Iskola, 1936. szeptember – 1937. december (4. évfolyam, 1-8. szám)

1936-11-01 / 3-4. szám

A TISZA. Irta: PETŐFI SÁNDOR. Nyári napnak alkonyulatánál Megállók a kanyargó Tiszánál Ott, ahol a kis Túr siet beléje, Mint a gyermek anyja kebelére. A folyó oly simán, oly szelíden Ballagott le parttalan medrében. Nem akarta, hogy a nap sugára Megbotoljék habjai sodrába'. Sima tükrén a piros sugárok (Mint megannyi tündér) táncot jártak, Szinte hallott lépteik csengése, Mint parányi sarkantyúk pengése. Ahol álltam, sárga föveny-szőnyeg volt terítve, s tartott a mezőnek, Melyen a levágott sarju­ rendek, Mint a könyvben a sorok, hevertek. Túl a réten, néma méltóságban, Magas erdő; benne már homály van, De az alkony üszköt vet fejére, S olyan mintha égne s folyna vére. Más felől a Tisza túlsó partján, Mogyoró­ s rekettye-bokrok tarkán, Köztük egy csak a nyílás, azon át Látni távol kis falucska tornyát. Boldog órák szép emlékeképen Rózsafelhők úsztak át az égen. Legmesszebbről rám merengve néztek Ködön át a mármarosi bércek. Semmi zaj. Az ünnepélyes csendbe Egy madár csak néha füttyentett be. Nagy távolban a malom zúgása Csak olyan volt, mint szúnyog dongása. Túl van, vélem átellenben épen, Pór menyecske jött. Korsó kezében. Korsóját míg telemerítette, Rám nézett át, aztán ment sietve. Ottan némán mozdulatlan álltam, Mintha gyökeret vert volna lábam. Lelkem édes, mély mámorba szédült A természet örök szépségétül. Oh természet, oh dicső természet! Mely nyelv merne versenyezni véled ? Mily nagy vagy te­­­mentül inkább hallgatsz. Annál többet, annál szebbet mondasz. Késő éjjel értem a tanyára Friss gyümölcsből készült vacsorára. Társaimmal hosszan beszélgettünk. Lobogott a rőzse­áng mellettünk. Többek között szóltam én hozzájuk : „Szegény Tisza, miért is bántjátok? Annyi rosszat kiabáltok róla, S ő a föld legjámborabb folyója." Pár nap múlva fél szendergésemből Félrevert harang zúgása vert föl. „Jön az árvíz ! jön az árvíz !“ hangzók, a tengert láttam, ahogy kitekinték. Mint az őrült, ki letépte láncát. Vágtatott a Tisza a rónán át, Zúgva, bőgve törte át a gátat. El akarta nyelni a világot!

Next