Erdélyi Hirlap, 1932. január (16. évfolyam, 4048-4072. szám)
1932-01-13 / 4056. szám
1932. Január h.5 13...v. ERDEml Tl Rt AP ■ -- 1 ■■■ .. Szerdai 3 » Új rovancsolási rendszerrel védekezik a sikkasztó ellen Aradváros Mozgó bizottság végzi rendszertelen időközökben az ellenőrzést. Megnyirbálták a kórházi gondnokok hatáskörét. Kauciót követelnek a pénzzel bánó tisztviselőktől. Bűnvádi útra tereli Arad város a sikkasztó hivatalnokai ügyét. Arad, január 12. A tüdőszanatóriumban, a gyermekkórházban és a városi legelőpénzek kezelésénél leleplezett sikkasztások ügye ma már foglalkoztatta az interímár bizottságot, ezt megelőzően pedig a fegyelmi tanácsot. Dr. Radó Cornél intermár bizottsági elnök titkos ülésen terjesztette elő a tagoknak a felfedezett sikkasztások tényét és megállapította, hogy Postmayer Ferenc, Ianota Jánosi és Tripa Traján az ellenőrzési elégtelensége folytán kerültek abba a helyzetbe, hogy hosszabb ideig felfedezetlenül a városi pénzhez nyúljanak. Az események maguktól diktálják a védekezést, illetőleg egy olyan új ellenőrzési rendszer bevezetését, amit ő már ki is dolgozott és véleménye szerint ez alkalmas is lesz arra, hogy a pénzzel bánó városi tisztviselők esetleges ballépéseit vagy jó előre meggátolják, vagy e jellig egyszerűen azonnal leleplezzék. Megszüntetik azt a régi rendszert, amely egészen homályosan intézkedik a kasszakulcsok példányainak megőrzésére vonatkozólag. Ezentúl nemcsak a gondnok, de a városi intézmény igazgatója és a városi pénzügyi szolgálat birtokában is kell lennie a kasszakulcsok egy-egy példányának. Új rendszer a rovancsolások körül. A rovancsolás lefolytatását is egészen új alapokra fektetik. Eddig ugyanis ha három havonként meg is történt az ellenőrzés, a rovancsolást olyan előre tudott időpontban eszközölték, hogy a tisztviselő az esetleges szabálytalanságát eltüntethette, hiányait pótolhatta. Ennek elkerülésére egy mozgóbizottság alakul meg a pénzügyi szolgálat tisztviselői közül, amelynek két tagját fél, Vagy esetleg negyedévenként cserélik, nehogy itt is az esetleges mulasztások hosszabb ideig leplezetlenek legyenek. A bizottság két tagja közül az egyik a közpénzeket, a másik a közvagyont tartja állandó ellenőrzés alatt és ezek a tisztviselők közvetlenül a pénzügyi osztály ellenőrzési körébe tartoznak. Működésükért a pénzügyi szolgálat vezetője felelős, aki a rendes elszámolásokat köteles szintén a legnagyobb pontossággal revidiálni. A városi intézményeknél, mint például a tüdőszanatóriumban és a gyermekkórházban a pénzkezelést ezentúl nemcsak a gondnok, hanem a könyvelő is végzi, akiket hetenként az intézmény igazgatója vizsgál felül Az igazgató viszont tartozik elszámolását a városi pénzügyi szolgálat megbeadtainak bármikor bemutatni Rotációs rendszerben dolgoznak ezután a városházán. Ezzel kapcsolatosan merült fel annak a kérdésnek az elintézése is, hogy mi történik azoknak a tisztviselőknek a helyettesítésével, akik a raváncsolóbizottságban vesznek részt Munkájukat ugyanis tisztviselőtársaik nem vehetik el egyik napról a másikra s így az a veszély fenyeget, hogy munkatorlódás támad Ennek elkerülése végett, de egy általános új rendszer érdekében dr. Radu Goráiéi azt a javaslatot terjesztette elő, hogy az impiegáti tisztviselőkarnál kisebb állásban levő tisztviselők ezentúl rotációs rendszerben dolgoznak és a munkakörüket egymás között állandóan cserélik és ezt a rendszert az új inkadrálás után léptetik életbe. Manói fanor azt javasolta, hogy a rovatiskolást fő naponkénti időközökben eszközöljék. Úgy ezt az indítványt,mint dr. Radu Gomes előterjesztését egyöntetűen elfogadták. Garanciát kell letenniök a pénzkezelő hivatalnokoknak. Azután a pénzzel bánó tisztviselők garancia-letét ügye került szóba. (Megfoghatatlan ugyanis, hogy az elmúlt városi rezsimek miként állíthattak olyan állásokon képesítéssel sem rendelkező tisztviselőket, ahol állandóan nagy összegek fordultak meg és ezzel szemben czjak a hivatalnokok egy krajcár fedezetet sem deponáltak a város pénztárába. A számviteli törvény pedig határozottan kimondja, hogy az ilyen állást betöltő tisztviselőknek legalább két évi bruttó jövedelmüket kell lefizetniök, vagy készpénzben, vagy állampapírban Pausesti ügyvéd azt javasolta, hogy tűzzenek ki határidőt az érdekelt tisztviselők számára a kaució lefizetését illetőleg.. Ezt 30 napban állapították meg és amennyiben a pénzkezelő városi tisztviselő a szükséges összeget nem tudja lefizetni a jelzett határnapig, így állásából elmozdítják, illetve elhelyezik és oda azokat nevezik ki, akiknek