Erdélyi Lapok, 1933. július-szeptember (2. évfolyam, 144-220. szám)

1933-07-30 / 169. szám

6 Vidosits Gyula A napokban halt meg Vidosits Gyula, az újságírók nesztora Nagyváradon, aki 40 éven át dolgozott szerkesztőségben. Vidosits az újságírás mellett a nagyváradi Kereskedelmi és Iparkamarának is tisztvi­selője volt. Dr Oláh Béla jelenleg belső munkatársunk, volt kamarai főtitkár írta róla ezt az emlékezést: Pontosan huszonöt évvel ezelőtt, 1908 július végén jöttem Nagyváradra, azzal az eltökélt szándékkal, hogy — ha törik, ha sza­kad — kenyeret préselek, ki ebből a városból, amelyben szívem minden reménysége: az „Asszonyom”, a jövőm lakozik. Nem Debre­cenből, az őshazából érkeztem, hanem Szla­­vonbródból hozott a vonat. A Száva partja mellől, a bosnyá­­ határról, — a­hol a bünte­tésből oda áthelyezett k. u. k. 39-ik gyalog­ezred kötelékében végeztem gyakorlatomat. Magamon viseltem kadétőrmesteri sarzsim „összes díszjeleit”: a hosszú kardot, a három ezüstcsillagot, az aranystráfot, a selyempertlit, meg a „waffenrock" két karján díszelgő úgy­nevezett „oroszlánkörmöket“ is, amelyeket a nagy császárné,­­ a találékony és elbűvölően asszonyt „Marézi", vagyis Mária Terézia állí­tólag azért varratott minden gyalogezred disz­­kabátjának ujjaira, hogy „a tiszturak udvari ebédek alkalmaival ne törölhessék zsíros szá­jukat a diszkóját mellső végtagjaihoz” Szóval megjelenésem a Kereskedelmi és Iparkamara Teleki­ utcai helyiségében egyene­sen imponáló volt. Annál is inkább, mert a már feledésbe ment apródszabású, zsinóros, szűk bakanadrág helyett briccseszszabású, tal­paiéval ellátott, úgynevezett „Pejdzsevits­­nadrág”-ot viseltem, minden „forszift“ és ka­tonai jóerkölcs megcsúfolásával. Balmellem felett pedig ott pompázott „Ferenc Jóska őfel­sége” kitüntetése — a sokat gúnyolt „Aggo­­dalmi Kereszt”, amely azoknak jutott, akik mozgósított állapotban türelmesen kivárták: várjon most kezdődik-e a világháború, avagy két-három évvel később? Denique, katonai exteriőröm kifogástalan volt. Hosszú kardomat is huszárt imitáló könnyedséggel tudtam bal hónom alatt tarta­ni. Meg kell vallanom azonban, hogy a har­cias külső alatt remegő szív dobogott: — Uramisten! Adnak-e itt kenyeret...? A kamarai székház szép magyar stílus­ú folyosóján kövérkés, alacsony termetű, kissé őszülő hajú, zsakettes úr lépett elém. — No vitéz úr, hát maga mit akar? — kérdezte a katonaiszerető magyar ember ba­rátkozó hangján. — Alássan jelentem — feleltem én kissé félszegen — szeretnék itt állást kapni és a főtitkár úr őnagyságát keresem. — Itt akar állást kapni? — Itt akarok állást kapni! — Na, csak azért mondom, mert az ne­héz lesz! Igaza is volt Vidosits bácsinak, (mert ta­lán nem kell mondanom, hogy' ő volt az infor­mátorom), csakugyan nehezen ment a dolog. Ámde Huzella Gyula elnök, Sztarill Ferenc alelnök és Sarkadi Lajos főtitkár jóvoltából egy év múlva mégis csak fogalmazója lettem a Nagyváradi Kereskedelmi és Iparkama­rának. Ettől kezdve voltam közel másfél évtize­den át közvetlen nexusban Vidosits Gyulával, a tisztviselővel. Az irattárt kezelte egyebek között. Rendetlenebb irattár talán a világon sem volt, de minden számra, minden ügyre, minden intézkedésre pompásan emlékezett. Ha valamelyik akta előkerítését kértem, két perc alatt az egész ügycsomó kezeim között volt. Az