Erdélyi Hirlap, 1926. szeptember (10. évfolyam, 2470-2494. szám)
1926-09-05 / 2474. szám
1926 szeptember 5 vasárnap _________ • E B s £lyl SISLäf 3 " " ----------------------------------------n—TT 1 I -i---------------1------ i -------------------------— — • ■ —rn iiii~vi i~i nirii—m i ■ i un —i—M i iWHW'iriní‘'HHIHIHII—— riiiir——■»mi—iTinn Eltűnt-a numerus clausus miatt, jEgy tizenhat éves pesti fiú tragédiája. Budapest, szeptember 4. Tizenhat éves volt mindössze Löwi Imre. Egész nap odahaza ült a Damjanich ucca 49. számú ház egyik III. emeleti udvari szobájában, a gyermekszobában, nemi törődött semmivel. A körülötte lévők lármájával, kifeszíttött rajzpapirosokra emléltcélból rajzolt tájképeket, csendéleteket. Semmi másra nem gondolt, minden idejét a rajzolásnak szentelte, rajzait megőrizte, elzárta a szekrénybe és csak többszöri felszólításra mutatta meg vázlatait. A fiúnak az volt a terve, hogy’ képzőművész lesz, odahaza is elintézte már a dolgot, azonban közbejött valami. Meghalt a családfenntartó Löwi Henrik és özvegy Löwi Henrikné, miután nem bírta volna fiának neveltetését anyagiakkal, elhatározta, hogy fiát a középiskolai tanulmányok elvégzése után valami gyakorlati pályára adja. Ez a körülmény a kisfiút borzasztóan elkeserítette Hangoztatta odahaza, hogy most már csak egy van hátra, hogy belikerüljön az iparművészeti főiskolára. Be is adta a kérvényét, azonban a numerus clausus a felvételt meghiúsította Naplot kérészül bujldokolt Löwi Imre emiatt. Rajzait félretette, zsebretett kezekkel hallgatagon járt fél és alá. A tizenhatéves fiú elkeseredve kiáltott feb — Ez a numerus clausus a legborzasztóbb a világon minden tervemet keresztülhúzza, most mit tegyek? Kedd estr moziba ment Löwi Imre egy leányismerősével, akitől azután elbúcsúzott azzal, hogy egy nagybátyjához megy. A 16 éves fiú azonban nem ment sem a nagybátyjához, de othon is hiába várták Keresgélni kezdték kutattak a holmijai között is és a szekrényben a rajzai fölött egy* levelet találtak .Bocsássat ok meg, megyék Apám után ! A főkapitányság eltűnési osztályán az eltűnt kisfiú édesanyja elmondotta, hogy Eöw Imrénél eltűnése alkalmával 159000 korona készpénz volt és nem lehetetlen, hogy ezze a pénzzl útnak indult Bocs felé. De az is lehetséges, hogy az egyébként is különösen viselkedő fiú akinek egyik nagybátyja néhány év előtt szintén fiatalon, minden különösebb ok nélkül öngyilkossá lett, elkeseredésében le akart számolni az élettel, amelyet tanulással akart eltölteni és ami nem ment: a numerus clausus maft Arad-Belvárosban disznóólak éktelenkednek a nyílt uccán. A Szél-ucca csak jogilag tartozik Aradhoz, a valójában valahol a Bakkánon van. — Fantasztikus új élet kezdődik a Holtmaroson túl. — A Pacsirta telep titokzatos „pacsirtái”’. — Eleven polgármestert vagy főmérnököt még nem látott ez a környék. Arad, szeptember 4. Aradon, túl a Rádnai-úton ahol a Mosótzsy-telep ölelkezik a Belvárossal, uj élet kezdődik Lehetne azt is mondani hogy a «Szomorúság élete»v vagy a «Nyomorúság élete» — különben a kifejezés nem fontos Jövendő városatyák, akik tájékozódni óhajtanak «gyermekeik» sorsa felöl, kirándulhatnak erre a környékre és azután elkeresztelhetik azt, amilyenre akarják. Szociológusok, emberbarátok, főmérnökök és polgármesterek pompás tanulmányokat írhatnának arról, hogy milyen odúkban laknak gondolkozó és érző emberek, gyermekek családok, és ezeket a tanulmányokat előszónak mindig oda lehetne illeszteni a városfejlesztési programmok elé. Miután azt a városrészt a