Hirlap, 1938. július (22. évfolyam, 5967-5993. szám)
1938-07-30 / 5992. szám
1938. JULIUS 30. Hírlap__________ __ A riport A halott Sárvári Nusi és az örök Anna Szántó Jenőné született Schall Anna, negyvennyolc éves színésznő, nővérének, Schall Máriának Rákóczi út 6 szám alatti második emeleti lakásában megmérgezte magát. Súlyos állapotban a Rókus-kórházba szállították, ahol ma meghalt. Az öngyilkos asszony fiatalabb korában Sárvári Nusi néven a vidék egyik legünnepeltebb primadonnája volt . Oradea nagyváradi szereplése idején szeretett belé halálosan Juhász Gyula, a két éve elhunyt nagy magyar lírikus, aki akkor fiatal tanár és újságíró volt, a holnaposok költői társaságának nevezetes tagja. Ez a szerelem — mindvégig egyoldalú szerelem — az Anna-versek halhatatlan sorozatával tovább él a magyar költészetben, de földi beteljesülésig soha nem jutott, noha a színésznő egyszer — de már későn! — formálisan meg is kérte a költő kezét Sárvári Nusi négy évvel ezelőtt ment férjhez Szántó Jenőhöz, aki a kassai s a debreceni színház rendezője volt s legutóbb egy darabig a Komédia-orfeum rendezőjeként működött — az utóbbi időben azonban a művészpár már úgyszólván statisztaszerepekhez sem jutott, úgyhogy egyre kilátástalanabb lett a helyzetük, ami az egykori ünnepelt primadonnát végül is az öngyilkosság gondolatára vitte. Schall Mária, a színésznő nővére, akinél a házaspár meghúzódott, az ágyon, melyen húgát eszméletlenül felfedezte, búcsúlevelet is talált, amelyben ezt írta Sárvári Nusi: „Egy jobb, nyugodtabb, csendesebb világba megyek, ahol nem kell kínlódni. Ne boncolják fel holttestemet, nem akarom, hogy földi maradványaimon diákok tanuljanak. A líra kár volna erős színekkel megrajzolni a csehovi képet a deszkákról lekopott színésznőről, aki az öngyilkosok termének ágyán, csíkos kórházi ruhában viaskodik a halállal s akit egy nagy költő halálosan és halhatatlanul szeretett. Kárt volna visszaemlékezni egy hasonló képre, a bécsi Allgemeines Krankenhausra, amelynek ágyán, elfeledve s elöregedve, egy másik halhatatlan és elérhetetlen kedves, Véghelyi Gina, alias Kratochwill Georgina vívta meg harcát a halállal. Mind a kettő szép volt, fájdalmasan szép és elérhetetlen, mind a kettőt egy-egy nagy költő szerette olthatatlanul és reménytelenül, mind a kettőre illett, ahogy Vajda János az egyiket, az „övét“ nevezte: „a kiállhatatlan szép“ ők szegények nem tehetnek arról, hogy e rajongó, furcsa és idegen lírikusokat, a torzonborz Vajdát és a torzonborz Juhászt nem szerették viszont, s mindkettőnek furcsa és vadóc életét egyetlen kínos és önkínzó, már-már tárgytalan sóvárgássá nyújtották puszta emlékükkel s hovatovább testetlen ködalakjukkal mindhalálig. Mint izgató és gyötrő, kegyetlen és erős fermentumok jelentkeztek és hatottak ezen a világon s két költő eszméletének fantasztikus síkján. Molnár Ferenc kesernyés bölcsessége sem kell és eszünkbe jusson Csokonai Lillájának s Petrarca Laurájának derék, kövér, polgári férjeiről, amint együtt sétálgatván az enziumi mezőkön, nagy bölcsen így szólnak egymáshoz: „Nem lantpengés kell a nőknek én mondom magának . . Mindehhez ugyanis sok minden kellene; tudni, hogy a nők mennyiben és mennyire méltók bizonyos hőfokokra általában s mennyiben és mennyire felelősek bizonyos érzelmekért, melyeket puszta megjelenésükkel, létükkel keltenek. Gina és Anna este különben is más, mint a Lilláé és Lauráé. Gina és Anna életén és végzetén mégis csak átvonul valami abból a bizarr fátumból, ami reménytelen szerelmeseik bizarr életén s halálán vigyorgott. Csodálatosan egyformák voltak sikeremlékük megmarad a két csodálatos ikerversben, amely mindkét, költő életének legszebb, örök