Erdélyi Lapok, 1932. szeptember (1. évfolyam, 195-218. szám)
1932-09-02 / 195. szám
Mérleg, — emberekről (S) A különböző államok külkereskedelmi mérlegei mostanában különös érdeklődésnek örvendenek. Az autarchia hívei azért boncolgatják ezeket a bonyolult kimutatásokat, mert be akarják bizonyítani, hogy országaik a termelés megfelelő irányítása mellett meg tudnának állani a saját lábukon is. Azok pedig, akik a dunai államok gazdasági együttműködése mellett szállanak síkra, érveiket éppen úgy a külkereskedelmi mérlegek számadataiból szedik össze, mint a szembenálló tábor, mely teljes gazdasági és politikai függetlenségben látja eszményét. Az áru nemzetközi forgalmának számadatai helyett ezúttal nem kevésbbé érdekes és tanulságos mérleggel foglalkozunk, azokkal a számadatokkal, amelyek a legutóbbi két esztendőt illetően román állampolgárok kivándorlásának és visszaköltözésének képét mutatják. Az 1930. és 1931. évek erre vonatkozó hivatalos kimutatásai fekszenek előttünk. Az előbbiek abból az alkalomból, hogy az utóbiakat most tette közzé a munkaügyi minisztérium. A román állam nemzetközi emberforgalmának 1931. évi mérlege a következő általános képet mutatja: Ennek az esztendőnek a folyamán más országokba kivándorolt összesen 2690 román állampolgár. Ugyanennek az évnek folyamán pedig régi otthonába visszaköltözött összesen 2627 állampolgár. A mérleg tehát passzív: 63 lélekkel többen hagyták el az országot, mint ahányan visszakerültek — ki tudná megmondani mennyi viszontagság és megpróbáltatás után. Ezek a számok az előző 1930. év hasonló adataival szemben nagy csökkenést mutatnak. Ebben az esztendőben ugyanis összesen 12.301 ember hagyta el Romániát azzal a szándékkal, hogy más országokban teremt magának végleges megélhetést. Ugyanebben az esztendőben pedig 3596 állampolgár tért vissza az elhagyott tűzhelyhez. A mérleg tehát ebben az évben a tavalyinál sokkal nagyobb hiányt mutat fel a visszaköltözések terhére: a hiány pontosan 8705 lelket tett ki. Ezek az alapszámok az első pillanatban egészen mást mutatnak, mint amit tényleg jelentenek. A kivándorlás csökkenése s a mérleg számszerű hiányának szinte teljes elenyészése normális körülmények, hugy azt a következtetést engedné meg, hogy az ország lakosai az elmúlt esztendőben könnyebben találtak megélhetést, mint azelőtt. A valóság ezzel szemben az, hogy a kivándorlás nagyarányú csökkenése kizárólag a befogadó országok visszautasító magatartásán múlott. A legtöbb tengerentúli állam, amerre a kivándorlás főként irányul, de az európai államok javarésze is, az elmúlt évben teljesen elzárkózott újabb kivándorlók befogadása elől. Ezt a számot is, mely ebben az 1930. évi embermérlegben szerepel, legnagyobbrészt családtagok teszik ki: asszonyok és gyermekek, akiket a családfenntartó hív ki magához, miután sikerült új életének alapjait lefektetni. Hogy kizárólag ebben a külső körülményben rejtőzködik a kivándorlás hirtelen csökkenésének az oka, amellett szól az is, hogy szinte ugyanilyen arányban esett a visszaköltözőknek a száma is. Akármennyire rosszabbodtak ugyanis ezekben a legnagyobbrészt távoli országokban a kereset lehetőségei, úgy látszik még mindig jobbak, mint itt. A hivatalos kimutatás azonban a kivándorlók és visszaköltözők adatait nemzetiség, tartományi illetőség, foglalkozás és befogadó országok szerint is részletezi, ami felette tanulságos további következtetésekre kínál alkalmat. Mindenekelőtt megtudjuk, hogy az 1931. esztendő 2569 kivándorlója közül 1347, tehát a felénél több az erdélyi. Ugyanez az arány megvolt 1930. évben is: az akkori 12.301 kivándorló közül nem kevesebb, mint 6293 ember Erdélyt hagyta el akkor, amikor végleges elhatározással átlépte a román határokat. Ha ezt az arányt kiegészítjük Bukovina és Besszarábia kivándorlási adataival s öszesítésüket szembeállítjuk az ókirályság megfelelő számaival, meglepő eredményekhez jutunk, amelyek azonban mégsem lepnek meg. Kiderül ugyanis, hogy 1931-ben a három csatolt tartomány 2347 kivándorlójával szemben az ókirályságra mindösz- Szeptemberi kapunyitás Irta: Erődi E. Béla Szeptember! Újabb szülői gondok és aggodalmak. Kezdődnek az iskolai beiratások. Az amúgy is agyonterhelt, leromlott, meggyötört létminimumhoz most még újabb terhek, gondok