Erdélyi Hirlap, 1936. február (20. évfolyam, 5254-5279. szám)

1936-02-01 / 5254. szám

I­rdélyi Hírlap Rálőtte a földbirtokos a csordásokra? Hogyan lesz egy falusi verekedésből politikai bünper. — Wiesenm­ayer Viietes (satandi földbirtokos különös esete írét falusi csordással Arad, január 31. Wíécesi­mayer Vilmos arad­ megyei, Simand község­ beli lakos és három bé­rese: Böldijar Petru, Curhutru és Ioan, ember­ölés vádjával terhelten kerültek péntek délelőtt az aradi törvényesek elé, mert a — vádirat sze­rint — az elmúlt év augusztusában megtámadták és összeverték Sign­eti Florea községbeli csordást, akire a kezében levő Flaubert puskával töb­bitben rálőtt a földbirtokos. A vádirat felemlíti, hogy Wiesemnayer egyik földijar segítségével előző napon súlyosan bántalmazta a másik községi­­&or­­dásfőt Cuhan Dumátrót is. „Másodrendű állampolgár" ■— falusi elképzelésbei A vádirat innertetése után Wiesemm­ayer Vilmost hallgatta ki a bíróság. A birtokos - akit a vizsgálat folyamán letartóztattak, azzal védeke­zett, hogy nem akarta megölni a csordást, hanem az támadt reá és erőszakoskodott Velé és három béresével. A két csordás állandóan az ő földjére hajtotta az állatokat és ezért valóságos őrséget kellett szerveznie saját alkalmazottainak sorából, hogy megakadályozza javainak feldúlását. Au­gusztus 23-án, az állítólagos gyilkossági kísérlet napján, a szokástól eltérően, amikor az állatokat kihajtották mindkét béres velük tartott. Sigheti a csorda előtt járt, a csordát pedig Cohan haj­totta. Amikor földje előtt elhaladtak, ismét Szó­váltás támadt a tilosban való legeltetés miatt, amelynek során Sigheti megismételte a már több­­izben használt fenyegetést : Hallgass németi Vám elég vagy önöd, ne járjon a szád! Itt Romániában vagyunk, ha sokat okoskodol, felakasztunkJ így kezdődött azután a dulakodás, amelynek során Beldijar Petim és Dum­itru alaposan hely­benhagyták a csordást. Az elnök figyelmezteti Wiasenmayert, hogy a vizsgálat során másképpen vallott, mert beismerte, hogy maga is ütötte Sighetit és végül mielőtt béresei útjára engedték volna, még kétszer arcul ütötte a vértől borított embert Történt-e lövés Bokajar Petru a második vádlott, kihallga­tása során elmondotta, hogy Cohan és Sigheti előszeretettel hajtották Wiesenmayer földjeire az állatokat, úgy hogy állandó őrséget kellett szer­vezniük is a termés megvédésére. A verekedés al­kalmával is a tilosban való legeltetés miatt kelet­kezett vita, amelynek során Sigheti rátámadt Wiesenmayerre, aki védekezett. Beldijar Dum­itru, a harmadik vádlott hasonlóképpen adja elő a tör­ténteket. Böldijar Dum­itru elismeri, hogy augusz­tus 28-án leütötte Sighetit, aki előzőleg bántal­mazta testvérét, Bokaja­r Dumitrut. A negyedik és utolsónak kihallgatott vádlott, Böldijar­b­an, a másik három vádlottal egybehangzóan azt állítja, hogy semmi köze sincs a verekedéshez Cohan Dum­itru csordás tett ezután vallomást és kijelentette, hogy fogalma sincs arról, miért verték meg augusztus huszonhetedikén. Jelen volt, amikor másnap Wiesenmayerék megtámad­ták és megverték Sighetit. Ő tovább haladt a csordával és mintegy 100 méternyiről lövést hal­lott. Amikor visszafordult látta, hogy Wiesenmayer rálőtt Sighetire. Amikor visszatért a verekedőkhöz, hogy meg­nézze, mi történt Sighetivel, Wiesenmayer elker­gette és utána lőtt. Sigheti Florea — a gyilkossági kísérlet ál­dozata előadja, hogy Wiesenmayerék minden ok nélkül támadtak rájuk, amikor ő Cohannal és egy csordászfiúval elhaladt mellettük. Wiesen­mayer 5—6 méter távolságból háromszor rálőtt, majd a Beldijar fivérek rárohantak és borzalma­san összeverték. Állítása szerint mindhárom golyó súrolta. Sigheti kihallgatása során érdekes jelenet játszó­dott le. Az ügyész már Cohan kihallgatása alkal­mával is feltett olyan kérdéseket, amelyekkel az­Biístii ^­hoffai váljon a csendőrség nem állott-é Wiesen­mayer befolyása alatt és nem igyekeztek a lövöldözés ügyét eltarelni a nyomozás során. Az ügyész most megismételte ezeket a kérdéseket ése Sigheti azt válaszolta, hogy tudomása szerint a Csendőrőrmester jó viszony­ban áll a birtokossal. Ezután valóságos vádbeszé­­det tartott Sigheti a környékbeli örvösök ellen, akik —■ állítólag — Wiesenmayer iránti barát­ságuk miatt megtagadták a megfelelő orvosi segítségét és nem voltak hajlandók olyan bizonylatot ki­adni, amelyből kitűnik, hogy fegyverlövedéktől