Erdélyi Hírlap, 1839 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1839-01-03 / 1. szám

levéltárában őriztetni fognak, semmiféle ürügy alatt onnan ki nem adatandók. Különben is azt kívánván minden jól szerkesztett jutalmazó inté­sét' szabályai, 's a’ m­. tud. társaságéi is, hogy a’ beküldendő munkák idegen kézzel legyenek ír­va, 's így a’ szerző saját kezeirása’ birtokában maradván , méltánytalanságról panasz legkisebb sem lehet. Pesten, a’ kisgyülésből, Decemb. 17. 1838. D. Schedel Ferencz, titoknok. (H.’s K. T.) Nagybritannia. London, Dec. 8. Durham Gróf Dec. 7-én délutáni 5 órakor Londonban Cleveland-Bon szál­lására megérkezett. Utazása közben Exeter vá­rosa szint’ oly ünnepélyjel fogadta, mint Plymouth. Az Exeteri Guildhall (városház) e’ végre hirtelen de fényesen fel vala ékesítve, ’s az Asszonyság számára különös karzat készíttetett. Durham I. felelete hasonló volt a’ Plymouthi - hoz. Csak a’ következő vala uj beszédében: ,,A’ Canadából ér­kezett utolsó tudósítás bizonyítja, mely kártéko­nyan érintetnek az Ország legfőbb érdekei oly tör­vénykezés vagy rendszer által, mely pártosságon vagy politikai ellenzésen alapul. Hogy ezen saj­nálandó események Canadában bizonyosan megtör­ténnek, előre által láttam, és én azoknak erős meggátlásukra minden hatalmamban álló elő­készü­leteket megtettem, de huzamos el­nyomatásuk, és megsemmi­sítésük az anya­ország kormán­yá­­tól, melyet én ezen események bizonyos történe­téről előre értesítettem, és az ango­l parla­menttől füg, melynek vissza­rettenni egy oly tárgy mennél lehet serényebb és körülménye­sebb visgálatától, melyben nem csak Ő Felsége nagy számú alattvalóinak élete­­ s birtoka, hanem az ország legfőbb és leg­tetemesebb érdekei forog­nak fen, se nem lehet, se nem szabad.“ Nagy tett­zés kijelentések közt hagyá el a’ nemes Gróf csa­ládjával együtt a’ vár’s házát. Great-Western Gőzhajó 14 napi szélvéss kö­zött tegnap érkező meg Bristolba és Ufforkból Nov. 23-ig terjedő hírlapokat hozott. Az amerikai tu­dósítások nem nagy érdeküek, hanem a’ gőzös 80 Utassai között Maitland úr hivatalos irományok­kal küldöttetett Colborne J. úr által a’ telep hiva­talhoz szólókat. Ezek (18. Nov. terjednek) és a’ Canadai leg újabb értesítések az Uj-yorki lapok­ban világosan mutatják, hogy a’ Canadáról szóló közelebbi Amerikai tudósítások nem csak fel csi­­gázattak, hanem a’ főpontokban hamisak is voltak. A’ Prescott-nál (egy ángol mért föld Wellington erösségről) esett ütközet, melyben a’ királyné ser­­gei a’ lázadok által nagy veszteséggel verettek volna meg, a’ mint most­ nyilványos, nem egyéb volt, egy Dundás ezredes 83-dig ezrede, és egy az egyesült statusokból oda gyűlt tengeri rablók által segített lázadó csapat közti csatánál (gjcfiar* míigrl). A’ lázadók rés szerént megöltettek , rész­­szerént elfogattattak, vágyéi űzettek, a’83-dik Ezred pedig egyetlen egy embert vesztett. Young fő strá’samester, ki a’ hir szerént hét puskalövést kapván elesett, jól van, és egységes. Colburn J. úr meggyőződését jelenti aziránt, hogy az elége­detlenség a’ felső tartományban szűk határokra szorul, és hogy a^mnd nem sokára tők«letesen helyre áll . Az ^^Hkilt statusok Elnöke hirdet­ményéből az is ki^^^lik, mely alaptalan azon fé­lelem, hogy a’ Canadai lázadás az egyesült sta­tusok és Anglia között meghasonlást okozhatna. A’ m. Chronicle nagy örömmel jelenti, hogy a’ Nagybritannia és török ország közötti hajós szer­ződés Konstantinopelben elhatározottan megerősit­­tetett. „Ezen kötés, úgy mond a’ M. Chronicle, a’ régtől nyert leg jelesebb diplomatikai diadal­­mak egyike, a’mit ministereink’ ellenségéül ken­tesének megösmérni.“ Olaszország*. Triest, Dec. 11-én. Anconai Dec. 5-én kelt levelek szerént: „Diademe nevű hadi hajó Nov. 30-án más két Corvettes anconába érkezett, melyen a’ franczia sereg Dec. 4-én Anconából Franczia or­szág felé indúlt. Németország*. München, Dec. 14. Wrede Herczeg a’ ba­jor hős tábornagy nincsen többé. Ellingen várában mula ki Dec. 13-ra viradólag életének 72 esztende­jében. Ezen halálos eset hite, noha gyanítható, ma­­ is gyászos vala. E’folyó észt. Junius és De­­cemberphava a' Bajorokat két nevezetes férfiútól foszta meg. Montgelas — és Wrede azok — oly nevek, melyekhez nagy szerű emlékek csatoltat­­nak, melyek már a­ történetek meséjébe tartoznak. Wrede Herczeg vezérnek született, szerencséjével, melyet használni jól tudott, sebes felfogást, nagy mérséklést, füzével pedig ’$ csendével fáradhattak munkásságát, 's kitűnő vitézséget kapcsolt egybe. Izmos termete testének szembe tűnő magosság^ külöm­ben éles érzékei lévén egyik leg jelesebb lo­vag, és jártasb vadász vala, tűrés, nyugtalanság’ é s fáradalmak’ elviselésére termett, ereinek pedig bölcs gazdálkodása által a’ határozó pillanatokban mindég merész, és derült kedvű. Érdemes ő arra, hogy a’ század története benne mint katonában a’ bajnokát, mint status emberében királyának biztos hiv tanácsossál,’s uralkodó házának leghűségesebb szolgáját szemléltesse, ki mind e mellet mint em

Next