Erdélyi Hirlap, 1932. január (16. évfolyam, 4048-4072. szám)
1932-01-24 / 4066. szám
ÜS- Vasárnap EimfemWtRi^P 1932. január hó 24. ^^^^E^^sagga ... ^ | ■1Tn]nmr-T.r*T | tiiilMMMtf nr»i.MWMiMftana^^ A nyomor kerítette hatalmába Arad, jan. 23. A régi közmondásszámba menő jókívánság: Adjon Isten bort, búzát, békességet* manapság tökéletesen elvesztette minden jelentőségét Most, hogy lezajlott előttünk a bor tragédija, már mindannyian tudjuk, hogy korántsem jelent boldogságot a bor áldás. A bor megszűnt áldásnak lenni arra nézve, akinek birtokán termett, mert a bor szinte tökéletesen elvesztette értékét Harmincezer család kétségbeejtő nyomora Ezernyi ígéret, ezernyi bejósolt mentőakció, rengeteg miniszteri kijelentés pattant már szét, mint megannyi színes buborék s ezek az ígéretek és kijelentések együttvéve sem voltak képesek még csak megállítani sem a kor lefelé ívelő karrierjének tragikusan zuhanó grafikonját. Mostanában ismét újabb tervek röppentek világgá, azonban ma már, az a számom helyzet, hogy ha a tervek villámgyorsan nem változnak át végre mentőakcióvá, komoly, ténybeli segítséggé, akkor a bortermelő vidékek menthetetlenül és végképpen elpusztulnak. Az Arad-Hegyalja rettenetes helyzetéről már kolumnákat írtunk és írtak össze, szinte már mindenki eltelt a panaszokkal és az ezeket követő ígéretekkel, azonban ma már az a helyzet, hogy panaszok helyett a valamikor kincset jelentő szőlők vidékéről a borba, saját borukba fulladó emberek, egész családok utolsó jajkiáltása hallatszik. A Hegyalja, mintegy húszezer höld príma, világhírű szőlőtermő vidék a siralmak, a kétségbeesés, a züllés termőföldjévé változott. Közel harmincezer család fuldoklik itt az évek óta felgyülemlő bortermésben és ez a fuldoklás már nem tarthat sokáig. Fűtetlen szoba, ételem nélkül Az agrárérdekek túlzott prononszírozása a szőlőtermelést évről-évre fokozatosan tette tönkre s ma az a helyzet, hogy például az aradi Hegyalján nincs már semmi, ami tönkremehetne... Ások i^&yCICifSfi^'VilflOf ^ szőlőbirtokosok ezrei pénztelenül, éhe, $£& & ®- sen őrzik eladatlan boraikat. Egyetlen táplálékuk a bor és sok esetben előfordult, hogy részegen mentek iskolába a gyerekek. balkezes intézkedés nemhogy segített volna a Hegy alján, de még csak jobban tönkretette. Hogy a legragyogóbb példát említsük, a Garoffid-féle szesztörvény, amely olyan sok kellemetlenséget okozott és amelynek egyetlen létjogosultsága az az állítás volt, hogy a törvény a bortermelők érdekeit szolgálja, a Garouild-féle szesztörvény, nem egyéb, mint alapos, mélyreható kapavágás a bortermelés sirhantján. A törvény ugyanis lerontotta a szőlőárakat. A szeszfőzésnél nem fontos, hogy, milyen kvalitású szőlőből termelik ki a szeszt, a fontos az, hogy szőlő legyen. A bor ára rohamosan zuhant és a zuhanás természetesen a kvalitásos áru árát is alaposan megviselte. A tél borzalmas nyomora csak aláhúzza azt az állandó jellegű leromlottságot, amely úrrá lett a Hegyalján. A szegénység elképzelhetetlen. A lakások hitetlenek — nincs fa. A hideg ellen úgy védekeznek, hogy szalmával tömik be az ablakokat s felöltözve gubbaszt a család a hideg szobákban. De nemcsak a külső fűtés hiányzik a nyomorgó családoknál. A belső fűtéssel is bajok vannak. Nincs mit enni. A bor pedig hordószámra ott áll a pincékben. És itt kezdődik a jövő tragédiája ezeknél a hordóknál, amelyekbe belefulladt közel harmincezer család minden reménysége, minden életlehetősége. Ha nincs mit enni, s a bor is ott áll a pincékben, hát , megissza ki-ki a maga borát, illetve amennyit a család ebből meg tud inni. Rettenetes tünete a nyomornak, hogy, számos gyermek nagyon gyakran részegen megy az