Erdélyi Lapok, 1932. október-december (1. évfolyam, 219-295. szám)

1932-10-01 / 219. szám

I. évfolyam, 219. szám Erdélyi Lapok A Titulescu-kérdés a képviselői ház előtt Órákig tartó viharzás fogadta a Goga bejelentését. Megostromolták az elnöki széket Bukarest. Saját tud. A Titulescu lemon­dásával kapcsolatban fölvert hullámok egyre magasabbra csapkodnak. A lapok arról ír­nak, hogy amikor Vajda miniszterelnök beje­lentette őfelségének a londoni követ lemon­dását, a király helyeselte ugyan a kormány álláspontját a szovjetszerződés dolgában, de Titulescu iránt is kifejezte ragaszkodását. Ar­ra kérte a miniszterelnököt, találjon módot rá, hogy Titulescut visszatartsa. Az uralkodó te­hát nem akarja elejteni kedvenc emberét. A kérdés így komoly belpolitikai komplikációk­ra is vezethet. Michalache pénteken utazik külföldre. Előbb egy francia fürdőhelyre megy, majd Pá­rizsban találkozik Titulescuval. A kérdésről különben a kormánypárton belül is ellentéte­sek a fölfogások. Mih­alache például azok kö­zé tartozik, akik semmiképpen nem akarják a szakítást Titulescuval, így a helyzet még kom­plikáltabb s a jelen pillanatban tisztázására nem is igen mutatkozik kilátás. A képviselőház délutáni ülésén — azonnal a cuzista képviselők kizárására vonatkozó ha­tározat meghozatala után — a Titulescu-kér­dés került szőnyegre, ami hatalmas viharokat váltott ki. A vihar azzal kezdődött, hogy Go­ga engedélyt kért a Titulescu-kérdéshez való hozzászólásra. A kérdés előhozatalát a mögöt­te lévő komoly események miatt látja szüksé­gesnek. A kormánypárti padsorokban erre hatal­mas zaj támad. Manu lelkész (kormánypárti) fölkiált az emelvényre: — Nem lehet, a ház szabályai ezt nem engedik meg, óriási zaj keletkezik, amely egyre nő s egy teljes órahosszig tart. A nagy zaj miatt, — amelyben csak néha-néha lehet egy-egy összefüggő mondatot megérteni — elnök fel­függeszti az ülést. Szünet után Manu lelkész, aki egyszers­mind a ház alelnöke is — elfoglalja az elnöki emelvényt. Erre az ellenzéken irtózatos felzú­dulás támad. — Le vele, le vele! — kiáltják kórusban. Az ellenzék felvonul a szónoki emelvényre és már azt lehet hinni, hogy le akarják rán­tani Manut az elnöki székből. Manunak végre sikerült annyit a ház tudtára adni, hogy miután Goga külpolitikai ügyben kért szót, távbeszélőn értesítette Vajda Sándor külügyminisztert, aki jelezte jövete­lét. A pokoli zajgás azonban csak tovább tart. Délután 6 órakor elnök felfüggeszti az ülést. Kevéssel ezután megjelenik Vajda mi­niszterelnök, akinek megjelenését a Ház nagy tapssal fogadja. 10 percre ismét felfüggesztik az ülést. Újra megnyitás után Pop­ Cicio elnök foglalja el az elnöki széket. Megadja a szót Gogának. Goga: Egészen simán el lehetett volna a kérdést intézni, ha nem lépett volna közbe Manu lelkész szamosfalvi diplomáciája. Majd kifejti, hogy az ország közvé­leményének megnyugtatása és a külföld fölvilágosítása érdekében kéri a külügy­minisztert, adjon magyarázatot a Titu­lescu lemondása ügyében. Amikor Génf­ben fontos nemzetközi problémák van­nak szőnyegen és várnak megoldásra, feltűnő, hogy a kormány Madgearut kül­di ki Románia képviseletében. — Ha mérlegre tesszük — úgymond — e két politikus tehetségét, eddig kiví­vott presztízsét és kifejtett