Erdélyi Hírlap, 1839 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1839-10-17 / 42. szám
172 nek meg, minél inkább meg vannak győződve, hogy valamint ugyan egy részről az összes törvényhozásnak tagadhatatlan jogaihoz tartozik, a’ törvényszékek’ eljárását akár új ’s határozottabb rendelkezésekkel, akár a’ régiek’ eltörlésével ’s módosításával jövendőre szabályozni, úgy más részről ezenkívül az alkotmányos bírák’ ítéleteinek nem csak a végrehajtó, hanem a’ törvényhozó hatalomnak is minden egyéb befolyásától tökéletesen ment és független állapotban kell lenniük. Mert e’ sérthetetlen függetlenség lévén a’ személyes és vagyonbeli bátorságnak legfőbb kezessége ’s minden szabad alkotmánnyal bíró nemzeteknél a’ polgári léteinek egyik leglényegesebb megkivántatósága, minden, a’ mi ezt veszélyeztethetné, a’ statusnak legerősebb talpkövét, a’ társaságnak legbiztosabb alapjait rendítené meg. Miért is a’ biróilag már eldöntött bármely esetek’ taglalása vagy feszegetése többé akármely más státushatalomnak már csak azért sem állhat szabadságában, mert mindegyiknek meglévén külön hatásköre, a’ bírói foglalatosság’ feladata pedig épen az egyes eseteknek a’ törvényekre lelkiismeret szerinti alkalmaztatásában állván, ennek gyakorlása kirekesztőleg csak a’ bíróságot illetheti. — Ezek után a’ mélt. FőRR előadják közjogi nézeteiket a’ t. KK, és Rnnek azon nehézségeire, melyek részint a’ felségsértési perekbeni eljárást, részint a’ hitelenségi perekben hozott ítéleteknek a’ törvény’ rendeletén állítólag túl terjesztését tárgyazzák ; és pedig az elsőre: „Régibb időkben az 1559:43. és 4715: 7. ’s 9. törvényczikkelyek szerint hazánkban a’ felségsértési ’s hűtelenségi bűnökről maga a’ király ítélt, hatalmában alván még az országon kívüli biráskodás is egész 1790/1 esztendeig, midőn az 56dik törv. czik. által mind a’ hűtelenségi mind a’ felségsértési perekbeni biráskodás a’ honi főtörvényszékekre ruháztatván, ezzel az országnak minden aggodalma, melyet polgárainak idegen birák’ elébe lett állíttatása gyakran okozott, tökéletesen megszüntetett. Alig vala pedig ezen, a’ nemzetnek örökös háláját méltán megérdemlő üdvös törvény alkotva, máris kevés évek múlva az 1794 és 1795 dik esztendei gyászos emlékezetű esetek a’ k. főtörvényszékeket a’ felségsértési bűnök iránti bíráskodásnak szomorú törvényes kötelessége’ teljesítésére kényszeríték. — Ekkor keletkezett a’ k. Curiánál is azon eljárási rendszer,melyet a’ főtörvényszékek azon idő óta egész a’ mai napig, majdnem fél századon keresztül, minden előkerülő esetben folyvást változatlanul követtek, melyekről az 1807-iki országgyűlés óta, midőn ezen eljárásnak egy részbeni módosítása az ország’ Rendei által sürgettetett ugyan, de j Felségeit azon k. k. válasza után, hogy azt továbbá is a’ maga előbeeni mivoltában megtartani kívánja, nem eszközöltetett — az országnak hivatalos tudomása vala, ’s mely a’ Hármas-Könyv’ élőbeszédének II-dik rész’ 6-dik czímei’ értelmében a’ számos esetekben ismételt egyforma gyakorlat által a’ bírónak annyira megszeghetetlen szabályul szolgáló törvényes szokássá vált, hogy ettől bármi okból vagy szin alatt eltérni, hacsak a’ bíráknak minden lépéseitől távol lenni kellő önkény nekik e’ részben nem akarna engedtetni, addig, mig a’ törvényhozás az iránt másképp nem rendelkezendik, hazánk’ törvényszékeinek az ifjabb időkben sem állhatott hatalmokban“. — A’ másodikra : A’ hűtelenségi czim alatt folytatott perekre nézve a’ f. KK. és RRek’ nehézségét főkép abban látják a’ méit. FőRR. sarkallani, mintha, szóval hűtelenséget elkövetni nem lehetvén, a’ k. ítélőszékek a’ törvénynek önkényes magyarázatába ereszkedtek volna. Erre ez úttal azt jegyzik meg, hogy szóval vagy írással is lehet — tekintvén, kitől ered ez, mikor, hol ’s kikhez intézteti — a’ status ellen fölemelkedni; hogy tehát az 1723 : 9. törvény 2ik§-ában érintett vétség’ nemet figyelmezve különösen az 1-ső rész’ 13- dik czímének 5. §-ára — az ilyetén szó és írás általi fölemelkedéseket sem rekeszti ki, annál bizonyosabbnak tarják, minél inkább ide mutat ezen §. kifejezéseinek általányossága, valamint az is, hogy az 4723 : 9. törvényezi helyben érdeklelt egyéb eseteket is olyanok, melyeket ellenségeskedés nélkül lehet elkövetni, annyival inkább, mivel nézetük szerint — az 1715 : 7. törv, czikkely a’ hűtlenségi perekben a’ védelmet rendesen szabad lábról engedvén eszközöltetni — az ilyetén perekbe fogatni rendelt esetekről általában oly fogalma nem lehetett az akkori törvényhozásnak, mintha ezeknek mindenkor ellenséges voltunknak kellene lenni; mert föl sem tehetik, hogy az 1687: 4. törv. czikkely’ alkotása után oly hűtelen, ki ellenséges cselekedettel emelkednék a’ királyi szék ’s az ország állománya ellen, szabad lábon hagyatni rendeltethetett volna, így azon állítást, hogy a’hűtlenségi ’s felségsértési perekben meglévén a’ rendszerinti büntetés törvény által határozva, ezen kívül ily perekben más önkényes fenyítéknek helye ne légyen, veszteni vélik a’ néki tulajdonított erőből, ha fontolóra vétetik, hogy a’ büntető igazság’ természetén ’s azon országos szokáson kivül, miszerint a’ leghatározottabb büntetéssel fenyíttetni rendelt közönséges vétkekre is róhat a’ biró, a’ beszámításnak különféle fokozataihoz képest, mást mint a’ törvényszabta rendszerinti büntetést, a’ törvényszékeknek e’ joga mellett még különösen számos hűtelenségi ’s felségsértési esetekben hozott i