iskolába. Reggelire egy kis felmelegített bort kapnak, amitől becsípnek, mindent elfelejtenek, éhséget és hideget és ellenálló erejük percekre, órára megerősödik, hogy azután egy életreszólóan térjön vissza. Ai tanítóik tehetetlenek. Nemcsak azért, mert a nyomor ellen semmit sem lehet tenni, de mert maguk is kétségbeejtő helyzetben vannak s kénytelenek azoknak a szülőknek a segítségét igénybe venni, akik még tehetnek értük valamit. A nyomor olyan Kasztylit, Harisnyát, kötöttárut olcsón csak a MCT n áruházban c 1 n W vásárolhat Nagy csipkavélasaték Mindennemű rövidáru feltűnő olcsó árban, Bal Reg Keret 13 Pozsgai ház mellett, hogy sok tanító körebédeket eszik, hol ennek a családnak az asztalánál, hol annál a családnál Az alkohol kerítette hatalmába a Hegyalját Mindenki iszik itt ebben a nyomorgóvá nyomorított vidéken, felnőtt és gyermek egyaránt, szólásmondássá vált például a következő életbölcselet: Reggelire bort iszom, mert attól melegem is lesz, el is felejtem az éhséget, mert hiszen be is rugok egy kicsit ... Mindenki melegített borral él, a Hegyalja maga fogyassza el a kétségbeejtő helyzet miatt évről-évre kvalitatíve is romló termését. A valamikor világhírű hegyaljai borok ma már az áraikkal egyszerre elvesztették a régi kvalitásukat is... Másik jellegzetes tünet, hogy a Hegyalja községei valósággal sötétségbe borulnak, mert sem petróleumra, de még gyufára sincs pénz.’ A sötétség a lelket is megüli. Rengeteg bűneset, kihágás torlódik meg ezekben a tojik szélére taszított falvakban. A hegyalja haldoklik, rettenetesen haldoklik, megfullad a saját borában, a borban, amely azoktól, akiknek terem, végképpen elviszi a békességet... (—a —yj) A kolozsvári egyetem rektorátusa bekéri az 1925 óta kiadott promoválási bizonyítványokat Kolozsvár, január 23. A kolozsvári egyetem rektorátusa felhívja az 1931. november 7-ig doktorátust tett, de a diplomájukat még át nem vett jogi, államtudományi és bölcsészeti doktorokat, hogy haladéktalanul nyújtsák be a promoválási bizonyítványaikat, mivel ezek semmiképpen nem szolgálhatnak a doktorátusi cím igazolással. Az igazolványok visszaszolgáltatása után az egyetemi rektorátus kibocsájtja a doktori okleveleket a címzetteknek, azok meghatalmazottjainak, vagy pedig alaposan megindokolt esetekben utánvéttel postán elküldi. Mindazok, akiket 1925. május hava, előtt promováltak, mentesek az ideiglenes bizonyítvány beszolgáltatásának kötelezettsége alól. Szép barna ember Irta : Nagy Lajos Nyírott fekete a bajuszkája, arca szabályos, bőre barna, ajkai pirosan duzzadnak, haját a fhiomlokára csapva hordja. Ez a dolog a hajjal tugy értendő, hogy a haja, vagy magát tőr null a homlokára s akkor hagyja, nem simítja hátra, még ha a fürtök vége a szemében döf is, de ha nem hull a homlokába, akkor igenis a kezével egy köteget a homlokára csap azt egy kicsit megzilálíja s kész. Rendesen jár mindig, nem éppen új a ruhája, de vigyáz rá; a gallérja fehér, a nyakkendője finom, barátaitól elkéri azoknak legszebb nyakkendőit. Harmincöt éves, foglalkozása nincs, de mindmáig megéli, egészséges mint a makk, bizonyára túlél mindnyájunkat. Termete nyurga szeme nagy és fekete, olyan nyílt őszinteséggel tud az ember szemébe nézni, mint egy szent. Nem szokott zavarba jönni, bármicsoda disznóság derül is ki róla, hazudik, letagadja a napot, a holdat, a csillagokat az égről, ha pedig valamit már nem tagadhat, akkor elkezd bájosan nevetni, igazán nagyon bájosan. Erősebb embertől kapott már pofont is, ilyenkor megfordul és elmegy, nem siet nagyon, csak úgy elsétál, negyedóra múlva pedig már teljes nyugalommal nevet valakivel mulatságos dolgokról. Esetleg azt adja elő, hogy az imént vert meg valakit Szóval a nők kedvence. Ne legyünk igazságtalanok, nem eszményképe a nőknek. Nem, csupán kedvencük. Mégpedig nem bevallott, hanem titkos, letagadott kedvencük. A nők is így beszélnek róla: »Az micsoda egy csirkefogó!