Hirlap, 1937. augusztus (21. évfolyam, 5700-5725. szám)

1937-08-05 / 5703. szám

1937. AU­GUSZTUS 5. Hír­l­ap _____ _ ...... at, jgg^ ".a­ gTL : HORVÁTH BÁCSI EGY ISKOLÁBA JÁRT PETŐFI ZOLTÁNNAL ÉS UGYANAZ A TANÁR TANÍTOTTA, AKI A KÖLTŐT KÖLTÉSZETBŐL EL­BUKTATTA AMIKOR A PETŐFI-RAJONGÁS BETEGSÉG VOLT ÉS AZ EMBEREK KUTATTÁK, HOGY KI BESZÉLT A NAGY EMBERREL . A NYOLCVANEGY ESZTENDŐS HORVÁTH KÁROLY ÉLC­­­APSZERKESZTŐ EDDIG ISMERETLEN ADATOKAT TUD PETŐFI SÁNDOR ÉLETÉRŐL Arad, augusztus 4. A mai ember talán el sem hizi, hogy volt idő, amikor Petőfi Sándor nyomait futatták. Az ötvenes, hatvanas, sőt még a hetvenes években is lobogott a Petőfi-kultusz, rajongó embe­rek elmentek azokba a városokba, ahol a költő isko­­ába járt, színészk­edett vagy katonáskodott, felke­resték azokat, akik ismerték, beszéltek vele, a kezét szorongatták, tudtak róla valamit. Nem volt ennek a nyugtalan kóborlásnak semmi különösebb célja, zsak a lelkekben tobzódó rajongásnak kerestek leve­zető csatornát. Egy ilyen régi Petőfi-rajongó itt él Aradon. Horváth Károly, a nyolcvanegy esztendős élclapszerkesztő, aki egy iskolába járt Petőfi Zol­tánnal, a költő korán elhalt fiával és akit ugyanaz a Koren István professzor tanított, aki elbuktatta a poétát a poézisből. Az öreg élclapszerkesztő ezekkel a szavakkal keresett fel: — Van néhány emlékem, én magam már nem tudom megírni őket, mert elfáradtam, de kár volna, ha elkallódnának. Sokáig már nem várhatok velük, mert ki tudja megérez-e még Petőfi halálának újabb évfordulóját. Elmondanám, ha meghallgatná. Ilyen kérés elől nem lehet kitérni. Koren István nevére mindenki emlékszik, aki Petőfi Sándor életrajzát olvasta. Evangélikus pap­tanár volt, erősen pánszláv érzelmű. Az aszódi evan­gélikus négyosztályos algimnáziumban tanított és itt volt a növendéke bizonyos Petrovics Sándor ne­vű alföldi kisdiák. Tanár és tanítvány nem igen szenvedhették egymást. A kissé rakoncát­lan, szilaj természetű és humorra hajló diák egyszer lerajzolta a gimnázium falára tanárát még­pedig olyan pozitúrában, ami nem tüntette fel előnyösen. Petrovics Sándort nem csapták ki, azonban megbuk­tatták abból a tárgyból, amiben a legjelesebb volt a poézisből. Ezek mind tudott dolgok. Koren Istvánt 1884-ben áthelyezték Szarvasra az ottani luteránus főgimnáziumba, ahol a IV. osztályt bízták rá, latint és költészetett tanított és egyben főnöke is volt az osztálynak. Ide iratkozott be 1867-ben, mint kis diák, Horváth Károly és a IV-ben szintén Koren keze alá került, aki akkor már öreg ember volt. — Furcsa, különös ember volt ez a Koren Ist­­ván — mondja Horváth bácsi, — nem szerette a magyarokat és amikor kértük, hogy beszéljen vala­mit Petőfi Sándorról, bosszúsan vonogatta a vállát: Petőfi Sándort nem ismertem, csak Petrovics Sándort. Néha, ha jó kedvében volt, olyankor kivitte az osztályt Szarvas melletti kis szőlőjébe, ott szabad volt szőlőt szednünk és ilyenkor elejtett néhány szót egykori tanítványáról, akire még halá­la után is haragudott, mert lerajzolta őt az iskola falára. Elismerte, hogy szép verseket írt, de világ­ért sem akarta magyarnak tudni. Neki élete végéig Petrovics Sándor maradt. HORVÁTH BÁCSI ISMERTE PETŐFI ZOLTÁNT Ide, a szarvasi luteránus főgimnáziumba járt a költő tragikus sorsú fia, Petőfi Zoltán is. Amikor én az elsőbe iratkoztam