Erdélyi Lapok, 1933. január-március (2. évfolyam, 1-73. szám)

1933-03-19 / 64. szám

II. évf. 84. sz. — Vasárnap, 1931­. március 19. Erdélyi Lapok Szenvedéseimtől teljesen megszabadultam! Több mint egy évig szenvedtem bal váll­­ízületemben időnként igen heves rheumás fájdalmakban. E fájdalmaktól rövid idő alatt, más eredménytelen kísérletek után, teljesen csak az Önök Togal-ja szabadított meg. (Kü­lönösen meglepő volt a Togal-tabletták biztos hatása, s az a körülmény, hogy jól tűrtem. Még napi 9 tablettás adagok sem váltottak le kellemetlen mellékhatást, a gyomor stb.­) Ezért mindazok részére, kiket ilyen, vagy hasonló fájdalmak kínoznak, a Togal alkal­mazása ajánlatos. Puri Norbert, Brassó: A Togal gyors és biztos hatású gyógyszer rheuma, kösz­­vény, idegzsába és hátizomfájdalmak, álmatlanság, spanyol­nátha és hüléses betegségek ellen. Togal kiválasztja a húgy­­savat, baktériumölő, tehát a bajt gyökerében támadja meg. Több mint 6000 orvosi vélemény. Egy kísérlet meggyőzi! Az összes gyógyszertárakban: Lei 52*­. Jorga kifogásolja az új kisantant-egyezményt Veszedelmes dolognak mondja a más államok politikájához való általános lekötődést Bukarest. Saját tud. Jorga profesz­­szor nem volt jelen Titulescu expozéján, azért az új kisantant paktumra vonatko­zó véleményét a Neamul Romanesc teg­nap esti számában juttatta kifejezésre. Eszerint Románia érdekeinek megvédé­sére tökéletesen elegendő lett volna az a kisantant egyezmény, amelyet Take Io­­nescu megkötött s amely mostanáig ér­vényben volt. Elhamarkodott és vesze­delmes dolog — írja — általános politi­kai kötelezettségeket vállalni magunkra azáltal, hogy formailag és lényegében is egybeolvasztjuk Románia politikáját egy hatalmi csoport politikájával, amely­nek eddig mindössze annyi feladata volt, hogy védekezzék a magyar revans ellen és amely ma mint egy új nagyhatalom jelentkezik. A paktum arra kényszerít minket, hogy Románia esetleg olyan politikát folytasson, amely ellentétben áll termé­szetes faji kapcsolataival, ami nem he­lyeselhető. MINDEN előfizetőnknek, aki az Erdélyi Lapok számára egy új, legalább egy negyedévi díjat előre kifizető előfize­tőt szerez, ajándékkönyvet adunk. dő vásárló kedvét elébb egy kicsit felbiriz­gálja s egy kicsit megjátsza magát. Cél szen­tesíti az eszközt. Ezért meg sem állott a sze­dő előtt, csak úgy foghegyről vetette oda: — Adjon Isten. Büszkén haladt tovább, erősen fülelve, hogy a szedő mikor kiált utána. De bit az nem kiáltott. Már a sarokig ér, mégsem kiál­tott. — Hm, vak ez az ember, vagy nem lát, — gondolta magában s vissza­fordult. Eladó tervei egy egész oktávval süllyedtek faila, amikor mégis csak kénytelen volt az ajánlatot megtenni, miután a kereslet nem mozdult. — Mennyit adna ezér a két gyönyör­ ál­latért? — kérdezte színlelt közönnyel. — Nem kell nekem semmi pénzért, bará­tom. Nem jó ennek a húsa, halzsírízű. Nagy úri parkokban szokták tartani s hallal etetik. Csak vigye tovább. János gazda úgy érezte magát, mint aki gyémántot kínál eladásra s kitűnik, hogy ka­vics. Búsan ballagott hazafelé a két libama­dárral. Útközben megszólítja egy ismeretlen magyar: — Eladók a libák, atyafi? —­ Ha jól megadják az árát, bár én is most vettem, — tágított az igazságtól János gazda. — Mégis mit kérne érte? — Tizenkét pengő nem lesz sok. •— Adok érte tizet, itt a kezem. _ János gazda egy kicsit tüntette magát, az illendőség kedvéét, de aztán két kézzel ka­pott a tiz pengőn. — Bolondnak is megér annyit, — gon­dolta az új gazda s szaladt vele a szedőhöz. — Megint itt vannak ezek az átkozott li­bák. Ezek visznek engem a sírba, — mérge­lődött a szedő, amikor meglátta az U. S. A. li­bákat. — Hát voltak már itt? — csodálkozott emberünk. — Félórával ezelőtt. Vigye a pokolba, ne is lássam. Nem érnek egy izgalmas kiáltást se. —­ Becsaptak, állapítja meg az ember s nagy mérgesen nekivág az utcának. Közben be­tér a boltba, némi trafik erányáben. A boltos­nak megtetszenek a tarka állatok s hosszas alkudozás után tizenkét pengőért meg is ve­szi. Emberünk a tizenkét pengővel gyors ütemben ellohol. — Vigyed gyorsan a szedőhöz és tizenöt pengőért add oda, — rendelkezik a boltos az inasnak. Hogy a szedő és az inas között miféle eszmecsere bonyolítódott le, az inas zűrzava­ros előadásából nem lehetett történelmi hű­séggel megállapítani. De annyi tény, hogy félóra múlva a libák megint a boltban voltak s a szedő