Erdélyi Hirlap, 1934. augusztus (18. évfolyam, 4810-4835. szám)

1934-08-23 / 4828. szám

1931, AUGUSZTUS 2X____ _______EmíélyíITirlap csütörtök 3 «* -L'.ogM.—— -----------■~--^ M“siiamiiMimTMTirinaMrM>inrmmnr»*mnTMrnrwMriiiTirHirirrwrOTitrwrmrT rii »■■ii Miiii imiiiii írni nr i MipipritásGSIrke ét tsekásMa­laernál, zsidó tspion melSskt BECS LELKE Irta: SZÉF ERNŐ Itt, járok a bécsi uccákon. Elhalt, a gyász és merengő­ emlék lett mindaz sr, embertelenség, amit ez a boldogtalan város átal szenvedett. Lankadtan jár a nép Bécs uccáin, mert me­leg van, bánatosak az arcok, mert itt is olyan ré­gen tikkasztja a lelkeket a gond, a szegénység. De aki bécsi köszön az ismerősének, az mind olyan könnyen, olyan szívesen, kedvesen moso­lyog. Az a letört alak, aki térképet árul az Opera előtt, az is mosolyog, ha elébe hintáltatja az em­bereknek a térképét, mosolyog a Ringen a virágos aszony, meg a rikkancs, akik a portékájukat kí­nálják és az úttesten mosolyogva lép elébe a rendőr az idegennek, aki tájékoztatást óhajt. Az ember itt a tetthelyen szinte el se hiszi, hogy revolverek pereltek ebben a muzsikát, virá­got imádó, fájdalmaiban is mindig szelíden mo­solygó városban. Gyengédebb, szelídebb lelket, mint a bécsi nép lelke, igazán csak a vademberekben lelhet az ember a messzi-messzi szigeteken. Harmadnapja élvezem megint azt a kedves autóbusz-kalauzt, akit megkérdek, hol is kell le­­szállanom, hogy egy bizonyos uccába eljussak? Megmondja, hogy a negyedik megállónál, s azu­tán mikor odaértünk, odahatol hozzám az utasok sűrűjén át, nem felejtett el: — I pitt sőn, hir liabasz opsteign. Meg azt a bécsi bácsit, aki velem együtt lé­pett le ezen az állomáson: —I pitt sőn — és megmutatja azt az ut­cát, sőt elkísér annak az uccának a sarkáig, hogy az istenért, valahogy el ne tévedjek, de még azt is megkérdi, melyik házszámot keresem, azt a há­zat is megmutatja, h*.ha az iskolában véletlenül elfelejtették a számjegyeket megismertetni velem. Meg azt a bécsi úriembert se győzöm élvezni, aki ugyanakkor hág fel a villamosra, mikor én (kicsit elkésve), lelépek róla, s a lépcsőn a lábára lépek az úriembernek. Alig nyitom ki a szám par­donra, a bécsi úriember már fölmentett: — Ich war Schuld daran! — azt mondja s mosolyog hozzám. Ez a bácsi gyöngédség, ez szebb, mint min­den francia udvariasság. Azt se felejtem el sohase (legalább­is addig nem, amíg élek), azt, amit egy francia íróember mesélt egyszer a bécsi élményeiből, kilencszázhusz­ban. Azt az írót egy gazdag párisi lap küldte a megbukott császárvárosba. A szenvedők könnye és a sikerek pezsgője öntötte el akkor Bécset s az eltorzult arcú társadalomnak a füléig ért már a kommunista veszedelem. — Egy november este — ezen mód mesélt a francia — Operából jöttem, tizenegy óra után. Ott laktam közel a Skoda-gasséban, otthon várt a vacsorám. Lassan mentem, élveztem a levegőt. Ahogy befordulok a Skoda-gasséba, észreveszem, hogy a másik járdán megáll egy férfi, átnéz oda felém. Éppen a lámpa alatt voltam. Haladtam to­vább. Az a férfi mintha átszólt volna hozzám, de gondoltam, lehet csak hallucinálok, mert olyan né­ma körülöttem minden. Visszafelé sandítottam, hát a férfi éppen megindul keresztbe az uttesben, jön át utánam az én járdámra. 3 akkor határo­zottan hallom, utánam szól: — I pitt sőn. Koldulni akar? Abban az időben egész nap megszólították az embert mindenféle szerencsét­lenek. Elég sötét volt, rendőrt végig az úttesten nem tudtam fölfedezni, megvallom, nem tartottam tanácsosnak megállani. Jött az emberem, még egyszer rámaszolt: — I pitt sőn ... Nem, ez nem kolduló hang. Sürget, hogy áll­jak meg. Hallom, hogy sietni kezd. Én is gyorsab­ban szedtem a lábamat. Ez az ember megláthatta a lámpafényben, hogy lakkcipő van rajtam, attól kapott vérszemet. A Browning a zsebemben volt, mindenesetre rátettem a kezemet. Lohol a hátam mögött az a gyanús ember, éreztem, hogy a szí­vem sebesebben kezd verni. Irtóztam tőle, hogy bele kelljen lőnöm a nyomorultba, éppen elég volt nekem három év a fronton. No hát, egészen mö­ A Magyar Párt felhívása: Forduljanak bírósághoz az elbocsájtott vasutasok A független bíróság adjon igazat a k«nyér nélkül maradt kisebbségi­­ ásatásoknak.