«« »Istenem, hogy hazudik, egy szavát sem lehet elhinni««. De bj3gg^vagytok: a nő* te, p, ugyanő, ők —>s a szép barna ember, akiről beszélek, akkor a nő csak őt nézi, csak az ő szavát figyeli, mosolyog rajta s mégis egyedül őt veszi komolyan. A férfiak sokat hazudnak szerelmi sikerekről, de ha ő hazudik, akkor igazat hazudik. Ezt persze nem a tréfa kedvéért mondom így, hanem azt akarom mondani, hogy ő ilyenkor lényegében igazat mond, a sikert el lehet és el kell hinni, csupán a részletekben hazudik, de csak azért, mert nem tud igazat mondani. Ilyenkor, ha valamely sikerét meséli el, szegény igazat akar mondani, mert nincs is oka, hogy hazudjon. Mégis, ha szőke volt a nő, ő úgy mondja barna; ha leány veszt ő úgy mondja: asszony; ha Budán lakik, ő Kőbányát mond. De a kaland megtörtént. Mondom, a nők kedvének Legutóbb már nem nagyon ment neki a szabad élet, így a megélhetés általában mindig nehezebb és nehezebb; már tízezer holdas földbirtokosok is panaszkodnak, kitűnő orvosok koplalnak, hajdani milliárdosok leugranak a negyedik emeletről, — ilyen nehéz üdőkben már egy ilyen foglalkozás nélkül lézengő úriembernek sem megy ám olyan fényesen a bora, mint azelőtt. Biztos révbe kellett tehát beeveznie. Biztos révnek épen egy kövérkés javakorabeli, piros képű elvált asszony kínálkozzott, aki a Körúton lakik, háromszobás lakásban, egy kis cselédkével is a volt férjétől kap némi tartásdíjat. Ez a pirosképü valahogyan összeakadt szép, barna emberünkkel, egyszerkétszer találkoztak, szép barna emberünk valami olyasféléket beszélhetett el neki, hogy mikor ő legutóbb Amierikában járt, Dempsey, a bokszolás világbajnokát úgy vágta pofon, hogy öt hordó víz fogyott el, amíg fellocsolták, vagy hogy. Havannában Capablanqáira, a sakkozás világbajnokára, tizenöt játszmát vert rá egy ültő helyében, vagy hogy a Rajszkidnyikiovot ő irta Dosztojevszkij álnév alatt* — vagy akármit, de a nő beleszeretett. A szép barna ember tehát, mint magányosan bolygó hajó, beevezett a körúti háromszobás révbe. És együtt éltek a pirosképű, kövérkés* hölggyel, boldogan, mondjuk, hogy együtt rs fognak élni mindaddig, míg meg nem valnak. A szép barna embernek volt szép világos szobája, kapott teljes ellátást, mosást, fűtést, világítást. Esténként elmesélte a kövérkési hölgynek a Karenina Anna tartalmát, mert persze úgy, hogy ez lesz legközelebbi regénye, nemsokára hozzá is lát a munkához, csak még vár egy kicsit, amíg a téma egészen megérik és kiteljesül, sőt esetleg ki is jegecesedik. De zsebpénzt igen keveset kapott a szép barna ember. Ennek azután az volt a következménye, hogy a lakásból lassanként apró tárgyak tűntek el. Eltűnt egy kiss vekkecóra. Eltűnt egy kis réztintatartó. Eltűnt az ajtó előtti lábtörlő. Eltűnt egy tucat kés és villa* Eltűnt egy kép. Eltűnt tiz könyv. Eltűnt néhány női ing. ‘ . . . Mi lehet ez? — tűnődött a kovérkős aszszony. Itt rablók járnak! Itt kisértetek flórnak! Csak nem a cselédleány? Lehetetlen* hisz’ oly becsületes. És ezelőtt nem vitt el semmit, hogyan vinné most? És hogyan merészelné ezt tenni? Földrengés ez? Misztifikáció, okkultizmus, hyndizmus, netán a világ vége? ■ . . A szép barna ember óriási nyugalommal szivarozott s segített különféle megoldást tipp akben. Ő találta ki például a »misztifikációt” e remek pszychológiával dolgozott, mert a cseléd említésekor azt mondta: »Ah, nem hiszem!« Hát ez is nagyszerű viselkedés, azt meg kell neki adni.