Erdélyi Hirlap, 1926. szeptember (10. évfolyam, 2470-2494. szám)

1926-09-05 / 2474. szám

1926 szeptember 5 vasárnap _________ • E B s £lyl SISLäf 3 " " ----------------------------------------n—TT 1 I -i---------------1------ i -------------------------— — • ■ —rn iiii~vi i~i nirii—m i ■ i un —i—M i iWHW'iriní‘'HHIHIHII—— riiiir——■»mi—iTinn Eltűnt-a numerus clausus miatt, jEgy tizenhat éves pesti fiú tragédiája. Budapest, szepte­mber 4. Tiz­enhat éves volt mindössze Löwi Imre. Egész nap oda­haza ült a Damjanich ucca 49. számú ház egyik III. emeleti udvari szobájában, a gyermekszobában, nemi törődött sem­miv­el. A körül­ötte lévők lármájával, kifeszíttött rajz­papirosokra emléltc­élból rajzolt tájképeket, csendéleteket. Semmi másra nem gondolt, minden idejét a rajzolásnak szentelte, raj­zait megőrizte, elzárta a szekrénybe és csak többszöri felszólításra mutatta meg vázlatait. A fiúnak az volt a terve, hogy’ képzőmű­vész lesz, odahaza is elintézte már a dolgot, azonban­ közbejött valami. Meghalt a család­­fenntartó Löwi Henrik és özvegy Löwi Hen­­rikné, miután nem bírta volna fiának nevel­tetését anyagiakkal, elhatározta, hogy fiát a középiskolai tanulmányok elvégzése után valami gyakorlati pályára adja. Ez a körülmény a kisfiút borzasztóan elkeserítette Hangoztatta odahaza, h­ogy most már csak egy van hátra, hogy bel­ike­­rüljön az iparművészeti főiskolára. Be is ad­ta a kérvényét, azonban a numerus clausus a felvételt meghiúsította Nap­lot kérészül bujld­okolt Löwi Imre emiatt. Rajzait félretette, zsebretett ke­zekkel hallgatagon járt fél és alá. A tizenhatéves fiú elkeseredve kiáltott feb — Ez a numerus clausus a legborzasz­tóbb a világon minden tervemet keresztül­húzza, most mit tegyek? Kedd es­tr moziba ment Löwi Imre egy leányismerősével, akitől azután elbúcsúzott azzal, hogy egy nagybátyjához megy. A 16 éves fiú azonban nem ment sem a nagybáty­jához, de o­thon is hiába várták Keresgélni kezdték kutattak a holmijai között is és a s­zekrényben a rajzai fölött egy* levelet ta­láltak .Bocsássat ok meg, megyék Apám után ! A főkapitányság eltűnési osztályán az el­tűnt kisfiú édesanyja elmondotta, hogy Eöw Imrénél eltűnése alkalmával 159000 korona készpénz volt és nem lehetetlen, hogy ezze a pénzzl útnak indult Bocs felé. De az is le­hetséges, hogy az egyébként is különösen viselkedő fiú akinek egyik nagybátyja né­­hány év előtt szintén fiatalon, minden kü­lö­nösebb ok nélkül öngyilkossá lett, elk­esere­désében le akart számolni az élettel, ame­lyet tanulással akart eltölteni és ami nem ment: a numerus clausus m­aft Arad-Belvárosban disznóólak éktelenkednek a nyílt uccán. A Szél-ucca csak jogilag tartozik Aradhoz, a valójában valahol a Bak­kánon van. — Fantasztikus új élet kezdődik a Holtmaroson túl. — A Pa­­csirta telep titokzatos „pacsirtái”’. — Eleven polgármestert vagy főmérnö­köt még nem látott ez a környék. Arad, szeptember 4. Aradon, túl a Rád­­nai-úton ahol a Mosótzsy-telep ölelkezik a Belvárossal, uj élet kezdődik Lehetne azt is mondani hogy a «Szomorúság élete»v vagy a «Nyomorúság élete» — különben a kifejezés nem fontos Jövendő városatyák, akik tájéko­zódni óhajtanak «gyermekeik» sorsa felöl, kirándulhatnak erre a környékre és azután elkeresztelhetik azt, amilyenre akarják. Szo­ciológusok, emberbarátok, főmérnökök és polgármesterek pompás tanulmányokat ír­hatnának arról, hogy milyen odúkban lak­nak gondolkozó és érző emberek, gyerme­kek családok, és ezeket a tanulmányokat elő­szónak mindig oda lehetne illeszteni a város­­fejlesztési programmok elé. Miután az­t a városrészt a nyilvánosság