remeke. Húsz év múlva volt Vajda versének címe, melyen Ginára emlékezett: „. . . De néha, csöndes éjszakán, Elálmodozva, egyedül, Múlt ifjúság tündértaván, Hattyúi képed felmerül. S akkor még szivem kigyul, Mint hosszú téli éjjelen Montblanc örök hava, ha túl A fölkelő nap megjelent, írjuk mellé az iker-remeket. Milyen volt ez a címe s Juhász Gyula emlékezik benne Annáról : Milyen volt szőkesége, nem tudom már. De azt tudom, hogy szőkék a mezők, Ha dús kalásszal jő a sárguló nyár , e szőkeségben újra érzem őt. Milyen volt szeme kékje, nem tudom már. De ha kinyílnak ősszel az egek. A szeptemberi bágyadt búcsúzónál Szeme színére visszarévedek Milyen volt hangja selyme, sem tudom már, De tavaszodván, ha sóhajt a rét. Úgy érzem, Anna meleg szava szól át Egy tavaszból, mely messze, mint az ég. Anna örök Gina, Anna — valami mély szánalmat, komoly részvétet és valami kegyetlen hálát kell éreznünk irántuk. Itt voltak, szépek voltak és szépség termett belőlük, anélkül, hogy megértő „érdemük“ lett volna benne. S most, hogy Sárvári Nusi elpusztította magát, tartozunk neki az igazibb* valósággal, amit a költő irt egy bűvöletes verse fölé . Anna örök: Az évek jöttek, mentek, elmaradtál Emlékeimből lassan, elfakult Arcképed a szivemben, elmosódott A vadaidnak ive, elsuhant A hangod és én nem mentem utánad Az élet egyre mélyebb erdejében. Ma már nyugodtan ejtem a neved ki, Ma már nem reszketek tekintetedre, Ma már tudom, hogy egy voltak a sokból. Hogy ifjúság bolondság, ó de mégis Ne hidd szivem, hogy ez hiába volt És hogy egészen elmúlt, ó ne hidd! Mert benne élsz te minden félrecsúszott Nyakkendőmben és elvétett szavamban És minden eltévesztett köszönésben És minden összetépett levelemben És egész elhibázott életemben Élsz és uralkodói örökkön, Amen. rma Eltemették Lőcs Rezső volt polgármestert Nagy közönség kisérte utolsó útjára Arad város hajdani kitűnő munkását. Prohászka László dr. fennkölt gyászbeszédben méltatta az elhunyt embert és hivatali kiválóságát, nagy koncepcióit, maradandó alkotásait Arad, julius 29. Arad magyar társadalma ismét temetett: ménesi Lőcs Rezső, Aradváros utolsó választói magyar polgármesterét kisérte utolsó útjára a nagyszámú gyászoló közönség, amelynek sorában Aradváros képviseletében Biscuța Moise nyugalmazott alezredes, helyettes polgármester, Berzovanban pénzügyi tanácsos és dr. Jegesi Károly városi főügyész foglaltak helyet. Az aradi tornászok sportegyesületét, amelynek az elhunyt 1912—• 1921-ig elnöke volt dr. Botis Aurél elnök, Szalai Géza ügyvezető alelnök, Denhoff Sándor alelnök, Bodnár József sportigazgató, valamint Glück László a természetjáró szakosztály elnöke képviselte. A gyászoló közönség sorában ott voltak még dr. Anghel Stefan, Basch István, dr. Bereczky Imre, Bornemisza Károly, Dániel Péter, Dömötör László, dr. Farkas Sándor, Fiedler Imre, Georgescu Petre parancsnokló tábornok felesége, Gold Emil, Gutzjahr Mihály, Hahn Alajos, Issekutz Géza, dr. Issekutz István, Justh János, id. és ifj. Kintzig László, dr. Krepil János, dr. Lukácsy Lipót, dr. Nagy László, dr. Neumann Miksa, Ortutay Lajos, Paál Egon, dr. Parecz Béla, dr. Parecz György, dr. Posgay István, dr. Prohászka László, Purgly László, dr. Somló Ármin, Stauber István, Steigerwald Alajos, dr. Schütz Henrik, dr. Schweitzer József, id. Szendrei Mihály, Székely Károly, dr. Széll Lajos, dr. Szuchy Pál, Vásárhelyi János és még igen sokan. A temetési szertartást dr. Lakatos Ottó plébános, szentszéki tanácsos végezte, majd költői hangulatú, megható imát mondott azért, hogy ménes. Lőcs Rezső az édes anyaföldben békében nyugodjék. Prohászka László dr. lépett ezután a koporsó mellé, hogy meleg szivből jövő