Erdélyi Lapok, 1933. július-szeptember (2. évfolyam, 144-220. szám)

1933-07-01 / 144. szám

II. évf. 144. szám. — Szombat, 1933. július 1. Erdélyi Lapok Rendkívüli ülésszakra összehívják a parlamentet Bukarest. Saját tud. Kormánykörök­ben úgy tudják, hogy a parlamentet rö­videsen rendkívüli ülésszakra fogják ösz­­szehívni, mert Madgearu a költségvetés módosítását célzó pénzügyi törvényeket akar megszavaztatni. E kérdésben végle­ges határozatot csak Madgearu visszaér­kezése után hoz a kormány. Mironescu és Lugosan Ugo Sola olasz követtel tár­gyalást folytat az olasz—román kereske­delmi egyezmény megkötésére, illetve megújítására. Véres összeütközései­: Lengyel­­országban a németek és lengyelek között a Hitlerellenes tüntetések miatt Danzigból jelentik. Csütörtökön este zajos tüntetések játszódtak le Hitler és a nemzeti szocializmus ellen. A rendőr­ség számos tüntetőt letartóztatott. Lengyelország több helyein szintén véres összeütközések voltak németek és lengyelek között. Kattowitzban a lengye­lek rálőttek a németekre s egyet közülük életveszélyesen megsebesítettek. Jégverés pusilítette el Baranya megye termését Félkilós jég húsz községben be­verte a háztetőket és sok ember megsebesült Pécsről jelentik. Baranya megyében csütörtökön borzalmas erejű jégvihar tombolt. Fél- és háromnegyedkilós jégda­rabok hullottak s a megye 20 községében a tetőzetet bezúzták. Rengeteg embert megsebesítettek. Baranya megye ez évi termése teljesen elpusztult. A lakosságot éhínség veszélye fenyegeti. Vízbe fúlt gyerek, Bihardiószegen Pap József 10 éves fiúcska barátaival az Ér­ben fürdött. A gyerek nem tudott úszni s bel­jebb merészkedett a viz­be, ahol lábai alól el­­vesztetet a talajt s kis játszótársai szeme lát­­tára elmerült. Csak holttestét találták meg. indulásáig. Hogy mit beszéltek, mit nem, és­ le nem írhatom, mert nem hallottam, regény­író meg nem vagyok s így csak azt írhatom le, amit láttam.. Péter hol a szívére szorította a kezét, hol a szemét emelte az égre, amely mozdulatokat a signorina hol mélabús, hol bájos mosollyal­­honorálta. Már sípolt a vonatvezető, integettek a ka­lauzok, amikor Péter barátunk a győzelem pálmájával — jelen esetben a fehér orgoná­val — felugrott. — Ki volt az a bájos hölgy? — Signora Borghese! — vetette oda. Egy pillanat alatt elterjedt a hír: Borghese hercegnő inkognitóban találkozott egy kolozs­vári úrral! Persze a kérdések zuhataga zúdult a di­csősége zenitjén álló Péterre, aki előkelő nyu­galommal, fölényes hangon előadta, hogy a signorina csakugyan Borghese hercegnő, más­fél éve leveleznek esperanto nyelven és a firen­zei találkozás előre megbeszélt terv szerint történt. Ettől kezdve semmi hasznát nem vehettük Péternek. Ha valaki sót kért, annak szalonnát, vágott, ha párnát kért­ az ember, borral kínál­ta. Csak odaállt az ablakhoz és akkorákat só­hajtott, hogy az útmenti cédrusok csaknem földig hajoltak a sóhajtásától. A Rómában töltött kedves napok s az ott szerzett új, rendkívüli élmények egészen si­­zeredtették velünk ezt a kis romantikát. Péter barátunk is csendesebb lett. Rómától Páduáig mindössze egyszer fújta ki sóhajtozásával az egyik papkollega kezéből a breviáriumot. Páduában Péterrel ketten mendegéltünk az állomás felé. Egy borbélyműhely előtt azt mondja nekem Péter. — Főúr! borotválkozzunk meg most, Ve­lencébe úgy­­is éjjel érkezünk meg. Bementünk. Egyszerre vettek bennünket munkába. Kényelmes, de tempós mozdulatok­­kal verték a habot a képünkön. Egyszer csak felordít az én barátom: — Donna mia! A signorina! Először azt hittem, valami mestervágást kapott az állára, de egy pillanat alatt megál­lapítom, hogy még borotva sem volt a figa­rónál. — Ez eszét vesztette. — volt a másik meg­állapításom, amikor a hátam mögött kellemes alt hang csendül: — Bon dzsorno! Hátrafordulok, hát uramfia — a signori­na, de már fehér köpenyben, — manikürözés­­re készen.