktúra idején,amikor a kereskedők kihasználták a nagy pénzömlést, a háztulajdonosok ökölbe szorult kézzel, fogcsikorgatva kényszerültek konstatálni, hogy az aranyesőből rájuk nem hull semmi, mert az akkori alacsony boltbérek nevetséges összegek voltak. A boltbérek felszabadulásával a háztulajdonosok most egyszerre akarják behozni az év mulasztását, ti feledkeznek azonban arról, hogy a nagy konjunktúrának vége van. A pénzömlést üzlettelenség és lassú elvérzés váltotta fel. Azok, akik a háború alatt vagyont szereztek, mind felélték kis tőkéjüket, mióta a pangás tart. Ma már nincsen vagyonos kereskedő, ma ez az osztály is máról-holnapra él és ma nem lehet békeparitásos boltbérekről beszélni. Rossz politika a végtelen emelés politikája. Megbosszulhatja magát, mert az a kereskedő, akinek a házbérét 100 ezerről 200 ezerre emelték fel és akit a horribilis adóterhek, és kamatok már amúgy is a földre sújtottak, nem fogja tudni megfizetni a 110 ezer lej differenciát és bezárni kényszerül üzletét. Ezt a közelmúlt esetei eléggé bizonyítják. Arra pedig ne számítsanak a háztulajdonosok, hogy vetélkedés indul meg egy-egy üres helyiségért, ezek az idők már elmúltak. A korlát nélküli emelés formálisan lehetetlenné teszi az új kereskedői exisztenciák megalapozását. Ma mindenki, aki üzletet akar nyitni, meggondolja a dolgot- mert visszariasztja a nagy házbér, amely évrőlévre csak emelkedik a békeparitásig, azon is túl, egészen a fantasztikumig. A háztulajdonosoknak belátással kellene bírniok és ha ez nem érhető el, akkor törvénnyel kell megakadályozni egy hatalmas társadalmi osztály lassú halálát. Milyen alapon peticiv ellenzéki pártok az aradi községi választást. Valótlan állítások és támadások a Magyar Párt vezérei ellen. — Államellenes és magyarellenes magatartás egy időben. A belügyminiszterhez felterjesztett petíció „várt pontjai“ Törvényes1 és erkölcsös fegyverekkel legyőzőt tek- sem akarnak belenyugodni abba, hogy nem győztek. Az embereknek eredendő tulajdonsága, hogy diadalmaskodni akarnak és ritkán viselik el méltósággal, ha az egyéni akaratuknál erősebb közakarat nem ngedi meg érvényesülésüket. Minden eszközt felhasználnak, hogy korrigálják a mások szerencséjét és a maguk szerencsétlenségét. Bármilyen méltóságos bizalommal és a közakarat tiszta megnyilvánulásával folyt is le az aradi községi tanács megválasztásának harca, az ellenzék az utolsó eszközt is igénybe veszi, hogy a tisztes győzelmet az ellenfelétől elvitassa. Megpezicignálta a választást és kérvényében sajnos, az egyének politikai érintetlenségének és függetlenségének megvédőlásával is igyekszik a győztes oldal kezéből kicsikarni az eredményeket. Mmi minden alkalommal hangsúlyoztuk, hogy igazi tisztelettel vagyuink eltelve az ellenzék minden árnyalatával szemben és hangsúlyoztuk azt, hogy:’ a mi küzdelmünk nem a román pártok pisájába való beleelegyedés, hanem pusztán a magyarság méltó képviseletének biztosítása azokkal a módozatokkal, amelyek pillanatnyilag rendelkezésre állanak. Nagy kárnak gondoljuk, hogy az ellenzék, amelynek minden egyes bekerült tagját szívesen látjuk a községi tanácsban, nem azt a modort és politikai ízlést követi amelyről mi egy pillanatig sem feledkeztünk meg bár az aradi Magyar Párt újabb megrágalmazása és kár a magyar kisebbségnek államellenes beállítása. Ezzel az ellenzék dezavuálja a saját maga magyar tagjait, akiknek szeplőtlen magyarságában mi nem kételkedhetünk és amelyet viszont az ellenzéknek sem szabad kerülő úton, rajtunk át a magyarság általános bántásával megsebezni. Most is abban a meggyőződésben vagyunk, hogy a petíció elutasításával az egész méreganyag kikerül politikai szervezetünkből és a városi élet közigazgatásában a magyarság és a románság között, tökéletesen mindegy, hogy melyik listáról kerültek be képviselői, lépés összhang fog uralkodni s ennek meg lesz a maga áldásos következménye. (Arad, március 1.) Megemlékeztünk már arról, hogy az ellenzéki pártok megpeticionálják az aradi választást és a petícióban különböző okokat hoznak fel, amelyeknek az 1 alapján kérik a győztes lista megsemmisítését és a vesztes lista érvényességét kimondani. Mi, igazitok és erkölcsi felelősségünk tudatában, leközöljük az ellenzék vádjait, nincsen mitől félnünk, nincs mit takargatnunk. Klvisszük a nyihénaság el* azok a «hatalmas erejü« érveket, amikkel az ellenzék eldicsekszik, de egyben megcáfoljuk és a való értékükre szállítjuk le azokat. Arad város magyar polgársága ítéljen. A fellebbezés első részében hivatkozik a választási törvény 199. és 161. paragrafusaira is személyeskedik. Ugyanis ez a két paragrafus kimondja, hogy olyanok nem lehetnek a városi tanács tagjai, akik a várossal szerződéses viszonyban állanak. Zima Tibor tanácstagról azt állítja a petíció, hogy mint az Erdélyi Hírlap tulajdonosa Arad városaról a városi üzemek hirdetményeinek a közzétételéért 210 ezer lej pausálét élvez. Ugyancsak Zima Tibor társtulajdonosa az Apolló Uránia színházaknak és mivel ez a két vállalat monopóliumot élvez, tehát függő viszonyban van a várossal. Az alaptalan személyi kifogások. Mindkét állítás alaptalan, komolytalan és nem fedi a valóságot. Az Erdélyi Hírlap nem áll és nem állott szerződéses viszonyban a várossal. Hogy a múltban sem volt a lap és a város között szerződés, azt maga Angel István dr. nyugalmazott polgármester igazolhatná legjobban. Az ő nyugdíjaztatása után sem kötött az Erdélyi Hírlap semmiféle szerződést a várossal. Zima Tibor tényleg társtulajdonosa az Apolló és Urániának, de monopóliumról szó sem lehet, mert Aradon még két másik mozi működik:az Erzsébet és a Nyári mozi, volt ezenkívül még egy ötödik is, a színházi mozi, amire minden további nélkül kiadták az engedélyt, de ez önmagától szűnt meg. Tehát ezek a vádak is összedőlnek. Különben is a petíciót) • ejtő uraknak tudnia kellene azt, hogy a mozi ügyéévek kiadása már nem a város, hanem a belügyminiszter hatáskörébe tartozik. Stauder Józsefről, az Aradi Közlöny tulajdonosájról szintén azt írja a petíció, hogy hirdetési szerződéses viszonyban áll a várossal. Nem valószínű, hogy a város az idézett lappal szemben más eljárást kövessen, mint az Erdélyi Hírlappal. Stauber Józsefről még azt is írják a felebbezésben, hogy a háború alatt lapja románellenes magatartást tarnusított. Erre csupán az a megjegyzésünk, hogy még a kormányzótanács alatt mjuisz