Erdélyi Hirlap, 1930. január (14. évfolyam, 3451-3474. szám)

1930-01-24 / 3469. szám

lg ■. ,janui&r 24. pSrtek­ _______ ERDÉLYI HÍRLAP ________________________ J Havas Sándor, a világosi Cognac gyár igazgatója megmérgezte magát. Lum­inállal követte el az öngyilkosságot. — A gazdasági válság egy újabb tragédiája. Havas Sándor túl van az életveszélyen. Arad, január 23. Szomorú állomást képez a rettenetes gazdasági viszonyok golgotaút­­ján egy újabb öngyilkosság, amely egy min­dig törekvő, köztiszteletben álló és lanka­datlan szorgalmáért közbecsülést kivívott ré­gi vezetű aradi keresked­őembernek adta a kezébe a halálos mérget. Nem mánia az ön­gyilkosság már, sem az öngyilkossági kísér­let, hanem sajnálatos és úgy látszik, kikerül­hetetlen tünete és velejárója a mai bizonyta­lan viszonyoknak. Mert ki hitte volna el Havas Sándorról, hogy az ő szívós fizikuma és páratlan munkabírása is megtorpan az élet nehézségei elöl. Tegnap este 7 órakor történt a végzetes esemény és mára az egész város társadalmi különbség nélkül egy emberként sajnálja az öngyilkosságba me­nekült Havas Sándort és aggódva figyeli a betegágya felől érkező híreket. Havas Sándor öngyilkosságának részle­­teiről és annak hátteréről a következő tudó­sításunk számol be: „Megmérgeztem magam Havas Sándor a világosi cognacgyár igaz­gató tulajdonosa a Forray-uccában levő N­á­­dasy-palota II. emeletén lakik feleségével és anyósával. A törekvő és mindig megbecsült kereskedőember különösen a m­ullévi üzle­ti kiegyezése óta szinte fokozott és ember­feletti munkával törekedett arra, hogy­ cé­gének régi presztízsét visszaállítsa és üzlet­menetének folytonosságát biztosítsa. Csak a napokban tért haza nagyobb inkasszómról, ahol azonban nem sok eredménnyel járt, mert nem sikerült kintlevőségeit a megkí­vánt mértékben behajtani. Tegnap dél­után a szokottnál korábban tért haza laká­sára. Felesége, aki leányánál, a Bohus-pa­­lotában lakó Klein Józsefnénél volt látoga­tóban, szintén hazajött. Feleségének fel­tűnt Havas korai hazatérése, aki m­úló ros­­szullétről panaszkodott és teát kért. Fele­sége nyomban elkészítette a teát, majd Havas arra kérte meg feleségét, hogy citro­mot is hozzon be neki. Feleségét a konyhába sietett a citromért, de mire a szobába ért. Havas Sándor a következő szavakkal fo­gadta: — Megmérgeztem magam­, noncs szüksé­gem már semmire. Felesége első ijedtségében felsikoltok, majd Havashoz rohanva, észrevette, hogy az asztalon álló teáscsésze tartalmát Havas idő közben kiitta és a csésze mellett több or­vosságot tartalmazó fiola is hever. Az úr­asszony nyomban orvosért akart sietni, azon­ban Havas a következőket mondotta: — Ha orvost mersz hívni és megakadá­lyozol abban, hogy­ meghaljak, — ha kimoc­cansz a szobából, levetem magam a máso­dik emeletről... A megrémült Havasné csak nagy könyör­gésre tudott kimenekülni a szobából, hogy az orvosokat valamiképen előhívhassa, de mire visszatért a szobába, Havas Sándor már eszméletlenül feküdt a szőnyegen. A méreg: három fiola lurrinál. Telefonhívásra percek alatt megjelent a lakásnál Róth Marcell dr. egyetemi tanár és Windholz Béla igazgató-főorvos. Az eszmé­letlen állapotban lévő embert mentőkocsin beszállították a Terápia szanatóriumba, ahol Gyomban gyomormosást alkalmaztak. A gyomormosás után néhány pillanatra magá­hoz tért Havas, megismerte Windholz Béla dr.