Erdélyi Irodalmi Szemle, 1924 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1924-03-01 / 3-4. szám

Ha már most elismerjük, hogy ez a különbség a regény és a novella között tényleg megvan, akkor nyilvánvaló, hogy a novellaírótól egészen más természetű műalkotásokat várunk, mint a regényírótól. Amint másfelől az is bizonyos, hogy az ilyen elméleti megfontolás lényegileg befolyásolhatja az írók dolgát. A fenntiekben talán eléggé szabatosan megjelöltük a no­vellának lényegét s ezután áttérhetünk annak a nem kevésbbé fontos kérdésnek megbeszélésére, hogy mi a költészet a novel­lában? Tudvalevő dolog, hogy nem minden elbeszélés nevez­hető költői munkának. Igen sok olyan novellát ismerünk, amely­nek semmi köze nincs a poézishez. Hol van itt a határ ? Az könnyen meglehet, hogy kevés olvasó gondolt erre a látszólag tisztán elméleti kérdésre, de a kritikusnak, s mint azonnal látni fogjuk, az írónak nagyon is tisztában kell lenni e határkérdés­sel. A dolog­ azonnal érthetőbb lesz, ha azt, amiről ezúttal beszélni akarunk, így kérdezzük : van-e valami különbség aközt, ahogyan valamely eseményt a riporter, a történetíró s a költő feldolgoz ? Bizonyára van, mert a riporter nem történetíró s a historikus nem poéta. Mi tehát a különbség közöttük? Ha e kérdésre helyesen válaszoltunk, akkor a felelet a novellában levő kötészetet kell, hogy megjelölje. Az újságíró csak lát és megláttat. Hogy a riporteri meg­látás és megláttatás legtöbbször tendenciózus, az igaz, de az írásnak művészi lényegét illetőleg nem fontos. A riporternek írói technikájában a szemléletesség a fő. A történetíró a ten­dencia nélküli megláttatáson kívül megjelöli az eseménynek különböző összefüggéseit is. Ezt úgy szoktuk mondani, hogy előbb hitelesen megállapítja a tényt, aztán megmutatja e tény­nek összes okait és következményeit. A historikust a riportertől tárgyilagossága, valamint mélyreható és széles látókörű okfej­tése s — a­mi ezzel együtt kell, hogy járjon — okoskodásra késztetése különbözteti meg. A költő több, mint ezek közül akármelyik, mert ő az olvasónak egyéni élményévé igyekszik tenni azt, ami tőle teljesen függetlenül történt vagy épen soha meg sem is történt. Nézzünk egy pár példát. Indig Ottó Tűz a Monostoron címen megírt egy igazán kedves kis rajzot. Nem világrengető eseményről van benne szó : Kolozsvárt ostromolják a kurucok. Nagyszegi Gábor a kuruc­­táborban egyszer csak azt hallja, hogy a városban maradt fele­ségének labancok udvarolnak. Bosszú és undor ébred lelkében otthona iránt s elhatározza, hogy a csábítót lelövi, házát meg felgyújtja. Mint mondás­aként cselekedett. Ennyi a novella tárgya. A kidolgozás szemléletes előadással ügyes megszer­kesztésben élvezetes olvasmánnyá tette e kuruckori riportot. Hogy benne — a vége felé — egy kis zavarosság is van, azon nem akadtam fenn. Indig úgy sem akart hiteles történetet - 177 -

Next