Erdélyi Hirlap, 1928. február (12. évfolyam, 2885-2908. szám)

1928-02-01 / 2885. szám

S­fr *vfo»yamt_ 2­8­8­5 . s zám. Egyes szám ára 5 lej. ^ ^A butilílíf ünnepeket követő ezelőtt Előfizetés: évente 1080, V. eure 540,­­/, évre 270. Zní Sít wPS, J 7. S­zerkesztő :­­T 1 hóra 90 lej Külföldre 1 hóra 140. Számonként FnrrZ A UAlíí HfÜl ItD Bucure-ben 50 b.-val több. Ausztriába 3000 Ko. 0 ay !fca szam* Telefonszam: 97.­­xlCrVIII Ilovsk­lur Csehszlovákiában llU ch, Jugoszláviában 2 dinár A száműzött*K. Strindberg, a történelmi miniatűrök nagy­mestere, nem írhatja ■ talár meg, milyen gondo­latok foglalkoztatják Trockijt deportációjá­­ban, a kínai határok mellett. Elindulása előtt még Lloyd George-zsal vitatkozott, de megérkezése után talán m­ár csak magával. Kivel is vitatkozhatna más­sal? A­­ mai kávéházakban hajnalokig tartó vitákban már nem ő viszi a hangot s­­ a bécsi kávéházak sakkasztalai mellett nem ő tolo­gatja már a király előtt a parasztot. Addig tologatta, mig maga elé is tolta s­ztalin, a vas­­ember, a nagy paraszt, a sakkjáték szabályai szerint az utolsó sorba lépet­s király lett ma­ga is. Trockijt kiüldözte a tábla szélére — micsoda sakktábla ez: a Dnyesz­ertől a Sárga­­tengerig! — és megmattolta. Az orosz forradalom új fázisához érke­­zett el. Az európai politika régen figyeli már az átalakulás jeleit. Az orosz forradalmat, mint minden forradalmat, intellektuelek csi­nálták. Intellektuelek forradalma volt a Spartacus-lázadás is. A világtörténelem, ha úgy tetszik, pontosabb és modernebb szóval: a szellemtörténet azonban azt tanítja, hogy az intellektuelek forradalmat csak csinálni tud­nak, de forradalmat kormányozni nem Ho­vá lettek­ a tíz év előtti forradalom hadvezé­rei, marsalljai, első népbiztosai? Trockij, Zi­­novjev, Kamenev, Radek, Rakovszki már el­érkeztek a kínai határ mellé, a Jeges-tenger­­ palájára, falvakba, melyek ötszáz kilométer­­ távolságra feküsznek a legközelebbi vasúti állomástól. Vezérek, akiket nem is régen diplo­­­máciai testület, diszezred kísért parádés út­jaikon, ma csendőrkülönítmény őrizete mel­lett nézhetik a szálló felhőket s irigyelhetik la szabad madarakat. A forradalom felfalja­­ gyermekeit s felfalja tulajdon apját is. Ebben gyermek- és apagyilkos forradalomban vesz,­tő száguldással vágtat a történelem mindig megismétlődő, de állandóan gyorsuló dinami­kája. A rémitő esztendők rémitő terrorja után vár rájuk a csönd, a tétlenség s a csöndnek és tétlenségnek irtózatos büntetése. A forradalomnak, a demokrácia nagy el­­lentézisének tüze kirobbant. A vérnek és erő­szaknak doktrinérjei nem tudták már mivel táplálni tüzét. A propaganda elvesztette hi­telét s elvesztette vele meggyőző erejét is. A tudósok után jön a paraszt. Az erőszak után az erő Az intellektuel után jön a kau­­kázusi paraszt, az elmélet után, mely gyil­­kolni tudott, jön a gyakorlat, mely teremteni nem tud. S Oroszország felett átveszi ural­mát urral a tatár kán.­­ A szovjet azért megmarad. Megmarad, mint formája az államnak és életnek. Megma­rad, mint az erőszak mechanizmusának kon­strukciója. A cséplőgép, amelyik kiválasztja, akármit dobnak belé, a magvakat. Megmarad, mint az önkényuralom­ legmonumentálisabb s ha úgy tetszik, legijesztőbb szervezete. Meg­marad, mint tömeg felett a tömeg önkény­­uralma. Megmarad, mint a demokrácia nagy tagadása. S abban a sorsban, mely utolérte varázslóit, nem is Sz­abad emberi tragédiákat látni A fanatizmus elparancsolja a részvétet. A demokrácia nemcsak eredményeiben, szép­ségeiben és vonzó hatásában mutatkozik meg, hanem ellenfelének összeomlásában is. Ez a rodostói végzet is csak a demokrácia hitét, hitelét s a történelmi hivatásába vetett meg. győzi m­eg. Kéthavi fogházzal sújtotta a hadbíró­ság a templomromboló diákokat. Bűnbaknak mondják magukat a diákper vádlottjai. — Kilenc diák és egy diáknő a vádlottak padján. — „Minden ok nélkül, séta közben tartóztat­tak le" — mondják a vádlottak. Cluj-Kolozsv­ár,­ január 31. (Az Erdélyi Hírlap tudósítójától­) A hatodik hadtest h­ad­b­íróság­a ma délelőtt kezdte meg a cluji és oradeai rombolásokkal vádolt ki­lenc cluji és bucuresti egyetemi hallgató és­ egy diákleány perének tárgyalását. A hadbíróság szigorú óvintézkedéseket fo­ganatosított a rend fenntartása céljából. A