szár­mazó sérülést szenvedett. Wagner dr. simandi körorvost izgalmas kö­rülmények között hallgatta ki a bíróság, mert Sigheti állítása szerint az orvos Wiesenmayer iránti barátsága miatt először visszautasította, hogy orvosi segélyben részesítse, majd megtér­­adta az orvosi bizonyítvány kiállítását. Wagner ezt a beállítást visszautasítja,, hangsúlyozván, hogy Sighetit először maga szólította fel, hogy jöjjön el hozzá sebének bekötözése végett, azon­­ban Sigheti ezt visszautasította, majd éjjel zör­gette fel és ekkor ő az orvos —■ megállapította, hogy lőtt sebről szó sem lehet. A csendőrőrmester mentő vallomása Tarán­b­an 19 esztendős fiú azt vallotta, hogy egyizbek­, amikor a Wiesenmayer földjeire tévedt juhok miatt felkereste a birtokost, Wiesenmayer rálőtt. Több jelentéktelen tanú kihallgatása után Futca Vasil csendőrőrmester azt vallotta, hogy semmi sem bizonyította a sértett állítását. AlberJ István dr. st­­anai hatósági orvos vallomásában kifejtette: nem tartja lehetetlennek, hogy Sig­heti egyik sérülése fegyverlövedék horzsolásától származott A tanúk kihallgatása után több vallomásról készült jegyzőkönyvét és az iratok között lévő Spanyolnátha, fertőző torok- és mandulagyulladás« TOGAL A torok- és m­andulatgyulladás, a 2 úgy­nevezett hűlés vagy gu­ppa (spanyolláz) komoly betegség, sőt néha végzetes kime­netelű is lehet. Ma ma már létezik egy csodás gyógyszer, mely ezen alattomos ba­jokat gyógyítja. Ez a TOGAL, mely sike­rült összetételénél fogva leküzdi a fertőzést, leszállítja a hőmérséket és megtisztítja a szervezetet káros bomlási termékektől. A Togal tabletta biztosan gyógyít minden torok ■— és mandulagyulladást és grippát. Gyógyszertárak­ban és drogériákban. orvosi bizonyítványokat olvasták fel, amelyek közül az első segélyt nyújtó dr. Scherer comb­usi orvos bizonylata azt igazolja, hogy a sérülések semmiképpen sem származhattak fegyverlövedéktől. Végül a bíróság a védelem kérésére elrendelte a bizonyítás kiegészítését és a tárgyalást február 10-ére napolta el, amikor is fegyverszakértőként kihallgatják Ciorogariu Eugen vadászati főfel­ügyelőt is. Ingyen telket kérnek a reformátusok a várostól a Gradisten és Gaiban felépítendő templom részére Az interimár bizottságnak nem áll jogában telket adni és egyelőre a kérelmet leveszik a napirendről. Arad, január 31. A református hitélet­ben újjá­éledt lendület hatása alatt ma dél­előtt Tarnóczi Lajos lelkész és Kovács Zol­tán hitoktató­ lelkész vezetése mellett az aradi református egyház népes küldöttsége tisztel­gett Cotioiu Romulus dr. polgármesternél, akit azért kerestek fel, hogy vele az egyház­­aiban és Gradisten lakó hiveinek hitellátása érdekében a református társadalom kérelmét közöljük. A belvárostól messze lakó hívek számára ugyanis nyilvánvalóan nehézkes a Kálvin utcában lévő egyetlen templom láto­gatása és különösen a gall és a gradistei re­formátusok részéről merült fel az a mind­jobban égetővé váló kívánság, hogy a többi felekezethez hasonlóan, a református egyház is mindkét helyen templomot emeljen. Ha a hívek jótékony adakozása hozzá is se­gítené az egyházat az isten házainak fölépí­téséhez, komoly terhet jelent az alkalmas terület megvásárlása, úgyhogy az egyház küldöttsége a város segítségének elnyerése miatt fordult a polgármesterhez. A küldött­ség szándékát Tarnóczi Lajos lelkész hozta a polgármester tudomására, kifejtette, hogy a református egyház díjmentes módon megfe­lelő telket kér a várostól úgy Gaiban, mint a Gradisten, Cotid­u Romulus dr. sok jóindu­lattal hallgatta meg az egyházi küldöttség óhajtását, azonban rá kellett mutatnia arra, hogy az átmeneti városvezetőségnek telek ajándékozást, általában meglévő ingatlanok elintézését végrehajtania nem szabad és erre csakis külön törvény ad felhatalmazást, amelynek kieszközlése érthetőleg körülmé­nyes és egyébként is csakis rendkívüli ese­tekre vonatkozik. Azt ajánlotta, függessze fel az egyház az előadott ké­relmét vagy az új tanács megválasztásáig, vagy legalább is az új közigazgatási törvény meg­szavazásáig, amely úgy lehet, alkalmasabb körülményeket biztosít ilyen, vagy hasonló kérelmek előterjesztésére. A válasz kielégí­tette a küldöttség tagjait és ennek megfe­lelően az egyház várakozó álláspontra he­lyezkedik kérelme tekintetében, vagy pedig a nyilvános árlejtés eladásra kerülő városi tel­kek valamelyikét vásárolja meg a kívánt célra.

Next