-t és a következőket mondta neki el­haló hangon: — Kár a fáradságért, hogy megmentse­lek — mert én úgyis meg fogok halni., Ezután elvesztette eszméletét. Az orvosi vizsgálat megállapította, hogy Havas há­­rom fiola laminált vett be, azonban sze­rencsére a méreg még nem is szívódott fel a szervezetbe. Ma estig Fiavas Sándor még nem nyerte vissza eszméletét, azonban a ke­zelőorvosoktól nyert információnk szerint Havas Sándor túl van az életveszélyen és öntudatának visszatérése rövid­ órák kérdé­se csupán. Betegágya mellett családtagjai és régi barátai állandóan őrködnek. D­e: kilátástalan harc a gazdasági válsággál. Havas Sándor tragédiájának oka a sok­ezer tragédia sablonjába fullad. A mai vi­szonyok közt szinte lehetetlenséggel határos helyzetemet. Állandóan hizelgett, mulattatott, vigasztalt, a Pataky-családtagoktól hidegen tartózkodott. Egy szép napon nem ment tovább. Már egy évi fizetésemmel tartoztak és láttam, hogy ezt sohasem fogom megkapni. Kijelentettem­, hogy elmegyek. Lett erre rettentő baddel­­hadd. Most­­ Közvetlen vizsga előtt? Olyan nincs. Előbb vizsgázzon le a gyerek, akkor mehetek. Hatalmukban voltam, mert sok-sok órajárásra volt Bikszád, a vasúti állomás, kocsit pedig nem adtak. A paid gyászomat nem vihettem el. Most már mindent veszni hagytam. Egy évi fizetésemet is, az élelemből kiesett esz­tendőt is. Levelet írtam­ a bikszádi állomás­­főnöknek, akiről tudtam, hogy emberséges ember. Leírtam helyzetemet és megkértem, hogy a mellékelt levelet juttassa el anyám címére s a válasz gyanánt érkező pénzt te­gye el nekem. Anyámnak is megírtam hely­zetemet és könyörögtem neki, hogy szegény­ségéből szakítsa el azt az útiköltséget, amely­ikel visszamegyek az egyetemre. Kezdem majd elölről. Egy hétig vártam. Egy hét múlva egy óvatlan pillanatban kisétáltam az udvarról csak úgy hajadonfőt­. A fokszi utánam. Dü­­lőutakon elgyalogoltam Bikszádra. Fokszi az elején remekül élvezte a sétát. De később m­ár­­afpnyira elfáradt, hogy fel kellett ven­nem. Az állomásfőnöknél ott volt a pénz. Meg­váltottam a jegyet és már ugrottam is fel a vonatra, mert majdnem elkéstem. Fokszi utánam ugrott. Ekkor a kalauz odalépett hoz­zám: Hol a kutyajegy? Elsápadtam, hebegtem. A kalauz erre szó nélkül ledobta a kutyát a vonatról, a­mely már indult. Elkezdtem kétségbeesetten kérlelni a kalauzt. Az mindenféle szabály­zatokra hivatkozott, különben sem nagyon törődött a harmadosztályú utassal. Ment to­vább. Ott álltam a kocsi nyitott ajtajában és néztem Fo’ zit. Fokszi lógó nyelvvel rohant a vonat után. Kiáltottam neki, erre szegény még jobban loholt. Azt se tudtam, mit csinál­jak. A vészfékre gondoltam, de nem volt nálam egy krajcár se. Csak álltam ott a robogó vonalban és riadtan szóli­gattam a kutyámat. De az' nem bif'la szegény. Halálos fá­radt volt. A rohanása egyre lassudott a pá­­lyamenti réten. Ram emelte a szemét valami véghetetlen fájdalommal, a cserbenhagyott szeretet valami szívbemarkoló, megdöbbent csalódásával. A nyelve lógott szegénynek, még ugrott holtfáradtan egyet-kettőt. Aztán elnyúlt a gyepen. Elszoruló torokkal még sokáig néztem utána. Kis fehér folt a zöld fűben.