Hirlap, 1938. július (22. évfolyam, 5967-5993. szám)

1938-07-30 / 5992. szám

1938. JULIUS 30. Hír­l­a­p__________ __ A riport A halott Sárvári Nusi és az örök Anna Szántó Jenőné született Schall Anna, negy­vennyolc éves színésznő, nővérének, Schall Má­riának Rákóczi út 6 szám alatti második eme­leti lakásában megmérgezte magát. Súlyos álla­potban a Rókus-kórházba szállították, ahol ma meghalt. Az öngyilkos asszony fiatalabb korában Sárvári Nusi néven a vidék egyik legünnepel­­tebb primadonnája volt . Oradea­ nagyváradi szereplése idején szeretett belé halálosan Juhász Gyula, a két éve elhunyt nagy magyar lírikus, aki akkor fiatal tanár és újságíró volt, a holna­­posok költői társaságának nevezetes tagja. Ez a szerelem — mindvégig egyoldalú szerelem — az Anna-versek halhatatlan sorozatával tovább él a magyar költészetben, de földi beteljesülésig soha nem jutott, noha a színésznő egyszer — de már későn! — formálisan meg is kérte a köl­tő kezét Sárvári Nusi négy évvel ezelőtt ment férj­hez Szántó Jenőhöz, aki a kassai s a debreceni színház rendezője volt s legutóbb egy darabig a Komédia-orfeum rendezőjeként működött — az utóbbi időben azonban a művészpár már úgy­szólván statisztaszerepekhez sem jutott, úgy­hogy egyre kilátástalanabb lett a helyzetük, ami az egykori ünnepelt primadonnát végül is az öngyilkosság gondolatára vitte. Schall Mária, a színésznő nővére, akinél a házaspár meghúzó­dott, az ágyon, melyen húgát eszméletlenül fel­fedezte, búcsúlevelet is talált, amelyben ezt írta Sárvári Nusi: „Egy jobb, nyugodtabb, csende­sebb világba megyek, ahol nem kell kínlódni. Ne boncolják fel holttestemet, nem akarom, hogy földi maradványaimon diákok tanulja­nak. A líra kár volna erős színekkel megrajzolni a cse­­hovi képet a deszkákról lekopott színésznőről, aki az öngyilkosok termének ágyán, csíkos kór­házi ruhában viaskodik a halállal s akit egy nagy költő halálosan és halhatatlanul szeretett. Kárt volna visszaemlékezni egy hasonló képre, a bécsi Allgemeines Krankenhausra, amelynek ágyán, elfeledve s elöregedve, egy másik halha­tatlan és elérhetetlen kedves, Véghelyi Gina, alias Kratochwill Georgina vívta meg harcát a halállal. Mind a kettő szép volt, fájdalmasan szép és elérhetetlen, mind a kettőt egy-egy nagy költő szerette olthatatlanul és reménytelenül, mind a kettőre illett, ahogy Vajda János az egyiket, az „övét“ nevezte: „a kiállhatatlan szép“ ők szegények nem tehetnek arról, hogy e rajongó, furcsa és idegen lírikusokat, a torzon­­borz Vajdát és a torzonborz Juhászt nem sze­rették viszont, s mindkettőnek furcsa és vadóc életét egyetlen kínos és önkínzó, már-már tárgy­talan sóvárgássá nyújtották puszta emlékükkel s hovatovább testetlen ködalakjukkal mindha­lálig. Mint izgató és gyötrő, kegyetlen és erős fermentumok jelentkeztek és hatottak ezen a világon s két költő eszméletének fantasztikus síkján. Molnár Ferenc kesernyés bölcsessége sem kell és eszünkbe jusson Csokonai Lillájá­nak s Petrarca Laurájának derék, kövér, polgá­ri férjeiről, amint együtt sétálgatván az enziu­­mi mezőkön, nagy bölcsen így szólnak egymás­hoz: „Nem lantpengés kell a nőknek én mon­dom magának . . Mindehhez ugyanis sok min­den kellene; tudni, hogy a nők mennyiben és mennyire méltók bizonyos hőfokokra általában s mennyiben és mennyire felelősek bizonyos ér­zelmekért, melyeket puszta megjelenésükkel, lé­tükkel keltenek. Gina és Anna este különben is más, mint a Lilláé és Lauráé. Gina és Anna életén és végze­tén mégis csak átvonul valami abból a bizarr fátumból, ami reménytelen szerelmeseik bizarr életén s halálán vigyorgott. Csodálatosan egy­formák voltak s­ikeremlékük megmarad a két csodálatos iker­versben, amely mind­két,­ költő életének legszebb, örök