Hirlap, 1937. augusztus (21. évfolyam, 5700-5725. szám)
1937-08-05 / 5703. szám
1937. AUGUSZTUS 5. Hírlap _____ _ ...... at, jgg^ ".a gTL : HORVÁTH BÁCSI EGY ISKOLÁBA JÁRT PETŐFI ZOLTÁNNAL ÉS UGYANAZ A TANÁR TANÍTOTTA, AKI A KÖLTŐT KÖLTÉSZETBŐL ELBUKTATTA AMIKOR A PETŐFI-RAJONGÁS BETEGSÉG VOLT ÉS AZ EMBEREK KUTATTÁK, HOGY KI BESZÉLT A NAGY EMBERREL . A NYOLCVANEGY ESZTENDŐS HORVÁTH KÁROLY ÉLCAPSZERKESZTŐ EDDIG ISMERETLEN ADATOKAT TUD PETŐFI SÁNDOR ÉLETÉRŐL Arad, augusztus 4. A mai ember talán el sem hizi, hogy volt idő, amikor Petőfi Sándor nyomait futatták. Az ötvenes, hatvanas, sőt még a hetvenes években is lobogott a Petőfi-kultusz, rajongó emberek elmentek azokba a városokba, ahol a költő iskoába járt, színészkedett vagy katonáskodott, felkeresték azokat, akik ismerték, beszéltek vele, a kezét szorongatták, tudtak róla valamit. Nem volt ennek a nyugtalan kóborlásnak semmi különösebb célja, zsak a lelkekben tobzódó rajongásnak kerestek levezető csatornát. Egy ilyen régi Petőfi-rajongó itt él Aradon. Horváth Károly, a nyolcvanegy esztendős élclapszerkesztő, aki egy iskolába járt Petőfi Zoltánnal, a költő korán elhalt fiával és akit ugyanaz a Koren István professzor tanított, aki elbuktatta a poétát a poézisből. Az öreg élclapszerkesztő ezekkel a szavakkal keresett fel: — Van néhány emlékem, én magam már nem tudom megírni őket, mert elfáradtam, de kár volna, ha elkallódnának. Sokáig már nem várhatok velük, mert ki tudja megérez-e még Petőfi halálának újabb évfordulóját. Elmondanám, ha meghallgatná. Ilyen kérés elől nem lehet kitérni. Koren István nevére mindenki emlékszik, aki Petőfi Sándor életrajzát olvasta. Evangélikus paptanár volt, erősen pánszláv érzelmű. Az aszódi evangélikus négyosztályos algimnáziumban tanított és itt volt a növendéke bizonyos Petrovics Sándor nevű alföldi kisdiák. Tanár és tanítvány nem igen szenvedhették egymást. A kissé rakoncátlan, szilaj természetű és humorra hajló diák egyszer lerajzolta a gimnázium falára tanárát mégpedig olyan pozitúrában, ami nem tüntette fel előnyösen. Petrovics Sándort nem csapták ki, azonban megbuktatták abból a tárgyból, amiben a legjelesebb volt a poézisből. Ezek mind tudott dolgok. Koren Istvánt 1884-ben áthelyezték Szarvasra az ottani luteránus főgimnáziumba, ahol a IV. osztályt bízták rá, latint és költészetett tanított és egyben főnöke is volt az osztálynak. Ide iratkozott be 1867-ben, mint kis diák, Horváth Károly és a IV-ben szintén Koren keze alá került, aki akkor már öreg ember volt. — Furcsa, különös ember volt ez a Koren István — mondja Horváth bácsi, — nem szerette a magyarokat és amikor kértük, hogy beszéljen valamit Petőfi Sándorról, bosszúsan vonogatta a vállát: Petőfi Sándort nem ismertem, csak Petrovics Sándort. Néha, ha jó kedvében volt, olyankor kivitte az osztályt Szarvas melletti kis szőlőjébe, ott szabad volt szőlőt szednünk és ilyenkor elejtett néhány szót egykori tanítványáról, akire még halála után is haragudott, mert lerajzolta őt az iskola falára. Elismerte, hogy szép verseket írt, de világért sem akarta magyarnak tudni. Neki élete végéig Petrovics Sándor maradt. HORVÁTH BÁCSI ISMERTE PETŐFI ZOLTÁNT Ide, a szarvasi luteránus főgimnáziumba járt a költő tragikus sorsú fia, Petőfi Zoltán is. Amikor én az elsőbe