Erdélyi Irodalmi Szemle, 1925 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1925-10-01 / 8. szám

támogatta volna. Nem habozunk kijelenteni, hogy a b. bizott­ságnak esetleg ilyen döntése nálunk is nagyobb megnyugvást keltett volna, amivel azonban távolról sem akarjuk hibáztatni a kitűzött pályadíj megosztását. Egyik hozzászólás méltán veti fel azt a kérdést: mi volt az „Ellenzék“ célkitűzése a pályázattal ? S ha ezt a kérdést kutatjuk, úgy találjuk, hogy a bíráló bizottság utólagos meg­állapítása nem fedi — divatos kifejezés szerint „maradék nélkül“ — a pályázathirdetés „szigorú feltételeit“, melyeket a pályadí­jak „aránylag nagy összegével“ indokolt volt, mint ahogy az „erdélyi viszonyokban magas pályadíjat“ a bíráló jelentés is kiemeli. A szigorú feltételek pedig ezek voltak : „korhű szellem, művészi megírás, kifogástalan kompozíció és jellemfestés, ér­dekes cselekmény.“ Ha mindezeket a feltételeket együtt vesszük, csakis a Télutó­s pályaműben találjuk fel őket. Különösen a három utóbbi feltétel tekintetében az összes többi pályaművek ellen tehető több­ kisebb kifogás, tehát a másik jutalmazott munka ellen is. Már­pedig ezek éppen a pályázat szépirodalmi kellékei voltak. A közmegítélésre bocsátott 7 novellában legfőképpen szépirodalmi kívánalmaink maradtak kielégítés nélkül, különö­sen pedig az érdekes cselekményt — a Berde Mária pályamű­vén kívül — hiába kerestük bennök. S ennek okát körülbelül abban kell megtalálnunk, amire Szentimrei J. hozzászólása utal­­­t. i. az idő rövid volt ahhoz, hogy a pályázó a kivá­lasztott kor levegőjébe annyira beleélhette volna magát, ameny­­nyi „a téma szuverén, fölényes kezelését“ biztosította volna számára. Már­pedig enélkül lehet korhű történeti rajzot vagy éppen monográfiát adni, de nem történeti elbeszélést vagy re­gényt, tehát költői művet. Mert ennek legfőbb feltétele éppen az, hogy az író teljesen benne éljen a történeti kor levegőjében, vagy még helyesebben : a történeti kor — a szereplő szemé­lyek gondolat és érzésvilágával, életviszonyaival — ott éljen az író lelkében. A kiválasztott történeti helyzetek ilyen átélé­sét kerestük — de eredménytelenül — a közölt pályaművek­ben ; csakis ilyen átélésből kerekedett volna aztán ki az ér­dekes cselekmény, amit történeti elbeszélésnél — egyáltalán elbeszélő költői műnél —elengedhetetlen követelménynek tartunk. Berde Máriának kétségtelen szerencséje volt, hogy olyan korba állította be a maga témáját, mely legközelebb áll a bal-

Next