Erdélyi Hirlap, 1929. január (13. évfolyam, 3155-3178. szám)

1929-01-17 / 3167. szám

4____________ ERDÉLYI H­IRLAP 1929. január 17. csütörto* ----•^,TmrTim­Tr,~J—***“^^**‘‘*"—^—j.’at .CL’-int!-TM­ A — ..........................-------------------------------------------------------------- -|­r --------------------------------------------— —- ■■­■■• • ■ Ki gyilkolta meg? 1. Valaki közöttünk jár, talán én láttam­, ta­­lán te láttad, talán az ucca őgyelgői között van vagy a külvárosi ucca elsurranó alakja.... Talán olvassa ezeket a sorokat és senki sem tudja, hogy ki ő, hogy hol van ő, l a gyilkos. Ta­­lán holnap már elveszti az alakja körül fo­nódó érdekességet, mert m­ár mindenki tudja a nevét, a gyikos nevét, mindenki tudja ki? miért? hogyan? ölte meg Schleiszner Amá­liát, de az is lehet, hogy ez a három kérdés örökre nyitva marad és örölkre gyanús az ucca minden tétovázó, őgyelgő csavargója és senki sem tudja meg, hogy vasárnap este ki­­hatolt be Schleiszner Amália porcelán­csere­­pekkel teli halk otthonába.­ ­ Az asztalon kihűlt tea, alján szirupos cu­kor. Vasárnap délután kavargatta ezt a cuk­­ros teát Schleiszner kisasszony, mert vasár­nap délután nem jönnek tanítványok. A teát ritkán hagyja kihűlni az ember és rit­kán hagyja ott a poharat az utolsó kortyol­nál. Egészen biztosan teát ivott, amikor va­laki megzavarta. Csak lopni jött-e vagy gyil­kolni? Schleiszner Amália rendkívül óvatos, az emberekben nem bízó és már évtizedek óta roppant körültekintő volt otthona ajtajának bezárásánál,­ biztos tehát, hogy az a valaki nem surrant be a lakásba, hanem rabolni, gyilkolni ment. A magányos, mindig magá­nyos Schleiszner Amália életéért ment. 3. Ez az élet csak a zenéből nyert egyre új Lapot és csak a zene tette széppé igazán csendes eszközökkel dolgozó, de annál ala­posabb tudású tanárnő volt. J Vala­mikor na­gyon szép leány, aki soha sem­ akart tudni ásásról, m­­nt a zenéről, később a tanításról nyert, életkedvet. A városnak igénytelenség­be burkolódzó zenés asszonya volt mindig, aki lakásáról nem távozott szívesen és már vagy harminc éve ott fogadta tanítványaik Úgyszólván akkor látták csak, amikor a régi békebeli filharmonikus koncerteken az első sor szélén, örökké sötét ruhájában megjelent. Ma már az öregedő emberek sorába ju­tottak azok, akiket Schleiszner kisasszony ta­­nított. Istenem, hányan tették le a hegedűt, hány hegedű nyugszik fekete koporsóban azok közül, amelyet valaha kikapott a rosszul in­­tonáló növendék kezéből, hogy valamelyik etudeot maga játszon le. Ahogy öregedett ez a generáció, annyival inkább felejtették el. Már filharmonikus koncertek sem voltak és már ott sem láttuk.. Pár évvel ezelőtt szo­kott kérdése volt, ha régi ismerőssel találko­zott, hogy vajjon megtérül-e valami a had­i­­kölcsönből? Mert a sok bosszúság­­ ára a sok zeneóra bére, mind bevándorolt azokba a bor­zasztó papirosokba és azok miatt kellett to­­vább-tovább újra és újra, egyre más és más fiúkat, lányokat az első hegedűiskolától kezd­ve tanítani és a Tököli­ téri, majd Deák Fe­renc utcai lakásban egyre más piros, fiatal gyermek orcák jelentek meg és kimerült fe­szültséggel várták, hogy az óra véget érjen... és a fiatalság kirepült Amália kisasszony antikbútoros, fikuszokkal és kaktuszokkal te­lerakott lakásából. ű A halál nagy kontrasztja az életnek. Ez a nyugodt élet nem múlt ki szép csendesen, pianó, pianisszimó, hanem egy szörnyű vias­­kodásban lobbant ki, megpattant, mint egy hegedűhúr a szonáta legszebb variációjánál. Mintha egy barbár, vigyorgó arcú, fél­őrült­ bicskával vágná ketté a húrt, amelyen a művész még játszani akart Azután — úgy mondják — hóna alá vágta a hegedűket Talán éppen játszik, rajta. Talán a gyilkost is tud hegedülni és ujjai ott szaladnak, ahol va­sárnap még az Amália kisasszony ujjai. Ret­tenetes elgondolni is, hogy a gyilkos ujjai okan is feltörnek a hangok. A muzsika. (m. j.) A D­E­S­G­O No. 45. és No. 48. Az elegáns hölgyek harisnyája. Borzalmas hajókatasztrófa 400 