Erdélyi Lapok, 1933. április-június (2. évfolyam, 74-143. szám)
1933-05-21 / 114. szám
, 4 Erdélyi Lapok II. évf. 114. szám. — Vasárnap, 1933. május 21 MAGYAR KARAVÁN ITALIÁN KERESZTÜL Vissza Szent Péter sirja mellé. Bolyongás a Vatikánban. A Cappella Sistina. Gyülekezés a bronzkapu előtt VI. Nem hivatásom, hogy olyan eseményeikről számoljak be, amelyek csak külön személyesélményeim voltak. Az alábbiaikát mégsem tudom elihallgatni, mert valaihogy olyan mélyen m. római utazáshoz, a szószén át vett ..rórámdbk- 3«t“ lényegéhez tartoznak, hogy — úgy érzem— megosonlkitanám kis vtesmemlékezéseimet, .iha szoblaraul siklanék tova fölötbük. De azért tem hallgatom el, mert — úgy vettem észre, j— uiziárissaim között nem én voltam az egyelőrén, aki a Nagyváradról való távozás ötödik tempján, szombaton reggel, a zsúfolt programszámok előtt hamarább keltem fel egy félórával azért, hogy nyugodalmas, magányos félórát tölthessek a Szent Péter sírja mellett. Az óriási templom, amelynek arányai és méretei csaknem túllépik az emberi érzékelés és felfogóképesség határait, üres volt még ilyenkor, elhagyottot. Pedig bizonyára volt benne alanyi ember, hogy valami kisebbfajta templomocskát zsúfolásig megtöltött volna. De a Szent Péter templom ekkor is üresnek látszik, amikor a feltárt szentkapu százával nyeli az embereiket. Akik másnap, vasárnap nemutaztak Nápolyba, tanúi lehettek Vicenza Gerosa boldoggá avatása alkalmaival annak, hogy hatvanezer ember milyen játszi könnyedséggel fér el a Szent Péter templom óriási hajóiban. , Ismétlem, csöndes volt a templom és elhagyatott. Beléptema Porta Samto-ii, ezúttal nem mint kiváncsi. Úgy léptem be éshaladtam előre, mint alázatos, porlepett zarándok, aki éppen úgy egyedül van, tulajdon életével Róma örök falai között, mint a messze Erdély „barbár”, de édességéé rögein. Aki csakugyan „zarándokolt most, áhítatba öltözködve és beburkolózva a létek, a röndiességébe, így jutottam el a nagy apostol sarjáig. Ott imádkoztam: nem szarvakat, amint szokás, hanem a szív furcsa belső lendületével, az öntudat tizedmásodperc alatt mezényetbeszáguldó elragadtatásával. Hitet kértem magamnak: a nyugodt és boldog ősök hitét, akik mosolyogva hajtották fejüket az Isten kebelére. Erőt kértem: a taárűrök erejét. Szeretetet kértem: Fia, Angeluco angyalainak mosolygását, Krisztus végtelen szeretetét. Művészetet kértem, a Michelangelo művészetét, aki az én fájdalmamat is megmintázta a Piéta Krisztusának halványan sugárzó, lankadt és mégis szinte lebegő, végtelenül fájdalmas és mégis megnyugodott testeiben. Aki kupolát emelt az én imádságom fölé, olyan nagyot, hogy annál igazán csak az imádság lehet nagyobb. ... Nem kellett nekem ígéret: elég volt, hogy kérhettem. Amint néhány pillanatig behunytam szememet, azt képzeltem, hogy közvetlenül a Péter koporsójára hajtom fejemet, ész elmozdíthatatlan bronz-sírtömbre, amelyen Constantinus hatalmas aranykeresztje csillog. Hát ez volt, amit nem akartam elhallgatni. Mikor kifelé indultam a templomból és agigászi falak árnyait szemléltem, — hosszú idő óta először — végtelenül könnyű és tökéletesenboldog voltam. . . ■ 4':^ * ■ ■ Délelőtt kilenc óra tájban rhentünk be a vetiikáni múzeumokba és képtárba. Az olvasót, aki még nem járt a Vatikánban, itt megint képzelete szárnyára, kell bíznom, mert arra, hogy a Vatikán szépségét, gazdagságát, nagyszerűségét leírjam, nem vállalkozhatom. Erdélyi zarándokcsapatunk az egyik ámulatból a másikba esett. Vezetőnkkel először is Fra ’Angelico gyönyörű tenaébe, V. Miklós pápa dolgozószobájában léptünk. Ó, angyali lelkű festő, a Quattrocento illatos virágú, szférák zenéjével muzsikáló hatalmias gyermek!... Reprodukciók után el sem tudtam képzelni, hogy ilyen csodaszépek az egyszerű barátfestő, az első reneszánsz művész Szent Lőrinc freskói. Hát még a Cappella Sistina, IV. Sixtus pápa híres kápolnája. Először más képeket néztem: Botticelli II. Sixtusát, Ghirlandaio szándás pápaképeit, Perugino, Roselli, Signorelli képeit, ... csak fokozatosan, lassan-lassan mertem felnézni Michelangelo „Utolsó ítélet’-ére. Hét esztendeig festette a művész ezt a képet, de azt hiszem, ugyanennyi ideig lehetne előtte áliáni uaralom nélkül... A mennyenzetfészétek ... Lehetetlen, hogy vissza ne kerüljek még egyszer életemben a Cappella Sistitlába. Tovább. Raffael stanzái: Az athéni iskola, A Disputa, Heliodorus, A belsenai mise, Szent Pétert az angyal kiszabadítja, Borgó égése, A maviusi csata. Mennyi tudás, mennyi művészet, mennyi pazar pompa, mennyi örök kincs!... Raffael gyönyörű loggiái... Azután végig a múzeumon, a Riga terembe, lenyűgözni© állunk meg a kétkerekű római kocsit vonó, ágaskodó gyönyörű fehér márványlovak előtt. Még az inuk is remeg, annyi bennük az élet... A görög kereszt terme, a sala rotonda, a sala delle muse, galleria delle statue. Szobrok, szobrok, szobrok. A Museo Ghuaramonti: itt hever a csodálatos Nilus-szobor. A Belvedere gömbölyű udvara. ’**►'* •’ Higgye el akárki, nem kis dolog szemtőlszembeli állam a Laokoon-csoporttal... 