illetéklajstromba bevezetett iparosok­ról és kereskedőkről — jónéhányezer név — még azt is tudta, ki mikor kötött házasságot, hány gyermeke van, mikor lesz „örvendetes családi esemény", mikor tartják a legköze­lebbi válóperbeli tárgyalást, hogyan áll ennek vagy annak a szállítóképessége és megbízha­tósága? Amit Vidosits bácsi mondott, az egyén­ — a tisztviselő értékű volt az abszolút igazsággal. Százszor kontroláltam az adatait és mindannyiszor maradéktalanul tökéletesnek bizonyult az in­formációja. A háború alatt a felmentések­ sok jellemet tettek próbára. A nagyváradi ka­maránál Vidosits Gyula szerezte be a felmen­tésre okul szolgáló adatokat s mélységes örömmel állapítom, meg, hogy ebben a kísérté­sekben teljes munkakörben is szűztiszta ma­radt két dolgos keze. A proletárdiktatúra után egyenesen nél­külözhetetlenné vált az öreg úr. A kamara egész irattárát feldúlták a székházban pávás­­kodó „termelési népbiztos” urak. A legértéke­sebb okmányok a csomagolópapír bizonytalan sorsára jutottak. És amikor ismét helyreállott a polgári rend,­­ Vidosits bácsi volt az, aki a különböző ügyekről emlékezetből referált. De hogyan referált! Minden legkisebb részlet­ről tudott s amit közölt, arra bárki nyugodtan esküt tehetett. Pár héttel ezelőtt felkeresett a szerkesztő­ségben.­­— Drága főtitkár uram — kérdezte köny­­nyező szemmel — jár-e nekünk, nyugdíjasok­­nak a negyedévi fizetést kitevő halotti ne­gyed? — Jár, jár, Vidosits bácsi! Nézze, ezt mondja a tizenhetedik paragrafus. — Köszönöm, főtitkár úr. Ez megnyugtat. Bizony, már erre kell gondolnom. Aztán még egyszer láttam. Múlt elsején, amikor a kis nyugdíj után loholtunk, ő most már fölényesen, jóságosan, meg­értéssel, a jó ember kozmikus szeretetével tekint le erre a földgolyóra, amelyen neki csak küzdelemben, csak szegénységben volt része. Meg talán erre a színtelen csokorra is vet egy szelíd pillantást, amelyet frissen hán­tolt, sírjára sok szeretettel, kegyelettel és őszinte barátsággal helyezek. (—ob—) Erdélyi Lapok II. évf. 169. szám. — Vasárnap, 1183. július 30. KÖZGAZDASÁG A „Hangya" Szövetkezetek Központja is résztvesz a sepsiszentgyörgyi mezőgazdasági és ipari kiállításon Az Erdélyi Gazdasági Egylet által augusz­tus hó 26—30-ig Sepsiszentgyörgyön rendezen­dő kiállításon a nagyenyedi „Hangya” köz­pont is résztvesz, mint Termelő, Értékesítő és Fogyasztási Szövetkezet". A „Hangya“ köz­pont, amelynek kötelékébe Erdélyben, Bihar­ban, Bánságban, Szatmárvidékén több mint 300 vidéki és városi ..Hangya“ Fogyasztási és E értékesítő szövetkezet tartozik, kiterjedt szö­vetkezeti hálózatát méltóképpen fogja képvi­selni. A kiállítás 3 részből fog állani:­i. me­zőgazdasági áruk, eszközök, különféle szerszá­mok stb.; 2. a „Hangya" Központ Rum- és Likőrgyárában készült likőr, rum, cognac és egyéb különlegességek; 3. a „Hangya" központ borpincészetének, valamint 5 körzeti árurak­tára borpincéinek nagyválasztéka, híres borai. A kiállítás keretében a központ szemlélte­tően fogja bemutatni a „Hangya“ Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezeti hálózat mai adatait. A kiállítással egyidejűleg szövetkezeti boltos­­tanfolyamot is rendez, valamint körzeti szö­vetkezeti értekezletet is tart, a vidéki ,­Hangya“ szövetkezetek vezetőinek bevonásával. A Han­gya központ marosmenti és küküllőmenti