tehetségét: a közvélemény nem fogadhatja nyugodtan azt a hírt, hogy nem Titulescu képviseli az ország érdekeit. Ha csupán személyi vonatkozású kérdésről van szó — nem kérdezek tovább. Ha azonban felfogások ütköztek össze Titulescu és a kormány között, okvetlen fölvilágosítást kérünk, hogy az ország közvéleménye megnyu­godjék afelől, miszerint érdekeit jól és közmegelégedésre képviselteti a kor­mány. Ezután L­u­p­u emelkedik szólásra. Kijelenti, hogy a külpolitikai kérdések­ben — minden belpolitikai súrlódás elle­nére — az ország valamennyi pártja egy­séges fölfogást képvisel. Vonatkozik ez nemcsak a megnemtámadási paktum ügyére, de a beszarábiai kérdésre is. Re­méljük azonban, hogy az ország — aki annyit köszönhet Titulescunak — nem lesz kénytelen őt most sem nélkülözni. Én, a magam részéről, az Oroszországgal való közvetlen tárgyalás mellett foglalok állást. Elvben tehát — szerintem — jól választott a kormány, amikor ezt a lé­pést választotta. Hibázott azonban a gya­korlati kivitelben, mert nem találta meg az erre a szerepre alkalmas tapasztalt diplomatát. Bratianu Gheorghe szintén felvilágo­sítást kér az ügyben Victor Antonescu a liberálisok nevé­ben szól hozzá ugyanehez a kérdéshez. Cuza szólal föl még. Beszédében vádolja Franciaországot, hogy elhagyta Romániát, Lengyelországot és a Népszövetséget. Az Orosz­országgal való megnemtámadási szerződés megkötését szükségtelennek tartja. Vajda válaszában védelmébe veszi a Nép­­szövetséget épúgy, mint Franciaországot, amelynek — úgymond — Románia csak hálá­val tartozik. Ami a paktum megkötését illeti, Romániának szüksége van arra, hogy minden szomszédjával, így Oroszországgal is jó viszonyt tartson fenn. Áttérve a Titulescu-kérdésre, ki­jelenti, hogy közte és Titulescu között ma is a legjobb viszony áll fenn. Semmi személyi kérdésről nincs szó. Ilyen kicsinyes ügyek nem is egyeztethetők össze az­ ő egyéniségével. Ami pedig Madgearyt illeti, ő az ifjabb generáció legtehetségesebb, legkiválóbb tagja, Goga szólal még föl. Elmondja, hogy a miniszterelnök tulajdonképpen nem adott fel­világosítást arra, ami az ő legfőbb kérdése volt. Kijelenti, hogy ha bizonyos időn belül,— amit a miniszterelnök is kilátásba helyezett — nem kap részletes felvilágosítást az ügyben, in­terpelláció keretében ismétli meg kérdéseit. " 3 A siralomházban beismerte tettét s bocsánatot kért fider, a pesth­egkuti gyilkos — Édert délután 5 órakor kivégezték — Budapestről jelentik. A pesthidegkuti sánta gyilkos, Éder József bűnügyében csütörtökön délelőtt háromnegyed tíz órakor folytatták a statáriális eljárást. Elsőnek most Schreiber la­katos segédjét hallgatták ki, aki a csendőrségen a bicikli gumijáról lefejtette volt a foltot. Fel­ismeri a foltot, valamint Éder Józsefet, aki az egész tárgyalás alatt sír és folyton azt hangoz­tatja, hogy nem bűnös. Oláh János ügyész azzal kezdi a vádbeszé­det, hogy a pesthidegkuti gyilkosság ügye tel­jesen világos. Negyvenhét tanú közül huszon­nyolc esküvel bizonyítja, hogy Éder volt a gyilkos. Ellene szólnak az ujjlenyomatok és a bicikli kerekének nyoma, de ellene bizonyít a gondviselés is egy tüske alakjában, amely fel­tépte biciklijének gumiját. A vádlott alibi­­bizonyítása is ellene szól. Az ügyész most Éder felé fordulva emelt