iratkoztam be, ő nyolcadikos volt. Még úgy emlékszem rá, mintha tegnap láttam volna: magas barna, sovány fiú volt, egyáltalán nem hasonlított apjára. Írt ő is verseket, de ezek sem hasonlítottak az apa gyönyörű verseire. Gyenge tanuló volt, úgy hallottam az idősebb diákoktól, hogy a tanárok kiméletből engedték át. Ott lakott Petőfi Zoltán Horváth János elemi iskolai tanítónál, ahová nagybátyja, Petőfi István a költő egyetlen testvére helyezte. Mi kisdiákok áhítattal és büszkeséggel néztünk Zoltánra, aki ha végigment a városon, az emberek utána fordultak és egymásnak mondogatták: itt megy Petőfi Sándor fia Horváth bácsi nagy Petőfi-rajongó volt. Ez különben akkoriban betegség volt és késő öregségére sem gyógyult ki belőle. Most is őrzi még az ötvenhatvan év előtti Petőfi-albumokat, könyveket, újságcikkeket és talán betéve tudja a legtöbb Petőfi-verset. Fiatal pesti újságíró korában elment Aszódra, hogy megkeresse azokat, akik ismerték a költőt. Négy ízben is volt Aszódon és nyomozott, kutatott, érdeklődött, nem azért, mintha valamilyen munkához szüksége lett volna életrajzi adatokra, hanem csak beszélni akart valakivel, aki beszélt a költővel. Ma már persze nehéz az ilyesmit megérteni, de hatvan évvel ezelőtt mások voltak az emberek. A költő szerelmes volt egy tizenhárom éves zsidó leányba. Aszódon az öreg iskolaszolga, aki homályosan emlékezett a kis Petrovics Sanyira, elküldött a Deutsch-családhoz, ahol többet tudhatok. Az öreg Deutsch, aki első aszódi utazásom előtt néhány évvel halt meg, árendás volt és az ő házához sokat járt a diák. Deutschnek több fia volt, közülük kettő még ott élt, a többiek elszóródtak a nagyvilágban A Deutsch-fiúktól tudtam meg, hogy Petrovics Sándor alsógimnazista korában szerelmes volt az öreg zsidó árendás tizenhárom éves szép leányába, akihez több verset irt. Vajjon belekerültek-e ezek a versei a gyűjteménybe, elkallódtak-e vagy talán még most is őrzi valamelyik késői Deutsch leszármazott Szombatonkint mindig ott ebédelt Deutschéknál és különösen kedvelte a rituális ételeket. Petőfi Sándor filoszemita érzéseit nem titkolta később sem, amikor már beérkezett költő volt. Emlékezetes, hogy 1848-ban, a forradalom kitörésekor milyen heves beszédben leckéztette meg a budai németeket, akik csak úgy voltak hajlandók belépni a nemzeti hadseregbe, ha oda zsidókat nem vesznek fel. A forradalmár szellemű fiatalember a maga lángoló temperamentumával fejtegette, hogy ember és ember között nincsen különbség és ha a svábok nem akarnak harcolni a magyarok oldalán a zsidók miatt, úgy maradjanak el, nincsen rájuk semmi szükség. Még meg van nekem Petőfinek ez a híres beszéde, azt hiszem FCC? — marzn****'tk Gr r 4 fa ü f f/#5 # PÉP 1860-ban adták ki nyomtatásban valamilyen alkami eseményből kifolyóan. Később Békéscsabán felfedetem Deutsch Adolfot, aki Aszódról származott és aki szintén megerősítette, hogy Petrovics Sanyi gimnazista szerelmes volt az ő húgába. Neumann Antal Petőfi relikviái Érdekes, hogy Horváth Károly itt Aradon felfedezte Petőfi Sándor egyik osztálytársát. Ez már a hetvenes évek végén volt. Élt itt egy öreg nyugalmazott luteránus esperes, bizonyos Neumann Antal, aki sokáig lelkészkedett Fazekas-Varsádon, hatalmas vagyont szerzett és beköltözött Aradra, ahol pénzt, uzsorakamatra