Erdélyi Hirlap, 1928. november (12. évfolyam, 3107-3131. szám)

1928-11-01 / 3107. szám

Xli. évfolyam, 3107. szám Egyes szám­­ára 5 lej. Arad, 1928. novem­ber 1. csütörtök •&***~^ Jp *­ _______'Wmtá*mmm*m*** Safe erdélvi h,rlap i föl W0 lÉlfl m W ül /Asociatiuno Penlru Literatur Roman* !gj rlHP* Wf P"! Bp W Kg [ ? si Zuluira I>()|>m*uAli Romana |jr ^______ _________^ Megjelenik hétfő és az ünnepeket követő ezelőtt Előfizetés: evenie­lü80.lft eme 54Q. ‘­.epre 270 napok kivételével naponta.­­ Szerkesztő­­­ il hóra 90 lei. Külföldre 1 hóra 140. Számonként­ség­es kiadóhivatal: Strada Metiana (ob& Am Hí HTDIAD Bucurestiben 50 b.-val több. Ausztriáb 25 Gr. Forrau ucca) 1. szám. Telefonszám: 97. MJ^UI llfKMlF Csehszlovákiában VI. cK. Jugoszláviában idinár Franciaország felett motor­defekt érte a Zeppelint. Csak éjjel négy órára érkezhet meg Friedrichshafenbe.­­ Reggel fél hétkor lesz a leszállás. Tóba viharzónán haladt át a léghajó. — ftói riporter a Zeppelin potyautasa. A légi út legutolsó izgalmas órái. Hoch Zeppelin! hangzott fel szerdán es­te véges-végig Németország azon területén, amelyen Anglia felől jövet Eckener Griff­­madara végigrepült. Hoch Zeppelin, — hangzott 'minden német szívben is, amely hétfő­ reggel óta izgatottan leste, hogy a tömpébb v­ ronalon megfelel-e majd töké­letesen a nagy gép a hozzáfűzött remények­nek ? A léghajó gyönyörű visszaúton bizto­sabban győzte le az elemek tiltakozását, mint az átrepülés idején, amikor egy ostoba kon­zervdoboz majdnem diszkredit­álta az óriás német teljesítményt, méltóságos nyuga­lommal­­ kötött ki szülővárosában. Német­ország diadalmámorban úszik és jól teszi, jogosan teszi. Egy makacs germán rögesz­mének a következetesség kitartásával, az el­lenérzések legyőzésével íme sikerült megint átütő diadalt aratni. Ismételten megállapítot­tuk e hasábokon, hogy a személy- és teher­szállítás az óceánon keresztül csak a kor­mányozható léghajóval oldható meg, mert immár négy ilyen repülés bizonyította be a német föltevés alaposságát és csalhatatlan­­ságát. Nincs okunk, hogy ezt a megoldott kérdést immár általánosságában tovább fe­szegessük, csak örvendező lelkesedésünk­nek adunk hangot, mikor az utolsó döntő bi­zonyíték melengető hívei hozzánk is ér­­keztek, mint ama világ egyik zugába, amely a maga egyetemességében bátor és határo­zott megnyugvással vette tudomásul egy pro­bléma végleges megoldását és most már csak azt várja, hogy a szervezés részletkérdése* mentői előbb megoldódjanak. Az emberiség háztartása egy újabb intézménnyel gazda­godik és az élet gyorsassága, az élet terüle­tessége teljesebbé válik. Az óceánon keresz­tül a" léghajózás módján való forgalom in­­tézményes szervezése is most már biztos, mert a két legjobban organizálni tudó faj és állam, az angolszáz Unió és a német in­­dusztriális köztársaság vállalkozott reá. Sem­mi okunk tovább a kétségekre. Az óceáni forgalom rendszeressége csak rövid i­dő kérdése. Annál inkább kell azonban foglalkoz­nunk az újabb diadal háta mögött rejtőző emberi gyengeségekkel és elfogultságokkal. Az öreg gróf Zeppelint sokáig mániákusnak tartották ,és csak irtózatos erőfeszítésekkel tudta találmányát keresztülhajtani a termé­ketlen bírálaton és ostoba kétkedéseken. Eckener második útja is részben gúnyos le­kicsinylésekre adott alkalmat, pedig mind­össze az történt, hogy egy konzervdoboz idétlen következményeivel nem számoltak. A harmadik út diadala volt szükséges, hogy a Nobile szerencsétlen és felületes kalandja miatt megtándorodott bizalmat véglegesen meghódítsa. Ezekből a nehézségekből le kell í^ni azt a következtetést, hogy a legrög­eszmébbnek látszó gondolat útjába sem sza­bad akadályokat gördíteni, vagy megbéní­tani érvényes felesleges kicsinyességekkel, mert minden gondolat, amelyet tiszta fan­a­tizm­us szül, győzelemre jut, ha csak hos­­­szú verejtékezés árán is engedélyezik. Az emberiségnek még ma is borzasztó csonka­sága, hogy nem tud eléggé hinni, nem tud eléggé bízni és nem tud felszabadulni az ős­időkből a mi korunkba átrothadt ostoba