be, ő nyolcadikos volt. Még úgy emlékszem rá, mintha tegnap láttam volna: magas barna, sovány fiú volt, egyáltalán nem hasonlított apjára. Írt ő is verseket, de ezek sem hasonlítottak az apa gyönyörű verseire. Gyenge ta­nuló volt, úgy hallottam az idősebb diákoktól, hogy a tanárok kiméletből engedték át. Ott lakott Petőfi Zoltán Horváth János elemi iskolai tanítónál, ahová nagybátyja, Petőfi István a költő egyetlen testvére helyezte. Mi kisdiákok áhítattal és büszkeséggel néz­tünk Zoltánra, aki ha végigment a városon, az em­berek utána fordultak és egymásnak mondogatták: itt megy Petőfi Sándor fia Horváth bácsi nagy Petőfi-rajongó volt. Ez kü­lönben akkoriban betegség volt és késő öregségére sem gyógyult ki belőle. Most is őrzi még az ötven­hatvan év előtti Petőfi-albumokat, könyveket, újság­cikkeket és talán betéve tudja a legtöbb Petőfi-ver­­set. Fiatal pesti újságíró korában elment Aszódra, hogy megkeresse azokat, akik ismerték a költőt. Négy ízben is volt Aszódon és nyomozott, kutatott, érdeklődött, nem azért, mintha valamilyen munká­hoz szüksége lett volna életrajzi adatokra, hanem csak beszélni akart valakivel, aki beszélt a költővel. Ma már persze nehéz az ilyesmit megérteni, de hatvan évvel ezelőtt mások voltak az emberek. A költő szerelmes volt egy tizen­három éves zsidó leányba. Aszódon az öreg iskolaszolga, aki homályo­san emlékezett a kis Petrovics Sanyira, elküldött a Deutsch-családhoz, ahol többet tudhatok. Az öreg Deutsch, aki első aszódi utazásom előtt néhány év­vel halt meg, árendás volt és az ő házához sokat járt a diák. Deutschnek több fia volt, közülük kettő még ott élt, a többiek elszóródtak a nagy­világban A Deutsch-fiúktól tudtam meg, hogy Petrovics Sán­dor alsógimnazista korában szerelmes volt az öreg zsidó árendás tizenhárom éves szép leányába, akihez több verset irt. Vajjon belekerültek-e ezek a versei­ a gyűjteménybe, elkallódtak-e vagy talán még most is őrzi valamelyik késői Deutsch leszármazott Szombatonkint mindig ott ebédelt Deutschéknál és különösen kedvelte a rituális ételeket. Petőfi Sán­dor filoszemita érzéseit nem titkolta később sem, amikor már beérkezett költő volt. Emlékezetes, hogy 1848-ban, a forradalom kitörésekor milyen heves be­­szédben leckéztette meg a budai németeket, akik­ csak úgy voltak hajlandók belépni a nemzeti hadse­regbe, ha oda zsidókat nem vesznek fel. A forradal­már szellemű fiatalember a maga lángoló tempera­mentumával fejtegette, hogy ember és ember között nincsen különbség és ha a svábok nem akarnak har­colni a magyarok oldalán a zsidók miatt, úgy ma­radjanak el, nincsen rájuk semmi szükség. Még meg van nekem Petőfinek ez a híres beszéde, azt hiszem FCC? — mar­zn****'tk Gr r 4 fa ü f­ f/#5 # PÉP 1860-ban adták ki nyomtatásban valamilyen alka­m­i eseményből kifolyóan. Később Békéscsabán felfede­­­­tem Deutsch Adolfot, aki Aszódról származott és aki szintén megerősítette, hogy Petrovics Sanyi gimnazista szerelmes volt az ő húgába. Neumann Antal Petőfi relikviái Érdekes, hogy Horváth Károly itt Aradon­­ felfedezte Petőfi Sándor egyik osztálytársát. Ez már a hetvenes évek végén volt. Élt itt egy öreg nyugal­mazott luteránus esperes, bizonyos Neumann Antal, aki sokáig lelkészkedett Fazekas-Varsádon, hatalmas vagyont szerzett és beköltözött Aradra, ahol pénzt, uzsorakamatra