Erdélyi Hirlap, 1929. január (13. évfolyam, 3155-3178. szám)

1929-01-17 / 3167. szám

4____________ ERDÉLYI HIRLAP 1929. január 17. csütörto* ----•^,TmrTimTr,~J—***“^^**‘‘*"—^—j.’at .CL’-int!-TM A — ..........................-------------------------------------------------------------- -|r --------------------------------------------— —- ■■■■• • ■ Ki gyilkolta meg? 1. Valaki közöttünk jár, talán én láttam, talán te láttad, talán az ucca őgyelgői között van vagy a külvárosi ucca elsurranó alakja.... Talán olvassa ezeket a sorokat és senki sem tudja, hogy ki ő, hogy hol van ő, l a gyilkos. Talán holnap már elveszti az alakja körül fonódó érdekességet, mert már mindenki tudja a nevét, a gyikos nevét, mindenki tudja ki? miért? hogyan? ölte meg Schleiszner Amáliát, de az is lehet, hogy ez a három kérdés örökre nyitva marad és örölkre gyanús az ucca minden tétovázó, őgyelgő csavargója és senki sem tudja meg, hogy vasárnap este kihatolt be Schleiszner Amália porceláncserepekkel teli halk otthonába. Az asztalon kihűlt tea, alján szirupos cukor. Vasárnap délután kavargatta ezt a cukros teát Schleiszner kisasszony, mert vasárnap délután nem jönnek tanítványok. A teát ritkán hagyja kihűlni az ember és ritkán hagyja ott a poharat az utolsó kortyolnál. Egészen biztosan teát ivott, amikor valaki megzavarta. Csak lopni jött-e vagy gyilkolni? Schleiszner Amália rendkívül óvatos, az emberekben nem bízó és már évtizedek óta roppant körültekintő volt otthona ajtajának bezárásánál, biztos tehát, hogy az a valaki nem surrant be a lakásba, hanem rabolni, gyilkolni ment. A magányos, mindig magányos Schleiszner Amália életéért ment. 3. Ez az élet csak a zenéből nyert egyre új Lapot és csak a zene tette széppé igazán csendes eszközökkel dolgozó, de annál alaposabb tudású tanárnő volt. J Valamikor nagyon szép leány, aki soha sem akart tudni ásásról, mnt a zenéről, később a tanításról nyert, életkedvet. A városnak igénytelenségbe burkolódzó zenés asszonya volt mindig, aki lakásáról nem távozott szívesen és már vagy harminc éve ott fogadta tanítványaik Úgyszólván akkor látták csak, amikor a régi békebeli filharmonikus koncerteken az első sor szélén, örökké sötét ruhájában megjelent. Ma már az öregedő emberek sorába jutottak azok, akiket Schleiszner kisasszony tanított. Istenem, hányan tették le a hegedűt, hány hegedű nyugszik fekete koporsóban azok közül, amelyet valaha kikapott a rosszul intonáló növendék kezéből, hogy valamelyik etudeot maga játszon le. Ahogy öregedett ez a generáció, annyival inkább felejtették el. Már filharmonikus koncertek sem voltak és már ott sem láttuk.. Pár évvel ezelőtt szokott kérdése volt, ha régi ismerőssel találkozott, hogy vajjon megtérül-e valami a hadikölcsönből? Mert a sok bosszúság ára a sok zeneóra bére, mind bevándorolt azokba a borzasztó papirosokba és azok miatt kellett tovább-tovább újra és újra, egyre más és más fiúkat, lányokat az első hegedűiskolától kezdve tanítani és a Tököli téri, majd Deák Ferenc utcai lakásban egyre más piros, fiatal gyermek orcák jelentek meg és kimerült feszültséggel várták, hogy az óra véget érjen... és a fiatalság kirepült Amália kisasszony antikbútoros, fikuszokkal és kaktuszokkal telerakott lakásából. ű A halál nagy kontrasztja az életnek. Ez a nyugodt élet nem múlt ki szép csendesen, pianó, pianisszimó, hanem egy szörnyű viaskodásban lobbant ki, megpattant, mint egy hegedűhúr a szonáta legszebb variációjánál. Mintha egy barbár, vigyorgó arcú, félőrült bicskával vágná ketté a húrt, amelyen a művész még játszani akart Azután — úgy mondják — hóna alá vágta a hegedűket Talán éppen játszik, rajta. Talán a gyilkost is tud hegedülni és ujjai ott szaladnak, ahol vasárnap még az Amália kisasszony ujjai. Rettenetes elgondolni is, hogy a gyilkos ujjai okan is feltörnek a hangok. A muzsika. (m. j.) A DESGO No. 45. és No. 48. Az elegáns hölgyek harisnyája. Borzalmas hajókatasztrófa 400 halottal. Kínai