remeke. Húsz év múlva volt Vajda versének címe, melyen Ginára emlé­kezett: „. . . De néha, csöndes éjszakán, Elál­modozva, egyedül, Múlt ifjúság tündértaván, Hattyúi képed felmerül. S akkor még szivem kigyul, Mint hosszú téli éjjelen Montblanc örök hava, ha túl A fölkelő nap megjelent, írjuk mellé az iker-remeket. Milyen volt ez a címe s Juhász Gyula emlékezik benne Annáról : Milyen volt szőkesége, nem tudom már. De azt tudom, hogy szőkék a mezők, Ha dús kalásszal jő a sárguló nyár , e szőkeségben újra érzem őt. Milyen volt szeme kékje, nem tudom már. De ha kinyílnak ősszel az egek. A szeptemberi bágyadt búcsúzónál Szeme színére visszarévedek Milyen volt hangja selyme, sem tudom már, De tavaszodván, ha sóhajt a rét. Úgy érzem, Anna meleg szava szól át Egy tavaszból, mely messze, mint az ég. Anna örök Gina, Anna — valami mély szánalmat, ko­moly részvétet és valami kegyetlen hálát kell éreznünk irántuk. Itt voltak, szépek voltak és szépség ter­mett belőlük, anélkül, hogy megértő „érdemük“ lett volna benne. S most, hogy Sárvári Nusi elpusztította magát, tartozunk neki az igazibb* valósággal, amit a költő irt egy bűvöletes verse fölé . An­na örök: Az évek jöttek, mentek, elmaradtál Emlékeimből lassan, elfakult Arcképed a szivemben, elmosódott A vadaidnak ive, elsuhant A hangod és én nem mentem utánad Az élet egyre mélyebb erdejében. Ma már nyugodtan ejtem a neved ki, Ma már nem reszketek tekintetedre, Ma már tudom, hogy egy voltak a sokból. Hogy ifjúság bolondság, ó de mégis Ne hidd szivem, hogy ez hiába volt És hogy egészen elmúlt, ó ne hidd! Mert benne élsz te minden félrecsúszott Nyakkendőmben és elvétett szavamban És minden eltévesztett köszönésben És minden összetépett levelemben És egész elhibázott életemben Élsz és uralkodói örökkön, Amen. rma Eltemették Lőcs Rezső volt polgármestert Nagy közönség kisérte utolsó útjára Arad város hajdani kitűnő munkását. Proh­ászka László dr. fennkölt gyászbeszédben méltatta az elhunyt embert és hi­vatali kiválóságát, nagy koncepcióit, maradandó alkotásait Arad, julius 29. Arad magyar társadalma ismét temetett: ménesi Lőcs Rezső, Aradváros utolsó vá­lasztói magyar polgármesterét kisérte utolsó út­jára a nagyszámú gyászoló közönség, amelynek so­rában Aradváros képviseletében Biscuța Moise nyu­galmazott alezredes, helyettes polgármester, Berzo­­van­b­an pénzügyi tanácsos és dr. Jegesi Károly városi főügyész foglaltak helyet. Az aradi torná­szok sportegyesületét, amelynek az elhunyt 1912—• 1921-ig elnöke volt dr. Bo­tis Aurél elnök, Szalai Géza ügyvezető alelnök, Denhoff Sándor alelnök, Bodnár József sportigazgató, valamint Glück László a természetjáró szakosztály elnöke képviselte. A gyászoló közönség sorában ott voltak még dr. Ang­­hel Stefan, Basch István, dr. Bereczky Imre, Bor­nemisza Károly, Dániel Péter, Dömötör László, dr. Farkas Sándor, Fiedler Imre, Georgescu Petre parancsnokló tábornok felesége, Gold Emil, Gu­tz­­jahr Mihály, Hahn Alajos, Issekutz Géza, dr. Isse­­kutz István, Justh János, id. és ifj. Kintzig Lász­ló, dr. Krepil János, dr. Lukácsy Lipót, dr. Nagy László, dr. Neumann Miksa, Ortutay Lajos, Paál Egon, dr. Parecz Béla, dr. Parecz György, dr. Pos­­gay István, dr. Prohászka László, Purgly László, dr. Somló Ármin, Stauber István, Steigerwald Ala­jos, dr. Schütz Henrik, dr. Schweitzer József, id. Szendrei Mihály, Székely Károly, dr. Széll Lajos, dr. Szuchy Pál, Vásárhelyi János és még igen so­kan. A temetési szertartást dr. Lakatos Ottó plébá­nos, szentszéki tanácsos végezte, majd költői han­gulatú, megható imá­t mondott azért, hogy ménes. Lőcs Rezső az édes anyaföldben békében nyugod­jék. Prohászka László dr. lépett ezután a koporsó mellé, hogy meleg szivből jövő szavakkal