Erdélyi Hirlap, 1926. március (10. évfolyam, 2323-2347. szám)

1926-03-02 / 2323. szám

h ;71. évfolyam, 23á3. szám, Egyes szám­ára S let Áradt 192b, snireiis­z. szeca. Megjelenik hétfő és az ünnepeket követő ezelőtt Előfizetés­ évente 960, */. évre 480, V. évre 240 napok kivételével naponta. — Szerkesztő­ _ __ 1 hóra 80 lei. Külföldre 1 hóra 140. Számonként­ség és kiadóhivatal: Stra­da Metianu (volt 7­ I"l?4 IYÍ SifT)S Bucure$tiben 50 b.-val több. Ausztriába 3000 Ko, Forray ucca) 1. szám. Telefonszám: 97. v*JLÍwrlXll áll KIZ/tÜt Csehszlovákiában F/t cK, Jugoszláviában 2dinár Acélujjak szorítják bősszé mindig jobban és jobban a vergődő, hörgő aradi kereskedők torkát. Az adók, ille­tékek és más terhek összeroppantó szőripá­kához most csatlakozott a boltbér is. Május elsejére átlagban 100 százalékkal emelték fel­ a kereskedők üzlethelyiségeinek bérét és ez­zel az emeléssel megadták a kegyelemdöfést az összeroskadni készülő kereskedelemnek. A nyomasztó gazdasági helyzet, a pénzhiány, a kételkedv teljes elmaradása úgyis súlyos te­herként nehezedik a kereskedőkre és most még jobban lenyomja őket, sokakat pedig tel­jesen megsemmisít a békeparitásos boltból­. Igazságtalanság ma békeparitásos házbérről vagy boltbérről beszélni, amikor a fizetése­k még messze alatta maradnak a békeparitás­nak. Amint a lakásoknál sem lehet a vég­telenségig emelni, ugyanúgy nem lehet ezt tenni a nyílt üzlettel bíróknál sem, mert a teherviselésnek itt is van határa. Nem le­het érdeke sem az államnak, sem városnak, hogy pusztulásra ítéljen egy értékes és pro­duktív társadalmi osztályt: a kereskedőket. A háztulajdonosok a háború hosszú ideje malt a békeszerződés utáni évekig úgyszól­ván tehertételként könyvelték el ingatlanaikat. Tény dolog, hogy a jó konjunktúra idején,­­amikor a kereskedők kihasználták a nagy pénzömlést, a háztulajdonosok ökölbe szorult kézzel, fogcsikorgatva kényszerültek konsta­tálni, hogy az aranyesőből rájuk nem hull semmi, mert az akkori alacsony boltbérek nevetséges összegek voltak. A boltbérek fel­szabadulásával a háztulajdonosok most egy­szerre akarják behozni a­z év mulasztását, ti feledkeznek azonban arról, hogy a nagy konjunktúrának vége van. A pénzömlést üz­­lettelenség és lassú elvérzés váltotta fel. Azok, akik a háború alatt vagyont szereztek, mind felélték kis tőkéjüket, mióta a pan­gás tart. Ma már nincsen vagyonos keres­kedő, ma ez az osztály is máról-holnapra él és ma nem lehet békeparitásos boltbérek­ről beszélni. Rossz politika a végtelen eme­lés politikája. Megbosszulhatja magát, mert az a kereskedő, akinek a házbérét 100 ezer­ről 200 ezerre emelték fel és akit a horribilis adóterhek, és kamatok már amúgy is a föld­re sújtottak, nem fogja tudni megfizetni a 110 ezer lej differenciát és bezárni kénysze­rül üzletét. Ezt a közelmúlt esetei eléggé bi­zonyítják. Arra pedig ne számítsanak a ház­tulajdonosok, hogy vetélkedés indul meg egy-egy üres helyiségért, ezek az idők már elmúltak. A korlát nélküli emelés formálisan lehetetlenné teszi az új kereskedői exiszten­­ciák megalapozását. Ma mindenki, aki üz­letet akar nyitni, meggondolja a dolgot- mert visszariasztja a nagy házbér, amely évről­­évre csak emelkedik a békeparitásig, azon is túl, egészen a fantasztikumig. A háztulaj­donosoknak belátással kellene bírniok és ha ez nem érhető el, akkor törvénnyel kell megakadályozni egy hatalmas társadalmi osztály lassú halálát. Milyen alapon peticiv el­lenzéki pártok az aradi községi vá­lasztást. Valótlan állítások és támadások a Magyar Párt vezérei ellen. — Állam­­ellenes és magyarellenes magatartás egy időben. A belügyminiszterhez felterjesztett petíció „várt pontjai“ Törvényes1 és erkölcsös fegyverekkel legyőzőt tek­- sem­ akarnak belenyugodni abba, hogy nem­­ győztek. Az embereknek eredendő tulajdonsága, hogy diadalmas­kodni akarnak és ritkán viselik el méltó­sággal, ha az egyéni akaratuknál erősebb közakarat nem­­ ngedi meg érvényesülé­süket. Minden eszközt felhasználnak, hogy korrigálják a mások szerencséjét és a ma­guk­ szerencsétlenségét. Bármilyen méltó­­­ságos bizalommal és a közakarat tiszta megnyilvánulásával