bo­rokat fog kiállítani. Ezenkívül az erdélyi tej-­ szövetkezetek is részt vesznek elsőrendű ter­mel­vényeikkel a kiállításon, amely üzleti összeköttetések teremtésére is kiváló alkalmat fog nyújtani. Az UGIR körlevele az EGK sepsi­szentgyörgyi kiállításáról. A Romániai Gyáriparosok Szövetsége kör­levélben hívta fel a kötelékébe tartozó gyárak vezetőségeinek figyelmét az Erdélyi Gazdasá­gi Egylet által augusztus 26—30. napjain Sepsiszentgyörgyön rendezendő mezőgazdasá­gi és ipari kiállításra. Kívánatosnak látja a Gyáriparosok Szövetsége, hogy a gyáripar a mezőgazdasági érdekképivseleti szervek meg­hívására éppen most ragadja meg az alkal­mat, amidőn az UGIR teljes erővel azon dol­gozik, hogy a mezőgazdaság és ipar kéz a kéz­ben jelenjen meg a román közvélemény előtt, mint két főtényezője az állam gazdasági éle­tének. Feltétlenül szükségesnek látja, hogy bármikor nyílik rá alkalom, az ipar a mező­­gazdaság mellett haladjon minden esetben. Ez nemcsak az ipar érdeke, hanem általános közérdek is és bízik abban, hogy a gyáripar megérti ennek a m­anifesztációnak a jelentősé­gét és az EGE méreteiben is nagyszabású ki­állításán méltóképpen fogja képviseltetni ma­gát. Az EGE megküldötte a kiállítás tudni­valóit a gyáraknak. Az előkészületek széles mederben folynak. A jelentkezések az EGE titkári hivatal címére küldendők Koloz."Á­rvi. Attila u. 10. sz. alá. MARCELL MIHÁLY DI I BONTAKOZÓ ÉLET­­ című­ 8 kötetes neveléstani munkájának I., II., III. és IV-ik kötete I kátet „Az egyéniség összetevői“ ii. kátét: „A lélek megismerésének­­ művészete“ ni kötet: „A gyermek- és serdülőkor lelki képe'1 I ív kátét: „Az Hiúság le­ki világa“ | Minden kötet igen szép, erős, teljes vászonkötésben. || | Nevelőknek, szülőknek, iskoláknak, nevelőintézeteknek ;­­ nélkülözhetetlen segédkönyv; a felnőtt ifjúságnak pedig­­ az önnevelés vezérkönyve. Egy-egy kötet ára 280 Lel és porté. I „Erdélyi Lapok“ könyvosztálya. Méhészeti hírek A gödöllői méhészeti szakiskola a világ cserkészeinek Gödöllőn való táborozása alkalmából méhészeti kiállítást rendez, hogy a világ cserkészei megismerhessék a magyar mézet, amely a legegészségesebb és legtermé­szetesebb vitamindús táplálék. Méhészeti tanfolyamok Háromszék vármegyében. Az Erdélyrészi Méhész Egyesület folyó évi augusztus hó 16—24. nap­jain Kézdivásárhelyen és ugyancsak 28—31. napjain Gelencén méhészeti tanfolyamot ren­dez, amelyekre férfiak és nők egyaránt jelent­kezhetnek. A tanfolyam vezetésére az egyesü­let Kicsid Géza egyesületi alelnököt kérte fel. A tanfolyamra jelentkezéseket elfogad az EME titkári hivatal, Kolozsvár, Attila u. 10 sz. alatt. Ingyenes méhészeti tanfolyam Ko­lozsváron. Az EME a méhészeti szakis­meretek fejlesztése céljából szeptember hó 11—21. napjain Kolozsváron méhészeti tan­folyamot rendez, a méhészet iránt érdeklő­dők részére. A tanfolyamon férfiak és nők, fiuk és leányok egyaránt résztvehetnek. Jelent­kezéseket elfogad az Erdélyrészi Méhész Egyesület titkári hivatala Gluj—Kolozsvár, Str. Andrei Muresan—Attila u. 10. A tanfo­lyam hallgatói jelentkezéskor 100 lej behratási díjat fizetnek, egyébként a tanfolyam ingye­nes. A tanfolyam csak az esetben fog megtar­tatni, ha legalább 20 hallgató jelentkezik. A tanfolyam vezetője Stief Ottó, az EME igaz­gató-választmányi és tiszteletbeli tagja lesz.

Next