hajót érte a szerencsétlenség, de a személyzet európai volt. Londonból jelentik: Honkongból érkező hírek szerint borzalmas hajókatasztrófa történt. A „Ilsinva” nevű kétezer tonnás kínai személyszállító gőzös a kikötő közelében zátonyra került és elsülyedt. A hajón összesen négyszáz ember volt és ezekből csak 16 matróz és négy utas menekült meg. Újabb távirat szerint a mentést az óriási vihar akadályozta. Mire a segélyhajók odaértek, már csak húsz embert lehetett megmenteni. Az elsülyedt kínai hajón európai tisztek teljesítettek szolgálatot. Kapitány a dán Jensen volt. Az utasok között nem voltak európaiak, az áldozatok mind kínaiak. Kétszázötven férfi, harminc asszony és húsz gyermek pusztult el, Lengyelország tiltakozik Németország revíziós politikája ellen. Varsó, január 16. (Az Erdélyi Hírlap eredeti távirata.) Zalesky lengyel külügyminiszter tegnap a Sejm (országgyűlés) külügyi bizottságában nagyobb expozét mondott. A miniszter előadta, hogy a lengyel—litván normális jóviszony helyreállításának ideje még messze van, de reméli, hogy a szomszédság mellett a barátság és együttműködés idővel megteremthető lesz. A Németországgal való viszony új normalizáció útján van, aminek bizonyítéka, száz különböző egyezmény, amely a két ország között létrejött. A német revizionista tétel tarthatatlan. Ez a felfogás nem akarja tűrni a danzigi korridort, amely a szláv népek területén megy keresztül. Németország és Keletporoszország érintkezése a tengeren teljesen meg van oldva s így semmi indok nem szól amellett, hogy a két terület a szláv korridor megsemmisítésével újból szerves kapcsolatba lépjen egymással. Ugyancsak e szempontok vezetik a lengyel külpolitikát a szovjettel szemben is. Örömét fejezi ki, hogy a szovjet a Kellogg-paktum kölcsönös aláírására tett ajánlatot. Reméli, hogy a szerződés mielőbb létrejön és a két ország tovább halad a békés közeledés útján, Tőkés Annit elválasztotta a bíróság férjétől. Válépör a pesti Magyar Színház művésznője és Janovics színigazgató szereposztója között. — Színházi érdekesség, amiről az Erdélyi Hírlap karácsonyi számában már beszámolt. Kolozsvár, január 16. (Az Erdélyi Hírlap munkatársától.) Az Erdélyi Hírlap volt az egyetlen orgánum, mely Tőkés Anninak, a budapesti Magyar Színház nagynevű művésznőjének tragikomikus házasságáról beszámolt karácsonyi számában. Arról is megemlékeztünk, hogy a művésznő válása csak rövid idő kérdése, így ma került az ügy a bíróság elé. A kolozsvári törvényszék ma délelőtt az aradi színház közönségét is közelről érdeklő válóperben hozott ítéletet. A válópert Tőkés Anni, a budapesti Magyar Színház művésznője indította volt férje, Teller Vilmos ellen, aki ez idő szerint Japovics Jenő dr. színigazgató komornyikja. Tőkés Anni szerencsétlen házasságának története már ismeretes olvasóink előtt. Évekkel ezelőtt, mint a kolozsvári Magyar Színház kezdő színésznője, férjhez ment Teller Vilmoshoz, akit ismerősei így mutattak be, mint a cluji Magyar Színház befolyásos művészét. Tőkés Anni azonban hamarosan rájött, hogy rutul becsapták, mert férje csak szereposztó volt a színháznál. Házasságából kiábrándultan szerződött le a marosvásárhelyi színtársulathoz, ahonnan Aradra, majd Budapestre került. Néhány hónappal ezelőtt indította meg a válópert férje ellen, akinek hibájából kérte kimondani a válást. A mai tárgyaláson Tőkés Anni is megjelent ügyvédje, dr. Jakobi Emil kíséretében. Teller Vilmos a tárgyaláson rendkívül gavallérosan viselkedett, magára vállalta a hűtlen elhagyás bélyegét és nem gördített semmi akadályt a házasság felbontása elé, sőt kártérítést sem követelt. A bíróság rövid tanácskozás után meghozta ítéletét és Tőkés Anni házasságát a férj hibájából, hűtlen elhagyás címén felbontotta. Az ítélet kihirdetése után a bíró tréfás hangon megkérdezte Tőkés Annit, hogy nem felebbez-e? A művésznő mosolyogva így válaszolt: Isten mentsen, örülök, hogy végre ismét szabad vagyok;