adta ki és egyik igazgatósági tagja volt a Polgári Takarékpénztárnak. Morózus, rosszindulatú, komor tekintetű férfiú volt és egyszer beszédesebb kedvében elárulta, hogy Aszódon négy évig egy osztályba járt a költővel, sőt Selmecbányán az ötödik gimnáziumban is együtt voltak. Kegyelettel őrzött néhány eredeti Petőfi-karrikatúrát, amiket költő-barátjától kapott, többek között azt a torzképet is, amelyben Petőfi Koren Istvánt fütyülős zsidónak csinálta és amelyet a Selmecbányai gimnázium falára festett. Hogy hová lettek ezek a rajzok, amelyek értékes relikviák, azt lehetetlen kikutatni, mert Neumann Antalnak nincsenek itt leszármazottai. Lehet, hogy valamilyen padláson vagy íróasztal fiókban pihennek, talán egyszer előkerülnek majd. Nem fontos életrajzi dokumentumok Horváth bácsi visszaemlékezései, inkább csak egy aggastyán Petőfi-rajongó visszarepülése a múltba. Azért találni bennük sok finom színt és apró mozaikot, amelyeket érdemes elolvasni, hogy még nagyobbnak és emberibbnek lássuk a halhatatlant . . . (K. S.J Spanyol kormánycsapatok sikeres offenzívája Madrid előtt Santander közelében a nemzetiek elsüllyesztettek egy ismeretlen hajót Madrid, augusztus 4. Még meg nem erősített híradások szerint a kormányhaderőknek sikerült visszafoglalniok Burente községet, amelyért az utóbbi napok nagy csatái folynak. A község fontos harcászati jelentőséggel bír a Madrid körüli hadműveletek szempontjából, a kormánycsapatok nagy offenzívája alkalmával a köztársasági haderők elfoglalták a községet, a felkelők azonban óriási áldozatok árán néhány nappal ezelőtt visszaszerezték a helységet. A Madridot védő hadsereg már napok óta támadja a barentei harcvonalat és úgy látszik ez a támadás most sikerrel járt. San sebastiani jelentés szerint Antoniutti pápai nuncius Északspanyolországba érkezett, hogy a pápa megbízásából visszakövetelje az Északspanyolországból elmenekített spanyol gyermekeket. Állítólag megállapítást nyert, hogy az Angliába szállított 4.000 baszk gyermek közül 1.500 gyermek szülei a felkelőkhöz tartoznak. A „Hilfem“ nevű angol gőzös 3 ezer tonna élelmiszerrel a fedélzetén tegnap a santanderi kikötőbe érkezett. Ez a tény azt jelenti, hogy a tengeri blokád már nem áll fenn. Ennek viszont ellenmond az a tény, hogy a Dato nevű nemzeti torpedóromboló Santander közelében elsüllyesztett egy eddig ismeretlen nemzetiségű gőzöst, amely át akarta törni a nemzeti hajóhad zárláncát. A gőzöst többször felszólították, hogy álljon meg, de amikor ez nem engedelmeskedett a felszólításnak, tüzeltek rá, majd elsüllyesztették Másik érdekes eseménye a polgárháborúnak, hogy Almproviste spanyol nemzeti kikötőbe befutott a köztársaságiak szolgálatában álló 5000 tonnás Aricacho gőzös. A hajó legénységének tagjai elmondották, hogy a nyílt tengeren fellázadtak, a hajó kapitányát, tisztjeit és gépészeit lezárták, majd megváltoztatták a hajó irányát és a nemzetiek kikötőjébe hajóztak EUJjfe A WTA. Tel. 12KETTŐS MŰSOR! Olcsó helyárakkal! NA BOSNYA 32. Pontosan 5, 7.15, 9.30 órától. GY PREMIER!!! ■KOK Brigitte Horney, Willi Eichberg, Attila Hörbiger. Történet a „Fekete hegyek“ vadregényes országából, ahol még a szív és vér törvénye uralkodik. Eredeti szláv zene ! * I. STAJST és A viesáer csúcspontja. Uf Drága rokonaink