nyilvánosság részére külön fel kell fedezni a tegnapi napon Stanley pasa is múl a tusai nyomán kissé behatoltam a legsötétebb Arad rengetegbe. Tapasztalataimat az alábbiakban bátorkodom egyszerű kiadásban félvászon kötésben, közönséges újságpapíron nyomva a közönség és az illetékes körök elé bocsájtani „Rejtélyes“ ház a Szél-uccában. Az első stáció a Mos Ajun (Szél) ucca Ez jogilag és földrajzilag a belvároshoz tartozik, csakúgy mint az Avram Iancu-tor vagy a Mária királyné körút. A Szél ucca elején van a 30. számi egyemeletes, hihetetlenül elhanyagolt épület. Ebben a házban hatvankét család lakik, mintegy kétszáz gyermek játszadozik az udvaron a vakolat hull .e, annak bedüléssel fenyegetnek, a ház lehet nyolcvan esztendős, de a vén falak soha restaurálást nem láttak Minden talpalatnyi helyet kiadtak, fáskamraszerü alakban laknak emberek pár lépésnyi szobában 7—8 ember él összezsúfolta: az udvarban bűz, lárma„ egyik ember belelát a másik életébe, kutyák és macskák brigádja napfürdezik az udvaron, ez a legszomorubb ház egész Aradon Ennek a háznak a tulajdonosa valóságos zseni abban, hogy miképpen lehet nagyszerűen kamatoztatni a szegénységét. Disznóólak a belvárosban az ucca közepén. A Szél ucca ismertetése tízzel még nem merült ki Az ucca végén, elkerületlen helyen szabad területen mintegy tíz nyitott disznóól áll. Az ólakban 25 —30 sertés hízik a legyek ezrei nyüzsögnek az ólak körül, a bűz olyan nagy hogy az ember csak úgy tud erre elmenni ha zsebkendővel befogja az orrát A disznótanya mellett még két nyitoit’, primitiv falusi illemhely, mindkettőt negyven évvel ezelőtt tisztíthatták. Ezek még jobban növelik a kibírhatatlan bűzt. Néhány lépésnyire ettől az elátkozott helytől van egy hentesüzlet, amely képtelen védekezni az ólak felöl beözönlt legyek ellen. A környéken csinos kis villaszerű házak emelkednek és ezeknek lakói keserves köpenyeket sírnak mert nyár idején sokat szenvednek ii disznóólak matt. Hogy hányféle bacillust termel ki magából ez a környék, azt csak valamilyen hires bakteriológus tudná megállapítani. Meghallgattám a legsötétebb Arad egyik kisíriszemű benszülöttet, aki imigyen panaszkodott: Már vagy harminc kérvényt adtunk be a városhoz, hogy tiltsák el az ucca közepén a disznóólak létesítését. Nem használt semmit Voltunk deputációban is az uraknál, de minden hiába. Noha polgármester , városi mérnök, rendőr vagy’ más hatósági ember ezen a vidéken nem járt. Valósággal elátkozott heíy a Szél-ucca. Pedig, ismétlem , a belvároshoz tartozik, csakúgy mint az Eminescu ucca. Metianu ucca vagy a Ferdinand király körút. Új élet kezdődik a Mosótzytelepen. A belvárost a Mosőtzy-teleptől a Holttnaros választja el és a vizen túl megint uj élet kezdődik. Óriási méretekben folyik az építkezés az emberek megkapják az építésztől a tervrajzot és maguk építik fel a házukat, a nyomorúság, az óriási drágaság megtanította őket arra, hogy miképpen segítsenek a bajukon. Olcsó parcella-házhelyeket vettek az Ingatlanforgalmi banktól és vályogból gyorsan összetákolnak egy kis viskót. Most különben új építkezési anyagot fedeztek fel. A villanygyárból kikerülő salakot mésszel keverik és ez az anyag helyettesít téglát, maltert. Néhány hét alatt készen van egy ilyen salakból összerótt házacska az obligát szobával és konyhával. Egy ilyen ház alig kerül a faanyaggal együtt 16—18 ezer lejbe Igaz, hogy vízvezeték, csatornázás és villany ismeretien fogalom ezen a vidéken, de az emberek mégis építkeznek. A csinos vályog és salakos házak rövidesen nagy lakatlan