Erdélyi Lapok, 1933. április-június (2. évfolyam, 74-143. szám)

1933-05-21 / 114. szám

, 4 Erdélyi Lapok II. évf. 114. szám. — Vasárnap, 1933. május 21 MAGYAR KARAVÁN ITALIÁN KERESZTÜL Vissza Szent Péter sirja mellé. Bolyongás a Vatikánban. A Cappella Sistina. Gyülekezés a bronzkapu előtt VI. Nem hivatásom, hogy olyan eseményeikről számoljak be, amelyek csak külön személyes­­élményeim voltak. Az alá­bbi­aikát mégsem tu­­­dom elihallg­atni, mert valaihogy olyan mélyen m. római utazáshoz, a szószén át vett ..rórámdbk- 3«t“ lényegéhez tartoznak, hogy — úgy érzem­­— megosonlkitanám kis vtesmemlékezéseimet, .iha szoblaraul siklanék tova fölöt­bük. De azért t­em hallgatom el, mert — úgy vettem észre, j— uizi­árissai­m között nem én voltam a­z egyel­őrén, aki a Nagyváradról való távozás ötödik tempján, szombaton reggel, a zsúfolt program­­számok előtt hamarább keltem fel egy félórá­val azért­, hogy nyugodalmas, magányos félórát tölthessek a Szent Péter sírja mellett. Az óriási templom, amelynek arányai és méretei csaknem túllépik az emberi érzékelés és felfogóképesség határait, üres volt még ilyenkor, elhagyottot. Pedig bizonyára volt benne alanyi ember, hogy valami kisebbfajta templomocskát zsúfolásig megtöltött volna. De a Szent Péter templom ekkor is üresnek lát­szik, amikor a feltárt szentkapu százával nyeli az embereiket. Akik másnap, vasárnap nem­­utaztak Nápolyba, tanúi lehettek Vicenza Ge­­rosa boldoggá avatása alkalmaival annak, hogy hatvanezer ember milyen játszi könnyedséggel fér el a Szent Péter templom óriási hajóiban. , Ismétlem, csöndes volt a templom és el­hagyatott. Beléptem­­a Porta Samto-ii, ezúttal nem mint kiváncsi. Úgy léptem be és­­halad­tam előre, mint alázatos, porlepett zarándok, aki éppen úgy egyed­ül van, tulajdon életével Róma örök falai között, mint a messze Erdély „barbár”, de édességéé rögein. Aki csakugyan „zarándokolt most, áhítatba öltözködve és be­­burkolózva a létek, a röndiességébe, így jutot­tam el a nagy apostol sarjáig. Ott imádkoztam: nem szarvakat, amint szokás, hanem a szív furcsa belső lendületével, az öntudat tized­­másodperc alatt mezényetbeszáguldó e­l­ragadta­­tásával. Hitet kértem magamnak: a nyugodt és boldog ősök hitét, akik mosolyogva hajtot­ták fejüket az Isten kebelére. Erőt kértem: a taárű­rök erejét. Szeretetet kértem: Fia, Ange­­­luco angyalainak mosolygását, Krisztus végte­len szere­tetét. Művészetet kértem, a Michel­angelo művészetét­, aki az én fájdalmamat is megmintázta a Piéta Krisztusának halványan sugárzó, lankadt és mégis szinte lebegő, végte­lenül fájdalmas és mégis megnyugodott teste­iben. Aki kupolát emelt az én imádságom fölé, olyan nagyot, hogy annál igazán csak az imád­ság lehet nagyobb. ... Nem kellett nekem ígéret: elég volt, hogy kérhettem. Amint néhány pillanatig be­hunytam szememet, azt képzeltem, hogy köz­vetlenül a Péter koporsójára hajtom fejemet, ész elmozdíthatatlan bronz-sírtömbre, amelyen Constantinus hatalmas aranykereszt­je csillog. Hát ez volt, amit nem akartam elhallgatni. Mikor kifelé