Erdélyi Hirlap, 1931. július (15. évfolyam, 3393-3913. szám)
1931-07-10 / 3901. szám
a f^rárvTÍMi;«)_________________________ VII, 10 in 'immirgiri tiw)i >n n W iMM nmn m rnirwh im rrm rnrn iiiriwi'ri'ilii,l111 i'T''1*1 ••«•rnimmmmmmm ... i — Cioban Pompiliu, helyettes tartományigazgató: „Mosolyogni kell az aradi interimárbizottsági kombinációkon“ Peter Iulian vezérfelügyelő Bucurestiben van és ott most döntenek az interimárbizottság névsoráról.—A közigazgatási reform közeli életbelépése akuttá tette a kérdést fimi,soara, julius 9. Az Erdélyi Hírlap tudósítójától. Az aradvárosi tanács már hetek óta aktuálissá vált feloszlatása a kinevezendő interimár bizottsági tagok személyeit illetőleg az elmúlt napokban újra a legkülönbözőbb kombinációkat dobta felszínre. Fél hivatalosnak, sőt hivatalosnak minősített helyekről az információk és verziók bőséges forrása csobog, az egyik lista követi a másikat, valamennyi más és más érdekcsoportok reményeit tesli még rózsaszínűbbé. Az egymást váltogató kormányok idején az aradi közönség jól ismeri a különböző kombinációk kérészéletét, ilyen időben minden fantázia lázasabban dolgozik és minden érdekcsoport igyekszik a zűrzavarból származó előnyöket a maga javára kihasználni. Úgy látszik most a tanácsfeloszlatás kérdése tényleg a megvalósulás stádiumába jut Az Erdélyi Hírlap temesvári tudósítója ugyanis a mai napon érdeklődött a tanács. Sorsáról a bánsági kormányzóságnál, ahol Peter Julian tartományi igazgatót, belügyi vezérfelügyelőt kereste. Munkatársunkat azonban Cíioban Pompilius vezértitkár fogadta, mert Peter Julian jelenleg Bucurestiben tartózkodik, ahova épen az aradi tanács ügyével kapcsolatosan szólította le a belügyminiszter hívása. Bizonyos, hogy autentikus hírforrás dolgában a temesvári tartományigazgatóság szolgálhat a leghívebb adatokkal az aradi városi tanács dolgában, mert csak néhány nappal ezelőtt jelentette ki Peter Julian , az Erdélyi Hírlap munkatársa előtt, hogy minden híreszteléssel szemben az aradi tanács mindaddig helyén marad, amíg a parlament nem szavazza meg a közigazgatási törvényjavaslat módosítását, tekintettel arra, hogy a kormány törvény adta jogával kívánja biztosítani magát akkor, amikor a tanács sorsát megpecsételi — A belügyi vezérfelügyelő úr — mondotta többek között Cioban Pompilius történetesen az aradi tanács ügyében időzik lent Bukarestben, ahova egyenesen a belügyminiszter úr hívására utazott le. Az illetékes körök ugyanis véget akarnak vetni annak a bizonytalanságnak, amely az aradi tanács feje fölött lebeg és most már tényleg a lehető legrövidebb időn belül új irányítók fogják kezükbe venni a város ügyeit. Ez küldőben , is egy pillanatig sem lehetett kétséges az utóbbi időkben, a kérdés állandóan az volt, hogy kikre esik a belügyminisztérium választása, kiket bíz meg a városvezetéssel. Mosolyogni kell a kombinációkon, és már most le kell szállítani kellő értékére ezeket a verziókat. Egyelőre csak egy tény: a távozó tanács hatáskörébe lépő ideiglenes bizottság listája, mindaddig bizonytalan, amíig a benne levő tagok összeállítását a belügyiminiszter úr alá nem ma. Ez pedig még ezideig nem történt meg, és csöppet sem plauzibilis, hogy az úgy történjen meg, amint azt különböző javaslatok előterjesztenék. Tekintettel arra, hogy komolyan