módjukban van a pénzt deponálni Tisztázta magát a meggyanúsított főtisztviselő. Ami a leleplezett sikkasztások további fejleményeit illeti, illetékes helyen azt közölték az Erdélyi Hírlap munkatársával, hogy, az a városi főtisztviselő, akire a leleplezett Tripa Traian kompromittáló kijelentéseket tett, tisztázta magát a gyanú alól és sikerült bebizonyítani azt is, hogy azok a feljelentések, amelyek állítólagos más irányú szabálytalanságairól számoltak be, szintén alaptalan vádaskodásból erednek. Valószínűleg Postmayer, Ferencet hamarosan eltávolítják a város kötelékéből, mert nem kinevezett tisztviselő. Ami viszont Tripa Traian sorsát illeti, veleszemben körülményesebb a helyzet, mert őt már véglegesítették és így ellene le kell folytatni a fegyelmi eljárást és azután kell kizárni a város hivatalnoki karából. Ianota színtén Postmayer sorsára jut, ő egyébként is az ügyészségre került, mert amint értesülünk a város vezetősége természetszerűleg a sikkasztások ügyét bűnvádi útra tereli. Nincs benne semmi, mindössze egy kis hétköznapi történet, egy darabka az életből, a rideg valóságból, ennyi az egész és mégis könnyekig megható a Három napos szerelem Németül beszélő filmdráma, főszerepben Käthe Dorsch és Georg CENTRAL PREMIER Alexander CENTRAL „Vissza kell utasíta azt, ami a magyaroktól jön!“ Részt vesz-e Románia a budapesti Páneurópa-kongresszuson ? A bukaresti sajtó ellenségesen fogadja a meghívást. Bukarest január 12. A Pán-Európai Unió magyar tagozata politikai tanácskozásra hívta meg a középeurópai államok hasonló szervezeteit és meghívót küldött a romániai tagozatnak is. A tanácskozáson Közép-Európa problémáját fogják megvitatni s Romániát, mint dunai államot, a kérdés közelről érinti. Ennek dacára a bukaresti sajátéban olyan hangok hallatszottak, hogy Romániának nem szabad ezen az ülésen résztvennie, mert amit a magyarok rendeznek, abból Romániára semmi előny sem származhatik és jobb bele nem esni a csapdába, mint abból utólag kilábalni. Az egyik legtekintélyesebb bukaresti napilapban, a Cuvantulban Nae Ionescu képviselő, a lap főszerkesztője, érdekes cikket ír erről a kérdésről s ebben azt fejtegeti, hogy Romániának nem szabad elmaradni erről a kongresszusról csak azért, mert arra a meghívókat Magyarországról küldték szét. — A »jó román« kézikönyve és a »hazafiasság« szabályai azt tanítják, — írja a főszerkesztő, hogy mindazt önérzetesen vissza kell utasítanunk, ami a magyaroktól , a németektől, vagy a bolgároktól jön, mert az jó dolog nem lehet. A magyarokkal úgy látszik csak, a mi »nagy szövetségeseink« tarthatnak fenn jó viszonyt, akik megígérhetik nekik a békeszerződések (és a határok) revízióját, előnyösebb kölcsönöket adhatnak nekik, mint amilyent nekünk adnak és elősegíthetik, hogy budapesti szomszédaink jól megszervezett, rendszeres propagandával kedvező atmoszférát teremtsenek maguknak az egész világon. Nekünk csak az szabad, hogy ébren tarthassuk a régi érzelmeket mesterségesen tápláljuk a régi gyűlölségeket. akkor is, ha a román nemzet egész lelkéből tiltakozik az ilyen érzelmek ellen; csak ássuk a határainkon a sáncokat, amelyeken csak Rómán, Párison, vagy, Londonon át lehet közlekedni. így tanítja ezt a »jó román« kézikönyve. A meghívó azonban, amely minket is is meghív Budapestre, egy függelékében azt is közli, hogy a budapesti gyűlésen való részvételüket már bejelentették Jugoszlávia és Csehország gazdasági és szellemi életének legkiválóbb reprezentánsai. Minthogy ezeknek az államoknak a sajtója nem vezet külön nyilvántartást az »árulók«-ról és a magukat eladottakról,, ennélfogva nem tudhatjuk, hogy a kis-antantbeli kollégáink, akik részvételüket bejelentették, árulók-e, vagy sem, azt látjuk csak, hogy ezek között miniszterek is vannak, s ez a körülmény, feljogosít arra, hogy egy-két szót szóljunk Tiszántúli szomszédaink e kezdeményezéséről. Nem szándékoznak Budapestre menni és nem tudjuk, hogy a pestiek meghívása mögött vannak-e rejtett célok, még kevésbbé tudhatjuk, hogy az ottani tanácskozásoknak lesz-e eredményük. Egy dologra azonban rá kell mutatnunk: lehet, hogy a meghívás mögött nincs semmi félrevezetési szándék, s hogy a tanácskozásnak komoly tárgya van a dunai államok szempontjából. A Duna valóság, ha Európa ma nem is az. Másrészt a mai idők sokkal nehezebbek, semhogy feltételezhető lenne, hogy a pesti kezdeményezés mögött becsapási szándék lenne. Ha tehát megengednék a »jó hazafiak«, nekünk az volna a véleményünk, hogy a budapesti meghívást nem szabad eleve visszautasítani. Magyar Bál a Központiban január 16-án,