Erdélyi Hirlap, 1927. április (11. évfolyam, 2642-2664. szám)

1927-04-01 / 2642. szám

ly ant, 2642. szám. £ rfjes szám­ára 5 lej J<.­ Arad, 1927. április 1 péntek, mmmmmmmmmmm­mammmmmmmmmmm­m ^mmi^mrmmm^■■mmmmmmmmmm^mm­m^mmmmmm^ Megjelenik hétfő és az ünnepeket követő ezelőtt Előfizetés évente 960, l/­ eure 430, l/ evre 240 napok kivételével naponta. — Szerkesztő­ * hóra 80 lei. Külföldre 1 hóra 140. Számonként­ség­es kiadóhivatal: Strada Metianu­­ volt ’ AMM tslTfl? 7115 Bucurestiben 50 b.-val több. Au­sztriáb. 300y no Forray­uccal L szám. Telefonszám: 97. ttM&AM l&lKIZrlír Csehszlovákiában Vh­cK, Jugoszláviában 2 dinár Kétkrajcáros műpártolás. Négy szatmári festőművésznek­ volt hetven képe. Minél kevesebbet keresnek a­z emberek, annál kevesebb jut a művészet pártolására. Érthető tehát, hogyha a­ négy festőművésznél összegyűlt a kép s ez még akkor is érthető, ha Pop Aurélról van szó, akinek művészetét nem­régiben Aradon is megcsodálták és az országos nevű Lit­­teczky Endréről, akikhez csatlakozott két másik jeles piktor: Krausz Ilonka és Sar­­kady Sándor. Ebben a négyesben kisütöt­ték, hogy aki képet akar, nem is kiváncsi a képre, nem kollektív tárlatot kell Lehajt rendezni, hanem sorsjátékot. Olcsó sze­rencse kell a népnek. Nem izgatja a mai erdélyi közönséget a művészet, de annál jobban a játék, a lehetőség, hogy két díj­ért lehessen megkapni Pop Aurél, vagy Lis­­teczky képét. A négy­ik este nem szégyel­te magát s an­nak rendje és módja szerint engedélyt kért a hetven kép kisorsolására. J­avában árul­ják már Szatmári a sorsjegyeket s való­­szinüleg egész Erdély közönsége részese­dik abban a lehetőségben, hogy vásárolja­nak a kétlejes sorsjegyekből. A szatmáriak, művészi nyelven nagybányaiak, nem szé­gyenüik, hogy csak két lejre becsüli őket a publikum, mely kongani hagyta a tárla­tokat, de örömmel kap az alkalmon, hogy a sors kedvezése annyi pénzért juttatja egy képhez, mint amennyibe a perec kerül. Is­mételjük, négy kiváló festőről van szó és előre megjósoljuk, hogy­ példájukat még az ország több jónevű művésze fogja kö­vetni. Ezt nem lehet zokon venni tőlük. Ha a művész a maga legszenvedőbb énjét, a szívének vérét adja munkájába, abból még­is csak élni akar. Üres gyomor’ mellett nin­csenek meglátások, nincs impresszió és nincs művészet. Sehol sincsenek jobban el­hagyatva a festők mint Erdélyben, ahol még véletlenül sem hallani állami támoga­tásról, államsegélyről és amelyről az utó­korban is fognak beszélni, mint a hajda­ni Táygetos hegyről. Ha itt nem pusztul el a művész, akkor mindenütt megél. Mit beszéljünk a közönségről? Erdély középosztálya tényleg a siralmas és végső elszegényedés küszöbén áll. A legtöbb he­lyen kenyérre is alig telik, piktúrára meg egyáltalában nem. A vagyonos réteg, ha éppen képekre akarja kiadni pénzét, vadá­szik a kétes értékű és homályos származá­sú festmények után és teljesen elh­nyagl­al­ja azt a művészetet, melynek itt kellene a körünkben felnőni, mert a levegőt is az itthoni tájakból kapja. Az erdélyi irodalom még ugy-ahogy kibontakozik, az erdélyi képzőművészet az egyes tehetségesek kezén érdektelenség miatt el fenné­ ad. Nem az kisebbségi szempontból nézzük a kérdést, hanem a­z általános kultúra szemszögéből, hiszen a négy piktor élén Pop Aurél £ 11, aki nyolc év előtt azért jött haza, hogy az erdélyi román képzőművészetet megte­remtse. Körülbelül a hetvenes években a régi Magyarország képzőművészete mutatja az elhagyatottságn­a­k és az organizáció kez­detlegességének azt a képét, melyet a mai erdélyi festőművészet. Talán, ha megalakí­tanák az erdélyi képzőművészeti iskolát, előkészítenék a fejlődésnek s a közön­ség érdeklődésének azt az alapját, melyen idővel a speciális erdélyi művészet fel­épülhet. Be fog-e ez valaha következni, nem tudjuk. Egyenlőre erdélyi képzőművészeti