részére külön fel kell fedezni a tegnapi n­apon Stanley pasa is­ múl a tusai nyomán kissé behatoltam­ a leg­­sötétebb Arad rengeteg­be. Tapasztalataimat az alábbiakban bátorkodom egyszerű kiadás­ban félvászon kötésben, közönséges újság­papíron nyomva a közönség és az illetékes körök elé bocsájtani „Rejtélyes“ ház a Szél-uccában. Az­ első stáció a Mos Ajun (Szél) ucca Ez jogilag és földrajzilag a bel­városhoz tar­tozik, csakúgy mint az Avram Iancu-tor vagy a Mária királyné­ körút. A Szél ucca elején van a 30. szám­i egyemeletes, hihetetlenül elhanyagolt épület. Ebben a házban hatvan­két család lakik, mintegy kétszáz gyermek játszadozik az udvaron a vakolat hull .­e, a­nn­ak bedüléssel fenyegetnek, a ház lehet nyolcvan esztendős, de a vén falak soha restaurálást nem láttak Minden talpalatnyi helyet kiadtak, fáskamraszerü alakban lak­nak emberek pár lépésnyi szobában 7—8 ember él összezsúfolta:­ az udvarban bűz, lárma„ egyik ember belelát a másik életébe, kutyák és macskák brigádja napfü­rdezik az udvaron, ez a legszomorubb ház egész Ara­don Ennek a háznak a tulajdonosa valósá­­gos zseni abban, h­ogy miképpen lehet nagy­szerűen kamatoztatni a szegénységét. Disznóólak a belvárosban az ucca közepén. A Szél ucca ismertetése tízzel még nem merült ki Az ucca végén, elkerü­letlen h­e­lyen szabad területen mintegy tíz nyitott disznóól áll. Az ólakban 25 —30 sertés hízik a legyek ezrei nyüzsögnek az ólak körül, a bűz olyan nagy hogy az ember csak úgy tud erre elmenni ha zsebkendővel befogja az orrát A disznótanya mellett még két nyitoit’, primitiv falusi illemhel­y, mindkettőt negy­ven évvel ezelőtt tisztíthatták. Ezek még jobban növelik a kibírhatatlan bűzt. Né­hány lépésnyire ettől az elátkozott helytől van egy hentesüzlet, amely képtelen véde­kezni az ólak felöl beözönl­t legyek ellen. A környéken csinos kis villaszerű házak emelkednek és ezeknek lakói keserves köpe­nyeket sírnak mert nyár idején sokat szen­vednek ii disznóólak m­att. Hogy hányféle bacillust termel ki magából ez a környék, azt csak valamilyen hires bakteriológus tud­ná megállapítani. Megh­allgattám­ a legsötétebb Arad egyik kisíriszemű­ benszülöttet, aki imigyen panasz­kodott: Már vag­y harminc kérvényt adtunk be a városhoz, hogy tiltsák el az ucca köze­pén a disznóólak létesítését. Nem használt semmit Voltunk deputációban is az uraknál, de minden hiába. Noha polgármester , városi mérnök, rendőr vagy’ más hatósági ember ezen a vi­déken nem járt. Valósággal elátkozott heíy a Szél-ucca. Pedig, ismétlem , a belváros­hoz tartozik, csakúgy mint az Em­inescu uc­ca. Metianu ucca vagy a Ferdinand király körút. Új élet kezdődik a Mosótzy­­telepen. A belvárost a Mosőtzy-teleptől a Ho­lt­­tnaros választja el és a vizen túl megint uj élet kezdődik. Óriási méretekben folyik az építkezés az­­ emberek megkapják az épí­tésztől a tervrajzot és maguk építik fel a há­zukat, a nyomorúság,­ az óriási drágaság megtanította őket arra, h­ogy miképpen se­gítsenek a bajukon. Olcsó parcella-házhelye­ket vettek az Ingatlanforgalmi banktól és vályogból gyorsan összetákolnak egy­ kis viskót. Most különben új építkezési anyagot fedeztek fel. A villanygyárból kikerülő sala­kot mésszel keverik és ez az anyag helyette­sít téglát, maltert. Néhány hét alatt készen­­ van egy ilyen salakból összerótt házacska az obligát szobával és konyhával. Egy­ i­lyen ház alig kerül a faanyaggal együtt 16—18 ezer lejbe Igaz, hogy vízvezeték, csatorná­­zás és villany ismeretien fogal­om ezen a vi­déken, de az emberek mégis építkeznek. A csinos vályog és salakos házak rövidesen nagy lakatlan