­­ Húsz éve ennek, és ma sem tudom­ el­felejteni. Ha eszembe jut, elpirulok tehetet­len szégyenemben és igyekszem másra gon­­dolni. Nem is szeretem elmondani sem. Azt sem tudom, hogy most miért mondtam el. r Mszatu 9 35 megvéd a spanyol­­náthától, meghűlé­ses betegségektől, mandula és torok­gyulladástól megküzdeni azzal, amit: ételnek hívnak, meg­birkózni azzal, amit boldog békeévekben: ke­reskedelemnek’ neveztek. Havas Sándor egy­kori nagy vagyonát felemésztette ez a meddő harc, a dekonjunktúra és a súlyos viszonyok. Tavaly egyezett ki hitelezőivel és mindig pedánsul tett eleget kötelezettségeinek. He­tekkel ezelőtt érthetetlen változáson ment át, nyilván idegileg roppanhatott meg és töb­bek előtt állandóan hangoztatta, hogy meg akar válni az élettől. Navratil Hedviget szerződéssel fornálta meg a prágai Alhambra Gaby Desigs hasonmása nem mer a kö­zönség előtt fellépni. Prágából jelenti ki: A n'á',a? Mim rabra mutató szerződési ajánlatot tett a Paris­ban tartózkodó Navratil Hedvignek, aki mint ismeretes , az utóbbi időben a világsajtó érdeklődésének központjában ál­lott, miután egészen a legutóbbi hetekig őt tartották a tragikus véget ért Gaby Desigs táncosnőnek. A legendát, amelyet Navratil Hedvig budapesti családja kol­­portált, maga Navratil Hedvig cáfolta meg. A prágai mulató 2500 cseh korona fel­lép Li­di­ja­t ajánl fel a táncosnőnek, akinek es­­ténkint egy szólótáncot kell előadnia. Nav­ratil Hedvig még nem döntött az ajánlat felett, mert — mint kijelentette — évek óta nem táncolt és nincs bátorsága a nyil­­vánosság elé lépni Az aradi vasúti panama töváll­lottja további fogvatartását kérte. Fofiu nem akar szabadlábra kerülni. — Vas Anna állítólagos bűntársa lógva marad. Arad, január 23. Az aradi törvényszék Balacescu-Ramonteanu tanácsa ma több szabadlábra helyezési kérelmet tárgyalt. Ezek között külön érdekességgel bírt Fo­fiu Coi­iolan, a Müller-féle vasúti panama egyik vádlottjának kérelme, aki a közönség tetszésmegnyilvánulása között kérte to­vábbi fogva tartás­át, amit a törvényszék el is rendelt. Sor került még a napokban letartóztatott Köllner Ferenc csalással vádolt volt tüzér, őrmester szabadlábra helyezési kérelmére is. A jó megjelenésű, vagyonos ember könnyez­ve terjesztené be kérelmét, amelyet a tör­vényszék elutasított. Kedélyes, kistermetű emberke járult ez­után a törvényszék elé. Gärtner Mayer ke­reskedő, családos ember, a hírhedt álorvos, aki hiszékeny cselédleányoktól csalt ki kisebb összegeket, orvosnak adva ki magát. A bíróság a szabadlábra helyezési kérelmét visszautasította. Itt említjük meg, hogy az aradi ügyész­ség ma két szabadlábra helyezési kérelem­ben döntött. A Vas Anna-féle kémkedési ügy harmadik letartóztatott vádlottja, Csá­­gány Teodor volt vasúti tisztviselő, aki a vád szerint leveleket közvetített, kérte sza­badlábra helyezését. Az ügyészség a kérelmet elutasította. Ugyancsak dön­tött az ügyészség Krausz Zoltán lopás vádjá­val letartóztatott bádogos ügyében is. Mi­után az ügyészség ebben az esetben nem látta beigazoltnak a vádlott ellen emelt vá­dat, szabadlábra helyezte és az alaptalanul megvádolt bádogos ellen beszüntette az eljárást.

Next