főiskoláról szó sincsen. De vannak minden városban fanatikusai a színeknek, a leve­gőnek, a vonalaknak és ezek alkotnak szüntelenül, h­a megtelik a műterem, ak­kor ahhoz az olcsó kereskedelmi fogás­hoz kell folyamodniok, mivel éppen fer miás valamin túladni lehet. Elvégre a S­vek harcát az uccán három lejért áru akkor két lejt megér egy festmény is, a két lejes sorsjegyeket is az uccán árulják. Egy sorsjegyben benne van négy embernek a szive, tudása, akarása, fantáziája, a jövője, a sorsa. Mindaz, ami négy festő volt és ami szeretne lenni. Valószínűleg szép rajzok is vannak a sorsjegyen, megfelelően az artisztikus célnak. De rajzok nélkül is egy-egy sorsjegy igen szépen festi le az erdélyi műpártolást. A kétkrajcáros mű­­pártolást. A vámtarifáról tartott vitát a kamara. SVrangearu káros külföldi spekulációnak tartja a lej emelkedését. Bucuresti, március 31­. (Az Erdélyi Hírlap tudósítójától.) A kamara mai ülé­sén Ma­gearu Virgil két kérdést intéz a miniszterelnökhöz. Először, igaz-e, hogy a vámtarifát a kormány nem a parlament által akarja érvénybe léptetni, hanem csak királyi dekrétum útján. Bratianu Viniila csatlakozik ehhez a kérdéshez. Madgearu másik kérdése az, hogy milyen intézkedé­seket tart szükségesnek a kormány a lej hullámzásának megakadályozására és a valuta azonnali stabilizálására. Konstatál­ja, hogy a tej emelkedése éppen úgy, mint az esése is külföldi spekuláció eredménye, ami súlyosan megkárosítja kiviteli iparun­kat, a mezőgazdaságot, faipart és a pep­ó­­leumipart. Amennyiben nem kap választ, úgy kérdéseit interpelláció formájára vál­toztatja. Florescu követeli, hogy a vámtari­fákat terjesszék a parlament elé és ugyan­csak intézkedéseket kér a valuta sürgős stabilizálására. Ezután a kamara megis­métli a tegnapi ülésen a kereskedők bizto­sítására vonatkozó javaslat feletti szavazást és a javaslatot 153 szavazattal elfogadták. A nemzeti­ parasztpárt újból megcáfol­ja a kormánnyal való tárgyalások hírét Csak 1929-ben szűnik meg a lakásrekvirálás. Vegyes bizottság állapítja meg a rekvirált lakások bérét. Bucuresti, március 31. A lakbérleti problémának egyik igen súlyos és rende­zetlen kérdése a lakásrekvirálás. Különö­sen a csatolt területeken súlyos probléma ez, mert itt még mindig rengeteg zalgalia éri a háztulajdonosokat és bérlőket a ha­tóságok részéről. Ennek a nyyílt kérdésnek a rendezését az érdekeltek az új lakbérleti törvény életbelépteté élől remélték, de bár a törvény még nem lépett életbe, a javaslat­ról máris megállapítható, hogy ha a rekvi­­rálások kérdésében történik is némi eny­hítés, a megszüntetésére azonban ez idő sze­­rint még nem gondol a kormány. A bel­ügyminisztérium ugyanis a lakbérleti tör­vényjavaslattal kapcsolatban most készí­tette el a rekvirálásokra vonatkozó rendel­kezést Az új rendelet kimondja, hogy bú­torozott, vagy bútorozatlan lakásokat ki­zárólag csak nagyon indokolt esetekben szabad rekvirálni, mégpedig csak katonai személyek vagy állami tisztviselők számlá­ra. A rendelkezés kimondja még, hogy a rekvirált lakások bérét ezután minden eset­ben vegyes bizottság állapítja meg, amely­nek elnöke egy bíró lesz. A rekvirálást megszigorító intézkedés Erdély szempontjából tulajdonképpen nem sokat jelent, mert itt a gyakorlatban hos­­­szú idő óta nem rekvirálnak magánosok részére és így a rendelkezésnek csak az a­ része érdekli ezt az országrészt, amelyek­ a bérek megállapítására vonatkozik. Az új rendelet egyébként kimondja, hogy a rekvi­­rálás rendszere 1929-ben szűnik meg, vagy­is a meghosszabbított bérleti szerződések­ lejártával egyidejűleg. A posta új jubileumi bélyegsoroza­tot adott ki. A postaigazgatóság közli, hogy a királyi földrajzi intézet jubileuma alkalmá­ból öt darabból álló speciális bélyegsorozatot bocsátott ki A bélyegsorozat a főpostán kap­ható

Next