halottal. Kínai hajót érte a szerencsétlenség, de a személyzet európai volt. Londonból jelentik: Honkongból ér­kező hírek szerint borzalmas hajókatasz­trófa történt. A „Ilsinva” nevű kétezer tonnás kínai személyszállító gőzös a ki­kötő közelében zátonyra került és elsü­­lyedt. A hajón összesen négyszáz ember volt és ezekből csak 16 matróz és négy­ utas menekült meg. Újabb távirat szerint a mentést az óriási vihar akadályozta. Mire a segély­­hajók odaértek, már csak húsz embert lehetett megmenteni. Az elsülyedt kínai hajón európai tisztek teljesítettek szolgá­latot. Kapitány a dán Jensen volt. Az uta­sok között nem voltak európaiak, az áldo­zatok mind kínaiak. Kétszázötven férfi, harminc asszony és húsz gyermek pusz­tult el, Lengyelország tiltakozik Németország revíziós po­litikája ellen. Varsó, január 16. (Az Erdélyi Hírlap eredeti távirata.) Zalesky­ lengyel külügy­miniszter tegnap a Sejm (országgyűlés) külügyi bizottságában nagyobb expozét mondott. A miniszter előadta, hogy a lengyel—litván normális jóviszony helyre­állításának ideje még messze van, de re­méli, hogy a szomszédság mellett a ba­rátság és együttműködés idővel megte­remthető lesz. A Németországgal való vi­szony új normalizáció útján van, aminek bizonyítéka, száz különböző egyezmény, amely a két ország között létrejött. A német revizionista tétel tarthatatlan. Ez a felfogás nem akarja tűrni a danzigi korridort, amely a szláv népek területén m­egy keresztül. Németország és Kelet­­poroszország érintkezése a tengeren tel­jesen meg van oldva s így semmi indok nem szól amellett, hogy a két terület a szláv korridor megsemmisítésével újból szerves kapcsolatba lépjen egymással. Ugyancsak e szempontok vezetik a len­gyel külpolitikát a szovjettel szemben is. Örömét fejezi ki, hogy a szovjet a Kel­­logg-paktum kölcsönös aláírására tett ajánlatot. Reméli, hogy a szerződés mi­előbb létrejön és a két ország tovább ha­lad a békés közeledés útján, Tőkés Annit elválasztotta a bíróság férjétől. Válépör a pesti Magyar Színház művésznője és Jano­­vics színigazgató szereposztója között. — Színházi ér­­dekesség, amiről az Erdélyi Hírlap karácsonyi számában már beszámolt. Kolozsvár, január 16. (Az Erdélyi Hírlap munkatársától.) Az Erdélyi Hír­lap volt az egyetlen orgánum, mely Tő­kés Anninak, a budapesti Magyar Szín­ház nagynevű művésznőjének tragikomi­kus házasságáról beszámolt karácsonyi számában. Arról is megemlékeztünk, hogy a művésznő válása csak rövid idő kér­dése, így ma került az ügy a bíróság elé. A kolozsvári törvényszék ma délelőtt az aradi színház közönségét is közelről érdeklő válóperben hozott ítéletet. A válópert Tőkés Anni, a budapesti Magyar Színház művésznője indította volt férje, Teller Vilmos ellen, aki ez idő szerint Ja­­povics Jenő dr. színigazgató komornyikja. Tőkés Anni szerencsétlen házasságának­ története már ismeretes olvasóink előtt. Évekkel ezelőtt, mint a kolozsvári Magyar Színház kezdő színésznője, férjhez ment Teller Vilmoshoz, akit ismerősei íg­y mu­tattak be, mint a cluji Magyar Színház be­folyásos művészét. Tőkés Anni azonban hamarosan rájött, hogy­ rutul becsapták, mert férje csak szereposztó volt a szín­háznál. Házasságából kiábrándultan szer­ződött le a marosvásárhelyi színtársulat­hoz, ahonnan Aradra, majd Budapestre került. Néhány hónappal ezelőtt indította meg a válópert férje ellen, akinek hibá­jából kérte kimondani a válást. A mai tárgyaláson Tőkés Anni is megjelent ügy­védje, dr. Jakobi Emil kíséretében. Teller Vilmos a tárgyaláson rendkívül gavallé­­rosan viselkedett, magára vállalta a hűt­len elhagyás bélyegét és nem gördített semmi akadályt a házasság felbontása elé, sőt kártérítést sem követelt. A bíróság rövid tanácskozás után meghozta ítéle­tét és Tőkés Anni házasságát a férj hibá­jából, hűtlen elhagyás címén felbontotta. Az ítélet kihirdetése után a bíró tréfás hangon megkérdezte Tőkés Annit, hogy nem felebbez-e? A művésznő mosolyogva így válaszolt: Isten mentsen, örülök, hogy végre ismét szabad vagyok;

Next