folyt is le az aradi községi tanács megválasztásának harca, az ellenzék az utolsó eszközt is igénybe veszi, hogy a tisztes győzelmet az ellenfe­­létől elvitassa. Megpezicignálta a válasz­tást és kérvényében sajnos, az egyének po­litikai érintetlenségének és függetlenségé­nek megvédő­lásával is igyekszik a győz­tes oldal kezéből kicsikarni az eredménye­ket. Mmi minden alkalommal hangsúlyoz­tuk, hogy igazi tisztelettel vagyuink eltelve az ellenzék minden árnyalatával szemben és hangsúlyoztuk azt, hogy:’ a mi küzdel­münk nem a román pártok pisájába való bele­el­egyed­és, hanem pusztán a magyar­ság méltó képviseletének biztosítása azok­kal a módozatokkal, amelyek pillanatnyi­lag rendelkezésre állanak. Nagy kárnak gondoljuk, hogy az ellenzék, amelynek minden egy­es bekerült tagját szívesen lát­juk a községi tanácsban, nem azt a mo­dort és politikai ízlést követi amelyről mi egy pillanatig sem feledkeztünk meg bár az aradi Magyar Párt újabb megrágal­mazása és kár a magyar kisebbségnek ál­lamel­lenes beállítása. Ezzel az ellenzék dezavuálja a saját maga magyar tagjait, akiknek szeplőtlen magyarságában mi nem kételkedhetünk és amelyet viszont az ellenzéknek sem szabad kerülő úton, rajtunk át a magyarság általános bántá­sával megsebezni. Most is abban a meg­győződésben vagyunk, hog­y a petíció el­utasításával az egész méreganyag kikerül politikai szervezetünkből és a városi élet közigazgatásában a magyarság és a román­ság között, tökéletesen mindegy, hogy me­lyik listáról kerültek be képviselői, lépés összhang fog uralkodni s ennek meg lesz a maga áldásos következménye. (Arad, március 1.) Megemlékeztünk már arról, hogy az ellenzéki pártok megpeticio­­nálják az aradi választást és a petícióban kü­­lönböző okokat hoznak fel, amelyeknek az 1 alapján kérik a győztes lista megsemmisíté­sét és a vesztes lista érvényességét kimonda­ni. Mi, igazitok és erkölcsi felelősségünk tu­­­datában, leközöljük az ellenzék vádjait, nin­csen mitől félnünk, nincs mit takargatnunk. Klvisszük a nyihénaság el* azok­ a «ha­talmas erejü« érveket, amikkel az ellenzék eldicsekszik, de egyben megcáfoljuk és a való értékükre szállítjuk le azokat. Arad vá­ros magyar polgársága ítéljen. A fellebbezés első részében hivatkozik a választási törvény 199. és 161. paragrafusaira is személyeskedik. Ugyanis ez a két para­grafus kimondja, hogy olyanok nem lehet­nek a városi tanács tagjai, akik a várossal szerződéses viszonyban állanak. Zima Tibor tanácstagról azt állítja a petíció, hogy mint az Erdélyi Hírlap tulajdonosa Arad városa­­­ról a városi üzemek hirdetményeinek a köz­zétételéért 210 ezer lej paus­álét élvez. Ugyan­csak Zima Tibor társtulajdonosa az Apolló Uránia színházaknak és mivel ez a két vál­lalat monopóliumot élvez, tehát függő vi­szonyban van a várossal. Az alaptalan személyi kifogások. Mindkét­­ állítás alaptalan, komolytalan és nem fedi a valóságot. Az Erdélyi Hírlap nem áll és nem állott szerződéses viszony­ban a várossal. Hogy a múltban sem volt a lap és a város között szerződés, azt maga Angel István dr. nyugalmazott polgármester igazolhatná legjobban. Az ő nyugdíjaztatása után sem kötött az Erdélyi Hírlap semmi­féle szerződést a várossal. Zima Tibor tény­leg társtulajdonosa az Apolló és Urániának, de monopóliumról szó sem lehet, mert Ara­don még két másik mozi működik:­­az Er­zsébet és a Nyári mozi, volt ezenkívül még egy ötödik is, a színházi mozi, amire min­den további nélkül kiadták az engedélyt, de ez önmagától szűnt meg. Tehát ezek a vá­dak is összedőlnek. Különben is a petíció­­t) • ejtő uraknak tudnia kellene azt, hogy a mozi­­ ügyéé­vek kiadása már nem a város, hanem a belügyminiszter hatáskö­rébe tar­­­tozik. Stauder Józsefről, az Aradi Közlöny tu­­lajdonosájról szintén azt írja a petíció, hogy hirdetési szerződéses viszonyban áll a vá­­rossal. Nem valószínű, hogy a város az idé­zett lappal szemben más eljárást kövessen, mint az Erdélyi Hírlappal. Stauber Józsefről még azt is írják a felebbezésben, hogy a há­ború alatt lapja románellenes magatartást tar­nusított. Erre csupán az a megjegyzésünk, hogy még a kormányzótanács alatt mjuisz

Next