Erdélyi Hirlap, 1930. január (14. évfolyam, 3451-3474. szám)
1930-01-24 / 3469. szám
lg ■. ,janui&r 24. pSrtek _______ ERDÉLYI HÍRLAP ________________________ J Havas Sándor, a világosi Cognac gyár igazgatója megmérgezte magát. Luminállal követte el az öngyilkosságot. — A gazdasági válság egy újabb tragédiája. Havas Sándor túl van az életveszélyen. Arad, január 23. Szomorú állomást képez a rettenetes gazdasági viszonyok golgotaútján egy újabb öngyilkosság, amely egy mindig törekvő, köztiszteletben álló és lankadatlan szorgalmáért közbecsülést kivívott régi vezetű aradi kereskedőembernek adta a kezébe a halálos mérget. Nem mánia az öngyilkosság már, sem az öngyilkossági kísérlet, hanem sajnálatos és úgy látszik, kikerülhetetlen tünete és velejárója a mai bizonytalan viszonyoknak. Mert ki hitte volna el Havas Sándorról, hogy az ő szívós fizikuma és páratlan munkabírása is megtorpan az élet nehézségei elöl. Tegnap este 7 órakor történt a végzetes esemény és mára az egész város társadalmi különbség nélkül egy emberként sajnálja az öngyilkosságba menekült Havas Sándort és aggódva figyeli a betegágya felől érkező híreket. Havas Sándor öngyilkosságának részleteiről és annak hátteréről a következő tudósításunk számol be: „Megmérgeztem magam Havas Sándor a világosi cognacgyár igazgató tulajdonosa a Forray-uccában levő Nádasy-palota II. emeletén lakik feleségével és anyósával. A törekvő és mindig megbecsült kereskedőember különösen a mullévi üzleti kiegyezése óta szinte fokozott és emberfeletti munkával törekedett arra, hogy cégének régi presztízsét visszaállítsa és üzletmenetének folytonosságát biztosítsa. Csak a napokban tért haza nagyobb inkasszómról, ahol azonban nem sok eredménnyel járt, mert nem sikerült kintlevőségeit a megkívánt mértékben behajtani. Tegnap délután a szokottnál korábban tért haza lakására. Felesége, aki leányánál, a Bohus-palotában lakó Klein Józsefnénél volt látogatóban, szintén hazajött. Feleségének feltűnt Havas korai hazatérése, aki múló rosszullétről panaszkodott és teát kért. Felesége nyomban elkészítette a teát, majd Havas arra kérte meg feleségét, hogy citromot is hozzon be neki. Feleségét a konyhába sietett a citromért, de mire a szobába ért. Havas Sándor a következő szavakkal fogadta: — Megmérgeztem magam, noncs szükségem már semmire. Felesége első ijedtségében felsikoltok, majd Havashoz rohanva, észrevette, hogy az asztalon álló teáscsésze tartalmát Havas idő közben kiitta és a csésze mellett több orvosságot tartalmazó fiola is hever. Az úrasszony nyomban orvosért akart sietni, azonban Havas a következőket mondotta: — Ha orvost mersz hívni és megakadályozol abban, hogy meghaljak, — ha kimoccansz a szobából, levetem magam a második emeletről... A megrémült Havasné csak nagy könyörgésre tudott kimenekülni a szobából, hogy az orvosokat valamiképen előhívhassa, de mire visszatért a szobába, Havas Sándor már eszméletlenül feküdt a szőnyegen. A méreg: három fiola lurrinál. Telefonhívásra percek alatt megjelent a lakásnál Róth Marcell dr. egyetemi tanár és Windholz Béla igazgató-főorvos. Az eszméletlen állapotban lévő embert mentőkocsin beszállították a Terápia szanatóriumba, ahol Gyomban gyomormosást alkalmaztak. A gyomormosás után néhány pillanatra magához tért Havas, megismerte Windholz Béla dr.-t és a következőket mondta neki elhaló hangon: — Kár a fáradságért, hogy megmentselek — mert én úgyis meg fogok halni., Ezután elvesztette eszméletét. Az orvosi vizsgálat megállapította, hogy Havas három fiola laminált vett be, azonban szerencsére a méreg még nem is szívódott fel a szervezetbe. Ma estig Fiavas Sándor még nem nyerte vissza eszméletét, azonban a kezelőorvosoktól nyert információnk szerint Havas Sándor túl van az életveszélyen és öntudatának visszatérése rövid órák kérdése csupán. Betegágya mellett családtagjai és régi barátai állandóan őrködnek. De: kilátástalan harc a gazdasági válsággál. Havas Sándor tragédiájának oka a sokezer tragédia sablonjába fullad. A mai viszonyok közt szinte lehetetlenséggel határos helyzetemet. Állandóan hizelgett, mulattatott, vigasztalt, a Pataky-családtagoktól hidegen tartózkodott. Egy szép napon nem ment tovább. Már egy évi fizetésemmel tartoztak és láttam, hogy ezt sohasem fogom megkapni. Kijelentettem, hogy elmegyek. Lett erre rettentő baddelhadd. Most Közvetlen vizsga előtt? Olyan nincs. Előbb vizsgázzon le a gyerek, akkor mehetek. Hatalmukban voltam, mert sok-sok órajárásra volt Bikszád, a vasúti állomás, kocsit pedig nem adtak. A paid gyászomat nem vihettem el. Most már mindent veszni hagytam. Egy évi fizetésemet is, az élelemből kiesett esztendőt is. Levelet írtam a bikszádi állomásfőnöknek, akiről tudtam, hogy emberséges ember. Leírtam helyzetemet és megkértem, hogy