konzervativizmus alól és a h­enye irigység parancsából már csak akkor ismeri el a­­ nagy­ságot, amikor az mint az tör be le Lien vasiul emelkedik a milió törpe és milliárd gonosz létek elé. Kétségbeejtő, bármerre tekintünk a világon, az uj művészeti igazságok ber­keitől egészen a kisebbségi kérdésig, a bé­két megváltó nagy szükségletektől egészen a közgazdasági összeesküvésekig, hogy mennyi gonoszság, alacsonyasság, irigység áll a reális igazság és az emberi nagyság út­jába, mennyi pompás gondolat és mennyi apostoli érzés bukik el vagy ódázódik el a messze távolban csak azért, mert balga a hit, komisz az érzés és sok a gyáva szembe­­szállás az új igazság közvetlen kísérletei­vel. Az öreg Zeppelin győzelemmé vált gondolata megcáfolhatatlanul figyelmeztet bennünket arra, hogy tanuljuk meg a köz­vetlen nagyság f­elismerését és hódoljunk közvetlen szívességgel azoknak, akiket ma­gasabb rendelés azért kiemelt, hogy embe­ri méltóságunkat időről-időre megkoronáz­za Tanul­juk m­e­g az igazságok gyors elfoga­dását és ne legyünk hűtlenek a haladáshoz pomádés hagyományok kedvéért. A Zeppelin útja az Óceánon át. A léghajó útjáról ma a következő je­lentéseket kaptuk: A Graf Zeppelin útjáról beérkező amerikai szzkratáviratok szerint a lég­hajó középeurópai időszámítás szerint kedden délután 5 óra tájban az óceáni út felét körülbelül már megtette. Valószínű­nek tartják, hogy Európát a Graf Zeppe­lin Anglia délnyugati partvidékén éri el, azután a La­ Manche-csatornán át és a Rajna mentén folytatja útját Friedrichha­fen felé. Az amerikai tengerészeti hatóságok egyébként a Graf Zeppelin útját félig­­m­eddig hadgyakorlatnak használták fel, amennyiben a tengerészeti minisztérium parancsot adott az óceánon tartózkodó csatahajóknak és a szárazföldi szikratáv­író állomásoknak, hogy kísérjék állandó figyelemmel a léghajó útját és küldjenek szüntelenül jelentéseket a minisztérium­nak. Az amerikai szikratávíró állomások ezúttal lesznek először abban a helyzet­ben, hogy kipróbálják, mit kell cseleked­niük ellenséges légi támadások esetén. A potyautas már sok kalandos cím­­et követett el A newyorki lapok továbbra is­­ élénken foglalkoznak a fiatal Terliume-mal, aki tud­valévően ingyen­ utasnak lopódzott b­e a Graf Zeppelinre. A tudósításokból kitűnik, hogy Terhume korábban is sok­ kalandos csínyt kö­­vetett el és mindig m­neg tudta találni a mód­ját, hogy közelébe férkőzzék az olyan esemé­nyeknek, amelyek külön­ösképen érdekelték, így például a nyáron, amikor Tunney ököl­vívó-mérkőzése folyt le, helykijelölő szolgá­nak öltözött és közvetlen közelről­ nézte végig a küzdelmet Amikor egy másik alkalommal a Mald­o­uj luxusgőzös San­ Franciscóból először indult útnak Honoluluba, Terhume ingyen­ u­tasként tette meg ezt az utat is. Egysz­er azonban, mi­kor mint golf-labdaszedő fiú­­mérkőzésről­­mérkőzésre járva, bevándorolta egész Ame­rikát, rajtavesztett. Egy olyan gőzösre lopód­­­zott be, amely Alaszkába ment, ez volt a nyár fő­ fyamán az utolsó járat Alaszkába, és Ter­ho­me kénytelen volt az egész telet ott eltöl­teni. A potyautas nő és újságíró. A Lokalanzeiger newyorki távirata sze­rint az amerikai lapok ellenőrizhetetlen hí­reket közölnek, amely szerint a Graf Zeppe­lin potyautasa tulajdonképpen nem is­ férfi, hanem fiatal­ leány A Lokal­anzeiger lakehursti tudósítója er­re vonatkozólag a következőket jelenti: Röviddel a Graf Zeppelin indulása előtt nyomtalanul eltűnt a hangárból egy vörös­­hajú fiatal leány, aki egy newyorki lapnak volt a tudósítója. A lakehursti repülőtér egyik lisztje a Lokalanzeiger tudósítója előtt cso­dálkozásának adott kifejezést a fiatal leány eltűnése fölött és azt mondotta, nincs kizár­va, hogy a leány a Graf Zeppelin fedélzetére lopódzott, hogy potyautasként repülje át az óceánt A Lokalanzeiger tudósítója azonnal to­latni kezdett, eddig azonban nem tudta meg­állapítani, mi igaz ezekből­ a hírekből. Tény, hogy a fiatal le­ány a Graf Zeppelin indulás­a óta nem került elő, úgyhogy végeredmény­ben nincs kizárva, hogy a Gráf Zeppelin pó-

Next