területet népesítenek be. Bir Aradnak ez a része már nem belváros, hanem külváros azért nem ártana, ha a mérnöki hivatalból valaki néha-néha mégis ellátogatna ide, van sok érdekes látnive.l ó szakemberek és nem szakemberek részére egyaránt Igaz ugyan, hogy ez kissé messzie van a városi lovak megizzadnának, az autó is sok benzint fogyasztana, de talán lehet egy kis helyet szorítani az ilyen tételeknek is a városi költségvetésben A Pacsirta-telep pacsirtái. A Pacsirta-telep a sütőházon túl fekszik és már B’jmikalaka községhez tartozik. * A jóhumoru mikalakái jegyző nevezte el Pacsirta-telepnek egy kedélyes vasárnap délutánon és azóta rajtamaradt az elnevezés. Lakói — a pacsirták — olyan viskókban és zugokban laknak, hogy ehhez hasonlót még a legvadabb délalbániai falvakban sem találni. A Grada Orient az egyetlen szóbajöhető ucca és itt lakik egy Gulyás ntívű napszámos, aki hangyaszorgal orránál hordta össze sárból a vályogtéglákat és 13.000 lejért van «háza», telekkel együtt. Kritz Jó- sül a fővárost, ahol éppen az óriási konkurrencia folytán néhány lejért óraszámra autózhatsz. A divat? Kétségbeejtő. A nők elférfiasítása és a férfiak elnőiesedése a mottó. Az eton az egész vonalon továbbszedi áldozatait, a szemöldök eltüntetése és helyének minták szerinti divatlapok modelljei utáni festése napirenden van. A férfiak szoknyaszerű bő nadrágviseltében az Enió polgárai egy «nadrághosszal» vezetnek s a Kairóból importált fehérnadrágos szmokingdivat is egyre szélesebb köröket fertőz meg. Különös divatextázist és hihetetlen ötletgazdaságot figyeltem meg Deauvilleben és Le Havreben, hiszen ezeket a helyeket az angolok és amerikaiak szinte félelmetes rajokban lepik el. Olvasom, hogy szombat délutánonként 25 repülőgép hagyja el Londont azokkal a boldog angolokkal, akik a week endet Franciaországban akarják eltölteni s akik minden bizonnyal egy londoni uzsonna áráért két kellemes napot mulathatnak Parisban. Soha el nem képzelt fénnyel él ma Paris s a sötét gondok, amelyek a pénz értéktelenedésével járnak, az infláció ködfelhői és a külvárosok nyomorsikolya csirész a dzsesszbendek tomboló zsivajában. Mert Paris táncol és a charleston újabb figurái minden bizonnyal jobban érdeklik ma Paris népét, mint a szakértők javaslatai a frank megmentéséről. A Moulin-Rougéban éjszakánként extázisban bömbölik a dallamos Valenciát és Mistinguette, az 55 éves örökifjú dizez, aki éjszakánként a színpadon százezreket érő toilette nélkül jelenik meg, még ebben a tiszteletreméltó primadonnakorban is egymásután aratja babérait és most németül tanul. A Moulin-Rouge revüje úgy mondják egy évvel ezelőtt 3 millió frankba került, azóta táblás házakkal megy a műsor. A színpadon a karrieírozásban Amerika dominál, a széksorok között angol szó járja. A műsorok mellett ott fekszik a Kimard Line hajóstársaság imitációja: Going home! — Gyerünk haza! — felkiáltással az amerikai hajók menetrendjét ismerteti. Az Operában angol felírás s a holdbéli ismerősöm a kedves és elegáns néger úrilány a G hampsi Elyséet angolosan «csempelájznak» mondja. Minden termék tea ma Parisban és semmi sem lehet elég excentrikus ebben az idegen áradatban. Velem történt. A G’arc de la Paixban asztalszomszédom nemzetiségem iránt érdeklődik. Bemutatkozom: Grönland a szülőföldem, eszkimó vagyok! Hiába várom a csodálkozást, a jó párisi csak azt jegyzi meg, hogy tudomása szerint mifelénk nagyon hideg időjárás van, de a sarki utazóktól bizonyára sokat keresünk. Gyanúm, hogy ez a kiváncsi francia norvég volt Barna Pál.