nehezednek a szülők vállára: a beiratási díj, a tandíj, iskolakönyvek, a vidéki tanulók elhelyezkedése, ellátása stb. Ilyenkor, szeptember elején többet foglalkozunk az iskolával, jobban érdeklődünk iránta, de talán legfontosabb az, hogy az iskola körüli összes problémák, kérdések felszínre vetődnek, az iskola jelentősége, fontossága, hatalma jobban kidomborodik. Korunkban sokféle iskola van, amely a fiatalabb generációt ugyancsak foglalkoztatja. Ha valamikor fontosságot, hatalmat tulajdonítottak az iskolának, úgy bátran mondhatjuk, hogy manapság az iskola nem elszigetelt, magára hagyott intézmény, hanem oly nagy hatással van korunk társadalmi, gazdasági, politikai életére, annyira döntő szerepe van a jövő kialakulásában, hogy annak hatása alól, az iskolaproblémák megoldásától, arra illetékes tényezők nem vonhatják ki magukat. A 15 éves életkorig minden gyermek iskolaköteles. Az iskola nemcsak azt írja elő, hogyan kell a gyermeknek iskolába járni, hanem leckéket, feladatokat ró a gyermekre, amelyeket a gyermeknek otthon, a szülői házban kell elvégeznie, ezáltal az iskola a gyermek életét külsőleg is meghatározza. Emellett az iskola minden igazolatlan mulasztást megbüntet, a kötelességteljesítés elhanyagolását pedig megtorolja, így nemcsak a gyermek, hanem igen sokszor a szülők, vagy a gyermek hozzátartozói is érzik az iskola hatalmát, jelentőségét. Az iskola külső hatása mellett, gondoljuk meg, hogy az iskola minő belső átalakulást végez a gyermek lelkében! Mily kevés az, amit egy hatéves gyermek az iskolába hoz és mily sokfélék azok az ismeretek, tehetségek, amelyeket az iskola közöl, illetve kifejleszt! Milyen jóleső érzés, öröm rejlik abban, ha a gyermek tanulását, haladását megfigyeljük! Édes, szép anyanyelve csak az iskola által válik igazán sajátjává; megtanul írni, olvasni, számolni. Fogalmat szerez a világról, a világot mozgató erőkről. A bibliai történetek, általában a vallás a világ keletkezését, az emberiség eredetét, az ember rendeltetését tanítja. És a fogékony gyermeki lélek hívő, tiszta szívvel elfogadja, magába szívja azt, amit a tanító ismertet. Valóban nem csodálkozhatunk, ha a pártok, felekezetek oly elkeseredett harcot vívnak az iskola érdekében, mert teljesen igaz az a mondás: „Akié az iskola, azé a jövő.“ Aki tehát a jövőben magának, híveinek, véleményeinek, eszméinek, ideáljainak döntő érvényességet, elhatározó befolyást akar szerezni, annak csak a gyermeki lélek fölött kell uralkodnia, annak csak az ifjúságot kell megnyernie, — az ifjúságot az iskola által! Az iskola hatása, hatalma kétségtelenül nagy. Felmérhetetlen kincseket, óriási vagyonokat, nagyösszegű pénzmennyiséget fordított már az emberiség iskolai célokra, a nemes, ideális férfiak és nők egész légiói életük egész munkásságát szentelték az iskola felvirágoztatására, a különféle iskolakérdések megoldására, hogy az egész iskolaügyet a kor fejlődési színvonalához, a jelenkor kultúrszükségletéhez közelebb vigyék. Áldás és siker koronázza önzetlen munkásságukat! Tisztelet, elismerés illeti azok törekvését, akik az iskolát ebben, vagy abban az irányban pártolják, támogatják, csak dicsérettel, jóleső benső megnyugvással lehet megemlékezni ama szokásról, hogy a nagy nyilvánosság, a hálás közönség becsüli, értékeli, méltányolja azt a kultúrmunkát, fáradságot, önfeláldozást, amit az iskola a gyermekek, az ifjúság nevelése és oktatása ügyében kifejt. Azonban veszélyes dolog az, ha az iskola jelentőségét, hatalmát túlbecsüljük, ha olyasvalamit követelünk tőle, amit egyáltalában, vagy legalább is egyedül nem teljesíthet, ha felelőssé tesszük az iskolát azért, amiért felelősséget nem vállalhat. Minden anya, minden apa azt kívánja, hogy gyermeke a jóságban erényekben, ismeretekben, tudományban minél fényesebb előrehaladást tegyen, hogy jobban boldoguljon az életben, szerencsésebb és kedvezőbb anyagi helyzetbe kerüljön, mint ők Péntek, 1932 szeptember 2 Szerkesztőség és kiadóhivatal: UraJea -Nagyvárad, Str. Rag. Carol 5. (volt Szilágyi Dezső-ucca) — Telefon 37. Főmunkatárs: Főszerkesztő: dr. paál Árpád RlftMvAtAal a na tr* •eWUta: Egé»i évre 800, fílérre 400, negyedé»» 210, egy hi» »let Kionzetesi ara*. m p *m p is p. DR. GYÁRFÁS ELEMÉR Ügyes szám ára 20 fillér, vasárnap és ünnepen 24 fillér