­­ A vezérigazgató határozott igérete dacára az «bocsátásokat nem függesztették fel. Arad, augusztus 22. Az ország magyar­sága a­ Magyar Párt elnöke, gróf Bethlen György és a CFR vezérigazgatója között le­folyt tárgyalások eredményeként jogosan re­mélhette, hogy a szolgálatukból elbocsájtott magyar vasutasok ügyében kedvező fordu­lat történik és legalább az év végéig bizto­sítva van a sokat zaklatott köztisztviselők tus elsejére történt felmondás nem érintett. Ezek után nincs más hátra, mint meg­ragadni a rendelkezésre álló törvényes esz­közöket, hogy a független bíróság adjon igazat a ki­sebbségi vasutasoknak. Az Országos Magyar Párt maga szolgál hasz­nos útbaigazítással és szintén a bíróság vé­delmének igénybevételét ajánlja. A Magyar Párt jogügyi szakosztálya kereseti mintát szerkesztett meg, külön a Ci­li kötelékébe tartozó tisztvi­selők, külön a munkások és iparosok részére. esetén Tógás­z Stílu­s kagysavai és eltávolítja a szervezetre káros anyagokat! Minden gyógyszertárban és drogériában. Lei 5?-— vagy Lei 130-—. Biztos hatású csakis i ToypX Svájci készítmény­ mindennapi kenyere. A magyarságnak nem első és nem utolsó csalatkozása, hogy a vezérigazgató határozott ígéretének ellenére az elbocsájtásokat nem függesz­tették fel, sőt még­ azok a szerencsétlen magyar vas­utasok is utcára kerülnek, akiket az augusz­ami azért szükséges, miután a különböző ka­tegóriákba tartozó alkalmazottaknak a CFR rel szemben fennálló jogviszonyát külön ren­delet szabályozza. A Magyar Párt figyelmezteti az érde­kelteket, hogy amennyiben valamelyik elbocsájtott alkalmazott a törvényben előírt harminc napos peresí­­tési határidőből kiesnek, a késedelem olykép pótolható, hogy az illető vasutas adjon be a CFR igazgatóságához egy kérvényt, amelyben visszahelyezését kéri. Elutasító válasz esetén az ettől számított harminc napon belül adható be a kereset. Mindenesetre sokkal előnyösebb, ha az ere­detileg kézhez vett elbocsájtási határozat kikézbesítésétől számított harminc napon belül történik a felebbezés, mert így legalább a kereset idejében történt benyújtása még csak nem is vitatható. Tekintettel arra, hogy a kereset beadá­sának határnapja harminc nap alatt jár le és a felmondások és elbocsájtások legna­gyobb része július 28-ikán történt, a felebbe­­zések benyújtásának augusztus 27-ig meg kell történnie. A Magyar Párt aradi tagozata szintén rendelkezik felebbezési blankettákkal és az érdekeltek a párt irodájában (Roma­­nului ucca 8 sz.) naponta délelőt 9 órától 12 óráig jelentkezhetnek értük. hat a Togal-tabletta mindez KULéses megbetegedés Idegfájdalom, Spanyolnátha és mindennemű mafikus feeteesér Rneii Piccard tanár 30.000 méterre akar emelkedni a sztratoszférába Cosyns visszautazik Brüsszel­be és ■## gundel újabb r­epülésre* Belgrad, augusztus 22. Cosyns tanár megváltoztatta eredeti programját és tegnap nem­ utazott el Lai­bachból. A tanár szerdán délután Zágrábba utazott, ahonnan Susakba megy, onnan repülőgépen Brüsszelbe utazik. Colyns kijelentette, hogy nem gondol újabb sztratoszféra repü­lésre. Úgy tudja, hogy Piccard tanár legközelebb új sztratoszféra útra indul, amely alkalom­mal 30.000 méter magasságig akar eljutni. gém ért, harmadszor is megszólal, belekiabál a hátamba: — I pitt sőn Hirtelen megfordultam, hátraléptem, a Brow­ningomat lassan húzom elő... a szegény ember pedig panaszosan mosolyog, mutat lefelé a lá­bamra, s azt mondja, lihegve: — I pitt sőn, Herr... kioldódott a cipőzsi­nórja, pitt sőn, kösse meg, úgy féltem már mikor sietni kezdett, az ember ha felbukik, a nyakát tör­heti ezen, a járdán. CORSO AVOZOO mai műsora: 7Va—9V1 órakor; Stan és Bran mint szárazdadák- ezenkívül CHARUE-burleszt Hamar egy asszonyt

Next