területet népesítenek be. Bir Aradnak ez a része már nem belváros, ha­nem külváros azért nem­ ártana, ha a mér­nöki hivatalból valaki néha-néha még­is ellátogatna ide, van sok érdekes látnive.l ó szakemberek és nem szakemberek részére egyaránt Igaz ugyan, hogy e­z kissé messzie van a városi lovak megizzadnának, az autó is sok benzint fogyasztana, de talán lehet egy kis helyet szorítani az ilyen tételeknek is a városi költségvetésben A Pacsirta-telep pacsirtái. A Pacsirta-telep a sütőházon túl fekszik és már B’jmikalaka községhez tartozik. * A jóhumoru mikalakái jegyző nevezte el Pa­csirta-telepnek egy kedélyes vasárnap dél­utánon és azóta rajtamaradt az elnevezés. Lakói — a pacsirták — olyan viskókban és zugokban laknak, hogy ehhez hasonlót még a legvadabb délalbániai falvakban sem ta­lálni. A G­­rada Orient az egyetlen szóbajö­­hető ucca és itt lakik egy Gulyás ntívű nap­számos, aki hangy­as­zorgal orránál hordta össze sárból a vályogtéglákat és 13.000 lej­ért van «háza», telekkel együtt. Kritz Jó- sül a fővárost, ahol éppen az óriási kon­­kurrencia folytán néhány lejért óraszámra autózhatsz. A divat? Kétségbeejtő. A nők elférfiasí­­tása és a férfiak elnőiesedése a mottó. Az eton az egész vonalon továbbszedi áldoza­tait, a szemöldök eltüntetése és helyének minták­ szerinti divatlapok modelljei utáni festése napirenden van. A férfiak szoknya­szerű bő nadrágviseltében az Enió polgá­rai egy «nadrághosszal» vezetnek s a Kairó­ból importált fehérnadrágos szmokingdivat is egyre szélesebb köröket fertőz meg. Kü­lönös divatextázist és hihetetlen ötletgazda­­ságot figyeltem meg Deauvilleben és Le Havreben, hiszen ezeket a helyeket az ango­lok és amerikaiak szinte félel­metes rajok­ban lepik el. Olvasom, hogy szombat dél­utánonként 25 repülőgép hagyja el Londont azokkal a boldog angolokkal, akik a week endet­ Franciaországban akarják eltölteni s akik minden bizonnyal egy londoni uzsonna áráért két kellemes napot mulathatnak Pa­risban. Soha el nem képzelt fénnyel él ma Pa­ris s a sötét gondok, amelyek a pénz érték­­telenedésével járnak, az infláció ködfelhői és a külvárosok nyomorsikolya csirész a dzsesszbendek tomboló zsivajában. Mert Pa­ris táncol és a charleston újabb figurái min­den bizonnyal jobban érdeklik ma Paris né­pét, mint a szakértők javaslatai a frank meg­mentéséről. A Moulin-Rougéban éjszakánként extázisban bömbölik a dallamos Valenciát és Mistinguette, az 55 éves örökifjú dizez, aki éjszakánként a színpadon százezreket érő toilette nélkül jelenik meg, még ebben a tiszteletreméltó primadonnakorban is egy­másután aratja babérait és most­­ néme­tül tanul. A Moulin-Rouge revüje úgy mond­ják egy évvel­ ezelőtt 3 millió frankba került, azóta táblás házakkal megy a műsor. A szín­padon a karrieírozásban Amerika dominál, a széksorok között angol szó járja. A mű­sorok mellett ott fekszik a Kimard Line ha­­jóstársaság imitációja: Going home! — Gyerünk haza! — felkiáltással az amerikai hajók menetrendjét ismerteti. Az Operában angol felírás s a holdbéli ismerősöm a ked­ves és elegáns néger úrilány a G­ hampsi Elyséet angolosan «csempelájznak» mondja. Minden termé­k tea ma Parisban és­­ semmi sem lehet elég excentrikus ebben az idegen áradat­ban. Velem történt. A G’arc de la Paixban asztalszomszédom nemzetiségem iránt érdeklődik. Bemutatkozom: Grönland a szülőföldem, eszkimó vagyok! Hiába vá­rom a csodálkozást, a jó párisi csak azt jegyzi meg, hogy tudomása szerint mifelénk nagyon hideg időjárás van, de a sarki uta­zóktól bizonyára sokat keresünk. Gyanúm, hogy ez a kiváncsi francia norvég volt Barna Pál.

Next