döntés előtt áll a kérdés bizonyost, hogy a lista végső kialakulásában elhatározóan fontos szerep jutott Péter Juliánra, aki közvetlenül az aláírás előtt véleményező szerepét tölti be. A vezérfelügyelő úr pedig teljesen tudatában van azoknak a városi érdekeknek, amelyekre egy ilyen fontos bizottság kinevezésénél tekintettell keli lenni és így már most kívánom a közönséget biztonsítani arról,hogy arc összeállítás a legszélesebb rétegek megelégedésével fog találkozni. Az Erdélyi Hírlap az interimár bizottság dolgában nem kombinált egy ízben sem, mert a kérdés megoldása a kormányzósági vezértitkár kijelentése szerint is a belügymiiniszter kezébe van Iptóve és amig ez a fontos ügy, a minisztériumi asztalig eljut, addigolyan változtatások is történhetnek a biztosra vett bizottsági listán, amiket még a legszemfülesebb »jól informált« körök sem tudnak kifürkészni. Érdekes egyes segaiaknak megmozdulása a küszöbön lévő tanácsfeloszlatással és az Tnterimár bizottság kinevezésével kapcsolatban. A megyei prefekturán ma délelőtt ugyanis nagyobb küldöttség jelent meg kihallgatáson dr. Sorban György megyei prefektus előtt, aki előtt azt a kérdést terjesztette elő a deputáció vezetője, hogy hasson oda a prefektus, hogy a kinevezendő interimár bizottságban foglaljon helyet Vulpe József volt scigmanca és vármegyei szolgálati főnök. A küldöttség, kérését azzal támasztotta alá, hogy Vulpe ismeri az ő speciális érdekeiket, panaszaikat. Dr. Serban prefektus válaszában kijelentette, hogy a kérést tudomásul veszi. Olaj öntött el egy regáti községet Borzalmas tűz egy petroleumtelepen Bucuresti, juliushü. Az lejújult éjjel, a runcui petróleuml telepen nagy tűz ütött ki az Interonmia vállalat üzemeinél. A tűz a nagy szélroham következtében gyorsan továbbterjedt és felgyújtotta a Roihana Americana telepén levő G1 és h- szondákat, később azonban a lángok átcsaptak az Anfréai telepére és itt három nyersolaj tartány felrobbant. A kiáramló olaj áradatként zúdult a szomszédos Corteni községre, ahol a veszedelem nagy pánikot keltett, a harangokat félreverték és a lakosság fejvesztve menekül. A katonaság segítségével lokalizálták a veszedelmét, amely így is sok milliós kártokozott. Verseskönyvet adott ki Csokonai Vitéz Mihály vak dédunokahúga „A nappalra azt kell, mondani, világos, az éjszakára azt, hogy sötét“ — Beszélgetés Csokonai Vitéz Gizellával a vak gépírónővel, aki büszke arra, hogy Homeros is vak volt Budapest, julius 9. Vannak nevek, amik mágnesnél erősebben vonzzák egymást Ha kimondjuk belőlük az egyiket, rögtön eszünkbe jut a másik, Pia azt hallod: i Petőfi, gondolkodás nélkül rávágod, hogy, Sándor, ha Kossuthról szólnak, nyelveden van a Lajos, Deák a Ferencet, Jókai a Mórt, Kolumbusz a Kristófot, követeli, Csokonai Vitéz után pedig mit is mondhatnál egyebet, mint Mihály? Ezért aztán meghökkensz, amikor egy csinos kis zöld kötet címlapján, azt találod: írta: Csokonai Vitéz Gizella — vak költőnő. A fénytelenség világából — ez a verseskötet címe és ez a tini kissé akaratlan ellentétben van ezzel a mostani júliusi kánikulai fényözönnel, amely végigönti azt a herminauti épületet, amely mögött meghúzódik a fénytelenség világa és ennek a világnak csendes, magábamélyedt tagja, egy illusztris név viselője, egy költő, sőt költőnő, aki azonban meg van fosztva attól, hogy mindazt a sokat, amit ez a világ számára jelent, fényhez, színekhez tudja hasonlítani. Ez volt az első kérésünk hozzá, ez, hogy megkérdezzük: mit ért azalatt, mikor olyanokat ir, hogy:1 vagy »Esküvőre ment egy sápadt leány« Hópelyhek szállnak fehéren, halkan« vagy »Talán kék is már az ég felettem?