a mellékelt levelet juttassa el anyám címére s a válasz gyanánt érkező pénzt tegye el nekem. Anyámnak is megírtam helyzetemet és könyörögtem neki, hogy szegénységéből szakítsa el azt az útiköltséget, amelyikel visszamegyek az egyetemre. Kezdem majd elölről. Egy hétig vártam. Egy hét múlva egy óvatlan pillanatban kisétáltam az udvarról csak úgy hajadonfőt. A fokszi utánam. Dülőutakon elgyalogoltam Bikszádra. Fokszi az elején remekül élvezte a sétát. De később márafpnyira elfáradt, hogy fel kellett vennem. Az állomásfőnöknél ott volt a pénz. Megváltottam a jegyet és már ugrottam is fel a vonatra, mert majdnem elkéstem. Fokszi utánam ugrott. Ekkor a kalauz odalépett hozzám: Hol a kutyajegy? Elsápadtam, hebegtem. A kalauz erre szó nélkül ledobta a kutyát a vonatról, amely már indult. Elkezdtem kétségbeesetten kérlelni a kalauzt. Az mindenféle szabályzatokra hivatkozott, különben sem nagyon törődött a harmadosztályú utassal. Ment tovább. Ott álltam a kocsi nyitott ajtajában és néztem Fo’ zit. Fokszi lógó nyelvvel rohant a vonat után. Kiáltottam neki, erre szegény még jobban loholt. Azt se tudtam, mit csináljak. A vészfékre gondoltam, de nem volt nálam egy krajcár se. Csak álltam ott a robogó vonalban és riadtan szóligattam a kutyámat. De az' nem bif'la szegény. Halálos fáradt volt. A rohanása egyre lassudott a pályamenti réten. Ram emelte a szemét valami véghetetlen fájdalommal, a cserbenhagyott szeretet valami szívbemarkoló, megdöbbent csalódásával. A nyelve lógott szegénynek, még ugrott holtfáradtan egyet-kettőt. Aztán elnyúlt a gyepen. Elszoruló torokkal még sokáig néztem utána. Kis fehér folt a zöld fűben. Húsz éve ennek, és ma sem tudom elfelejteni. Ha eszembe jut, elpirulok tehetetlen szégyenemben és igyekszem másra gondolni. Nem is szeretem elmondani sem. Azt sem tudom, hogy most miért mondtam el. r Mszatu 9 35 megvéd a spanyolnáthától, meghűléses betegségektől, mandula és torokgyulladástól megküzdeni azzal, amit: ételnek hívnak, megbirkózni azzal, amit boldog békeévekben: kereskedelemnek’ neveztek. Havas Sándor egykori nagy vagyonát felemésztette ez a meddő harc, a dekonjunktúra és a súlyos viszonyok. Tavaly egyezett ki hitelezőivel és mindig pedánsul tett eleget kötelezettségeinek. Hetekkel ezelőtt érthetetlen változáson ment át, nyilván idegileg roppanhatott meg és többek előtt állandóan hangoztatta, hogy meg akar válni az élettől. Navratil Hedviget szerződéssel fornálta meg a prágai Alhambra Gaby Desigs hasonmása nem mer a közönség előtt fellépni. Prágából jelenti ki: A n'á',a? Mim rabra mutató szerződési ajánlatot tett a Parisban tartózkodó Navratil Hedvignek, aki mint ismeretes , az utóbbi időben a világsajtó érdeklődésének központjában állott, miután egészen a legutóbbi hetekig őt tartották a tragikus véget ért Gaby Desigs táncosnőnek. A legendát, amelyet Navratil Hedvig budapesti családja kolportált, maga Navratil Hedvig cáfolta meg. A prágai mulató 2500 cseh korona fellép Lidijat ajánl fel a táncosnőnek, akinek esténkint egy szólótáncot kell előadnia. Navratil Hedvig még nem döntött az ajánlat felett, mert — mint kijelentette — évek óta nem táncolt és nincs bátorsága a nyilvánosság elé lépni Az aradi vasúti panama töválllottja további fogvatartását kérte. Fofiu nem akar szabadlábra kerülni. — Vas Anna állítólagos bűntársa lógva marad. Arad, január 23. Az aradi törvényszék Balacescu-Ramonteanu tanácsa ma több szabadlábra helyezési kérelmet tárgyalt. Ezek között külön érdekességgel bírt Fofiu Coiiolan, a Müller-féle vasúti panama egyik vádlottjának kérelme, aki a közönség tetszésmegnyilvánulása között kérte további fogva tartását, amit a törvényszék el is rendelt. Sor került még a napokban letartóztatott Köllner Ferenc csalással vádolt volt tüzér, őrmester szabadlábra helyezési kérelmére is. A jó megjelenésű, vagyonos ember könnyezve terjesztené be kérelmét, amelyet a törvényszék elutasított. Kedélyes, kistermetű emberke járult ezután a törvényszék elé. Gärtner Mayer kereskedő, családos ember, a hírhedt álorvos, aki hiszékeny cselédleányoktól csalt ki kisebb összegeket, orvosnak adva ki magát. A bíróság a szabadlábra helyezési kérelmét visszautasította. Itt említjük meg, hogy az aradi ügyészség ma két szabadlábra helyezési kérelemben döntött. A Vas Anna-féle kémkedési ügy harmadik letartóztatott vádlottja, Cságány Teodor volt vasúti tisztviselő, aki a vád szerint leveleket közvetített, kérte szabadlábra helyezését. Az ügyészség a kérelmet elutasította. Ugyancsak döntött az ügyészség Krausz Zoltán lopás vádjával letartóztatott bádogos ügyében is. Miután az ügyészség ebben az esetben nem látta beigazoltnak a vádlott ellen emelt vádat, szabadlábra helyezte és az alaptalanul megvádolt bádogos ellen beszüntette az eljárást.