indultam a templomból és a­­gigászi falak árnyait szemléltem, — hosszú idő óta először — végtelenül könnyű és tökéle­tesen­­boldog voltam. . . ■ 4':^ * ■ ■ Délelőtt kilenc óra tájban rhentünk be a vetiikáni múzeumokba és képtárba. Az olvasót, aki még nem járt a Vatikán­ban, itt megint képzelete szárnyára, kell bíz­nom, mert arra, hogy a Vatikán szépségét, gazdagságát­, nagyszerűségét leírjam, nem vál­­lalkoz­hato­m. Erdélyi zarándokcsapatunk az egyik ámu­latból a másikba esett. Vezetőnkkel először is Fra ’Angelico gyö­nyörű ten­aébe, V. Miklós pápa dolgozószobájá­ban léptünk. Ó, angyali lelkű festő, a Quattro­cento illatos virágú, szférák zenéjével muzsi­káló hatalmias gyermek!... Reprodukciók után el sem tudtam képzelni, hogy ilyen csoda­szépek az egyszerű barátfestő, az első rene­szánsz­ művész Szent Lőrinc freskói. Hát még a Cappella Sistina, IV. Sixtus pápa híres kápolnája. Először más kép­eket néztem: Botticelli II. Sixtusát, Ghirlandaio szándás pápaképeit, Perugino, Roselli, Signo­relli képeit, ... csak fokozatosan, lassan-lassan mertem felnézni Michelangelo „Utolsó íté­let’­-ére. Hét esztendeig festette a művész ezt a képet, de azt hiszem, ugyanennyi ideig lehet­ne előtte álián­i uaralom nélkül... A mennye­­nzetfészétek ... Lehetetlen, hogy vissza ne kerül­jek még egyszer életemben a Cappella Sisti­­tlába. Tovább. Raffael stanzái: Az athéni iskola, A Dis­puta, Heliodorus, A belsenai mise, Szent Pétert az angyal kiszabadítja, Borgó égése, A ma­­viusi csata. Mennyi tudás, mennyi művészet­, mennyi pazar pompa, mennyi örök kincs!... Raffael gyönyörű loggiái... Azután végig a múzeumon, a Riga terembe, lenyűgözni© ál­lunk meg a kétkerekű római kocsit vonó, ágaskodó gyönyörű fehér márványlovak előtt. Még az inuk is remeg, annyi bennük az élet... A görög kereszt terme, a sala rotonda, a sala delle muse, galleria delle statue. Szobrok, szobrok, szobrok. A Museo Ghuaramonti: itt hever a csodálatos Nilus-szobor. A Belvedere gömbölyű udvara. ’**►'* •’ Higgye el akárki, nem kis dolog szemtől­­szembeli állam a Laokoon-csoporttal... 0, szépséges belivederei Appolo. -t,. ^|?!31­ Tovább. T '-■■■äy-r-Át az egyiptomi múzeumon, fekete mú­miák közt... Papirusz-gyűjtemények, etruszk­terem, muzeo dei candelabri, a térképek gallé­riája, a gobelinek múzeuma. Egyik érdekesség és gyönyörűség a másik után: Galleria degli Arazzi. Itt őrzik Raffael hí­res szövött kárpitjait, a világ legcsodálatosabb szőnyegeit, amelyek ma már csak megcsonkul­­tan, a barbárok által félig megégetve láthatók. Még így is megrendítően szép a Csodás hal­fogás. A szőnyegek eredeti rajz­kartonjai ma a londoni South Kelt Ld­ngton-i m­úzeumban vannak. . . ' Tovább!... Az új vatikáni képtár. ..~̋­Aránylag nem­ sok kép, de vala­nénnyi felbecsülhetetlen értékű műremek. Raffeé? újra lenyűgöz: Madonna di Fotrgne, Urunk színeváltozása. ... Déli tizenkettőkor szédetegve, szinte Önkívületben találkozunk a hatalmas vatikáni bronzkapu előtt, hogy a Szentat­ya elé járul­junk. tí­­ .