« Mit ért egy vak költő azalatt, hogy sápadt, telér, kék? Csokonai Vitéz Mihály kései dédunokahúga harmincesztendős, világtalan életének szomorú fáradtságával mondja: — Műveltség kérdése az egész. Az ember hallja a látóktól, hogy a szikeket emlegetik, megtanulja, hogy nappal azt kell mondani: világos, éjszaka, sötét. Hogy a legvilágosabb a fehér, a legsötétebb a fekete, hogy vannak élénk színek, vannak középszínek. Hogy mi a szia?... Istenem!.,, Valami, amit megtapogatni nem lehet, de ami tulajdonsága a dolgoknak és amiről él bennünk egy elképzelés, egy vágy és amire kénytelenek vagyunk ugyanazokat a szavakat használni, amiket a látóktól hallunk. Egy intelligens és tanult ember szavai ezek. Valakié, aki végigjárta tizennyolc esztendős koráig a vakok iskoláját, ami Csokonai Vitéz Gizella szerint »öt eleminek és négy polgárinak felel meg a látók iskolája tananyaga szerint«. Ezt a hajduszoboszlói vak lányét, aki kitanulta közben a kerekészítést és kosárfonást, megtanult zongorázni és énekelni, könyvtárakat másol le vakírással és közbeni 8—12-ig és 2—ß-ig — akármilyen hihetetlenül is hangzik, — gépírókisasszony a vakok irodájában. Rendes írógépen ir látók számára. És rengeteg verset a maga számára. — Szeretem a magyar írókat — mondja Vitéz Gizella, —■ most éppen Gárdonyit másolom le. És nagyon szeretem Csokonai verseit is. Az ő apja egyik unokatestvérének leszármazottja vagyok. Szeretem az ódáit, a Billa-dalokat, a magányossághoz címeit költeményét. Különösen ‘ez kapott meg. — Szórakozása? — A könyvek, a zongora és a rádió. Főleg a rádió. Ez valami csodálatos találmány. Mikor hallgatjuk, boldogok és büszkék vagyunk, egyenrangúnak érezzük magunkat a látó embertársainkkal. Nekik se tud többet nyújtani a rádió. Hiába van szemük! Verset is írt erről Csokonai Vitéz Gizella: Isten szól a rádióban címen. — De azért nem érzem szerencsétlennek magam. A külső világosság helyett egy belsőt kaptam. Egy nagy, megnyugtató lelki gazdagságot. Sokszor hallom látóktól, hogy unatkoznak. Én az unalmat nem ismerem. Akkor érzem magam legjobban, ha egyedül vagyok Belenézek a lelkem mélyébe és ott nem talál lok űrt. Itt egyenlítődik ki a vakok és látók világának egyensúlya. Aki kifelé nem tűdbe tele fejlődik. Az apja tisztviselő volt, az anyja hat gyermeke közül (Gizella a hatodik) hárommal tengődik otthon kis özvegyi nyugdíjából. Ali saját szájától vont el 215 pengőt, hogy vak leányának verseit kiadhassa 1000 példányban. Csokonai Gizella sokat vár attól, hogy látói jó emberek megveszik a könyvét, — No és házasságra sohase gondolt? , — O. — szégyenkezik el — Valamikori gyermekkoromban gondoltam» Melyik lány ne gondolna rá! Dehát azt itt nem engedik meg, hogy az intézetben összeházasodjunk, úgyi mint külföldön A házassághoz pénz kellene, önállónak kellene lenni,. Pedig Csokonai Vitéz G'zella költeményei közt szerelmes vers is van. A költőnő, aki büszke arra, hogy Homeros is vak volt, maga elólnéz. Ki tudja, mire gondol?