0, szépséges belivederei Appolo. -t,. ^|?!31 Tovább. T '-■■■äy-r-Át az egyiptomi múzeumon, fekete múmiák közt... Papirusz-gyűjtemények, etruszkterem, muzeo dei candelabri, a térképek gallériája, a gobelinek múzeuma. Egyik érdekesség és gyönyörűség a másik után: Galleria degli Arazzi. Itt őrzik Raffael híres szövött kárpitjait, a világ legcsodálatosabb szőnyegeit, amelyek ma már csak megcsonkultan, a barbárok által félig megégetve láthatók. Még így is megrendítően szép a Csodás halfogás. A szőnyegek eredeti rajzkartonjai ma a londoni South Kelt Ldngton-i múzeumban vannak. . . ' Tovább!... Az új vatikáni képtár. ..~̋Aránylag nem sok kép, de valanénnyi felbecsülhetetlen értékű műremek. Raffeé? újra lenyűgöz: Madonna di Fotrgne, Urunk színeváltozása. ... Déli tizenkettőkor szédetegve, szinte Önkívületben találkozunk a hatalmas vatikáni bronzkapu előtt, hogy a Szentatya elé járuljunk. tí .v képekkel illusztrált album készül a római útról. Az Erdélyi Lapok kiadóhivatala elhatározta, hogy a római út résztvevői többségének kérésére a gyönyörű társasutazást albumban örökíti meg. E célból felkérjük azokat a hölgyeket és urakat, akik útközben fényképfelvételeket készítettek vagy készíttettek, hogy egy példányt, főképpen azokból, ahol résztvevők vannak megörökítve, szerkesztőségünkhöz küldeni szíveskedjenek. A kép hátlapjára kérjük ráírni, hogy ki vette fel, hol és lehetőleg azt is, hogy kik szerepelnek a képen. A képeket kicsirozás után sértetlenül visszaküldjük. Alapittatott 1840-ben felelőn 376. HONIG FRIGYES, ARAD Románia legrégibb hr&ftingöntődéje ajánlja harangjait a legtisztább harang bronzból, a hangok előre való meghatározásával. — Vas harangszerelvények és harangállványok. Mü-ér© és szsoboröntőde. VENEZIA-ban „BUDAPEST“ ex MAMPERITA pensii és szálloda. Egyedüli magyar ház, magyar konyha, szép kilátás, folyó víz, fürdő, rádió. A Szt. Márk-tértől két perc gyalog, 10 lépésre, kanálisan jobbra, a H. Bauer Grünwald bejáratától. Pensió már 30 lírától. Minden valutában. Tulajdonos: Tóth Gyula, Iskolásgyermekek nyaraltatása a ^kiasszonyonk ról nevezett szegény iskolanővérek oravicai intézetében Már néhány éve az iskolanővérek oravicai intézetükben üdülésre szoruló gyermekek és fiatal leányok számára szünidei internátust nyitottak. Ott alkalmuk nyílik az alföldi gyermekeknek, hogy a hegyesvidék egészséges levegőjét élvezzék, kellemes kirándulásokat tegyenek a gyönyörű környékre, Marillára, Stájerlák-Aninára, az úgynevezett romániai Semeringre. Az üdülő növendékek a zárdai leánygimnázium tágas, egészséges internátusában laknak, temesvári apácatanítónőik állandó felügyelete alatt vannak és gondos ápolásban részesülnek. Azonfelül alkalmuk van német társalgásra, finom modor elsajátítására, valamint szép énekek, torna- és társasjátékok megtanulására. Lakásért, teljes ellátásért — ötszöri étkezés napjában — fürdő- és mosatásért, napi 70 lejt fizetnek. Autóbusz és vasúti költség kirándulásoknál minden alkalommal külön fizetendő. Algák, akik gyermekeiket magukkal viszik és hozzák, vagy akik esetleg meglátogatják őket, néhány napra a zárdában kaphatnak lakást és ellátást az említet napi díj mellett. Ezen szünidei internátus eddig a szülők és gyermekek minden kívánalmának megfelelt. Ezt mutatja a gyermekek és serdülő leányoknak évről-évre növekedő száma, akik elcsigázva az iskolai, avagy irodai munkától, testben-lélekben felfrissülve, egészségben, vidám kedéllyel térnek haza az oravicai hegyek közül. Jelentkezni lehet legkésőbb június 20-ig az iskolanővérek temesvár-józsefvárosi tartományi főnökségénél. Az út Temesvár-Oravicza III. oszt. 161 lej, visszafelé nincs útiköltség, lévén Oravicza fürdőhely. Indulás nővérek kíséretében július 1-én a reggeli vonattal 7.52-kor Temesvárról. Minden üdülő visz magával takarót, ágyhuzatot, megfelelő ruhát, erős cipőt, evőeszközt, poharat és csészét. Bárminemű felvilágosítást készséggel nyújt a temesvár-józsefvárosi rendi elöljáróság.