­v képekkel illusztrált album készül a római útról. Az Erdélyi Lapok kiadóhi­vatala elhatározta, hogy a római út résztvevői többségének kérésére a gyönyörű társasutazást albumban örökíti meg. E célból felkérjük azo­kat a hölgyeket és urakat, akik útközben fény­­képfelvételeket készítettek vagy készíttettek, hogy egy példányt, főképpen azokból, ahol résztvevők vannak megörökítve, szerkesztősé­günkhöz küldeni szíveskedjenek. A kép hátlap­jára kérjük ráírni, hogy ki vette fel, hol és lehetőleg azt is, hogy kik szerepelnek a képen. A képeket kicsirozás után sértetlenül vissza­küldjük. Alapittatott 1840-ben felelőn 376. HONIG FRIGYES, ARAD Románia legrégibb hr&ftingöntődéje ajánlja harangjait a legtisztább harang bronzból, a hangok előre való megha­­tározásával. — Vas harangszerelvény­ek és harangállványok. Mü-ér© és szsoboröntőde. VENEZIA-ban „BUDAPEST“ ex MAMPERITA pensii és szálloda. Egyedüli magyar ház, magyar konyha, szép ki­látás, folyó víz, fürdő, rádió. A Szt. Márk-tértől két perc gyalog, 10 lépésre, kanálisan jobbra, a H. Bauer Grünwald bejáratától. Pensió már 30 lí­rától. Minden valutában. Tulajdonos: Tóth Gyula, Iskolásgyermekek nyaraltatása a ^kiasszonyonk­ ról nevezett szegény iskolanővérek oravicai intézetében Már néhány éve az iskolanővérek oravicai in­tézetükben üdülésre szoruló gyermekek és fiatal leányok számára szünidei internátust nyitottak. Ott alkalmuk nyílik az alföldi gyermekeknek, hogy a hegyesvidék egészséges levegőjét élvezzék, kellemes kirándulásokat tegyenek a gyönyörű kör­nyékre, Marillára, Stájerlák-Aninára, az úgyneve­zett romániai Semeringre. Az üdülő növendékek a zárdai leánygimnázium tágas, egészséges internátusában laknak, temesvári apácatanítónőik állandó felügyelete alatt vannak és gondos ápolásban részesülnek. Azonfelül alkal­muk van német társalgásra, finom modor elsajátí­tására, valamint szép énekek, torna- és társasjáté­kok megtanulására. Lakásért, teljes ellátásért — ötszöri étkezés napjában — fürdő- és mosatásért, napi 70 lejt fi­zetnek. Autóbusz és vasúti költség kirándulásoknál minden alkalommal külön fizetendő. Al­gák, akik gyermekeiket magukkal viszik és hozzák, vagy akik esetleg meglátogatják őket, néhány napra a zárdában kaphatnak lakást és ellátást az említet napi díj mellett. Ezen szünidei internátus eddig a szülők és gyermekek minden kívánalmának megfelelt. Ezt mutatja a gyermekek és serdülő leányoknak év­­ről-évre növekedő száma, akik elcsigázva az isko­lai, avagy irodai munkától, testben-lélekben felfris­sülve, egészségben, vidám kedéllyel térnek haza az oravicai hegyek közül. Jelentkezni lehet legkésőbb június 20-ig az is­kolanővérek temesvár-józsefvárosi tartományi fő­nökségénél. Az út Temesvár-Oravicza III. oszt. 161 lej, visszafelé nincs útiköltség, lévén Oravicza fürdő­hely. Indulás nővérek kíséretében július 1-én a reg­geli vonattal 7.52-kor Temesvárról. Minden üdülő visz magával takarót, ágyhuza­­tot, megfelelő ruhát, erős cipőt, evőeszközt, poha­rat és csészét. Bárminemű felvilágosítást készséggel nyújt a temes­vár-józsefvárosi rendi elöljáróság.

Next