hangon folytatja beszédét: — Isten és ember előtt nyugodt lelkiisme­­rettel mondom: te voltál a gyilkos, Éder József. — hosszasan és merően néz a vádlott szemébe, aki ismét sírva fakad és nagysokára mondja: — Én ártatlan vagyok! Dr Török Miklós azzal kezdi védőbeszédét, hogy nem hangoztatja Éder ártatlanságát és nem is akarja fehérre mosni; annyi bizonyos, hogy Eszter Mária vallomásán kívül a többi vallomásnak nincsen bizonyító ereje Éder el­len a pesthidegkuti gyilkosság ügyében. A vallomások olyan gyanúsan egybehangzók, hogy valószínűleg tömegszuggesztió esete áll fenn. A gyors eljárás alatt Édernek nem volt ideje védekezni sem. Kéri a statáriális bírósá­got, hogy Éder ügyét utalják rendes bíró­ság elé. Édert, aki a védő beszédje alatt is mind­végig sír, most megkérdezik az utolsó szó jogán. — Ártatlan vagyok — mondja zokogva. Egynegyed tizenkettőkor a statáriális bí­róság ítélethozatalra vonul vissza és fél egy­kor hirdeti ki az ítéletet. A statáriális bíróság kötél általi halálra ítéli Éder Józsefet. Az ítélet indokolása másfél óráig tart. Éder közben háromszor is rosszullétről panaszkodik, úgyhogy erős fedezet mellett az elnök egyszer rövid időre ki is engedi. Az indokolás hangsúlyozza, hogy az ítélet a bírói meggyőződés teljes erején alapszik. N­em lehet szó tömegszuggesztióról és a bizonyítás min­den részlete láncszemként kapcsolódik össze. Majd megkérdezik Édert, hogy kíván-e kegyel­met. Igenlő válasz után a statáriális bíróság rövid tanácskozásra vonul vissza, majd az el­nök kihirdeti, hogy a bíróság elutasítja a ke­gyelmi kérést. Édert zárt autón a gyűjtőfog­­ház udvarára viszik. Délután fél 5 órára van kitűzve a kivégzés. Lapzártakor jelentik: Éder József a sira­lomházban megtört és önkéntes vallomásában a pap és védőügyvédje előtt beismerte a gyil­kosság elkövetését: — Látom, hogy minden elveszett, — mon­dotta. — A gyilkosságot én követtem el. Ké­rem önöket, adjanak módot arra, hogy be­ismerő vallomásomat a bíróság előtt is meg­ismételhessem. Ezek után a védő értesítésére Szilágyi biró és Oláh ügyész a siralomházba jöttek és jegy­zőkönyvbe vették Éder beismerő vallomását. Éder József a bíróság két tagja előtt kijelen­tette még, a gyilkosságot nem előre megfontolt szándékból követte el. Revolverének agyával fejbesújtotta áldozatát s a fegyver csak vélet­lenül sült el. — Kérem, bocsássanak meg nekem. A gyilkost ezután a gyüjtőfogház udvará­ra vitték, ahol már fel volt állítva a bitó. Az ítélet felolvasása után É­lex József megcsókol­ta a feszületet, amelyet a pap nyújtott feléje, öt óra előtt öt perccel a bitón lógott és tíz perc múlva a halál bekövetkezett. Egy betörő leszúrt egy rendőrt Nagy­­ váradon. A Széles utcán szerdán este 9 órakor Andor Nicolae hírhedt betörőt meglepte Pascal Florian rendőr, amikor egy ház abla­kán ugrott ki. Igazoltatni akarta, de a betörő késével hasba szúrta. Szerencsére a kés a de­rékszíj csattján fennakadt. A betörő menekült a Temető­ ucca felé. A rendőr sípolva, kezében revolverrel utána. A Rét ucca sarkán Popa Nicolae rendőrőrszem útjába állt, átölelte, mire a betörő bicskáját a rendőr oldalába vágta. A betörő elmenekült. A rendőrt dr Pop Sándor egyet, tanár, kórházi főorvos operálta meg. Sebesülése t­z cm, mély és életveszélyes.

Next