búcsúzzék el attól a férfitől, aki életének munkás esztendőit Arad városának szentelte. — Utolsó istenhozzádot mondok az aradi tör­vényhatóság utolsó választott magyar polgármeste­rének a még életben lévő tisztviselő­társak és ugyan ekkor a város egész magyar társadalma nejben, — kezdte búcsúztató beszédét dr. Prohászka László majd elmondotta, hogy ménesi Lőcs Rezső a kor­szerű urbanizmusnak volt jellegzetes képviselője,­­ ki szabad gondolkodásával, életerejének lendületé­vel túltette magát a bürokrácia megkötöttségein Szerves kapcsolatot teremtett a közösség szerveze­teivel és 35 esztendős közszolgálata alatt alig volt a közigazgatásnak olyan ága, ahol nem tevékenyke­det­t volna. A gazdasági és adóügyi osztály volt tulajdon­képpen szereplésének kerete — mondotta Prohász­ka dr. — de európai színvonalú, sokoldalú művelt­sége folytán a legkülönbözőbb helyhatósági testü­letekben és szakbizottságokban foglalt helyet. Lőcs Rezső munkássága maradandó eredményekkel járt mert ez­t a tettrekész embert az alkotás szenvedé­lye fűtötte. Mindég nagy tervekkel, nagy problé­mákkal foglalkozott és a megvalósított tervek, meg­oldott problémák közül csak kettőt elegendő emlí­teni, hogy értékelni tudjuk, mit végzett Lőcs Re­zső? Ez a két példa: a vashidak megteremtése és az Arad—Podgoria-hegyaljai villamosvasút üzem­behelyezése, ami nélküle talán ma sem futna ez a sok ezer ember érdekeit szolgáló villamosvonat az aradi hegyvidékem Mennyi szőlősgazdát, munkást, természetjárót és áhítatos zarándokot szállított már ez a villamosvasút, amely csak egyike Lőcs Rezső ma is elevenen ható, felbecsülhetetlen értékű alko­tásainak és intézményeinek, amelyekre a megérde­melt nyugalom éveiben megelégedetten tekinthetett vissza. Az utókor nem hálás, de ha a­rra utazunk, a­hol a hegyvidéki villamosvasút vonalai kígyóznak, áldozunk egy meleg gondolattal Lőcs Rezsőnek mert ha valaki, úgy ő megérdemli ezt. Ezután arról beszélt a szónok, hogy Lőcs Re­zső ugyan csak néhány hónapig volt polgármester, d­e ezalatt nemes etikai elemeket érvényesített. Érezni lehetett, hogy a közhivatali hatalomnak in­kább erkölcsi, mint hatalmi erejével igyekezett a nagyközönségre hatni. Az etikát mély és igaz val­lásosságból merítette, mert Lőcs Rezső mindenkor buzgó és tevékeny tagja volt egyházának és annak közéletében is élénk szerepet vállalt. — A halál csak formákat rombol — fejezte be szavait Prohászka László dr. — de nem képes megsemmisíteni azt, ami független a formától. Dr. Lőcs Rezső dolgozott, alkotott, teremtett és ennek továbbható erejében tovább él. Isten áldása és a mi hálás kegyeletünk kisérte Őt az örökkévaló felé. Botis Aurél dr. az aradi tornászok sportegye­sületének elnöke lépett ezután a ravatalhoz és ro­mán nyelven közvetlen szóval búcsúztatta el az egye­sület volt elnökét és nemes barátját. A katolikus dalkör énekkara gyászdalt énekelt, majd a kopor­sót a koszorúkkal borított gyászhintóra helyezték és a gyászoló család, valamint a közönség utolsó útjára, a családi sírkertben megásott sírhoz kísérte Lőcs Rezső földi maradványait, ahol ima u­tán át­adták az anyaföldnek. Kifizeti a szuezi csatorna őrségét ? LONDON, július 29. Az egyiptomi és az angol kormányok között folyó tárgyalások so­rán megállapodtak az Egyiptomban állomásozó angol katonaság fenntartási költségeinek vise­­lésérő­l A megegyezés értelmében ugyanis a Szuezi csatorna környékét továbbra is angol ka­tonaság tartja megszállva. A mostani megálla­podás értelmében a 10 millió font sterlinget ki­tevő költségeket a két kormány felesben viseli. CENTRAL Lrtiár Ferenc ÎV A 5, és 9 y2 órakor a kertben. ülágsikert aratott operettje: Magda Schneider, Hans Schenker, Hans Moser, Heinz Rühmann, Adele Sandrook.

Next