* Szótlanul ballagtunk, végre is én törtem meg a csendet: — Mondja, Péterke, a hercegnő Firenzé­ben volt inkognito, vagy itt? Péter pedig csak nyelt egyet s mintha nem hallotta volna a kérdésemet, nagy búsan csak ennyit mondott: — Csak az útitársaknak ne mondja el! A kormány szigorú intézkedéseket rendelt el a szélsőséges mozgalmak agitátorai ellen Tis­ shavaKralk mes­­a. Piriti folyó szabályozására Bukarest. Saját tud. Tegnap délelőtt Mironescu lakásán miniszteri értekezlet volt Vajda elnöklete alatt, amelyen Vaj­dán kívül Mironescu, Mirto, Tilea, Cali­­nescu, Ghelmegeanu és Gafencu vettek részt. Vizsgálat tárgyává tették a hatósá­gok jelentéseit a szélsőséges mozgalmak­ról, amelyek — úgy a jobb, mint a balol­daliak — az utóbbi időben egyre széle­sebb körűek és intenzívebbek lettek, kü­lönösen Erdélyben és Bukovinában. A kormány tagjai számos intézkedés foga­­natosítását határozták el a rendzavaró mozgalmak elfojtására. Külön fel fogja hívni a kormány a közigazgatási, rendőri és csendőrhatósági tényezők figyelmét ezekre a jelenségekre és kötelességükké fogja tenni, hogy állandó megfigyelés alatt tartsák az agitátorokat. A tegnapi miniszteri értekezlet fog­lalkozott még a Prut folyó gyakori ára­dásának kérdésével, minthogy a Prut Bukovinában és Beszarábia északi ré­szén nagy károkat okoz kiöntéseivel. A kormány elhatározta a folyó szabályozá­sát és erre a célra 10 millió lej kiutalását határozta el. A szabályozási munkálatok még a nyár folyamán megkezdődnek. Súlyos Indens a nagyváradi királyi ítélőtáblán a leügyész és egy védőügyvéd lizitt A nagyváradi ítélőtábla pénteken délelőtt kezdte meg Vezér József főutcai kereskedő és vádlott társainak négy év óta húzódó bűnpe­­rében a főtárgyalást. Vezér Józsefet számos hi­telezői közül Friedmann Gizella még 1929- ben jelentette fel és csalárd bukás címén in­dult meg ellene az eljárás. A bonyolult ügybe még két jónevű kereskedő is belekeveredett vádlottként, mert Vezér állítólag velük fiktív üzleteket kötött. Néhány hónappal ezelőtt a törvényszék bizonyítékok hiányában mindhá­rom vádlottat felmentette és Friedmann Gi­zellát követelésével, amely több mint 1 millió 200 ezer lejt tesz ki, polgári per útjára utasí­totta. Friedmann Gizella fellebbezett az ítélet­­ellen. A mai táblai főtárgyalás során aztán Fu­dán Emil dr kir. táblai főügyész és dr Triff Titus, Vezér József védője között rendkívül súlyos természetű incidens támadt, amely az igazságügyminisztérium elé kerül. A főügyész ugyanis a perirat kiegészítését kérte. Dr Triff Titus meglehetősen felindulva tiltakozott az akták kiegészítése ellen, amely a per befeje­zését újból hosszabb ideig késleltetné és töb­bek közt a következőket mondotta: — A főügyész úr azért­ akarja a négy éve húzódó ügy períratának újabb kiegészítését, mert mindenáron az a célja, hogy Friedmann Gizella nyerje meg a pert. Felhívom a fő­ügyész úr figyelmét arra, hogy ne exponálja magát Friedmann Gizella mellett, mert ez nem tesz jót... A meggondolatlannak minősíthető inzul­tus a hallgatóságban is érthető megdöbbenést keltett, mert a­ főügyészt mindenki ismeri puri­tán jelleméről az egész vármegyében. Dr Fu­­­dán Emil főügyész erélyesen utaei­tette vissza dr Triff kijelentését. — Harmincöt éve tettem esküt — mondot­ta többek között­, — s pályámon még sohasem ért hasonló inzultus. — Kérésére dr Triff Ti­tus kijelentését jegyzőkönyvbe vették és fel­terjesztik az igazságügyminiszterhez. Dr Triff utólag kijelentette, hogy nem volt szándéká­ban megsérteni a főügyészt. Az ítélőtábla Mihaescu tanácsa lapunk zár­takor tanácskozásra vonult vissza s afölött dönt, hogy szükséges-e vagy sem az akták újabb kiegészítése. A középeuópa problémát csak a dumai államok újjá­szervezése oldja meg — írja a Temps Párizsból jelentik. A Temps vezér­cikkében Középeurópa problémáját tag­lalja és többek között a következőket írja: — Ha őszinte és tartós megoldást akarnak találni Középeurópa kérdésé­ben nem szabad a problémák egyik, vagy másik oldalát elszigetelten tekinteni. A középeurópai kérdés igen fontos elem az általános európai problémában és rende­zése közvetlenül érinti Európa békéjének és konszolidálásának általános ügyét. Nem szabad titkolni, hogy ez a vállalko­zás hosszú időt kíván és sok nehézséggel jár. Fő feladat, hogy gazdaságilag min­den jogosult érdek tekintetbe vételé­vel újjá­szervezzék a dunai államokat és ebbe a rendezésbe bevonják úgy a kisantantot, mint Ausztriát és Magyarországot. Ezt a célt elsősorban az érdekelt nagyhatal­mak: Anglia és Franciaország bizalom­mal teli együttműködésével lehet elérni. Bizonyos állapotoknak a lehetőségig való megoldása olyan erőfeszítés, amely köte­lessége minden jóindulatú és saját érde­keit jól felfogó nemzetnek. Gyakorlati megoldást a kétoldalú­ szerződések hálózatában lát, amely az egész Dunamedencére kiterjed. Megállapítja végül, hogy Róma és Párizs együttműködése a nagyhatalmak­kal előmozdíthatja a vállalkozás sikerét.

Next