szavakkal búcsúzzék el attól a férfitől, aki életének munkás esztendőit Arad városának szentelte. — Utolsó istenhozzádot mondok az aradi törvényhatóság utolsó választott magyar polgármesterének a még életben lévő tisztviselőtársak és ugyan ekkor a város egész magyar társadalma nejben, — kezdte búcsúztató beszédét dr. Prohászka László majd elmondotta, hogy ménesi Lőcs Rezső a korszerű urbanizmusnak volt jellegzetes képviselője, ki szabad gondolkodásával, életerejének lendületével túltette magát a bürokrácia megkötöttségein Szerves kapcsolatot teremtett a közösség szervezeteivel és 35 esztendős közszolgálata alatt alig volt a közigazgatásnak olyan ága, ahol nem tevékenykedett volna. A gazdasági és adóügyi osztály volt tulajdonképpen szereplésének kerete — mondotta Prohászka dr. — de európai színvonalú, sokoldalú műveltsége folytán a legkülönbözőbb helyhatósági testületekben és szakbizottságokban foglalt helyet. Lőcs Rezső munkássága maradandó eredményekkel járt mert ezt a tettrekész embert az alkotás szenvedélye fűtötte. Mindég nagy tervekkel, nagy problémákkal foglalkozott és a megvalósított tervek, megoldott problémák közül csak kettőt elegendő említeni, hogy értékelni tudjuk, mit végzett Lőcs Rezső? Ez a két példa: a vashidak megteremtése és az Arad—Podgoria-hegyaljai villamosvasút üzembehelyezése, ami nélküle talán ma sem futna ez a sok ezer ember érdekeit szolgáló villamosvonat az aradi hegyvidékem Mennyi szőlősgazdát, munkást, természetjárót és áhítatos zarándokot szállított már ez a villamosvasút, amely csak egyike Lőcs Rezső ma is elevenen ható, felbecsülhetetlen értékű alkotásainak és intézményeinek, amelyekre a megérdemelt nyugalom éveiben megelégedetten tekinthetett vissza. Az utókor nem hálás, de ha arra utazunk, ahol a hegyvidéki villamosvasút vonalai kígyóznak, áldozunk egy meleg gondolattal Lőcs Rezsőnek mert ha valaki, úgy ő megérdemli ezt. Ezután arról beszélt a szónok, hogy Lőcs Rezső ugyan csak néhány hónapig volt polgármester, de ezalatt nemes etikai elemeket érvényesített. Érezni lehetett, hogy a közhivatali hatalomnak inkább erkölcsi, mint hatalmi erejével igyekezett a nagyközönségre hatni. Az etikát mély és igaz vallásosságból merítette, mert Lőcs Rezső mindenkor buzgó és tevékeny tagja volt egyházának és annak közéletében is élénk szerepet vállalt. — A halál csak formákat rombol — fejezte be szavait Prohászka László dr. — de nem képes megsemmisíteni azt, ami független a formától. Dr. Lőcs Rezső dolgozott, alkotott, teremtett és ennek továbbható erejében tovább él. Isten áldása és a mi hálás kegyeletünk kisérte Őt az örökkévaló felé. Botis Aurél dr. az aradi tornászok sportegyesületének elnöke lépett ezután a ravatalhoz és román nyelven közvetlen szóval búcsúztatta el az egyesület volt elnökét és nemes barátját. A katolikus dalkör énekkara gyászdalt énekelt, majd a koporsót a koszorúkkal borított gyászhintóra helyezték és a gyászoló család, valamint a közönség utolsó útjára, a családi sírkertben megásott sírhoz kísérte Lőcs Rezső földi maradványait, ahol ima után átadták az anyaföldnek. Kifizeti a szuezi csatorna őrségét ? LONDON, július 29. Az egyiptomi és az angol kormányok között folyó tárgyalások során megállapodtak az Egyiptomban állomásozó angol katonaság fenntartási költségeinek viseléséről A megegyezés értelmében ugyanis a Szuezi csatorna környékét továbbra is angol katonaság tartja megszállva. A mostani megállapodás értelmében a 10 millió font sterlinget kitevő költségeket a két kormány felesben viseli. CENTRAL Lrtiár Ferenc ÎV A 5, és 9 y2 órakor a kertben. ülágsikert aratott operettje: Magda Schneider, Hans Schenker, Hans Moser, Heinz Rühmann, Adele Sandrook.