adta ki és egyik igazgatósági tagja volt a Polgári Takarékpénztárnak. Morózus, rosszin­dulatú, komor tekintetű férfiú volt és egyszer beszé­desebb kedvében elárulta, hogy Aszódon négy évig egy osztályba járt a költővel, sőt Selmecbányán az ötödik gimnáziumban is együtt voltak. Kegy­elett­el őrzött néhány eredeti Petőfi-karrikatúrát, amiket költő-barátjától kapott, többek között azt a torzké­pet is, amelyben Petőfi Koren Istvánt fütyülős zsi­dónak csinálta és amelyet a Selmecbányai gimnázium falára festett. Hogy hová lettek ezek a rajzok, ame­lyek értékes relikviák, azt lehetetlen kikutatni, mert Neumann Antalnak nincsenek itt leszármazottai. Le­het, hogy valamilyen padláson vagy íróasztal fiók­ban pihennek, talán egyszer előkerülnek majd. Nem fontos életrajzi dokumentumok Horváth bácsi visszaemlékezései, inkább csak egy aggas­tyán Petőfi-rajongó visszarepülése a múltba. Azért találni bennük sok finom színt és apró mozaikot, amelyeket érdemes elolvasni, hogy még nagyobbnak és emberibbnek lássuk a halhatatlant . . . (K. S.J Spanyol kormány­csapatok sikeres offenzívája Madrid előtt Santander közelében a nemzetiek elsüllyesztettek egy ismeretlen hajót Madrid, augusztus 4. Még meg nem erősí­tett híradások szerint a kormányhaderőknek si­került visszafoglalniok Burente községet, amely­ért az utóbbi napok nagy csatái folynak. A köz­ség fontos harcászati jelentőséggel bír a Mad­rid körüli hadműveletek szempontjából, a kor­mánycsapatok nagy offenzívája alkalmával a köztársasági haderők elfoglalták a községet, a felkelők azonban óriási áldozatok árán néhány nappal ezelőtt visszaszerezték a helységet. A Madridot védő hadsereg már napok óta támad­ja a barentei harcvonalat és úgy látszik ez a támadás most sikerrel járt. San sebastiani jelentés szerint Antoniutti pápai nuncius Északspanyolországba érkezett, hogy a pápa megbízásából visszakövetelje az Északspanyolországból elmenekített spanyol gyermekeket. Állítólag megállapítást nyert, hogy az Angliába szállított 4.000 baszk gyermek közül 1.500 gyermek szülei a felkelőkhöz tartoznak. A „Hilfem“ nevű angol gőzös 3 ezer tonna élelmiszerrel a fedélzetén tegnap a santanderi kikötőbe érkezett. Ez a tény azt jelenti, hogy a tengeri blokád már nem áll fenn. Ennek vi­szont ellenmond az a tény, hogy a Dato nevű nemzeti torpedóromboló Sant­ander közelében elsüllyesztett egy eddig ismeretlen nemze­tiségű gőzöst, amely át akarta törni a nemzeti hajóhad zár­láncát. A gőzöst többször felszólították, hogy álljon meg, de amikor ez nem engedelmeskedett a felszólításnak, tüzeltek rá, majd elsüllyesztet­ték Másik érdekes eseménye a polgárháború­nak, hogy Alm­proviste spanyol nemzeti kikötő­be befutott a köztársaságiak szolgálatában ál­ló 5000 tonnás Aric­acho gőzös. A hajó legény­ségének tagjai elmondották, hogy a nyílt tengeren fellázadtak, a hajó kapitányát, tisztjeit és gépészeit lezár­ták, majd megváltoztatták a hajó irányát és a nemzetiek kikötőjébe hajóztak E­U­Jjfe A W­T­A. Tel. 12­KETTŐS MŰSOR! Olcsó helyárakkal! NA BOSNYA 32. Pontosan 5, 7.15, 9.30 órától. GY PREMIER!!! ■KOK Brigitte Horney, Willi Eichberg, Attila Hörbiger. Történet a „Fekete hegyek“ vadregényes or­szágából, ahol még a szív és vér törvénye uralkodik. Eredeti szláv zene ! * I. STAJST és A viesáer csúcspontja. Uf Drága rokonaink

Next