hadbírós­ágon rendőrtisztek és detektí­vek teljesítettek szolgálatot, akik csak alaposi igazoltatás után bocsájtották be az érdeklődőket. Zelea Codreanu — nemzeti viseletben A­ tárgyalást élénk izgalom közepette nyitja meg Zbarescu ezredes, akinek uta­sítására szuronyos katonáik kisérik be a vádlottakat. A védői tisztet Zelea Codrea­nu, Catuneanu cluji egyetemi tanár, Pop Valér, dr. Dunca Jenő, dr. Georgescu Mir­­cea, Ilariu Popescu és dr. Bradu Helén ügyvédnő látják el. Nagy­ feltűnést kel­tett, hogy Zelea Codreanu, az ismert jasii antiszemita vezér eljött a tárgyalásra. Ze­lea Codreanu nemzeti viseletben jelenik meg a zsúfolásig i megtelt tárgyaló­terem­ben. Atz elnök utasítást ad a vádirat felol­vasására, amely szerint Ometi bucuresti egyetemi hallgató, Saviliu cluji orvosnö­vendék, Gitulescu Joan, Tacu Joan, Toma Vasilie, Peliciteanu bucuresti egyetemi hallgatók és Adelina Prisesc egyetemi hall­­gatónő vezetői voltak a cluji diáktünteté­seknek. A vádirat megállapít­ja, hogy a vádlottak legnagyobb része a cluji állo­máson tartózkodott, amikor a katonaság és rendőrség meg akarta akadályozni, hogy­ a diáktömeg bejuthasson a városba. A vád­lottak izgatták diáktársaikat és vezetői voltak annak a tömegnek, amely végül is áttörve a katonai kordont, behatolt a vá­rosba és ott rombolásokat végzett. Kihallgatták a vádlottakat. A Vádirat felolvasása után a vádlot­tak kihallgatására került a sor. Legna­gyobb részük jól öltözött fiatalember, akik személyi adataik bemondása után egyön­tetűen tiltakoznak­ a terhükre rótt bűn­cselekmények­ ellen. Kijelentik, hogy az­ért kerültek a vádlottak padjára, mert a hatóságok bűnbakot keresnek. Az állomá­son minden ok nélkül, séta közben tar­tóztatták le őket. A­ vádlottak után a ta­nukat­ hallgatja ki a bírós­ág. Többnyire rendőr és katonatisztek szerepelnek a ta­nuk között, majd Negulescu hadbíró­­ügyész mint tanú tesz vallomást. Védelem helyett arcpiritó uszításokat tartal­maznak a védbeszédek. A tanúkihallgatások után Ioanescu had­­bír­ó-ügy­ész tartja meg vádbeszédét Megál­lapítja, hogy a rombolásokra szövetkezett társaság követte el a bűncselekményeket. A főtetteseket nem lehetett kinyomozni, te­hát azokat kell elitélni, akiket a csoportosu­lás alkalmával fogtak el. A rombolásokra vo­natkozólag a rendtörvény 1. és 14. para­grafusa az irányadó, mely egy évtől tízig terjedhető fogházbüntetést ir elő. Kéri a szakaszok alkalmazását­ , j j­­ Mircea Georgescu dr. ügyvéd tartja meg az első védőbeszédet. Megállapítja, hogy­ a diákság nem rombolásra szövetkezett tár­saság, tehát nem alkalmazhatók velük szem­­ben a hadbíró-ügyész által felhozott rend­törvény paragrafusai. Bracu Helén dr. ügy­védnő a következő védő. Tiltakozik az el­len, hogy a román diákság egy csoportját elítélik azért, mert kisebbségellenes cseleke­deteket hajtott végre. Statescu védő rámutat arra, hogy a kongresszusra összegyűlt diá­kok óvácáéí­an részesítették a rendőri és ka­tonai hatóságokat, akik szabad kezet enged­tek a rombolásokra. Ennek ellenére mégis letartóztattak 19 diákot, akiknek tanúi iga­zolják, hogy nem vettek részt a rombolá­sokban. E diákokat a rombolások elkövetése után három héttel szállították a fővárosból Clujra. Ezt nevezik a bűnbak-rendszernek, miután a rombolások alkalmával egyetlen diákot sem tartóztattak le. „Nem bűn lerombolni a zsidó templomot —“ Pelenta orvoskapitány a következő vé­dő. Felveti azt a kérdést, hogy milyen okok előzték meg az antiszemita kilengéseket és hogy bűn-e lerombolni a zsidó templomokat? Nem b­űn lerombolni a zsidó templomokat — mondja — és pedig azért sem, mer­t­­ a zsidók honosították meg a nemzetietlen magatar­tást. Ezután elővesz egy könyvet, amely a­ zsidóság háború alatti tetteit tartalmazza. De azért sem bűn a zsidó templomok lerombo­lása, mert a zsidó templomok nemi imah^o^ hanem «konspirációk védőhelye» — mond­ja a kapitány úr. Ezután ugyancsak ebből a könyvből idéz egy fejezetet, amely szerint a zsidók a háború alatt Viascában összegyűl­­tek a templomban és ott ném­et-osztrák­­ ké­mekkel együtt elősegítették­ a német hadse­reg bevonulását. Tehát ezért nem hun a zsi­dó templomok lerombolása és így azokra néz­ve sem bűn, akik véghez vitték a romboláso­kat. Ennél fogva a jelenlevő vádlottak sem

Next