feje lággyára hidegvizes borogatás volt téve s a tarkójába két nadály ragasztva, gutaütés ellen. A boltos szintén leszögezte, hogy becsap­ták. De praktikus észjárású ember lévén, ha­mar megtalálta az értékesítés indirekt módját. A kapitányságon már régebb idő óta fenye­getően lógott egy kihágási ügye. Elküldte te­hát a két libát a főkapitányáénak ajándékba, aki nagy bolondja volt az ilyen tarka jószá­goknak. Ha nem használ, de nem is árt, — gondolta. A főkapitányok nagyon megörültek a szí­nes tollú madaraknak. Különösen a gyere­kek voltak odáig a boldogságtól. A két liba sorsa látszólag nyugvópontra jutott. Néhány nap múlva egy korán reggel, Ka­ta asszony éppen enni adott a majorságnak s nagy álmélkodással látja, hogy a két ameri­kai otthon van. János gazda nagyon megör­vendezett nekik. Okos libák. Akkor még nem sejtette, hogy a sors már javában keveri az ürmöt az örömbe. Erre csak akkor jött rá, amikor egy rendőr azonnalra szóló idézést hozott neki és a két libának. János gazda nehéz sejtelemmel fogta hó­na alá a libákat s felballagott velük a kapi­tányságra. — Hogy kerültek a libáim rendhez? — kérdezte a kapitány mérgesen. János gazda töviről-hegyire lerakta a két liba élettörténetét az eladásig és önkéntes hazajövetelükig. — Olyan folyékonyan hazudik, mintha csak olvasná, — jegyezte meg a kapitány. —» Volt már rend büntetve? — Nem volt nekem semmi isa­fijam.­­— Büntetlen előéletére való tekintettel, most csak tíz pengőre büntetem. De, ha a li­bák még egyszer haza találnak „menni“, be is záratom. Elmehet. .... E­lbocsátják az összes erdélyi postamestereket Bukarest. Saját tud." A postai vezérigaz­gatóság az Erdélyben szerződésileg alkalma­zott postamesterek legnagyobb részének fel­mondott, azon indokolással, hogy nem tudják eléggé az államnyelvet. Az igazi ok az, hogy a bukaresti főpostán csaknem tisztán bolgárok­ból összetevődött kémszervezet leleplezése óta igazságtalan általánosítással, bizalmatlanság­gal viseltetnek a P. T. T. vezérigazgatóságán valamennyi kisebbségi tisztviselővel szemben. Pitulescu vezérigazgató tegnap kijelentette: 3 1 MS nOfrOM SO: ÍKÖzeprooRoy 98-1 NAGY ÖQBÖZ ... 17­5 | les.­»«­ Alól DOK02 &20-1 hogy nem változtatja meg ezt az intézkedést Július 1-ig Erdélyben is bevezeti az ókirály­ságbeli rendszert, amelynek értelmében tel­jesen eltűnik a szerződésileg kinevezett posta­mesterek rendszere, akik helyébe kinevezett állami tisztviselők kerülnek. Ezzel ismét szá­mos kisebbségi család veszti el kenyerét. A végleges szerződésű postamestereknél 4—6 havi felmondást engedélyeztek, az ideigleneseket azonban azonnal elbocsátják. MacDonald a Balbo légügyi miniszter repülőgépén Az angol kormány klnak­ Rómába utazott.­­ A pápa elnöklésével új béketárgyalásokat terveznek. Genfből jelentik: MacDonald angol mi­niszterelnök péntekn egész napon át tárgyalt különböző politikusokkal. Délelőtt Benes cseh és Beck lengyel külügyminisztert fogadta, dél­után pedig Daladier francia miniszterelnökkel tanácskozott. Késő este pedig útnak indult Rómába. Rómából jelentik: MacDonald kíséretével szombaton hajnalban érkezett az olasz kor­mány Genfbe küldött különvonatán Genovába. A miniszterelnök kíséretével átszállt egy há­rommotoros­­hydroplánra, amelyet mint fő­­pilóta, maga Balbo légügyi miniszter vezet. Az érkezés előreláthatólag déli 12 órakor lesz és a repülőtéren maga Mussolini fogadja az angol vendégeket. MacDonald a nagyhatalmak kormányfői­nek a találkozását akarja összehozni. Komoly lehetőséginek tartják, hogy az összes keresztény államok kormányai Rómában béketanácsko­zásra gyűlnek össze, amelyre a pápát kérik fel elnökül. Rómából jelentik: Mussolni pénteken este Kánya Kálmán magyar külügyminiszter tiszte­letére díszebédet adott, amelyen mintegy 50 előkelő egyéniség jelent meg. Az ebéd befeje­zése után Mussolini két óra hosszánál tovább tartó beszélgetést folytatott a magyar külügy­miniszterrel. A beszélgetésen később Aloisi nagykövet is részt vett. Kézdivásárhelyiek! Olaszországi és római társasutazásunkra előjegyzéseket elfogad Földi István szerkesztő. Megnyílt­ Erdély és Bánát legnagyobb posztógyári lerakat olcsó tavaszi szövetvására. Férfiöltöny, felöltő, nadrág, nőikabát és costum, kék és fekete anyagok legdivatosabb, legjobb és legnagyobb választékban D­eutsch Posztóáruház Oradea. Str. Avram lánca (Kossuth-u.) 1. Fekete Sas-palota. Címre figyelni! !

Next